Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-29 / 124. szám

j kz űrkutatás története A NÉPÚJSÁG ___________________ k épekben 1962. február 20.: A Szovjetunió után az Egyesült Álla­mokból is embert küldtek a világűrbe. Képünkön: John Glenn beszáll a Friendship (Barátság)—7 űrhajóba. 1965. március 18.: Alekszej Leonov a Voszhod—2 fedél­zetét elhagyva az űrkutatás történetében elsőként tesz 12 perces űrsétát. Képünkön: a világűrben lebegő em­bert vékony „köldökzsinór’’ kapcsolta csak űrhajójához. A Holddal való ismerkedés után kutatórakéták indultak a távolabbi bolygókra. Képünkön: a szovjet Venyera (Vénusz)-sorozat egységeinek célja az Esthajnalcsillag titkainak felderítése volt. 1965. december 15—16.: Az első űrrandevú. Képünkön: az amerikai Gemini—6/a és Gemini—7 — fedélzetén két- két űrhajóssal — 2 méterre közelítette meg egymást. 1980. május 29. Hol játszanak a színészek jövőre? ■■■I II u" ,ni: nm mí.. «**> ...l u ■»» t »<■■«< .« n ti u .»ém.'.w m ■ ■m.».« .1 mi V h i»«t .>HA ■>■»■■.»« .» ■» . 1. ... ■■■■.... . iif 1 n i.m.i .1 ki mi 1 1 i „i, Szerződnek a színészek: többen fővárosi színházaikból .vidékiekhez, mások vidékiekből fővárosiadéhoz. Szokás sze­rint ugyanis . az évad végi napokban változik a társulatok tagsága. A Népszínház társulatához szerződött Psota Irén, Kalo- csay Miklós és Dózsa László a Madách Színházból, Szakács Eszter a MAFILM színésztársulatából, Hámori Ildikó a Thá- Lia Színházból, Fülöp Zsigmond és Tahi József a József At­tila Színházból, Baranyi László a Mikroszkóp Színpadtól, 3 itt kezdi művészi pályáját Sebestyén András és Szőke Pál, a Színház- és Filmművészeti Főiskola végzős hallgatója. A társulat három tagja visszatér előző munkahelyére: Andorai Péter és Tordai Teri a MAFILM színésztársulatához, Jordán Tamás pedig a Kaposvári Színházhoz. A tánsulatépítés egyéb­ként még nem fejeződött be: a Népszínház várszínházi, jó­zsefvárosi színházi és három utazó, opera-, tánc- és báb­színházi társulatának előreláthatóan több mint 150 prózai színész, énekes, táncos, bábművész tagja lesz. Változik a Nemzeti Színház művészgárdájának összeté­tele is. Koltai Róbert, Pogány Judit és Lázár Kati a kapos­vári színházhoz, Kálmán György a MAFILM társulatához szerződött. Az ország első színházában szerepel majd a kö­vetkező évadban Bessenyei Ferenc, aki eddig a Madách Szín­ház tagja volt, valamint Olsavszky Éva és. Kun Miklós, a kaposvári színház két művésze. A Vígszínház társulatának tagjai hdlyükön maradnak, s nem köszöntének új tagot a Thália Színházban sem. A Madách Színházba kerül Papp János és Sárvári Győ­ző a veszprémi színházból, nyolc színésztől viszont megvál­nak. A búcsúzók között van — a már említett négy művé­szen kívül — a Népszínház, illetve a Nemzeti Színházban szereplő Bálint András, aki a MAFILM színésztársulatához, Levdc2iky Klára, aki a Pécsi- Nemzeti Színházhoz, Menszátor Magdolna, aki a Debreceni Csokonai Színházhoz és Safranek Károly, aki a Szegedi Nemzeti Színházhoz megy. A József Attila Színházba szerződött Tyll Attila a békés­csabai, Málnai Zsuzsa a veszprémi és Szirmai Péter a kecs­keméti színházból. A Mikroszkóp Színpad társulatánál még zajlanak a szer- ződtetési tárgyalások. A budapesti gyemmdkszínház pálya­kezdő művészekkel: Simorjai Emesével, Palkó Lászlóval, Zágoni Zsolttal erősíti sarait. Áruszállítás új utakon Ne csak a MALÉV tegyen gyors Nemrég történt a Ferihegyi repülőtéren. Az egyik külkereskedelmi vállalat képviselője izgatottan rohant a MALÉV árufuvarozási osztályvezetőjéhez, Sallai Ist­vánhoz. Az áru — lihegte :— megérkezett, itt az értesí­tés, de nem tudja elszállítani, mert a Külkereskedelmi Bank nem adta ki a „felszabadító” levelet, anélkül pedig a portéka — a feladó ilyen kikötése esetén — nem vált­ható ki a raktárból, ö tudja, hiszen járt már így. Az ilyenfajta izgalmak mindig valahol a zsebek tá­ján