Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
1980. június 15. © Képújság Mikóozi Györggyel, a szekszárdi Skála igazgatójával — Egyéves a szekszárdi ÁFÉSZ Skála áruháza. Tavaly azt ígértük olvasóinknak, hogy visszatérünk egy beszélgetés során a tapasztalatokra. Most itt az alkalom, beszélgessünk a Skáláról... — Nagyon szívesen, s örömmel A vásárlóknak ez a beszélgetés talán egyoldalúnak tűnik, de gondolom, lesznek olyan kérdések, amelyeket vevőink tennének tel. . . I — Kezdjük a közepével: mennyi pénzt költenek reklámra? — A 345- millió forintos forgalmunk 3 ezrelékét. — Tehát mindennap , egymillió forint bevétele van a Skálának. — Valamivel több, mert az év minden napján még mi sem tartunk nyitva. Ügy 1,3 millió forintos a napi átlagos forgalmunk. Eljutottunk oda, hogy nem áruelosztók, hanem eladók vagyunk. Dolgozóink között kialakult az a szellem, hogy a vevő az áruval akar kapcsolatba kerülni, mi a háttérben vagyunk, s ha látjuk a vevő bizonytalanságát, tanácsot adunk. Társal- gunk a vevővel szeretnénk mindiig olyan kapcsolatban lenni, hogy ne érezzék tolakodásnak jelenlétünket. — Ügy állapíthatjuk meg tehát, fiogy á kereskedők új módszerével találkozunk. — Igen. — Térjünk vissza a forgalomhoz. Amikor elindították a Skála-programot, gondoltak ekkora teljesítésre? — Ügy terveztük, hogy áruházunk az első évben 260 millió forint körüli forgalmat bonyolít majd le, több lett. S ennek nemcsak az áremelkedések az okai, hanem az is, hogy a közönség úgy jó negyven kilométeres körzetből hozzánk jár, nagy a vonzáskörünk. — A Skála mellett megél a Népbolt, meg az ÁFÉSZ többi üzlete is. — Nem tekintjük ellenfélnek a kiskereskedelmi állami és szövetkezeti hálózatot. Személyesen is jó barátaim vannak a „másik táborban”, ők is, úgy érzem, partnernek tekintenek bennünket. Célunk azonos, a lakosságot jobban ellátni. Megfigyelheti mindenki ezt a versenyt: ami a Skálában elindul, nem biztos, hogy követik mások, hanem valami újat találnak ki. Ha mi látunk érdekes kezdeményezést a Népbálltnál, akkor spekulálunk, hogyan tudjuk a vevőt mi magunkhoz hívni. S az áru ilyetén kelletése mindig a vevőnek használ. A több csatornás be_ szerzés tulajdonképpen a Népboltnál mór előbb volt, hiszen harmincéves tapasztalatuk van. Mi is értjük a mesterségünket, de még az út elején vagyunk. — Viszont olyan erő van a kezükben, mint a Skála-Coop. — Jelenleg harmincnyolc áruház van ebben a szerve? zétben, ez kétségkívül nagy előny. Ez a szervezet amo- lyan központi klub, itt gyűj^ tünk tapasztalatokat árubeszerzésről, termeltetésről Az iparcikkek koncentrált beszerzése azzal jár, hogy minden Skála-áruházba kerül például paradicsoifipaszírozó. Az hiánycikké lépett elő, de le tudjuk gyártat ni, mert a széria olyan nagy, hogy érdemes az iparnak vele foglalkozni. Ez a tömörülés sajátos árpolitika érvényesülését is jelenti. — A monopolhelyzetből következően? — Egyes cikkek esetében igen. No, de a vevőt az érdekli, hogy megvásárölhat- ja-e, amit keres. Szerencsénkre a külföldi cikkek is így rövidebb úton jutnak el hozzánk, illetőleg a vevőhöz, mert a nagykereskedelmi láncolat kikapcsolódik. — És olcsóbb is lesz a cikk, iaz árrésre gondolok. — Esetenként előfordul, hogy olcsóbbak vagyunk valamivel, sőt, az is gyakori, hogy jobb árat tudunk a vevőnek mondani, mlint az előző szállítmánynál. Az igényekhez igazodunk. Ha megtudjuk, hogy valamilyen cikk fut, nagyon fogy valahol külföldön, akkor a mi embereink már tapogatóznak, hogy a divatot előbb hozzuk be határainkon, s ne kelljen a lakosságnak esetleg fekete úton beszerezni az árut. — Az áruház is változott, egy évvel ezelőtt nem így voltak a pultok, az osztályok. — Éppen ezt