Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-04 / 102. szám
2 "NÉPÚJSÁG 1980. május 4. Ä Hétfő: Az iráni kommandóakcióval kapcsolatos egyet- nemértés miatt lemond Vance amerikai külügyminiszter, s nagy meglepetésre, Muskie szenátort nevezik ki utódjaként. — Megoldódik a bogotai túszügy. — Az ellentétek jegyében zárul a kilencek csúcsértekezlete. Kedd: Békefelhívással zárul az európai kommunista pártok párizsi találkozója. — Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének összehívásáról. Szerda: Ohira japán miniszterelnök amerikai útja. — Az új holland királynő trónralépése. — Az Afrikai Egységszervezet csúcskonferenciája. — Arab fegyveresek elfoglalják Irán londoni nagykövetségét. Csütörtök: Világszerte megünneplik május elsejét. — Egyiptom és Izrael között megkezdődik az úgynevezett palesztin autonómiai tárgyalás finise. Péntek: A pakisztáni elnök Pekingben. — Kabuli jelentés provokációs tüntetésekről és a rend helyreállításáról. — A kubai külügyminiszter Bécsben. — Csád fővárosában ismét kiújultak a harcok. Szombat: Teheráni bejelentés újabb részleteket közöl az amerikai akcióról. — Puccskísérlet Salvadorban és Gre- nadában. A hét 3 kérdése 1. Milyen újabb következményekkel járt az Irán elleni amerikai kommandóakció? Nem könnyű kihámozni a hitelesnek tűnő magot a híresztelések és cáfolatok özönéből, hiszen ezekben ugyancsak része van az újságolvasónak az Irán-ellenes amerikai kommandóakciót követően. Változatlanul rengeteg a kérdőjel, s minél több részletet szellőztetnek a megszaporodott elnöki sajtóértekezletek, annál inkább ködbe vész a lényeg. A béke és a leszerelés kérdéseiről tanácskozott Párizsban 22 európai kommunista és munkáspárt küldöttsége. Képünkön: a konferencia ülésterme. Nagy érdeklődést váltott ki az a teheráni bejelentés, hogy megtalálták a „washingtoni kapcsolatot”, vagyis azokat, akik az amerikai katonai akciót támogatták volna. Részleteket azonban még nem közöltek, s nincs egyelőre hír a lehetséges iráni belpolitikai következményekről sem. Figyelmet keltett az a közlemény is, hogy Tabbasnál előkerült egy újabb megszenesedett holttest. Eszerint a Washingtonban közzétett adat, a nyolc amerikai halottról, nem állja meg a helyét, hiszen eddig a „kék fény” különleges egység tíz tagjának maradványait találták volna meg. Ha ez a „számolási hiba” bebizonyosodik, kellemetlen percek várnak az amerikai elnökre. A halottak bizonytalan száma mellett annyi bizonyos, hogy volt egy „politikai halottja” is az akciónak, méghozzá nem kisebb személyiség, mint Cyrus Vance külügyminiszter. Az udvarias hangú levélváltás sem kendőzhette el, hogy az amerikai diplomácia vezetője nem értett egyet az elnökkel és tiltakozásul nyújtotta be lemondását. Elhatározását előreláthatólag követi majd a külügyminisztérium számos más magas beosztású tisztviselője. Ebben a helyzetben bizonyos meglepetést keltett, hogy Carter igyekezett szinte azonnal betölteni a külügyi tárca élén támadt űrt, méghozzá azzal, akivel legkevésbé várták: Muskie szenátorral, akinek viszonylag liberális híre van a demokrata törvényhozók között. Az elnöki lépés oka ez lehet: Washingtonban, de különösképpen az Egyesült Államok szövetségesei között olyan félelem támadt, hogy Vance távozásával Brzezinski — ahogyan azt elődje Kissinger tette — magára veszi a másik kalapot is és gyakorlatilag a külpolitika teljhatalmú végrehajtója lesz. Ami természetesen többet jelentene, mint egyszerű utasításteljesítést: a nemzetbiztonsági főtanácsadó befolyása jelen lehetne a külpolitikai lépések tervezésében, a hírszerzés adatainak „megszűrésében”, s mindezt betetőzné a tényleges kivitelezés. Washingtonból most azt sugallják, hogy Muskie kinevezésével Vance vonalát kívánják követni, s ez némi ellensúlyt jelenthet a nemzetbiztonsági főtanácsadó közismerten szélsőséges magatartásával szemben. Csakhogy itt sem maradhat el a kérdőjel. Vance — a washingtoni kereteken belül —• igyekezett valóban enyhe mérsékletet tanúsítani, de a vége az lett, hogy távozni kényszerült. Mi a biztosíték arra, hogy utódja nem jár hasonlóképpen? Vagy az is előfordulhat, hogy liberálisabb színezettel, de elősegíti majd az eddigi külpolitika érvényesülését. Az Iránnal kapcsolatos eseményeket — a jelek