keletkeznek, s nem egé­szen ok nélkül. A MALÉV a beérkező áru után, ha nem viszik el a re­pülőtérről, raktározási díjat számol. S nem is akármeny- nyit. Az első tíz napig még csupán ötszáz forint a taksa, attól kezdve azonban napon­ta és csomagonként kell ugyanennyit fizetni. Akadt már olyan külkereskedelmi vállalat is, amelynek ügyinté­zője harmincezer forintos számlát kapott a légitársaság­tól. Ennyibe került a fele- dékenység. Illetve nem is mindig az. Hogy mi? — A külker vállalatok nem kis része úgy van ezzel, hogy az áru, ami megérkezett, nem az övé. Qk azt csak megren­delték, ha már itt van, attól kezdve törődjék vele az, aki hónapok óta várja. Márpedig az elszállítás igenis a meg­rendelők dolga — mondja Sallai István. — Nem tűi magasak ezek a tárolási díjak? — Annak, aki időben elvi­szi a küldeményt, semmikép­pen. Egyébként is furcsa — a külföldi légitársaságok kép­viselői jócskán csodálkoznak mindezen —, hogy amikor ennek a szolgáltatásnak, a repülőgépen történő fuvaro­zásnak legfőbb célja és értel­me a gyorsaság, nálunk sokan hosszú hetekig feléje sem néznek megérkezett csomag­jaiknak. — A címzett minden esetben tud arról, hogy a küldemény megérkezett? — Olyannyira, hogy amíg korábban levélben értesítet­tük a címzetteket, melyek kézbesítése gyakran elég hosszadalmas volt, immár egy éve a lehető leggyorsab­ban : telexen, táviratban vagy telefonon keresztül leg- .később másnap megtudja, mindenki, hogy az áru meg­érkezett. — Ami után, ha berohan, kiderül, hogy hiába az igye­kezet, hiszen a Külkeres­kedelmi Bank levele hiány­zik... Miként az az AKAD- IMPORT képviselőjével történt... (E levél garantálja, hogy a megrendelő rendelkezik azzal a devizamennyiséggel, ami az áru értékének kiegyenlítésé­hez szükséges.) — Valóban így történt, de mi — ez is egy újítás a MALÉV ügyforgalmában — akkor is átadjuk az árut, ha a fél csupán azt a költségren­dezési bizonylatot tudja fel­mutatni, melynek egy példá­nyát a bank átvette. Tesszük ezt egyrészt azért mert a bank levele sokszor heteket késik, miközben az óra ke­tyeg, s a tárolási díj egyre nő. Vállaljuk másrészt azért, mert ennyi kockázatot a MALÉV->nek igenis vállalnia kell ügyfelei'érdekében. Ami egyúttal a népgazdaságnak is érdeke, hiszen sokszor nélkülözhetetlen műszerekről, vagy gépekről van szó, ame­lyekre nagyon vártak a válla­latok. Szó ami szó, sok minden megváltozott az elmúlt év során a MALÉV-nál az áru- szállítás terén. Sokan emlé­keznek még — a mindenna­pos ügyfelek különösen —, milyen mostoha körülmények között kellett várni a légiáru kiváltására. Nem volt egy tisztességes várakozóhelyi- ség, nem volt egy WC, nem volt kézmosóhely, a fuvarle­velek — az utasok szeme lát­tára — ott rongyolódtak a szűk raktárépület folyosóján. Tavaly májusban felépült az új — 1200 négyzetméter területű raktárépület. Az idén nyáron pedig újabb 1500 négyzetméterrel bővülnek a tárolási lehetőségek. És las­san kezdenek visszatérni az „elvadított” ügyfelek. Mintha megérezték volna, hogy a MALÉV e téren is megkezdte a felzárkózást a többi légi- társaság hasonló szolgáltatá­sainak színvonalához. — Ha jelenlegi terveink megvalósulnak, akkor a szo­cialista országok élvonalába kerülhetünk — bizakodik Sal­lai István. — Ha jól tudom, mind­arról, hogy hol tartanak ezek az országok, a közel­múltban rendeztek tanács­kozást légitársaságaik áru­szállítási és fuvarozási szakemberei Budapesten. — Igen, és ezen a tanácsko­záson is nagyon gyakran szó esett a házhoz szállítás gyor­saságáról. Mi kértünk is erre vonatkozó adatokat a többi társaságtól, hogy legyen némi összehasonlítási alapunk. De annyi bizonyos, a korszerű lé­gi fuvarozás célja szerte a vi­lágon a gyors szállítás és a megérkezés utáni gyors áru- átvétel. Mi is ezt akarjuk, ezen munkálkodunk... — m — Friss zöldbabszállítmány érkezett a TU—154-es típusú géppel

Next

/
Oldalképek
Tartalom