akartam monda ni: a lakosság nemcsak az áru milyenségére kíváncsi. hanem az eladás módjára is. Nem is egy osztályunkat már többször átrendeztük — dolgozóink ezt mind munkaidő után, nagy lelkesedéssel végzik el. A belső átalakítás után a vevő jobban eligazodik, az áruból többet lát. jobban válogathat. — Nem haragszanak azért, ha egy vevő négyöt kabátot is felpróbál, és ráadásul nem is vesz? — A vevőnek joga, hogy válogasson. Megcsináltuk például a földszinten a turkálós- válogatós boltot. Nagy sikere van. A vevő betúr, húzza, válogatja, próbálja — hadd csinálja. — Több akciót is lebonyolítottak. — Hamarjában nem is tudom összeszámolni Űjabban a keddi akciónapot tartjuk. Ez is kedveLt a közönség körében, mert előre megmondjuk, hogy a jövő hét keddiétől milyet árut adunk olcsóbban, avagy miilyen kurrens dolgot tudunk piacra dobni. — A Skála-Coop termeltet is. Az ember ha bejön az áruházba, akkor szappannal, mosóporfélékkel találkozik csak. Más árut nem készíttetnek? — De igen. Dolgozik ide a hőgyészi vegyesipari szövetkezet, frottírtörölközőket hoznak, a KS—BONY Cipőipari Szövetkezet, a debreceni ruhagyár, a Szabolcs Cipőgyár, a Völgység Népe Mezőgazdasági Termelőszövetkezet gombát termel nekünk. De mondhatom a ZÖLDÉRT-et, a Hőgyészi Állami Gazdaságot, a Hosszúhegyi Állami Gazidaságot. és kistermelőket is tudnék sorolói, akik rendszeres szállítói élelmiszer-részlegünknek. Szóval nagy a forgalmunk. — )Naponta mennyi vevő keresi fel az áruházát? — Volt, amikor tizenötezren fordultak meg, de átlago. san 10—12 ezer látogatónk van naponta. Nem vásárolnak mindannyian, de bejönnek. — És véleményt is mondanak... — Nagyon sok jó javaslatot kaptunk már, főleg áru- beszerzés területére: ha valaki olyan cikket keres, ami nálunk nincs, s szól, annak örülünk. A vásárlók könyvében is leginkább ilyen bejegyzések vannak. — Kimondott panasz, eladóra, az áruházra? — Néha előfordul. Inkább« a mozgólépcsőre panaszkodnak, amikor álL — Elég sokat áll. — Nem többet, mint más áruházban a hasonló konstrukciójú berendezések. — Épül a városban a Domus. Nem félnek ettől sem? — Profilmódosításra kell gondolnunk. Ott bútor, lak- berendezési szakáruházi választék lesz, nyilván nekünk is ki kell valamit találni. Már kész tervünk van a Domus nyitása idejére, de erről még nem beszélhetek. * — Titok? — Igen, a mi szakmánkban is van. — Néha az ember, ha bejön az áruházba, úgy érzi, mintha sok lenne az eladó. — Valóban, néha én is gondolok erre, de ha jobban körülnézünk, azt látjuk, hogy egy osztályon négy-öt ember van. No már most ők, mint előbb mondtam, nem mennek a vevő nyakára, háttérben húzódnak meg, s ha kell, akkor segítenek. Körülbelül kétszáz olyan dolgozónk van, akii a forgalom milyenségétől függően kapja a munkabérét. Tehát érdekük, hogy minél többet eladjanak az osztályokon, legyen az filléres. vagy több ezer forint értékű cikk. — Sokan itthagyták az áruházat azok köziü, akik nyitottak? — A létszámmozgás olyan 5—6 százalékos, főleg az élelmiszer szakmában. Ott két- műsziakos a munkarend, s főleg a kisgyermekes anyák panaszkodnak. I — Mennyit keres egy Skála-beli dolgozó? — 1979-ben 2850 fori it volt a dolgozók havi átlagkeresete. Ezen belül nagy a szóródás, mert vannak egészen jól kereső dolgozóink is, persze ők igencsak „csipkedik” magukat. — Milyen a dolgozók erkölcsi elismerése? — Dolgozóink 75 százaléka részt vesz a szocialista munkaversenyben. Tizenkét munkabrigád versenyzett tavaly a szocialista címért, egy brigád ezüstjelvényes lett, a többiek a „sima” brigád címet kapták, kettő nem teljesítette vállalását, nem is kapott kitüntetést. Egy dolgozónk SZÖVOSZ-kitüntetést, négy pedig kiváló dolgozó jelvényt kapott. S