Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

1980. június 1. NÉPÚJSÁG 9 A kvarcóra „szíve” A kvarcóra néhány esz­tendő leforgása alatt világ­szerte népszerűvé vált. Rend­kívül pontosak, de talán mégsem ez magyarázza köz­kedveltségüket, hanem az, hogy az óra tulajdonosának legalább egy (esetleg két) évig — a következő elem­cseréig — nem kell az idő­mérőjével törődnie: nem kell felhúzni, mutatóit csavargat­ni, és állandóan hordani sem kell, miint az automatikus óráikat. A kvarcórák „szíve” a csöppnyi mesterséges kris­tály. Közel fél évszázaddal ezelőtt egy amerikai fizikus mutatta be először, hogyan lehet egy kvarckristályt rez­gésbe hozni. Megfordította az ún. piezoelektromos ha­tást, a kristály két szemben fekvő felületére váltakozó- áramot kapcsolt, és ezzel a kristályt periodikus alak- változásra késztette. Ez a jelenség a mai modern kvarcórák működésének az alapja. Egy kvarckristályban tet­szés szerinti frekvenciájú rezgés kelthető, néhány ezer­től százmillió Hz-ig. A rez­gésszám elsősorban a kvarc alakjától és a nyerskristály­ból való kimetszés formájá­tól függ. A két legszokáso­sabb rezgésszám 32 768 és a sokkal nagyobb 4 194 304. A nagyobb rezgésszám nagyobb teljesítményű elektronikát és több áramot igényel az órában. Bár a 32 kHz-es kar­óra minden igényt kielégít, a híres óragyárak mégis in­kább a nagyobb rezgésszá­mé megoldást alkalmazzák. Nemcsak azért, mert maga- a kristály olcsóbban állítha­tó elő és könnyebben szerel­hető, hanem azért is, mert a hőmérséklet-változásra ke­vésbé érzékeny. A modern órákhoz használt kristályo­kat — a valamelyes frekven- oiaváltqzást előidéző „örege­dés” meggyorsítása céljából — három hónapon át keze­lik, „hősokkolják”, s csak azután kerülhetnék beszere­lésre. Az óra bonyolult elekt­ronikus szerkezetének az- a feladata, hogy a nagy rez­gésszámból másodpercen­ként 1 rezgést állítson elő. Annak a hajszálfinom laboratóriumi munkának egy munkafázisát láthatjuk, amellyel a kvarcórák kristályait Bulgáriában előállítják Szovj'et—magyar együttműködés Építészek tapasztalatcseréje A városépítési problémák megoldásában kölcsönösen nagy segítséget jelent a szov­jet és magyar építészek együttműködése. Megkértük Viktor Jegerevet, a Szovjet Építészek Szövetségének tit­kárát, beszéljen erről a mun­káról. — A Magyar építészekkel találkozókat rendezünk, ki­cseréljük a tapasztalatainkat, megvitatjuk az aktuális szak­mai kérdéseket a magyar és szovjet építészek öt évre szó­ló együttműködési szerződé­sének megfelelően. A közös munka tartalmá­nak és jellegének megvilágí­tására felidézünk néhány pél­dát. Az elmúlt évben Szófiában találkoztak a szocialista or­szágok építész szövetségeinek vezetői. A falvak építkezési problémáit vitatták meg. Ismeretes, hogy falun tovább élnek a népi kultúra hagyo­mányai, s így az építészeti hagyományok is erősebben tartják magukat. Az ipari módszereken alapuló építke­zések, az előregyártott ele­mekből készült házak nem alkalmazkodnak a haladó né­pi hagyományokhoz. Ez a probléma elég élesen jelent­kezik a szocialista országok­ban. Milyen tapasztalataink vannak ezen a téren? A Szovjetunióban komoly eredményeket értünk el az el­múlt években a mezőgazdasá­gi települések építésében. Az egyes épületek, települések építészeti megoldása kifeje­zőbbé , sajátságosabbá vált, a szakemberek jobban figye­lembe vették a tájegység és a természeti környezet han­gulatát. Rendkívül hasznos volt a szocialista országok építészei­nek magyarországi találkozó­ja, ahol a városközpontok kialakításának problémáit vitatták meg. A szovjet szak­embereket különösen azok a komplex rekonstrukciós mun­kálatok érdekelték, amelye­ket Budapest és az ország más városainak történelmi városnegyedeiben végeztek. Nagy érdeklődést keltettek a Magyarországon alkalma­zott könnyűfém-szerkezetes építési módszerek is, amelye­ket főként a tömeges igé­nyeket kielégítő középületék — kereskedelmi és kulturális központok, irodaházak, isko­lák, óvódák és bölcsődék — felépítéséhez használnak. A Szovjet Építészek Szövet­ségének elméleti konferenciá­ján magyar szakemberek is felszólaltak. A résztvevők kiemelték, hogy az építészet­nek a gyakorlati célokon