Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-22 / 118. szám

1980. május 22. NÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Tamboviak a Népboltnál A Tolna megyei Népbolt Vállalat KISZ-bizottsága látta vendégül hétfőn Tam­bov testvérmegye komszo- molistákból álló delegáció­ját. A negyvenegy szovjet fiatal megismerkedett a vál­lalat életével, beszélgettek a kereskedelemben dolgozó KISZ-tagokkal, majd elláto­gattak néhány kereskedelmi egységbe. Este a szekszár­diak a testvérmegyénkből érkezett küldöttséget a vál­lalat központjában kialakí­tott pinceklubban látták vendégül. Pophírek Debbie Harry Nálunk az elmúlt évben vált ismertté az Üvegszív és több kedvelt sláger elő­adója, a Blondie. Jellegzetes, rockelemekkel vegyített muzsikájukra mi is hamar felfigyeltünk. Az együttes sztárja a csi­nos, szőke, énekes és zene­szerző Debbie Harry, aki Miamiban született, 1947-ben. Szülei ismeretlenek, nevelő­szülőknél nevelkedett. 14 évesen már dolgozott, de közben mégis a zene irányá­ba kacsingatott. A 60-as évek vége felé valóra válthatta álmát. Énekesnő lett a „Wind in the Willows” együttesben. Később más csoporttal is szerepelt. Vágya azonban mindig az volt, hogy saját zenekara legyen. Chris Steine gitárossal való találkozása után ez sikerült, ugyanis ők ketten alakítot­ták meg a Blondie-t. A fel­színre kerülés nehezen sike­rült. A várt sikert 78-ban „Denise” című daluk hozta meg. Azóta két albumuk és több sikeres kislemezük je­lent meg. Remek zenéjüket az „új hullám” irányzata már befogadta. Az idei évben is van slágerük. A „Call me” és az „Atomic”, amely hosz- szú ideig vezette az angol sikerlistát. * Bon Scott helyére új éne­kest szerzett az AC/DC, Brian Johnson személyében, aki a négytagú angol Geor- die rockzenekar szólóéneke­se volt. A most felbomlott együttes 73-ban adta ki leg­nagyobb sikerű lemezét, „Hope you lite it” címmel. * Zalatnay Sarolta második lett a carani nemzetközi dal­fesztiválon, Írországban. „Ci- ni” sikerrel adta elő a „Kell egy barát” című szerzemé­nyét, amely a több száz dal közül került be a zsűri által kiválasztott harminc közé. összeállította: KINDL, GABOR Fiatalok a VEGYÉPSZER-néf íTUDÓSÍTÓNKTÓL) Tamási legnagyobb ipari üzemébe, a VEGYÉPSZER- be látogattam el, hogy fiata­lokról, az üzemben betöltött helyükről, szerepükről érdek­lődjem Horváth István gyár­egységvezetőtől. — Az üzemünkben dolgo­zók átlagéletkora 33,5 év,' ebből a vezető beosztásban lé­vőké 36,3 év. Ez megítélésem szerint — a környezethez és az országos szinthez képest — eléggé alacsony. Ez a kor- összetétel tavaly alakult ki a vezető beosztású dolgozók­nál. Ugyanis erre az idő­szakra tehető a gyáregység felsőfokú szakemberekkel való feltöltése. Az ‘így kiala­kult összetétel magában hordja, hogy a gyáregység feladatai közül a fiatalok je­lentős szerepet vállalnak, és azt sikeresen megoldják. Itt különféle új kivitelezés­technika kidolgozására és be­vezetésére, valamint termé­keink gyártás- és gyárt­mányfejlesztésére gondolok. Napjainkban vagyunk tanúi annak, hogy importkiváltó feladatot kapott egy fiatalok­ból álló csoport. Ennek pró­baüzeme folyik, de már elő­zetesen elmondható, hogy elég komoly reményeket fűz­hetünk ennek a feladatnak a megoldásához. Jelentős szo­cialista brigádokon belül — létszám- és korösszetétel vo­natkozásában — a fiatalok részaránya. Van egy ifjúsági brigádunk is, a Petőfi bri­gád, akiket kiváló címre ja­vasoltunk. Horváth István elmondta, hogy a fiatalok tesznek ja­vaslatokat a gyártás- és gyártmányfejlesztésre. Az esetek túlnyomó többségében megfelelő javaslatokat ad­nak. Ha ezek célirányosak és megoldhatóak, akkor figye­lembe veszik, elfogadják. — Hogy üzemünk elmúlt évi tevékenysége pozitívnak értékelhető, abban nagy ré­sze van a fiataloknak. A gyáregység további személyi bővítését a gyáregységi ál­lományú dolgozók képzésé­vel oldjuk meg. Ebből követ, kezik, hogy a jelenlegi kor­határ az alsóbb szint felé to­lódik el. A termelői szakál­lományt saját telepünkön képezzük, és támogatjuk a gyáregységnél dolgozó kö­zépfokú képzettséggel ren­delkező szakemberek képzé­sét és továbbképzését. Fel­adataink minden évben nö­vekednek. 