Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

e*ÉPÜJSÁG 1980. május 1. Múltunkból — Egy település ellá­tásáért a helyi tanács a felelős, és joga van utasítani a területen működő egységeket a lakosság jobb ellátása érdekében. A dombóvá­ri fogyasztási szövetke­zet igazgatósági elnöké­vel az ellátásról, legfő- ként az új helyzetben, a városkörnyék ellátásá­ról beszélgettünk. — Nem kicsi a gondunk, összesen több mint ötszáz­négyzetkilométeres terület tartozik hozzánk, azaz egy város, 15 község és 11 puszta, vagy szőlőhegyi település, kö­zel negyvenezer lakossal. Üzleteink, szolgáltatásaink e területen helyezkednek el, s dolgozóink nagy szorgalom­mal végzik munkájukat. — A szövetkezeti tör­vény értelmében a ta­gok tulajdonosai az ÁFÉSZ-nek. Miként él­nek jogaikkal? . ' X — Igen aktív; ‘ tagságunk van, Szerencseié kritikus szemmel vizsgálják munkán­kat, s hasznos javaslataik előbbre viszik kereskedelmi, politikai céljainkat. Számok­kal is lehet ezt bizonyítani, hiszen tavaly az év eleji köz­gyűléseken 166 hozzászólás volt, idén Pádig 151. Ezek negyven százSléka dicséret, húsz százalék különböző ja­vaslat, és negyven százalék­ban kritikai hangvételű. Ja­vaslatokat kapunk boltprofi­lok változtatására, a nyitva tartás módosítására, a ter­meltetési munka bővítésére, de volt javaslat a bolti dol­gozók dicséretére, illetve el­marasztalására is. Leginkább a közgyűlésen adunk a kér­désekre választ, de az ügy természetéből fakadón lehet, hogy csak hetek múlva, írás­ban, amikor érdemleges in­tézkedést tudunk tenni. így vagyunk a vásárlók könyvé­ben történt bejegyzésekkel is, bár ezek száma csekély, tavaly tizenkilenc volt mind­össze, s ezek között is a lakosságot érintő javaslatok voltak túlsúlyban: engedé­lyezzük kisebb egységekben is a rendezvények tartását, új tápértékesítő helyet léte­sítsünk. Mindezeken felül vannak olyan, a tagságot érintő munkák, amelyek ad­minisztratív jellegűek: rész­jegyrendezés, segélyezés, vásárlási visszatérítés. — Miután város lett Dombóvár, az ÁFÉSZ is átalakult, nem tör­tént ez a „vidék” rová­sára? — Nem. Hiszen az élelmi­szer- és háztartási üzletek aránya a következő: 31 a vá­rosban és 28 vidéken. A ve­gyesboltok esetében így ala­kul az arány: öt a városban, és 14 vidéken. Italboltból több van vidéken, általában a vendéglátási üzletek szá­ma a város környékén több, felvásárlási egységeink is na­gyobb számban vannak a város körül. I — Hogyan alakult a múlt évben például a kiskereskedelmi forga­lom? — A lakossági forgalom­ban élelmiszer-árucsoportban 207 milliós volt, 11,6 száza­lékkal több, mint az előző évben, a 124 milliós ruházati forgalom 4,7 százalékkal volt nagyobb a bázisénál. A ve­gyes iparcikkeknél volt a legnagyobb a növekedés, 26,6 százalékos, összességében 182 millió forint. Közületi forgal­munk e három árucsoport­nál alig haladja meg az öt­venmillió forintot. Jelentős, több mint tizenhárommilliós a takarmány- és tápforgal­munk is. A vendéglátásról szólva, örömmel mondhatom, hogy dinamikusan nő üzle­teinkben az ételforgalom, és csökken a szeszes italok és az alkoholmentes italok fogyasz­tása. Ez utóbbi tény külön vizsgálatra szorul, annak el­lenére, hogy kínálatunk jó az alkoholmentes italokból, a legkisebb egységekben is négy-öt félét tartunk. — Tekintettel e tevé­kenység fontosságára, népgazdasági hasznára, szeretnénk részleteseb­ben hallani a félvásár­lási munkáról. — Mindenekelőtt azt álla­pítom meg, mint ahogy igaz­gatóságunk is ezt