természetesen több tízezer forintot jutalomképpen kiosztottunk a legjobb eladóknak, előkészítőknek. középvezetőknek. A következő hónapban áruházunkban díszes tablót teszünk ki, s arra a hónap legjobb dolgozójának fényképe kerül föl. így vevőink is megismerhetik, kik az áruház kulcsemberei, legjobb dolgozói. — Mi a szekszárdi Skála terve? — A rendszerünket fejleszteni akarjuk, az emberi tényezőket tovább erősítjük. Most jó kollektívánk van, az emberek szeretik az áruházát, a munkát. Ez alapozza meg a jövőnket, mert nemcsak anyagi érdekeltség fűzi ide kollégáimat, hanem a szakmaszeretet és a vevő tisztelete. A kereskedelempolitikai élveknek megfelelően szeretnénk a jövőben is dolgozni. — Mekkora árukészlete van most az áruháznak? — Pillanatnyilag az árukészletünk 52 millió forint értékű. Ezen belül 23 millió forintot ér a ruházati osztály készlete, a vegyesiparcikk- áruké pedig 22 millió forintot. PÁLKOVÁCS JENŐ Múltunkból Ritkán akadt a politikai életben olyan időszak, amikor ne lett volna valamilyen aktuális kérdés, amelyről ne beszéltek volna széles társadalmi körökben. Amikor 1929 októberében kirobbant az Egyesült Államokban a tőzsde-krach, világszenzációként hatott. Élénken foglalkoztatta az esemény a magyar sajtót is. A válság hamar elérte Magyarországot, már 1929 késő őszén érezhetők voltak a válság első jelei az iparban és a mezőgazdaságban. Lelassult a pénzforgalom is. Köztudott, hogy hazánkban különösen a mező- gazdaságban pusztított a vál- ág. Noha súlyos helyzetbe kerültek a megye munkásai, — pédául az építőipari munkások most sem találtak munkát Törökországban, Afrikában, a Balkánon, sem Nyugat-Európában, ahol pedig korábban viszonylag jól fizetett munkalehetőségek várták őket, s itthon sem akadt munka a számukra — de az ő sorsuknál is. válságosabb volt a cselédek, napszámosok helyzete. Tömegesen mentek tönkre a néhány holdas kisparasztok is. Nem volt hétvége árverés nélkül. Sajnos, nincs megyei összesítő arról, hogy a válság éveiben hány család feje felől árverezték el a házat, s hány hold esetében mondotta ki az árverező, hogy „...senki többet, harmadszor...” Földönfutóvá lettek a falvak lakói. A hárommillió koldus Magyarországáról van szó. Nyilvánvaló, hogy a közvéleményt erősen foglalkoztatta a válság, a növekvő nyomor. Erről cikkezett az országos és a megyei sajtó is. A megyei lap a válságot szovjet-ellenes uszításra is felhasználta, mondván, a világválságot a „vörös búza” (azaz a Szovjetunió által a világpiacon értékesített gabonáról van szó) és az amerikai búza okozta, mert ezek lenyomták a búza világpiaci árát, eladhatatlanná lett a drágán termelt, versenyképtelené lett magyar búza. A válság hatására már 1929-ben megkezdődött a munkanélküliek mozgalma. A tüntetések sokasága zajlott le a fővárosban, s 1930 elejére a vidék is megmozdult. A megye vezetői tőlük telhetőén mindent megtettek a mozgalom kibontakozásának megakadályozására. Mondva csinált ürügyekkel tiltották meg a szociáldemok. rata párt helyi szervezeteinek a munkásgyűlések tartását; a csendőrök, a főszolgabírók, és főjegyzők rendszeresen ellenőrizték a szakszervezetek taggyűléseit. Nem egy esetben zavarták szét a gyűléseket, mert a munkások, parasztok rendszer-ellenes állásfoglalásokat fogalmaztak meg. A rendet, a közbiztonságot féltették a hatalmasságok a munkásoktól, parasztoktól. Ha lehetett, megtagadták a szociáldemokrata szervezetek alakítását is, noha az 1921. december 21- én aláírt Bethlen-Peyer paktumban a kormány ígéretet tett arra, hogy a Szociáldemokrata Párt helyi szerveinek megalakítását engedélyezi. A munkásmozgalom fékezésére a nyílt, terrorisztikus módszerek mellett megtalálták a kevésbé erőszakos