273 százalékos ter­melésfelfutás volt tavaly. Az idei terv pedig az előző évi­hez viszonyítva 2Q0 százalé­kos termelésnövelést irányoz elő. Ebből vállalnak részt fiataljaink üzemünkben. Bí­zunk és bátran támaszko­dunk a fiatalokra. ÉKES LÁSZLÓ A Pamuttextil Művek Angyalföldi Szövőgyárában a szö­vőipari szakmunkásnők utánpótlásáról maguk gondoskod­nak. Korszerű tanműhelyben, szakképzett oktató foglalko­zik a leendő szövőnőkkel. A tapasztalatok szerint ez az egyetlen módja az utánpótlás biztosításának. Régi és új diákviccek (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Egy tehetséges képzőmű­vész kezében sok fajta anyagból születhet műalko­tás. A klasszikus eredetű márványtól, a bronzon és a krómozott acélon keresztül az újabban divatos mű­anyag-származékokig. Decsi Kiss János, a me­gyei KISZ-bizottság ösztön­díjasa, amatőr képzőművész évekkel ezelőtt fogta alkotási vággyal kezébe a paraszti világban honos és oly sok­rétű célra használatos köte­let, zsákvásznat és a spárgát. * — Azt hiszem, minden emberben van olyan érzés — mondja Decsi Kiss János —, hogy ezt vagy azt meg kell tennie: szeretni és szeretkez­ni, valakit felsegíteni a föld­ről, megörökíteni egy szőlő­levelet; hírt adni. Ugyanígy ki kell adni valamit önma­gunkból. És ez a sok-sok „kell”, amely az emberben összegyűlt, hol apró rajzok­ban, hol festményekben — és megjelent itt, ott, amott, felfigyelt rájuk valaki, avagy sem —, ez egyszer valami­lyen gátat éreztetett ben­nem. Olyan gátat, hogy nincs tovább, mert ami ezután van, az az előzőnek az ismétlése. Az a környezet, amely kivál­totta belőlem ezt az érzést; a fáradt parasztember a lo­vával, a naplemente a maga szekerével, a nagyanyám ih­lette szék, tehát ami között éltem; azok ismétlődtek raj­zaimban és festményeimben. Pár lépéssel mellettem is volt egy más világ, az pedig a Sárköz. A Sárköz, a maga hímzésmintáival, szőttesei­vel, beszédével, emberségé­vel, vagy embertelenségével. Most ezek a dolgok ugyan­olyan hatással vannak rám, mint közvetlen környezetem. Egy-egy hímzésminta, lásd a „sárközi kutya”, valami újat ébresztett bennem. Azt a valamit újabbnak éreztem, mint ami a közvetlen kör­nyezetemben volt. De hát ezt a sárközi kutyát — zsorzsett alapon, selyemfonállal — az én alkatommal, a magam kilencven kilójával nem tud­tam összeegyeztetni. Túl fi­nomnak tartottam, de vala­hol mégis igyekeztem ma­gammal rokonítani. Szeret­tem volna durvábbá tenni ezt az apró csodát. Szeret­tem volna olyat kigondolni, ami az enyém; de aminek a gyökere mégis Sárközben van. A kötelesség hozta magá­val a kötelet. Azt az alap­anyagot, amelynek hazája egykor a Sárköz is volt; a kendert. Ezt az apró „kis­kutyát” megpróbáltam ma­gamhoz szelídíteni a kötél segítségével. Ez a „kell” a kötéllel még mindig tart. Megtaláltam magamnak az anyagot és láttam mindazt, amit eddig néztem, de nem tudtam, Születés hogy ebből mi lesz igazán az enyém. Telt-múlt az idő és megkaptam az ösztöndíjat. Az ösztöndíjam a szó szoros értelmében ösztönzött arra, hogy tovább dolgozzak. Kísérletezgetéssel zajlik a munkám. Látom és tudom, hogy ez az, ami nekem kell. Most nagy-nagy szerelemben vagyunk. Próbálom magam­hoz szelídíteni ezt a durva­ságot. Ügy érzem, ha sike­rül, talán a kiskutyában