volt kény­telen tenni, hogy ezen ága­zatban van a legtöbb tenni­valónk. Vigasztaljuk magun­kat, hogy kedvezőtlen volt tavaly az időjárás a kisáru- termelőknek is, s ezért volt kevés a felvásárlás, de fő­ként a szervezési hiányossá­goknak volt ebben szerepe. Mert tervünk teljesítésétől nem sokkal maradtunk el, 23,1 milliós tervünkkel szem­ben 22,8 volt az eredmény. A szervezési hibák... Nem tudtak dolgozóink lépést tar­tani a napi változásokkal: a termelők részéről a kínálat figyelése, és alkalmazkodni a változó, esetleg tervtől elté­rő áruk felkutatása témában. A szilvafelvásárlásnál jelent­kezett súlyos lemaradás, ezer mázsa helyett csak 236-ot vettünk át. Főleg növényvé­delmi okok miatt volt a visz- szaesés, ám ha a vizsgálat kideríti, hogy más területen, ahova eddig még nem értünk el, elképzelem, hogy van ilyen, s ott megmaradt a szilva pálinkának, akkor más a helyzet. Az idén éppen ezért külön intézkedési ter­vet készítettünk, elsősorban a szakcsoportokkal, de a kis­gazdaságokkal is a forgalom, felvásárlás növelése érdeké­ben. Fokozni kívánjuk a szer­ződéses termeltetést. A nyúl- tenyésztés fellendítése érde­kében nyolcszáz anyahyulat helyeztünk ki, huszonhét fóliasátrat adtunk, akik szer­ződtek velünk primőrtermesz­tésre. Egyre többen foglal­koznak galambokkal, három­száz tenyészpárt adtunk, s ezek árát is, mint a nyulak- nál, „termékben” számoljuk el. Szándékozunk 1800 mázsa babot felvásárolni, ehhez jó minőségű vetőmagot adtunk. — A Napsugár áru­házról, külön témaként, érdemes elidőzni e kér­désnél: miért bővítet­ték? — A megnövekedett for­galom, a kiszolgálási forma korszerűsítése miatt volt er­re szükség. A cipőosztályon megváltoztattuk a kiszolgá­lási formát, teljes önkiszol­gálóra, a raktárból hetven, az eladótérből harminc négy­zetméterrel megnöveltük az osztály területét, és új be­rendezést szereltünk fel. Az átszervezés sikerét bizonyít­ja, hogy idén az első negyed­évben már 26 százalékkal nagyobb volt ott a forgalom, mint tavaly. A kötött-, divat­osztályt is nyolcvan négyzet- méterrel tudtuk bővíteni, át­rendezéssel. A műszaki osz­tályon az a legfontosabb vál­tozás, hogy egyszerre több árut tudunk bemutatni egy árucsoportból, televízióból egyszerre például tizennyol­cat, vagy harminc kerékpárt. Ha a vevő sok árut lát, válo­gat, s nagyobb kedvet kap pénze elköltésére. — Január elsejétől tagjai a Pécsi Univer­zum Közös Vállalatnak, úgy tudom, ez a cél ve­zérelte a tagsági vi­szony létesítését e tár­sasággal, hogy javuljon az ellátás, ám csak egyes területeken van választékbővülés és ha­sion az egyesülésből. — Igen. Negyedév áll mö­göttünk. Ez kevés idő a tel­jes értékítélethez, az máris biztos, hogy nem tudott az Univerzum olyan árut hozni, ami nálunk nincs, textíliák­ból, kötöttárukból például... Vas-, műszaki cikkekből már jobb az ellátás. A túrajára­tok kéthetenként járnak, s alkalomszerűen, amit hoznak, abból tudunk vásárolni, ren­delni. A pécsi kapcsolat né­hány hét múlva már szoro­sabb lesz, legalábbis az ígé­retekből erre következte­tünk. Mondani sem kell, hogy nekik is jól felfogott ér­dekük a több és kelendőbb áru idehozatala. — A kiskereskedelmi, vendéglátóipari és fel- vásárlási munka mel­lett jelentős helyet fog­lal el minden ÁFÉSZ- hálózatban a szolgálta­tás. Mi a helyzet Dom­bóvár környékén? — Szolgáltatás tekinteté­ben most sem állunk rosszul, de egy-másfél év múltán jobb lesz a helyzet. A KIPSZER volt székházát, a valamikori mozit, szolgáltatóházzá