túl­menően ideológiai és nevelési funkciói is vannak. Az ipari létesítmények például az üzemek jó belső kialakításá­val, megfelelő világítással, a színek hozzáértő megválasztá­sával hozzájárulnak a jó munkaközérzethez. A zöld gyep, a virágok, a sportpá­lyák pedig a dolgozók felfris­sülését, pihenését szolgálják. A konferencián nagy érdek­lődést váltott ki a magyar kollégáknak az a véleménye, hogy a tömegesen épülő la­kások belső és külső megjele­nési formáit változatossá kell tenni. Kölcsönös tanulmányutakat szervezünk magyar baráta­inkkal, Egy-egy ilyen út két hétig tart. Az egyik magyar csoport például Moszkvában, Leningrádban és Kijevben ta­nulmányozta a szovjet lakás- építkezés rendszerét, a házak építészeti megoldásait. Külö­nösen felkeltette érdeklődé­süket az emeletek kialakítá­sának módszere, s a kész blokkok alkalmazása (egy- egy blokk egy egész lakást foglal magában). Ezek a megoldások gyorsítják a munka ütemét. Egy szovjet csoport a Ba­latont és környékét látogat­ta meg; megismerkedtek a magyarországi üdülőhelyek fejlesztési terveivel, és ismer­tették az e téren szerzett szovjet tapasztalatokat. Végül: a magyar kulturá­lis napok rendezvénysorozat alkalmából építészek is ér­keztek hozzánk, akik megbe­széléseket folytattak szovjet kollégáikkal. Kiállítás nyílt, amely a magyar és szovjet építészet eredményeit mutat­ja be a látogatóknak, továb­bá filmeket vetítettek a ma­gyarországi építészetről és építőiparról. Villanyáramot mindenüvé Jelenleg 1,2 milliárd kilo­wattóra elektromos áramot termelnek a mongol erőmű­vek évente, ami annyit jelent, hogy egy főre 750 kilowattóra fogyasztás jut. A villamosítás mértéke hatszorosa az 1960. évinek. Az ország villamosításának gondját azonban nem csupán a közép-mongollal energetikai hálózat kiépítése oldja meg, hanem a szibériai erőművi rendszerhez történt csatlako­zás, valamint a szocialista or­szágok „Béke” villamos táv­vezetékéhez kapcsolódó Dar- han—Guszinoje vonal kiépí­tése is. Hegesztés az űrben - napenergiával Napjainkban egyre na­gyobb érdeklődéssel kutatják a tudósok, miként lehetne hasznosítani a Nap sugárzási energiáját. Ennek a hőener­gia fajtának számos előnye van a többihez képest: tiszta, kezelése — vagyis a sugarak irányítása — egyszerű, tükör koncentrátorok segítségével olyan hőáram nyerhető, amelynek hőmérséklete jóval nagyobb az eddig ismert va­lamennyi anyag olvadási hő­mérsékleténél. Az Ukrán SZSZK Tudomá­nyos Akadémiájának Anyag- vizsgáló Intézetében olyan nlapkohókat állítottak fel, amelyekben a koncentrált napsugarak technológiai fo­lyamatokban — hegesztés, forrasztás, fémvágás, ötvözés, félvezetők nyerése vákuum­ban, stb... — való felhaszná­lását kutatják. Hasonló technológiai fo­lyamatokat lehet alkalmazni a világűrben is, orbitális űr­állomások összeillesztésénél. Az elvégzett kutatások alap­ján kisméretű napberende­zést készítettek, 1,5 méter át-, mérőjű sugárkoncentrátorrali Az ilyen napberendezések) gyakorlati alkalmazásához az szükséges, hogy azokkal nagyobb felületű objektumok megmunkálása is lehetséges legyen. Erre a célra rugalmas fényvezetőket kísérleteztek ki, amelyek lehetővé teszik 0,2—0,4 mm, vastagságú vé­kony lemezek hegesztését is. Ilyen berendezés segítségével elvégezhetők az űrállomások javítási munkái. ,A tengerjáró kereskedelmi hajók tonnatartalma ál­landóan növekszik, mivel egyre fokozódik a Föld gyara­podó népességének áruszükséglete. A hajógyártásban a technikai fejlődés olyan gyors iramú, hogy a tíz-tizenöt esztendővel ezelőtt épített hajókat ma már elavultnak te­kintik. Alig múlik el év valamilyen nagyobb találmány, újszerű konstrukciós megoldás bevezetése nélkül. A tengeri áruszállítás fontos feltétele a kikötői vesz­tegetési idő lerövidítése. Ha sikerülne a jelenlegi hosszú vesztegelési időt csökkenteni, akkor az a világ kereskedel­mi flottájának jelentékeny növekedésével volna egyen­értékű, anélkül, hogy új hajókat kellene építeni. Ennek jegyében a kiikötöberendezés egy részét ma már a hajók­ra helyezik át,- vagyis mind tovább tökéletesítik a fedél­zeti rakodóeszközöket. Növelik a rakodónyílásokat. A megnagyobbodott fédélközi nyílások lehetővé teszik, hogy a daruk