szerint — csak bonyolítja a legeslegújabb túszügy. Miközben a héten — Havanna pozitív közreműködésével — megoldódott a bogotai dominikai nagykövetség foglyainak drámája, arab fegyveresek megszállva tartják Irán londoni diplomáciai misszióját. Követeléseiket Teherán visszautasította, sőt lényegében szabad kezet adott a brit hatóságoknak a „rendezésre”. Jóllehet nincs biztos nyom az összefüggés igazolására, az iráni túsztartók (a teheráni amerikai nagykövetség őrzői) úgy nyilatkoztak, hogy a londoni túszszedés bonyolítja a fogságukban tartott amerikai diplomaták ügyét... Sikertelenül végződött az Egyesült Államok kísérlete a Teheránban fogva tartott amerikai túszok kiszabadítására. Képünkön: Carter amerikai elnök Brzezinski nemzet- biztonsági főtanácsadó és Vance külügyminiszter, aki nem értett egyet az akcióval és lemondott. 2. Mi a visszhangja a párizsi találkozó felhívásának? Kell-e indokolni különösképpen, mennyire sürgető és időszerű volt, hogy a béke és a leszerelés legkövetkezetesebb hívei, a kommunisták tanácskozzanak földrészünkön? Hiszen elegendő, ha az újságolvasó átböngészi a híreket a feszültség emelkedéséről, az enyhülést fenyegető újabb és újabb veszélyekről. A kétnapos párizsi munkatalálkozó reális elemzését adta a nemzetközi, valamint európai helyzetnek, s az enyhülés vívmányainak védelme mellett öt konkrét feladatra mozgósított: 1. Rákényszeríteni a NATO-t, hogy lemondjon az eurorakéták elhelyezéséről; 2. Keresztülvinni a SALT- megállapodás érvénybe lépését; 3. Haladást érni el Bécs- ben, a haderőcsökkentési tárgyalásokon; 4. Értekezlet ösz- szehívása Varsóba, az európai katonai enyhüléssel kapcsolatosan; 5. Sikeressé tenni a madridi Európa-találkozót. Mindez olyan alapot jelent, amely a szó legigazibb értelmében Európa érdekében áll — lehetőséget nyújt széles körű összefogásra és egységre. Azokkal a kommunista pártokkal is, amelyek különböző meggondolások miatt távol maradtak Párizstól, de a szocialista, szociáldemokrata, vallásos színezetű és más politikai csoportosulásokkal is. A párizsi találkozó Európa-felhívása joggal keltett kedvező visszhangot kontinensünkön és azon kívül — az értekezlet betöltötte hivatását. Az is nyilvánvaló azonban, hogy a kommunista pártok nem először és nem utoljára emelték fel szavukat a béke érdekében: Párizs ilyen értelemben egy hosszú küzdelem fontos állomása. 3. Mit jelent a palesztin autonómia-tárgyalások finise? A Washingtonban eredetileg elhatározott negyvennapos szakadatlan tárgyalás végül is háromhetesre zsugorodott: megkezdődött a palesztin autonómia-tárgyalások finise. A kulcsdátum változatlanul május 26-a. Egyiptom, Izrael és az Egyesült Államok ezt az időpontot állította maga elé határnapként a palesztin autonómia-megállapodás megkötésére. Erről már nem egyszer elmondhattuk: nem függetlenséget és önrendelkezést, csupán ködös autonómiát jelent, az érdekeltek, a palesztinek visszautasítják; s a jelek szerint még a szerény, minimális programban sem születhetett egyezség Kairó és Tel Aviv között. Az egyiptomiak szeretnének legalább valamilyen látszateredményt felmutatni; ami Washingtonnak sem lenne ellenére — Izrael viszont húzódozik minden gesztustól. Ez utóbbi taktikája arra irányul, hogy meghosszabbítsák a május 26-i határidőt, s végtelen tárgyalásba fullasszák az autonómia-ügyet. Szinte menetrendszerűen bekövetkezett a szokásos merénylet egy település ellen, ami azután ürügyül szolgálhat az állami szintre emelt ellenterrorhoz, a feszültség növekedéséhez. A kilátások a finisben sem javultak, legfeljebb az időzavar sarkallna lépésre. Csupán az a kérdés: ki akar és tud lépni, milyen irányban? . R. E. Luxemburgban tartottak csúcsértekezletet az Európai Gazdasági Közösség állam- és kormányfői. A találkozón a Közös Piac belső problémáival, illetve világpolitikai kérdésekkel foglalkoztak. Túszdráma Londonban A londoni iráni-nagykövetséget szerda óta megszállva tartó arab fegyveresek az angol rendőrség szerint némi rugalmasságot tanúsítanak: nem váltották be fenyegetéseiket, két határidő elmúltával sem robbantották fel az épületet, s nem adtak újabb ultimátumot. Az angol rendőrség időközben az arab fegyveresek követeléseit elutasító iráni kormánytól szabad kezet kapott a túszügy