el­rejtett csoda is mellém sze­gődik. ♦ Decsi Kiss János szenve­délyesen játszik a zsákokkal és a kötelekkel. Csendesen és szerényen dolgozik; nem árulja önmagát. SZŰCS LÁSZLÓ JANOS SZEMINÁRIUMON Együtt ül a csoport és még senki nem szólt egy szót sem. Kínos csönd. Szemináriumvezető: Nos, hát összefoglaljam én, vagy tartsunk előbb szünetet? PÁRBESZÉD A FOLYOSÓN — Mit mondott a tanár az első órán? — Semmit. — És a másodikon? — Ugyanazt elismételte. HAJTÁS AZ ALÁÍRÁSÉRT — Kolléga, ön azt akarja, hogy írjam alá az indexét an­nak ellenére, hogy sosem lát­tam az előadásokon? — Bocsánat, de talán ösz- szetéveszt egy kollégámmal, aki nagyon hasonlít rám és tényleg nem járt az előadá­sokra. — Hm. Meglehet. Na, adja ide azt az indexet! ELSŐ TÁVIRAT HAZA Fiú: Megbuktam. STOP. Apát felkészíteni. STOP. Anya: Apád felkészítve. STOP. Csak te is készítsd fel magad. STOP. MATEK VIZSGA A hallgató egyszer csak megakad. — Nos? — kérdi a vizsgáztató. — Semmi válasz, a diák hallgat. — Nos? — kér­dezi újra a tanár. Ismét csönd. A tanár: No, de ké­rem, már kétszer segítettem és még mindig nem megy? MATEKVIZSGA II. Szóbeli beszámoló. Eltelik negyedóra, de tételével senki nem hajlandó kimenni a táb­lához. A prof türelmetlen. — Aki elsőnek jön ki, annak egy jeggyel jobbat adok — mond­ja. Ekkor az egyik diák siet­ve feláll, odalép az asztalhoz és előveszi az indexét. — Ak­kor kérem, tessék nekem be­írni az elégségest! DIÁKSZERELEM Negyedéves lány a rongyos­bálon. — Hányadéves vagy? — Másod — mondja a srác. — Akkor ne ölelj olyan szo­rosan ! DIÁKSZERELEM II. — Szeretsz? — Szeretlek. — Akkor meg miért van olyan jó kedved? MATEKVIZSGA Diákok a folyosón. — Hány vizsgád van még hátra? — — Kettő — matematikából. FURFANGOS A professzornál vizsgázik egy hallgató, aki nem készült. A prof látja és megkönyörül a diákon. Átengedi — mond­ja —, ha eltalálja, hány vil­lanykörte van a szobában. A diák számol és kimondja: hat. — Téved fiam — jön a megsemmisítő válasz. — Ná­lam is van egy a zsebemben, tehát hét. Nagyon sajnálom. Legközelebb jön a fiú az utóvizsgára és megint nem tud semmit. A professzor fel­ismeri és felteszi a „mentő­kérdést”. A fiú most már óvatos és azt mondja: hét. — Téved fiam, csak hat, mert nálam most nincsen. — De nálam van — ragyog fel a diák szeme, s előhúzza a kabátzsebéből a villany­körtét. Átment. FURFANGOS II. A diák a tételből semmit nem tud, nyög, verejtékezik. A prof megsajnálja és egy mentőkérdést tesz fel. — Tudna valamit mondani a ví­zilappokról? — A diák fel­élénkültén kezd hadarni: A vízilappok a vízen élnek, ha­lászattal foglalkoznak, élet- körülményeiket a vízi élet­mód jellemzi... Negyedórás eszmefuttatás után végül is megkapja az óhajtott kettest. A professzor a következő sza­vak kíséretében adja át az in­dexét: — Jó a beszédkészsége kolléga, de az nem árt, ha megjegyzi, vízilappok nin­csenek. DIAKHÁZASSÁG — Hallom, megnősültél. — Igen, sehogy sem ízlett a menzai koszt. — Na és most? — Most már ízlik FURFANGOS III. Professzor kedvenc mentő­kérdése a kirúgás előtt: — Kolléga, egy lovag le­esik a várfalról, zörög-e? A vizsgázó megkönnyeb­bülten: — Hát persze. Prof: Sajnálom, elégtelen, mert csobban. Tudniillik a középkorban vízesárok futott körbe a várfal alatt. KOLLEGINÁK — Egy matek kettesért oda­adnám a fél üdvösségemet! — Miért csak a felét? — Mert a másik felébe az aláírás került. Irányítástechnikai műszerészek lesznek A budapesti Egressy Gábor Ipari Szakközépiskolában irányítástechnikai műszerésze­ket is képeznek. A négyéves képzés harmadik évfolyamától a tanulók korszerűen fel­szerelt műhelyekben gyakorolják a különböző vezérlések szerelését. Kötelekből font álom Szovono-kepzes

Next

/
Oldalképek
Tartalom