és a markolók a raktár mind a négy sarkába el­érjenek, s ezáltal a rakodók munkája könnyebbé válik. Egyes hajóknak már saját emelődarujuk is van. A szovjet hajóipar a partmenti áruszállítás és a ten­geri átkelőforgalom számára készíti a képen látható hajó­típust, amelynek az a különlegessége, hogy a hátsó részén leeresztihetően kialakított felhajtón a legnehezebb teher­kocsik, kamionok is gyorsan be- és kihiajózhatnak, rakodó­berendezés segítsége nélkül. A konténeres szállítás is jó hasznát látja e megoldásnak. A szűzföldek megművelése A Vietnami Kommunista vezésű állami gazdaság, Párt IV. kongresszusa elő- amely arról nevezetes, hogy irányozta a megművelhető összes dolgozója a főváros területek intenzív növelését, környékéről települt át. Az Ennek révén a jelenlegi 5 elmúlt három év alatt közel millió hektárról 10 millió 57 ezer ember érkezett a hektárra nő a termőföldek tartományba. Csak a múlt területe. Ezt a távolról sem év folyamán csaknem 20 könnyű feladatot a Központi ezer hektár szűzföldet von- fennsíkon és a Mekong- tak be a mezőgazdasági ter- völgyben lévő parlag- és melésbe, s jelentősen bőví- szűzföldek megművelése ré- tették az öntözőcsatorma- vén kívánják elérni. rendszert is. Jelenleg a Központi fenn- Ebben a nagyszabású vál- síkon kialakulóban van egy lalkozásban a vietnami nép új gazdasági terület, ahol jelentős támogatást kap a már több mint 8 ezer ember szocialista országoktól. A ól. A lakosság nagy része — KGST-országok kompenzá- diákok, munkások, parasz- cdós alapon segítséget nyúj­tóik, leszerelt katonák — a tarnak 450 ezer hektár par- párt felhívására települt ide lagföld megművelésében. E az ország más, sűrűn lakott földeken kávé-, kaucsuk-, tartományaiból. Az idetele- tea- és cukornádültetvénye- pültek már több mint 2 ezer két létesítenék, hektárt művelnek meg. Fel- a tervek szerint a Köz­épült az első iskola, kórház, ponti fennsíkra és a Mekong- üzlet, posta, mozi, sportpá- völgyébe áttelepülők segítsé- ^ gével az ország történetében Lám Dong tartományban először kerül le az élelmi­alakult meg a „Hanoi” eine- szerhiány a napirendről. Csehszlovákia A pozsonyi szemétégető Nagyvárosok , közelében gyakori, bár nem elbűvölő látvány, a szeméthegyek sora. így volt ez nemrég még Po­zsonyban is. Két éve azonban nem riasztja a városkörnyék lakóit a felhalmozódó, rotha­dó hulladék, mert azóta si­kerrel üzemel itt Csehszlová­kia legmodernebb hulladék­égető berendezése. A berendezés a városon kí­vül, a Szlovnaft petrolkémiai kombinát közelében kapott helyet. A hulladék „eltűné­se” úgyszólván emberi kéz érintése nélkül történik. A hulladékot szállító gépkocsik a szemétégető nyolc akna nyí­lásába ürítik terhüket, Innen hétezer köbméter anyagot be­fogadó óriásbunkerbe jut a szemét. A tároló méreteire jellemző adat, hogy egy 380 000 lakosú város három­napi háztartási hulladéka fér el benne. Hidraulikus beren­dezés segítségével jut ezután a hulladékanyag a négy ka­zán rostélyára, ahol 900—1100 Celsius fok hőmérsékleten salakká változik. Lehűtés után elektromágneses osztá- lyozók különválasztják a tö­megtől az el nem égett fém­részeket. A kéményeket korszerű elektrofilterrel látták el, úgy hogy a szűrőberendezés révén már semmiféle szeny- nyeződés nem kerül a levegő­be. A gázok leszívása pedig megakadályozza a kellemet­len illatok terjengősét. . Az égető-berendezés ugyanakkor hőt is termel, amit a Szlovnaft kombinát­ban jól hasznosíthatnak. A berendezés és tartozékai gondozását műszakonként mindössze 9—10 ember lát­ja el, hiszen a munkafolya­miatokat távvezérléssel irá­nyítják. Életkora — 120 év ötszáz család él Grúzia Marneulszlki körzetének Ke- salo falujában. A leghíresebb lakos Ali Alijev, aki nemrég töltötte be 120. életévét. Fél évszázadon át teve­karavánokkal járta az or­szágot, a légkülönbözőbb szállítmányokat juttatta el rendeltetési helyükre. Életé­inek első fele hosszú és küz­delmes volt. Amikor Grúziá­ban megalakult a szovjet­hatalom, foglalkozást változ­tatott, juhtenyésztő lett. Csak 1955-ben ment nyugdíj­ba Ali Alijevnek népes csa­ládja van, tíz gyereke, 18 unókája és 12 dédunokája. Ali Alijev — családja körében

Next

/
Oldalképek
Tartalom