megoldására. A rendőrök hangszórók segítségével állandóan öszeköttetést tartanak fenn a fegyveresekkel (akiknek száma tegnapi hírek szerint nem három, hanem esetleg öt), — megpróbálják kifárasztani őket. Azt akarják a fegyveresek hogy az algériai, iraki és jor- dániai nagykövet közvetítésével tárgyalhassanak iráni vezetőkkel. Bebörtönzött khu- szisztáni arabok szabadon bocsátását, és elvonulásuk biztosítását követelik. Ghotbza- deh külügyminiszter azonban — arab országokban tett kör? útjáról visszatérve — kizárt minden tárgyalást. Kijelentette, hogy Irak londoni nagykövete „személy szerint is részt vett a nagykövetség elfoglalásának kitervelésében, s összejátszik a fegyveresekkel”. Nyilatkoztak a londoni eseményről az amerikai túszokat fogva tartó „iszlám diákok” is. Szóvivőjük pénteken kijelentette, hogy Irán londoni nagykövetségének elfoglalása csak megnehezíti a teheráni túszügy rendezését. Nagy-Britannia konzultációra hazarendelte teheráni nagykövetét. Sir John Graham szombat reggel indult el Teheránból, s egyelőre nem ismeretes, hogy mikor tér vissza. Hazarendelése nyilván a londoni túszüggyel van összefüggésben. Irán angliai nagykövetségének elfoglalása óta Teheránban megszigorították az angol diplomáciai misszió védelmét. Az iráni hatóságok egyidejűleg figyelmeztetettek arra, hogy „ellenforradalmi akciónak” tekintenének bármilyen támadást az angol nagykövetség ellen. A brit nagykövet az utóbbi hetekben már harmadszor ingázik Teherán az London között. London az Irán elleni szankciók jegyében eddig kétszer rendelte haza nagykövetét, s a követség létszámát négy főre csökkentette. A teheráni rádió híre szerint az iráni hadsereg alakulatai kiűzték a kurd gerillákat Szanandadzs városából, s ellenőrzésük alá vonták a kurdisztáni tartományi székhelyet. „Az 58. hadosztály sok lázadót harcképtelenné tett, elfoglalta a kurdok állásait, megszerezte lőszerkészleteiket, s ellenőrzése alatt tartja a városba vezető útvonalakat” — hangzott a rádió- közlemény. Kurd szervezetek viszont cáfolták a rádió hírét, amelynek szerintük éppen az ellenkezője igaz, mert a „hadsereg helyzete súlyosabbá vált”. Londonban, az iráni nagykövetség közelében, a rendőrök figyelő tekintete mellett, Khomeini hívei imádkoznak, tüntetés közben, a földre borulva, Mekka felé fordulva. PANORÁMA BERLIN Az NDK biztonsági szervei a nyugatnémet hírszerző szolgálat részére, több éven keresztül végzett kémkedés vádjával letartóztattak két nyugatnémet állampolgárt. JERUZSÁLEM Egy palesztin fegyveres csoport a ciszjordániai Hebron városban kézigránátokkal, aknákkal és géppisztolyokkal támadást intézett izraeli telepesek ellen — jelentették a hírügynökségek szemtanúkra és az izraeli rádióra hivatkozva. A telepesek - közül öt meghalt, 16 megsebesült. Mint a WAFA palesztin hírügynökség közölte, a kommandóakció végrehajtóinak sikerült veszteség nélkül visz- szavonulniuk kiinduló bázisukra. Az akciót fedező, más palesztin fegyveresek ugyanakkor összecsaptak a település őrségével, ami további áldozatokkal járt. A jelentés nem tisztázta, vajon ezek az áldozatok szintén csak az izraeliek közül kerültek-e ki, vagy akadtak közülük palesztinok is. Ugyancsak a WAFA jelentette, hogy az izraeli megszálló hatóságok lezárták a Hebronba vezető utakat, kijárási tilalmat rendeltek el és több helyi lakost letartóztattak. Mint ismeretes, szélsőséges izraeli csoportok zsidó telepesekkel kívánják benépesíteni Hebron egyik városnegyedét. MADRID Jelentős átalakítást hajtott végre kormányán Adolfo Suarez spanyol miniszter- elnök: nyolc miniszteri tárca cserélt gazdát és hat új tagja van Suarez jelenlegi kabinetjének, amely a negyedik azóta, hogy a kormányfő 1976-ban hivatalba lépett. A kormányátalakítás fő célja a jelek szerint hatá- rozottabbá tenni a gazdasági politikát az infláció és munkanélküliség kettős szorításával szemben, és a fegyveres terrorizmus elleni harcot. Leváltották a belügyminisztert, ^ntonio Ibanez Freirét, és konzervatív szemléletű gazdasági szakemberekkel erősítették meg a kormányt. Megfigyelők az átalakítást úgy értékelik, mint a konzervatív és kereszténydemokrata irányzatok felülkerekedését a szociáldemokrata és liberális csoport fölött a kormányzó Demokratikus Centrum Unión belül.
