Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
1980. május 1. NÉPÚJSÁG© A holnap energetikája Rjazányban megkezdődtek a világ első magneto-hidro- dinamikai erőművének építési munkálatai. iA magneto- hidrodinamikai generátorból és hagyományos szerkezetű gőzturbináiból álló rendszert 1985-ben adják át rendeltetésének. A Szovjetunióban és rnás országokban is a szerves tüzelőanyagokat hasznosító gőzturbinákat tekintik alapvetőnek az energia-előállításban. A régi hőerőművek hatásfoka még további korszerűsítésekkel sem növelhető lényegesen. Mindén 100 tonna elégetett szénből, illetve mazutból a legjobb esetben is csak mintegy 40—42 tonnányi alakul ■ át teljesen villamos energiává, a többi hőmennyiség elvész az atmoszférában. A műszaki és* tudományos eredmények tették lehetővé a magneto-hidrodinamikai módszer kidolgozását, amely- lyel a hőenergia közvetlenül elektromossággá alakítható, s amelynek hatásfoka elérheti az 50—60 százalékot is. A szakemberek számításai szerint ugyanannyi villamos energia előállításához mintegy 20—30 százalékkal kevesebb fűtőanyag szükséges. A megtakarítás óriási, ha elgondoljuk, hogy egy 1000 MW teljesítményű hőerőmű évente körülbelül 2,8 millió tonna szenet fogyaszt el. Miben is áll az újfajta generátor működésének lényege? Bármely vezetőben villamos feszültség indukálódik, ha relatív mozgása közben mágneses erővonalakat metsz. Az új rendszerű generátorokban a vezető szerepét plazma (elektromosan vezető ionizált gáz) tölti be. A szerves fűtőanyag égéstermékei a 2600—2800 Celsius fokos intervallumban plazmaállapotba kerülnek, ha kis mennyiségben könnyen ionizálódó anyagokat, például kálium és cézium sókat adagolunk hozzá. Egy speciális csatornában zajlik ile a plazma és a csatornára merőleges irányú erős mágneses tér közötti kölcsönhatás. Elektródák segítségével vezetik el az így keletkező egyenáramot, amelyet ezután váltóárammá alakítva továbbítanak az energiahálózatba. A magneto-hidrodinamikai generátort elhagyó plazma hőmérséklete eléggé magas; mintegy 2000 fok. Ezt a forró anyagot a továbbiakban gőzturbinák hajtására is felhasználják. A Szovjetunióban már 1965-ben létrehozták az első olyan kísérleti berendezést, amely magneto-hidrodinami. kai generátorral rendelkezett. Ez az U—02 típus volt, körülbelül 200 :kW-os teljesítménnyel. Az U—02 az új rendszerű erőművekhez szükséges összes elemet tartalmazta. Folyamatban van a világ első új rendszerű erőművének építése, amelynek magneto-hidrodinamikai elven működő generátora közel 300 MW teljesítményű lesz. A rendszerhez hozzátartozik egy Hagyományos 310 MW-os gőzturbina is. A kompresszor és egyéb berendezések energiaigényét beszámítva, az erőmű összesen mintegy 500 MW teljesítményű elektromos áram termelésére képes. A szakemberek számítása szerint a fűtőanyag 20 százalékos megtakarítása érhető el a szokásos hőerőművekhez viszonyítva. A hatásfok növekedésével kapcsolatosan adódik egy másik előny is: csökken a környezetszennyeződés. Speciális berendezéseket fejlesztettek ki a levegőbe kerülő kén- és nitrogénoxidok mennyiségének csökkentésére. A Rjazányban épülő blokk földgázt fogyaszt ugyan, az új elven működő erőművek azonban inkább szenet hasznosítanak majd, amelyből a Szovjetunió rendelkezik a legnagyobb készletekkel a világon. Tevgenyij Jegorov Együttműködésünk a fejlődő országokkal „Ha megtanítod halászni...” A Vépi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolán tanzániai szakemberek egy csoportja a legmodernebb magyar traktor működésével ismerkedik. Minden évben születik néhány ölyan tanulmány, amely beszámol a fejlődő országok elmaradottságáról. Megoldásokat is kínálnak, kiszámítva, hogy melyik mennyi pénzbe kerül. A helyzetfelmérést és a javaslatokat szárnyára “kapja a világsajtó — a szakadék pedig-egyre nő a fejlődő és a” fejlettnek nevezett országok között. Persze az előbbi ál- lamqk közt is jócskán akad különbség. Van olyan, ahol á lakosság élelmiszer-szükségletét sem tudják előteremteni, míg mások bővében vanak energiahordozóknak, ásványkincseknek. Egyben viszont megegyeznek: belső gazdaságúk kiépítésére, fejlesztésre vár és jobbadán földjük kincseit sem tudják kiaknázni segítség nélkül, így ha nem is mindig szó- szerint, de igaz rájuk a mondás: ha adsz egy halat az éhezőnek, akkor megmented a pillanatnyi éhha- • Iáitól, de ha megtanítod halászni, akkor örökre elfelejti az éhezést. E „tanításból” lehetőségéhez képest hazánk is kiveszi a részét. Kormányszintű műszaki-tudományos együttműködési megállapodások, és ilyen jellegű tevékenységet is magukban foglaló, más egyezmények gyakorlati megvalósításán munkálkodik a TESCO Nemzetközi Műszaki Tudományos Együttműködési Iroda. (Természetesen az iroda profilja szélesebb ennél, hiszen magában foglalja a szocialista országokkal folytatott műszaki-tudományos együttműködést, valamint az áru- szállítások nélküli műszakiszellemi szolgáltatások kereskedelmét — például műszaki tervezést, technológiai szerelést — is.) A tényleges együttműködés jelenleg mintegy hat- van-hetven fejlődő országra terjed ki. A velük folytatott műszaki-tudományos együttműködésben sajátosan ötvöződnek a segítségnyújtás és a kölcsönös érdekek érvényesítésének elemei. E tevékenység alapvetően két hagyományos formában valósul meg: magyar szakértők utaznak ezekbe az országokba, illetve a fejlődő országok állampolgárai jönek ösztöndíjasként Magyarországra. — Ezen országok káderhiányán igyekszünk enyhíteni, nem kereskedelmi alapon, hanem önzetlenül — mondja Mózer József, a TESCO Kiküldési Főosztályának vezetője. — A kifejezetten szegény országokba térítésmentesen küldünk szakembereket, míg ahol ellenszolgáltatást kapunk, ott is csak a kinttartózkodás költsége a fizetség, és a magyar állam lemond arról az értékről, amit itthon hoztak volna létre ezen polgárai. Az ösztöndíj pedig mindig teljesen ingyenes, tehát segélyként adjuk. A kezdeményezés mindig a fejlődő országoktól indul ki. Összeállítják, hogy milyen feladatokhoz, milyen szakemberekre lenne szükségük. Amíg felnő a saját irányító és tudós gárdájuk, addig is szervezni, tervezni, gyártani kell. így van, aki olajkutató mérnököt, egyetemi tanárt, vagy éppen építészmérnököt kér. Például Etiópiában többek közt vasúttervezők, építészek és orvosok dolgoznak napjainkban. Az évente kiküldött több száz szakértő leggyakoribb működési területe: a helyi természeti kincsek hasznosításán alapuló kulcsfontosságú szektorok, a mezőgazdaság, a vízügy, az infrastruktúra, valamint az egészségügy és az oktatás. Milyen szempontok alapján választják ki a szakértőket? A nyelvtudás mellett alapvető követelmény a magas szakmai színvonal — ez esetenként tudományos fokozatot is jelent. Ezen túl szükséges a kellő, legalább öt évnyi gyakorlati tapasztalat is. Az évenkénti több mint 1000 ösztöndíjas fogadásával elsősorban a fejlődő országok műszaki-tudományos és kutatási-fejlesztési kapacitásainak növeléséhez járul hozzá a TESCO. Az ösztöndíjasok több mint húsz szakterületen tanulnak. A bázisintézmények közül —, ha már korábban szóba ké- rült az élelmezés — ki kell emelni a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet és a Vépi Szakmunkás- és Munkástovábbképző Intézetet. Hazaérkezésükkor ezek a szakemberek magukkal viszik a magyar fejlesztési tapasztalatokat is. A képzésnek azonban létezik egy másik formája is. Például Algériában az Oráni Műszaki Főiskolán magyar metodika alapján oktatják a diákokat. Végezetül azonban meg kell említeni, hogy az ENSZ szakosított szervezeteiben is — újra csak a helyi igényeknek megfelelően — munkálkodik a TESCO. Az iparfejlesztést szolgáló UNIDO megbízásából például magyarországi szaktanfolyamokat szervez, de más szakosított szervezet felkérésének is szívesen eleget tesznek. NEMETH GÉZA Ho Si Minit város fejlődése Napról napra határozottabb körvonalakat ölt Ho Si Minh város, a volt Saigon új arculata. Kezdetben a népi hatalom óriási gondokkal találta magát szembe, de ma már sikerekről is beszámolhatnak. Üj ipari létesítmények, iskolák és lakótelepek épültek az elmúlt négy évben a városban, és csökkent a munkanélküliség. Ma Ho Si Minh város egyre jelentősebb szerephez jut a Mekong