ala­kítjuk át. Itt helyezzük el az ipari részlegeinket. A beépí­tett terület nagysága 1298 négyzetméter, ide tartozik még 750 négyzetméter udva­ri rész. A beépített területek­ből máris átalakítottunk 872 négyzetmétert műhelyekké és raktárakká. Átalakításra vár még 426 négyzetméteres terü­let. Az eddig elvégzett mun­kák több mint egymillió­hatszázezer forintba kerültek. Elkészült egy festő-, műsze­rész-, mérleges-, lakatos-, « bádogos-, hűtőjavító-, aszta­los-, és autószerelő-műhely. A műhelyekben, illetve ezek szomszédságában kialakítot­tunk a dolgozók részére öl­tözőket. mosdókat. Erről a telepről szolgáljuk ki ipari tevékenységgel egységeinket, valamint a lakosság szolgál­tatás szakmába vágó ' igé­nyeit. — Sok pénzt kell el­költeni az üzletek rend­szeres tatarozására, kar­bantartására? — Meglehetősen sokat; a boltok régiek, a munka, meg az anyag drága. Tavaly 5,4 millió forintot adtunk tata- rozási célokra, a felhasznált összegből 1,6 millió forintot a városkörnyéki boltokra köl­töttük el. Idén a tatarozásra 4,5 millió forint felhasználá­sát tervezzük, ebből három­millió a dombóvári egysé­gekre jut. — Érdemes volna részletezni, hol mit ta­taroztak, s mik a ter­veik ... — Sorolom. Dalmandon a boltot átalakítottuk, az álla­mi gazdaság segítségével, húst is tudunk itt forgal­mazni. Attala községben a vegyesboltot teljesen felújí­tottuk. Gyulaj község köz­pontjában a vegyesboltot át­alakítottuk, új helyre költö­zött, s helyén eszpresszót csináltunk. Várongon a ter­melőszövetkezet segítségével felújítottuk a vegyesboltot, a tsz hűtőgépet vásárolt. Ka- posszekcsőn teljesen felújít­juk a kisvendéglőt, ezzel a helyi előfizetéses étkeztetést megoldjuk, várhatóan még az idén teljesen megnyithat­juk a lakosság részére. Jágó- nakon a boltot, és italboltot újítottuk fel, korábban a Népújság is szóvá tette en­nek állapotát. Csikóstőttős: a presszót teljesen felújítottuk. Kurd: megoldottuk, hogy az iparcikkboltban élelmiszert is tudunk árusítani. Döbrö- közön átszerveztük a ruhá­zati boltot, húsboltot aka­runk itt nyitni a közeljövő­ben. Ezeken kívül igen nagy értékű mirelitpultot adtunk Döbrököz, Kurd és Dalmand boltjaiba, tehát a lakosság e községekben már hozzájut­hat az igen kedvelt mirelit­árukhoz. Gondjaink, a köze­li fejlesztési-beruházási ter­veink: új ABC-buszt aka­runk vásárolni, a mozgóáru- sítást-szállítást könnyebbé tenni. Döbröközön átszervez­zük a hálózatot, felújítjuk a kurdi kisvendéglőt, a szak- csi presszó-falatozót, és rend­be tesszük Csibrákon is egy­ségeinket... — Sok a kiadás, van­nak-e eredményeik a takarékosság területén? — Igen jelentősek. Tavaly 5,4 százalékkal kevesebb vil­lamos energiát használtunk fel, mint 1978-ban. Megtaka­rítottunk 30 ezer liter fűtő­olajat, kétszázezer forinttal kevesebb fogyóeszközt hasz­náltunk fel, mint a bázis ide­jén. És lényeges ez is: 50 ezer forinttal csökkent az áru­romlások miatti leírás. — Tehát negyvenezer ember ellátása-szolgála- ta a gondjuk. — Igen. Ám, ha a bejáró­kat, a vonzáskörzetet is fi­gyelembe vesszük, több em­berről van szó. Az a célunk, szövetkezetünk minden dol­gozóját az vezérli, hogy régi jó hírünk ne kopjon, s a lakosság az ellátással mind elégedettebb legyen. — Bertus elvtárs, kö­zel harminc éve áll az ÁFÉSZ élén ... — 1951-ben választottak igazgatósági elnökké. — Köszönjük a be­szélgetést, sok sikert kír vánunk munkájukhoz. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Bj. Tolna megyében eleven gazdasági, politikái élet volt a reformkorban. A megye több területen is példamuta­tóan járt az élen, s joggal tartották számon, mint a ha­ladó gondolatokat befogadó, reformtörekvéseket megvaló­sító megyét. Csapó Dánielt 1827-lben alispánná választot­ták. Tekintélyes, nagy tudá­sú ember volt. Tengelici gaz­daságában korszerű gazdál­kodást alkalmazott. Széche­nyi „az első magyar nemzet- gazda” névvel illette. Gazda­sága típusa lehetett a kapi­talista módszerekkel üzeme­lő gazdaságoknak. Nemcsak jó gazda, hanem igazi közéle­ti ember is volt Csapó. Élénk levelezést folytatott Széche­nyi Istvánnál, Deák Ferenc­cel, Pázmándy Dénessel, az Apponylákkal, Kölcsey Fe­renccel és másókkal. Nem voltak tőle idegenek kora ha­ladó eszméi. Csapót megvá­lasztásakor — a szokásoknak megfelelően — a jelenlévők székestől a vállukra emelték, de az egyik konzervatív, Fer. czel István — a legendás hí­rű Perczel Mór egyik testvé­re — az alispáni székből az asztalra borította. Csapó en­nek ellenére több konzervatív politikust választott maga mellé. Tíz évig minden zökkenő nélkül ment. Talán maga Csapó is elfelejtette a fenti epizódot, amikor 1836-ban a Perczel-csoport kerekedett felül. Csapó és Bezerédj Ist­ván megbukott. Ettől kezdve a konzervatívok módszeresen fokozták térhódításukat a megyei apparátusban, s a haladás és a visszahúzó erők nyílt küzdelme jellemezte a megye politikai életét. Ez az időszak a hírhedt „Pecsovics —Kubinszki” korszak. 1837-ben megyeszerte meg­kezdődött a szervézkedés. Szervezkedtek a 'liberálisok és ugyanezt tették a konzer­vatívok is. Vannak források, amelyek szerint a szervezke­dés, a korteshadjárat több pénzt emésztett fel a megyé­ben, mint egy kisebb mére­tű háború.: Pecsovics Ferenc t isztt art ó, iHabsb u rg- pá r ti konzervatív politikus által szervezett kortes-lakomákon nemcsak az étel, de maga az ezüst teríték is „elfogyott”. Mindkét fél arra törekedett, hogy a kisebb nemeseket megnyerje a maga számára. Ez örökös dínom-dánommal, eszem-iszommal járt, s köz­ben egyre harciasább nyilat­kozatok hangzottak el az el­lenfél bosszantására, ugratá­sára. Az összecsapás elkerül­hetetlen volt. Az alkalomra sem kellett túlságosan soká­ig várni. 1839. május 8—10. napjára tűzte ki a főispán a követvá­lasztást. Követeket kellett választani a pozsonyi diétá­ra. A választásra a liberáli­sok piros sapkában jelentek meg, a konzervatívok sapká­ja pedig fehér volt. Egy ki­mutatás szerint a liberálisok piros sapkája 2066 forintba került. Zászlójuk is völt... A fehér sapkák áráról nincs adat. A gyűlésre mintegy 1500 nemes érkezett Szekszárdra a megye minden pontjáról. Ennyi nemes még tálán soha nem volt egyidőben a megye- székhelyen. Gyakorlatilag mindenki megjelent, aki va­lamit adott magára, s akit valamelyik csoport számon- tartott. A hatalmas tömeg nem fért el a megyeháza dísztermében, ezért a főispán az udvaron olvasta fel a kö­vetválasztással kapcsolatos királyi leiratot. Minden 16. életévét betöltött nemes sza­vazati joggal rendelkezett, s ha valaki nem tudott meg­jelenni a szavazáson, akkor megbízás alapján más is le­adhatta nevében a voksot. A szavazás is az udvaron kezdődött. Aki leadta a sza­vazatát, nem hagyhatta el az épületet, nehogy ismét sza­vazásra jelentkezzék. Először a liberálisok szavaztak... őket követték volna a kon­zervatívok, de ők csak este 7 órakor voltak hajlandók megkezdeni a voksolást. Amint bealkonyult, azonnal tömegesen rohanták meg a szavazatszedőket. Estére