eszközöket is, például a bürokráciát. A megyei levéltárban számos egykori írás — levél, határozat, fellebbezés — tanúskodik erről A szervezkedők kérvényt írtak és adtak be a községi főjegyzőhöz, vagy bevitték a járáshoz, a főszolgabíróhoz Általános szabály volt, hogy a főszolgabíró elutasító határozatot hozott, s ezt eljuttatta a kérelmezőkhöz azal, hogy joguk volt fellebbezni az alispánhoz. Az alispán, rendszerint megkérdezte a főszolgabírót, miért hozott elutasító határozatot. A válasz megérkezése után az alispán is elutasította a szervezet megalakítási kérelmét. Ez már jogerős határozat volt. Ellene fellebbezni nem lehetett, de mód nyílt a panasztételre, amit a belügyminiszternél kellett megtenni. Az' már csak/természetes volt, hogy a belügyminiszter is érdeklődött az alispánnál, miért utasították el a munkások kérelmét. A válasz, megérkezése után döntött: vagy helyben hagyta a korábbi határozatokat, s kezdődhetett minden elölről, vagy azokat megváltoztatva megadta az engedélyt a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének megalakítására. Kedvező esetben is gyakran 12—16 hónap is eltelt, amíg a szervezkedők legálisan is megkezdhették a szervezeti életet. Ha a belügyminiszter is elutasította a működési engedély iránti kérelmet, akkor akár 5—6 év is eltelhetett, amíg végül is kedvező határozat született, ha erre egyáltalán vártak ennyit a munkások. A burzsoázia a válság o- kai között tartotta számon a munkások elégedetlenségét is. Tömegesen rendezitek munkáspereket, és szabtak ki rö- videbb-hosszabb börtönbüntetéseket. Az indoklás igen gyakran a rendszer elleni lázadást, szervezkedést jelölte meg. Ilyen viszonyok között jól jött a megye urainak, ha valamivel elterelhetne a figyelmet a nyomorról. Nos, a megyében heteken át téma lehetett, hogy a rendőrség elfogta dr. Dómján Lajos orvost, aki a Magyar Tanács- köztársaság idején politikai biztosként működött a megyében. Tendenciózus tálalásban mutatták be tevékenységét, mintegy elrettentésül, hogy így jár mindenki, aki a burzsoá rend ellen emeli fel a kezét. Szinte hetente jelent meg hír arról, hogy milyen újabb adattal bővült a letartóztatott „bűnlajstroma”. A kommentárok mint a nép, a nemzet, az emberiség ellenségét mutatták be dr. Dómján Lajost. Ki volt az a személy, akinek ekkora propagandát csináltak? Mint ismeretes, 1919 júliusában a Duna-Tisza közén és Tolna megye keleti-északkeleti részében ellenforradalmi lázadás robbant ki. Az ellenforradalmárok több községet . hatalmukba vettek (Dunaföldvár, Bölcske, Ma- docsa, Dunakömlőd, Paks, Dunaszentgyörgy, Fadd, Ger- jen, Tolna, Mözs és a szek- szárd-nagydorogi vasútvonal mentén elterülő községeket), a tanácshatalom híveit bebörtönözték, megkínozták, s közülük többet kivégeztek. A lázadás leverésére a Tolna megyei vörösőrség és a Budapestről érkezett karhatalmi alakulat kapott megbízást. Az ellenforradalom leverésével egyidejűleg megkezdődött a lázadás vezetőinek pere is, akik a forradalmi törvényszék előtt feleltek tetteikért. Dr. Dómján Lajos a Budapestről érkezett karhatalom vádbiztosa volt. Ö terjesztette elő a p‘er során a vádakat. A forradalmi törvényszék a Tolna, Fadd, Gerjen, Bogyiszló térségében elfogott ellenforradalmi vezérek közül hármat halálra ítélt, s az ítéletet végrehajtották. Ez volt a „bűne” dr. Dómján Lajosnak. De hiábavalónak bizonyult a burzsoá sajtónak minden erőfeszítése, a történelmi körülmények egyre inkább a forradalmi szervezkedésnek kedveztek. A legális mozgalom mellett mind gyakoribb lett az illegális kommunista szervezkedés, egyre több sejt jött létre. Megyénkben a tamási, ozorai és a szekszárdi szervezkedés volt a legkiterjedtebb. K. BALOG JÁNOS