deltavidékének gazdasági átalakításában. Jelenleg mintegy 600, többségükben államosított ipari vállalat működik a városban. Főleg a gép- és kohászati ipart fejlesztik. A tervek szerint Ho Si Minh város körzetében építik- fel szovjet segítséggel Vietnam legnagyobb kohászati üzemét. Jók az eredmények a hagyományos iparágakban is. Megoldották a lakosság folyamatos élelmiszer-ellátását is. A háború alatt a város 'környéke holt vidék volt. Ma ezt a területet zöld övezetté alakították át, ahol a rizsföldeket öntözőcsatorna-hálózat táplálja. Már több mint 100 ezer hektárt tettek termővé. Az itt megalakult állami gaz. daságok és termelőszövetkezetek 1979-ben előreláthatóan több mint 200 ezer tonna élelmiszert biztosítanak a városnak. Ugyanakkor a lakosságnak munkalehetőséget teremtenek a szövetkezetekben. Ez igen jelentős eredmény, mivell a felszabadulás után Ho Si Minh városban a munkanélküliek száma meghaladta a másfél milliót Napjainkban a számuk mint. egy 200 ezerre tehető. A munkanélküliek egy részét az iparban helyezték el, közel 700 ezer embert pedig átirányítottak a mezőgazdaságba. A tervek szerint a munkanélküliség teljes felszámolása a következő két év során várható: KNDK Kereskedelem száz országgal A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban az elmúlt két esztendőben szinte minden iparágban jelentős tervtúlteljesítésről adhat számot a statisztika. Az ipari össztermelés 1978-hoz viszonyítva tavaly 15 százalékos emelkedést mutatott. A külkereskedelmi forgalom 1979-ben az 1,3-szere- sére növekedett. Az exportált áruk jegyzékén a többi között szerszámgépek, cement- és porcelán áruk, kézműipari és iparművészeti cikkek, borok, különféle élelmiszerek szerepelnek. A külföldi nemzetközi vásárokról is sok aranyérmet visznek haza a KNDK kiállítói. Az export további fejlődésének a lehetőségét teremti meg az a tény, hogy a KNDK ma már képes nem csupán modern gépeket, de egész gépsorokat, gyárberendezéseket is szállítani megrendelőinek. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság jelenleg a világ száz országával áll kereskedelmi és gazdasági kapcsolatban. Fémkombinát építése a sarkkörön túl 'Gyakran mondják, hogy a Kelet-Szibéria területén bőségesen található ércek a Mengyelejev-táblázat valamennyi elemét tartalmazzák. Geológiai szempontból igen változatos tájegység, éghajlata szélsőséges, mivel Ázsia mérsékelt és ihideg égövében van. A keleti hegyláncok megakadályozzák a melegebb tengeri áramlatok bejutását, így a tél hosszan tartó és rendkívül hideg. A terület nagy részét az örök fagy övezete alkotja. A talaj még nyáron is legfeljebb egy méternyire enged fel. Ez az adottság jellegzetes építési módokat eredményez, de az emberi munka és találékonyság egyre újabb és újabb területeket kapcsol be a civilizációba és a termelésbe. A Szovjetunió sarkköri városai között a legfiatalabb és legújabb iNorilszk. 1935-ben kezdték építeni az északi szélesség 70. fokánál található nikkellelőhely közelében. 1939-ben a szénbányászat is megindult a környéken. Az 1942-től folyamatosan termelő Norilszk környéki bányák és üzemek a Nagy Honvédő Háború idején nagy mennyiségű nikkellel, kobalttal és rézzel siettek a front segítségére. Az 1960-as években Norilszk közelében felfedezték a világ eddig leggazdagabb színesfém-lelőhelyét. A 80—90 százalékban kobaltot, nikkelt, platinát, aranyat, ezüstöt, tellurt, szelént tartalmazó kőzet feldolgozásakor a kohászoknak jórészt a fémek szétválasztása a feladatuk. A mintegy 300 000 lakosú modern város a bányáktól, kohóktól távolabb eső Dolgoje- tó mellett fekszik. Mivel a város az állandó fagyott talajra települt, csaknem minden épület alatt megtalálható a „lélegzőcsatorna”, amely a talajt a felmelegedéstől, az épületeket a süllyedéstől óvja, Norilszkban nyáron nem nyugszik le a nap, a rendkívül hideg teleken viszont két hónapig tart a sarki éjszaka. A szovjet kormány mindent megtesz a zord éghajlati viszonyok között élők egészségének védelmére. A sarkkörön túl, a hó és fagy birodalmában, Norilszk közelében épült egy új fémipari kombinát.