kel­vén hamar elterjedt annak a híre, hogy az egyszer már le­szavazott konzervatívak a sö­tétséget kihasználva, kötél segítségével az emeleti abla­kokon keresztül kijutnak az utcára és a kapunál ismét jelentkeznék szavazásra. Es­te 10 órára akkora volt a zűrzavar, hogy a jelenlévők egy csoportja betörte a dísz­terem ajtaját. Józan ember alig volt a helyszínen. Nem is csoda. Az egyik csoporto­sulás számadása szerint má­jus 8—9-én 600 nemes 288 akó bort (egy akó több mint 50 liter) ivott meg, 3000 forint kellett az ebédre, vacsorára, lövöldözésre pedig 52 forintot fordítottak. Ezen az estén — 8-án — kisebb verekedések voltak csupán, fejbevertek néhány nemest, s utána mindenki nyugovóra tért, hogy másnap újult erővel vethessék harcba magukat. Május 9-én nappal alig történt valami. Leginkább csak a kedélyek lecsillapítá­sára törekedtek. Mások szí­tották az ellentéteket. Csak a kora esti órákban kezdődött meg ismét a szavazás. Ügy tűnt, hogy minden rendben lesz. Este 10 óráig nem is volt semmi említésre méltó dolog. Néhány újabb betört fej — semmi más. 10-én reggel fél nyolckor kezdődött a követválasztással kapcsolatos gyűlés. A kon-, zervatívok rábírták a főis-j pánt, hogy a megbízói szava-! zatok nélkül hirdesse ki azj eredményt. Ezt megtette: a konzervatív Dőry Gábort és; az akkor ugyancsak konzeiv vatív politikát valló Perczel Istvánt 'kiáltotta ki győztes­nek. Ezzel egyidejűleg arról is intézkedett, hogy a megye a követi utasításokat május 16-á,n dolgozza ki, a jegyző­könyv hitelesítésére pedig május 23-át jelölte ki. Mint később kiderült, ezeken a na­pokon lehetetlen volt megol­dani ezeket a feladatokat. A liberálisok dühe elől a főis­pán alig tudott elmenekülni. Az események júniusiban folytatódtak. Június 16-án Hőgyészen félreverték a ha­rangokat, mert a dombóvári konzervatívok közeledtek a községhez. Amikor elérték Hőgyészt, a kaszával, kapá­val, vasvillával felfegyverke­zett lakosság megrohanta őket, s szétverte a csoportot. Menekült ki mint tudott. Senki sem úszta meg verés nélkül. De az igazi csak ezután jött. Június 17-én történt az or­szágra szóló botrány. A haj­nali órákban már felöntöttek a megye nemesei a garatra. Pálinkabűz ülte meg a me­gyeháza udvarát. Már reggel korán voltak áldozatok. Több embert kardokkal összekasza­boltak. Egyes források szerint Keserű Istvánt a megyeháza emeleti dísztermének ablakán kidobták ... Közben a főispán módosította a korábbi válasz­tási eredményt, s most a li­berálisok jelöltjeit nyilvání­totta megválasztottaknak. Ugyanakkor megkezdődött a megyeháza ostroma. Fel­törték a megyeháza fegyver­tárát. A harc során a liberá­lisok kiszorultak a megyehá­za udvaráról az utcára. A ha­talmas kaput a konzervatí­vok bezárták. Ekkor léptek akcióba a szekszárdi parasz­tok, akik a liberálisokat se­gítették. Megostromolták a megyeházát, sikerült kifeszí teni a kaput. A nemesek minden zegzugot felhasznál­tak arra, hogy mentsék bőrü­ket. Sok volt a súlyos sebe­sülés. Az ellentétek elsimítására a kjrály Vay Abrahámot, Máramaros megye főispánját küldte Tolnába. Testi épségé­re egy tiszt és 21 katona őr­ködött, s ekkor a megyeszék­hely nyugalmát több század katona vigyázta. A rend helyreállt. A kon­zervatívok mandátumát is­merték el végül is érvényes­nek. Tolna megye ettől kezd­ve a bécsi udvar elkötelezett­je lett..., elvesztette prog­resszív jellegét. K. BALOG JÁNOS Bortus Ferenc ÁFÉSZ-e/nökkei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom