Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-22 / 145. szám

1980. június 22. NÉPÚJSÁG 7 nm miuoill IUYHR II H1H H1H HM ■■ MÜH Hónig-pusztára érünk. Itt lesz a juhászat és a halászat központja. Egy korszerű akol már ké­szen van, kettő építése folya­matban. Az épületek körül és a szénakazal helyén, gréder dolgozik. Tavaly vették ezt a földmunkagépet. A nagy ha­tárban egész évben foglalkoz­tatni tudják: sok a dűlőút, s állandó karbantartása nem­csak közlekedési érdek, ha­nem fontos része a meliorá­ciónak is. Az utak, vízfolyások ren­dezésére nagy szükség van. A tavasszal a Rák-patak úgy megduzzadt, hogy összekever­te a halastavat: kimosta a te­lelőből a harcsát, pontyot, be­le a nagy tóba. Götz János halászmester mondja: — Végeredményben nem úszott kárba á hal, mert ősz­szel majd befogjuk. Száz va­gon halat adunk a fogyasztók­nak. Jó ízű, bonyhádi halat. Etetjük őket, a szárítóüzem­ből kapjuk a darabos kukori­cát. Hahner Ferenc ágazatvezető és emberei nagy munkában vannak. — A csikóknak csinálunk karámot. Az a helyzet, hogy a juhászaiban, meg a halá­És jelentést is ad főnöké­nek: 2360 anyabirka éppen delel a fák alatt, van négy­százhat szopós bárány, 460 jerke és 326 pecsenyebárány. A nyírási átlagsúly 4,3 kiló Volt. Áz ágazatban hét ju­hász, egy váltó juhász, négy takarmányos, három telepőr, egy pecsenyebárány-gondozó, két báránygondozó, egy apa­állatgondozó ember dolgozik. Betonút kapaszkodik « hegyoldalra, iránya Börzsöny. A határban szép a cukorrépa, sajátos a művelés módja: két- ‘szer vegyszerezik, s utána ki­adják a tagoknak kapálásra. Négy sor jut mindenkinek. Akkor kapálja meg a tag, amikor akarja. Az elnök va­sárnap, meg hétfőn végzett a részével. Most négy-öt em­bert látni a táblában kapálni. Egyébként sorsolással oszt­ják el a területet, s azon csak derülni^ lehet, hogy az elnök­nek futott a táblából a leg­rosszabb, leggazosabb rész... szatban használunk néhány pár lovat. Itt ezek a legjobb erőgépek. Hordják a takar­mányt, a trágyát — olcsóbb mint a traktor — és a dolgo­zók szeretik a lovat. Hét csi­kónk már van — dicsekszik, s be is mutatja a szép fogatot, a csikókat. Hahner Ferenc ágazatvezető, háttérben munkatársai a csikókarámot készítik A vezérkar „csata” előtt ! A halak etetését önürítős csónakból végzik, felvételünkön töltik a vízi edényt Délután két órára érkez­nek az elnöki irodába az ága­zatvezetők. Ez az utolsó nagy értekezés az aratás előtt. Min. deraki hozza jegyzeteit. Szé­pen leülnek, sorban, ahogy jönnek: Szőts László főköny­velő, Lőrincz Antal, a nö­vénytermesztési ágazat veze­tője, Fábián Ferenc, az állat- tenyésztés főnöke, Galambos Károly, a gépészek vezetője. Csobot Zoltán, a terményfor­galmi ágazat helyettes veze­tője, Kelemen Ferenc, a ház­táji agronómusa... Az asztalfőre ültetjük Ettig László elnököt, Solymár Jó­zsef helyére. így mutatós a fénykép. Aztán amikor el­készül a felvétel, az elnötk visszaül az asztalához és meg­hallgatjuk a jelentéseket. Mint harci jelentések, úgy hangzanak. Cseke György elő­terjeszti a betakarítás ter­vét. Pontosan sorolja, s a tér­képen mutatja, hol, melyik táblában kezdik az aratást. Megmondja, hogy melyik kombájn hány napig lesz az árpában, ezt melyik vontatós szolgálja ki. Gondos a szal­mabetakarítás terve is. A cél minél többet bálázni, mert most megugrott a szalma ára. A gépeket is számba ve­szik: három JD, öt E 512-es