Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
1980. június 22. Képújság 9 ama mmaaammaaa _,,&abó Lőrinc e/bűve A neves cseh íróval, költővel, a 75 éves Vilém Závadá- val érdekes beszélgetést folytatott Prágában a pozsonyi Űj Szó munkatársa. Az interjú néhány részét közöljük. . — Ennél a nagyon ízletes ebédnél ez idáig csehül beszélgettünk. Most, a pohár vörös bor előtt, ha ajánlhatom, néhány mondat erejéig váltsunk át magyarra... Egészségére! — Egészségére... Hm... Tudja, az, hogy Petőfi, Ady és József Attila egyik cseh fordítója vagyok, még nem jelenti, hogy beszélem az Önök csodás hangzású nyelvét. Sajnos, nem ismerem. Nyers- fordításból dolgozom... Először akkor csodáltam meg ezt a nyelvet, amikor a húszas években Szabó Lőrinc Prágában járt. A viselkedésével és a jellemével nyomban elbűvölt. De a jellemnek, a viselkedésnek az anyanyelv az egyik termőága, így hát a magyarokat is nyomban megszerettem általa. Tudja, Szabó Lőrinc volt az első ember az életemben, akiről azt mondhattam, igen, ő a költő, ő és nem más. Ennek a háznak a földszinti termében beszélgettünk, az akkori híres prágai Nemzeti étteremben. Lenyűgöző egyéniség volt. Ragyogóan beszélt a nyugati és a magyar költészet kapcsolatáról. Nos, akkor határozottan éreztem, nem csupán a nyugati népek költőit kell anyanyelvemre tolmácsolnom, de elsősorban azon kis népek költészetét, akikkel együtt élünk itt, Kö- zépkelet-Európában. Például József Attilát... A Dunánál című versének költői krédója máig sem teljesen megválaszolt kérdés. — Ügy tetszik, nagyon szereti József Attilát. — Tisztelem a költészetét. Azzal a szeretettel szeretem világirodalmi rangú líráját, amely a békés együttélés örömét és elengedhetetlenségét sugallja itt, a Duna-medencé- ben és a nagyvilágban. Vilém Závada 75 éves — Ez valóban szép gondolat, amelynek a magyar irodalomban az a Németh László adott különös hangsúlyt, aki drámát írt Húsz' Jánosról, s aki elsőként fordította magyarra Jirasek Kutyafejűek- jét. De hadd hívom közénk Ismét Fábry Zoltánt, aki így vallott a Duna-táji szellemiség szétszórtsága kapcsán Capekről: „Ami Capekből kimaradt, a felénk nézés, az összeölelkezés, azt jómagunknak kell kipótolni, hozzáadni,..” Persze, idézhetném a Fucíkról írt Fábry-sorokat is, mert Fucík sem feledkezett meg a csehszlovákiai magyarokról, s a Duna-táji népekről. — Feltétlenül igaza van önnek, hogy jobban kellene ismernünk egymást. Amikor néhány évvel ezelőtt a Madách Könyvkiadónál megjelentek válogatott verseim, eltöprengtem: vajon cseh nyelven mikor jelenik meg a hazánkban élő magyar költők antológiája. Ehhez persze fordítói apparátus kellene. — A prágai egyetemről már kikerült néhány jeles fordító... — Még mindig kevés. S talán egy sem akad köztük, bárcsak ne lenne igazam, aki, ha magyar irodalom fordításáról szólunk, ne kizárólag a magyarországi irodalomra gondolna. Persze, én is kizárólagosan magyarországi költőket fordítottam. Ügy érzem azonban, itt a szemlélet- váltásnak a közeljövőben meg kell érkeznie. — Petőfin, Adyn és József Attilán kívül melyik költőnktől fordított több verset? — Verscsokrot csak tőlük fordítottam, ’ de előszeretettel olvasgatom Radnóti Miklós, Illyés Gyula és Nagy László verseit. Nagy László szívem költője. Szeretem őt. Nagyon szeretem... — Mit vár a fiataloktól? — Hiszem, hogy a mai fiatal költők között nem egy akad, aki a középkelet-euró- pai kis népek költészetét, irodalmát óhajtja megismertetni a cseh néppel. Én ezt csináltam. S nem bántam meg. hogy a francia költészet fordításáról áttértem a Duna menti népek költészetének tolmácsolására. Ha újra kezdhetném, újra a szerbek, a románok, a lengyelek, a magyarok, a szlovákok felé fordulnék. Azok felé, akikkel együtt élünk, együtt építünk hazát, lakhatót. — Végezetül hadd kérdezzem, hol, s kikkel ünnepelné legszívesebben hetvenötödik születésnapját, amelyhez valamennyi olvasónk nevében gratulálhatok, további jó egészséget és sok-sok alkotásban gazdag évet kívánok. Egészségére! — Hogy mondta? E-gész- sé-gé-re? Igen...? Jól mondom ? A születésnapomat nagyon szűk, baráti és családi körben, egy erdei lakban töl- teném a legszívesebben. " A jókívánságokat szívemből köszönöm. S most fogja ezt a pohár bort. Ezen a földön termett. Egészségére! SZIGETI LÁSZLÓ, a pozsonyi Üj Szó munkatársa. Lesz-e a Mekong ismét a béke folyama? Sánc szantálfából — így lehetne fordítani a laoszi főváros, Vientiane nevét magyarra. Amiből persze mi édes-keveset értünk, mert el sem tudjuk képzelni, mi az a szantálfa. Sőt a sánccal is problémáink vannak. A Mekong bal partján méltóság- teljesen elterülő város sok mindenhez hasonlítható, csak éppen sánchoz nem. Csinos emeletes házak, a parkokban, kertekben pedig — beleértve a köztársasági elnök, Szufanuvong hercek palotájának parkját is — békésen legelésznek a zebutehenek, falkákban sétálnak a tarka pulykák. Odaát, a Mekong túlsó partján már Thaiföld. Évek-. kel ezelőtt még rendszeresen átjárt a komp, s a túloldalról látták el a vientianéi piacot. Akkoriban azonban sok laoszi értelmiségi, műszaki szakember hagyta el az országot, az ellenséges propaganda hatására. 1975, az amerikai agresszió feletti győzelem és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltása óta pihen a komp... Odaát, a thaiföldi parton kötötték ki, gyakorlatilag elvágva Laoszt a külvilágtól. A hegyes-dombos országnak ugyanis betonútja alig, vasútja pedig egyáltalán nincs. A feszült nemzetközi helyzetben, a szinte mindennapos kínai határincidensek közepette, jelentős belső ellenálláson felülkerekedve, éhes, elcsigázott emberek kezdtek tavaly a hároméves terv megvalósításához. A szocialista országok segítségének eredményeként, ma már 500 kisebb-nagyobb üzem működik és felépült 70 ezer lakóház. Ami a legfontosabb: sorban épülnek a várost a faluval összekötő utak, az öntözőcsatornák. Jórészt ennek köszönhető, hogy az ország déli részén tavaly kétszer arattak a rizsföldeken. A Laoszi Népi Demokratikus Párt légfontosabb agrárprogramjaként gyors ütemben alakulnak a termelőszövetkezetek. Eddig 1600 közös gazdaságot hoztak létre, bennük a parasztcsaládok 16 százaléka. Aratáskor azonban azok is összefognak, akik ma még idegenkednek a termelőszövetkezettől. Legutóbb tízezer önkéntes csoport dolgozott a földeken. A gazdaság szocialista átalakításával nem marad el a város sem. Államosították a nagyipart és a magánbankokat. A külkereskedelem is állami monopólium lett. A gazdaság jelentős része azonban ma még magántulajdonban van, bár itt is erős az állami ellenőrzés. A békés építőmunkát hátráltatja Kína nagyhatalmi, soviniszta, terjeszkedő külpolitikája. Az amúgy is sok gonddal küzdő ország jelentős erőforrásokat kénytelen önvédelmére fordítani. Pedig, mint Keyson Phomvvihan laoszi miniszterelnök nemrégiben a Pravda tudósítójának elmondta, szeretnék a Mekong folyót újra a béke folyamává változtatni. S. UP s»2c43k ■ csecsemők Moszkvában jelenleg 71, más szovjet városokban 25 olyan úszóiskola működik, amelyekben az újszülöttek úszni tanulnak. Mindenki felkeresheti azokat. Az egyetlen feltétel — a csecsemő életkora legfeljebb 3 és fél hónap lehet. Később ugyanis a csöppségek úszóreflexei kihunynak és nagyon nehéz azokat visszaállítani. Kidolgozták a korai úszás- oktatás módszereit: az eredmények a gyermeki szervezet erősödését igazolják. Negyedannyit betegeskednek, mint nem úszó társaik, korábban kezdenek járni, és kitűnő az étvágyuk. Ebben nincs semmi meglepő. Hiszen a víz annak idején döntő szeAbház egyetem A múlt évtized közepén a világ sok újságja szenzációként közölte azt a hírt, hogy az ausztrál Timmermans edzőházaspár megtanította úszni 4 hónapos Andrea lányát. A Szovjetunióban először egy koraszülött kislány megerősítésére próbálta ki az úszóoktatást az apa, Igor Csar- kovszkij, a moszkvai testnevelési főiskola akkor negyedéves hallgatója. repet játszott az élet kialakulásában. Ebből vonták le a következtetést, hogy az élet első pillanataitól lehet és kell úszni. A csecsemő ugyanis így megőrzi azt a képességét, hogy hosszú időre vissza tudja tartani lélegzetét és a szervezettől az anyagcseretermékek bomlásából adódó oxigént képes felvenni. Bár az újszülött látszólag gyenge, a természet nagy alkalmazkodóképességgel ruházta fel. Ezeket az adottságokat érdemes minél korábban fejleszteni. APN—KS Szuhumiban, a szubtropikus növényzetéről, strandjairól híres fekete-tengeri üdülővárosban megnyílt a Szovjetunió 67. egyeteme, az Abház Állami Egyetem. Az új oktatási intézmény a leendő középiskolai tanárok felkészítésére hivatott. Ezenkívül itt kapnak diplomát a főiskolai tanárok, valamint a népgazdaság legkülönfélébb ágazatainak szakemberei. Az új egyetem sajátossága a többi között az, hogy míg más egyetemeken két nyelven — anyanyelven és oroszul •— történik az. oktatás, addig itt három — abház, orosz és grúz — nyelven. Az abház egyetemen 320 tanár tanít, 50 százalékuk doktori vagy kandidátusi fokozottal rendelkezik. Az öt karon — jogi, bölcsész, biológia-földrajz, fizika-matematika és pedagógia — 3 ezer diák tanul. A hallgatók 60 százaléka munkás- vagy parasztszülők gyermeke. A jelenleg épülő újabb egyetemi komplexum átadása után az Abház Állami Egyetem hallgatóinak száma eléri majd az ötezret. APN—KS Biológia szakos hallgatók laboratóriumi foglalkozása Szuhumi. A Gorkij nevét viselő Abház Állami Egyetem Jót fürödtünk Egy moszkvai gyermeb-rendelointezet úszómedencéje Rizsaratás egy dél-laoszi állami gazdaságban