és egy 516-os kombájn, több mint harminc tehergépkocsi és vontató dolgozik majd. Át­csoportosítanak néhány em­bert a magtárhoz, a növény- termesztésben felszabadul hat ember. Hajfiú Gábor csapa­pata fogj« a kazalokat rak­ni. A tarlómunkára a két Rá­bát küldik. S lesz-e vízhordó? A Kérdés jogos, hiszen van egy olyan rendelet, hogy gyereket, általános iskolást, nem lehet vízhordónak alkal­mazni... — Húsz munkanapra ter­veztem a betakarítást — mondja végül Cseke György. Kérdések hangzanak el. Az ágazatok vezetői kiegészítik tervüket. Igazítják — ponto­sítják munkájuk rendjét a fő tervhez. Most mindenki azt támogatja, arra készül. Úgy tervezik, hogy hétezer tonna gabona betakarítása vár az emberekre akiknek ebédelte­téséről, hideg itallal való el­látásáról úgyszintén gondos­kodik a tervezés. A Volántól húsz napra bérelnek két bil­lenős platójú autót. — Érkeztessétek időben — szól az elnök figyelmeztetése —, mert úgy kell tömíteni, mint a mi kocsijainkat, ne­hogy hullassák a szemet! — A tagoknak is folyama­tosan küldjük a szalmát, aho. va lehet, oda a Hamster-ko- csi vigye a járandóságot — mondja Lőrinc Antal. Galambos Károly: a szór­ványtáblákra ne JD-ket, ha­nem kisebb teljesítményű kombájnt küldjünk. (Módo­Hóaég-pusztán három bikaaklot építenek sítják a tervnek Azt a ré­szét.) * Csobot Zoltán: Készenlétbe helyeztek két magtártetős is­tállót is, hátha szükség lesz rá, ha netán nem tudja a vál­lalat folyamatosan átvenni. Kétezernégyszáz tonna búza eladására már leszerződtek. Galambos Károly: A gé­pek szemléjét július 28-án tartsuk, annak ellenére, hogy szabad szombatosak az em­berek. így a tsz vezetősége is, a szokásoshoz híven, saját szemével látja, tapasztalja, hogyan készültek a nagy munkára. Gond, amely úgy tűnik, megoldás nélkül jut el az ara_ tásig: az AGROKER még mindig nem kapta meg a ka- zalazógépet. Dér Lénárt műhelyvezető: az emberekkel még e héten beszélni kell tisztázni, mit, miért és mennyit kapnak. S egy-két emberem még van a műhelyben, aki tartalék, s ha szükséges, beugrik az ara­tó brigádba. Több helyen dol­goznak az emberek, az ellá_ • tásukért felelős személyek mindig gondoskodjanak me­leg ételről, hideg vízről.... Pontosan két óra hosszat tartott az értekezlet. A jegyzetfüzetek friss adatok­kal egészültek ki, más helyen módosítani kellett. A terv kész és a végrehajtási akarat egységes, Az elnöki irodában a fa­lon lévő barométerről eze­ket olvasom: a hőmérsék­let 24 Celsius fok, a levegő páratartalma 70 százalékos, a barométer mutatója 758-on áll. Tizenhat óra van. A munkaidő vége. Csak az állattartó-telepe­ken, meg a réten dolgoznak még. A jószágokkal úgy hét­nyolc órakor végeznek. A szénát sodrók, gyűjtők pedig hétkor fejezik be a na­pot. Pannon nyár, 1980. június 17. PÁLKOVÁCSJENŐ Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Paári Ferenc gyárigazgató siet elém a folyosón. Elnézést kér, nem ér rá, szól Zsuzsannának, Csuti Károlynénak, a csinos, huszonkilenc éves, technológusnak, hogy legyen se­gítségemre, kalauzoljon el a gyárban. Csutiné .tizenhárom éve van a gyárban. Első munka­helyén. Mesélte; szabász iparitanulóként kezdte, csak a múlt év őszén helyezték technológusi beosztásba. — Míg szabász voltam, többet kerestem, de más volt az akkori munkám — mondja. — Leérettségiztem, főnökeim úgy találták, itt a helyem. A dombóvári kesztyűgyár évente félmillió pár kesztyűt gyárt. A gyárban több mint ötszázan dolgoznak, javarészt asszonyok, lányok. — Tizennégy éve, hogy itt vagyok — meséli Gerencsér Béláné varrónő. — Akkoriban szabályosan protekció kel­lett, hogy valaki bekerüljön a gyárba. Ma meg, szinte min­den hónapban érkeznek a pályaválasztás előtt álló gyere­kek üzemlátogatásra. Jönnek is szép számmal a tanulók. Persze, lányok. Most is indul egy kesztyűsosztály az 516. számú Udvari Vince Szakmunkásképző Intézetben. Lesz­nek vagy harmincán, de csak egyetlenegy fiú van kö­zöttük. Sétálunk a tanműhelyben. A kismamaműszakban dol­gozó asszonyok mellett, oktató felügyelete alatt ipari- tanuló lányok szabják a bőrt. Ott találkoztam Hanka Má­riával, aki Dalmandról jár be naponta a gyárba, vagy az iskolába. — Üzemlátogatásra jöttünk. Sokan jelentkeztek az osz­tályból kesztyűsnek, nekem is tetszett, nem is bántam meg. Szeretem, amit csinálok. Három napot a gyárban, hármat az iskolában töltök. Ha végeztem, természetesen itt szeret­nék dolgozni Dombóváron. A gyár lépcsőházában mindenütt tablók. Végzett ipari­tanulók fényképével. Csutiné a földszintté kísér, először a bőrraktárba. — Ez egy pukni bőr — mutat egy köteg bőrre. — Egy pukni bőrből harminc pár exportképes kesztyűt kell elő­állítani — magyarázza. A bőrraktárból a szabászokhoz megyünk. Itt szabják a kesztyűkellékeket és a téglalap alakú bőröket, amiből már a kesztyű nyeri el formáját. Minden pár kesztyű sorszámot kap. Ezenkívül a bőrön rajta van a szabász, valamint a kesztyű méretének, nagyságának száma is. A présgép mellett férfiak dolgoznak. Ráhelyezik a la­pokra a félkész kesztyűket, fölé irányítanak egy vaskos korongot, majd rányomják a bőrre. A korong pontosan úgy préseli a bőrt, amilyen kesztyűt kívánnak. Ekkor már igazán kesztyűformája van a bőrnek. A következő művelet az allangírozás, a kellék beválogatása, a tisztítás. Itt sza­badulnak meg a kesztyűk a felesleges bőrcafatoktól. Üjra fenn az emeleten, a nagy varrodában vagyunk. Itt Varrják, díszítik, csinosítják a kesztyűt, s legvégül össze- heftelik, párosítják, majd meózzák. Miből áll a kesztyűcsinosítás? Erről Nagy Lajosné csi­nosító beszél: — A kész kesztyűket gőzölő vasujjakra, majd meleg vas­kézre húzzuk. A bőr megpuhul, rugalmassá válik. Nagyné naponta 250 pár kesztyűt csinosít, természetesen fazontól függően. * Gerencsér Béláné varrónőnek két fia van. Egyik tíz-, a másik ötesztendős. — Nagyszerű, hogy a gyárban van kismamaműszak. így reggel tudom vinni, délután hozni a kisebbik fiút az ovi­ból. A férjem a Láng Gépgyárban dolgozik, ő aligha tudná a srácot cipelni. Most bérvarrást végzünk az NSZK-nak. Háromszáz pár kapuskesztyűt kell megvarrnunk. Nem­régiben tenisz-, vadász- meg lovaglókesztyűket varrtunk. Nálunk naponta húsz pár kesztyű készül el egy-egy varró­nőnél. Csutiné mondja: — Az az igazság, hogy a varrónők tel­jesítménye függ a szabászokétól. Általában egy szabász két varrónőnek dolgozik. Egy közepes képességű szabász napi normája ötven-hatvan pár kesztyű kiszabása, míg egy varrónő normája műszakonként húsz pár kesztyű. A dolgozók darabbérben dolgoznak. Gerencsérné mond­ja; van olyan kesztyű, amelyiknek párját öt forint hetven fillérért, van, amelyikét páronként tizenkilenc forintért varrják. Persze fazontól és munkaigénytől függően. S. J. A hegyoldalakon gazdag a fűtermés Az ötujjas termék

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom