Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-16 / 88. szám
1980. április 16. Képújság 5 Az áruforgalom szférája, az adásvételi ügyletek ösz- szessége, áruk kínálata és áruk vagy egy bizonyos áru iránt megnyilvánuló fizetőképes kereslet. A köznyelv szerint: ahol az árutermelők termékeik adásvételét lebonyolítják. A város központjától távol - üres a csarnok Itt ma minden négy rintot ér. Ennyiért adják a paprika-, a paradicsompalántát, a kardvirághagymát, a salátát, még a marék pirított napraforgót is. A pusztahenesei ember szerint ez csak az első sorra értendő — minél hátrébb pakol le valaki, annál olcsóbban ad túl az áruján. Ezért is jött be már tegnap éjfélkor, lefoglalta a helyét, aztán pihenni tért a kocsiülésre. A kovácsházi, a fe- hérözön és a cecei javított, valamint a korai törpe ládája kora hajnalban az asztalra került. A pusztahenesei ember felvette félkötényét, s mögéjük állt. Ettől kezdve nem ment a piac. Délelőtt tízkor az áru fele még mindig a nyakán. Pedig sokat dolgozott a palántaneveléssel : a tízszer tíz négyzetméteres fólia alá vetette a magokat, földet kevert, tűzdelt, ha kellett fűtött, a palántákkal kelt és a palántákkal feküdt, Úgy számolja, tíz-tizenötezer forintot megkeres idén tavasz- szal, s a fólia alatt a családnak való primőr is megterem. Tőlem csak azt kéri: a nevét ne írjam meg, nem mintha szégyellné a munkát, de sok az irigye, s attól fél, hogy adót varrnak a nyakába. A piac az a hely, ahol egy nép, egy tájegység kitárulkozik, s pucéran, pőrén megmutatja önmagát. Viseletét, szokásait, beszédmódját, termelési kultúráját, jellegzetességeit. A piacon nemcsak áruféleségeket, hanem híreket is cserélnek, az ismerősök itt értesülnek egymás gondjáról, öröméről, bajáról. A hetipiac a nyugdíjasok, a kismamák, a munka előtt, kora hajnalban bevásárló, dolgozó nők és férfiak találkozóhelye. Szekszárdon a húsbolt mögötti piacot „piarcnak” hívják, szerdán, főként pedig szabad szombaton az is felveszi „piarci” ruháját, aki esetleg egy csomó retket sem vásárol. Ilyenkor intézzük el a hivatalos ügyeket, á posta, az SZTK forgalma is jóval nagyobb, mint más napokon. Frei nénit erre a szerdai piacra kora reggel a fia hozta ki, s délelőtt ha százszázötven forintot árult. Nem is toporog itt sokáig: a maradék árut betakarja, az asztal alá rejti, s a déli A bonyhádi piac valahogy takarosabb, mint a szekszárdi. A vetőmagokat kisebb- nagyobb tiszta vászontarisznyákból árulják és kiskanál- lal mérik. A piachoz keskeny, egy nyomsávú utcácska vezet a Dózsa György utcából. Ez, mint a városi tanács ellátásfelügyeleti osztályán megtudtuk, nem végleges helye a piacnak. A busszal hazautazik Szőlőhegyre. Az itt hagyott holmit munkája végeztével a fia a csomagtartóba pakolja — addig nyugodtan maradhat, hem bántja azt senki. Ujhagymát árul, salátát, kimagozott cseresznyepap- rika-füzért, húsz forintért üveges savanyúságot, sóskát, aminek csomója két forint, s összesen huszonöt levelet számoltam meg benne. A szerdai piac mindig gyöngébb, mint a szombati, különösen ilyenkor, tavasz- szal, mikor a kiskertekben, a szőlőben még kikapálnak, lekötöznek és vetegetnek. „Majd a nyáron” — mondja a berlinerkendős néni, s görbe ujjaival összébbkotorja a maréknyi szárazbabot, a zöldülő tavalyi petrezselymet és a három szem fokhagymát. Az ám, a fokhagyma! Minden évben van valami, amiből kevesebb termett, mint máskor: idén a fejeskáposzta és a fokhagyma a hiánycikk. A sióagárdi asszony biztat: vegyek csak tőle magokat, itt van minden, ami vetéskor megmarad. A hatvan napos kukoricát lehetőleg cucával, azaz hát, bottal vessem, ha nem kel ki, keressem csak újra. Pár cső csemegekukoricát minden hetipiacra hoz magával. Megpróbáljuk: a vetéssel nem lehet már várni. Krancz úrnál, a vetőmag-, vegyszer- és kosárárusnál bolhairtót és Fiibolt keres egy szikár, bajuszos öregúr. Fiiból van, bolhairtó nincs, de a háztartási boltban ezer az egyhez, hogy lehet kapni. Idén nincs névolt olaj ütő helyén az átadást várja egy emeletes épület, melynek földszintjén húsbolt és mezőgazdasági kisgépeket árusító üzlet lesz. Az emeletre a városközpont régi, elavult üzletei kerülnek. Az üzletház körül 150 négyzetméteres szilárd burkolatú terület már van, ide költözik a piac. A placcot — a környező házak kertjeinek hány vegyszer: Karathán, Ortho Phaltán, Thiovit, de van helyette Fundasol, Cup- rosán, Zineb és Pol Sulcol. Ami most nincs, az lesz később, merthogy a raktárba már megérkezett. ,A műtrágyák közül most a pétisó ajánlott, a káli és a szuperfoszfát ugyanis hat hónap alatt bomlik el. Jobb azt ősszel elszórni, tanácsolja Krancz úr, aki különben most csak pétisóval tud szolgálni. A takarmányboltban minden kapható: keverékek, nyúlnak, baromfinak, sertésnek. Bogviszló, Bonyhád, Nagydorog, Ujberek keverőüzemeiből hozzák a tápokat. A forgalom itt péntek délután a legnagyobb, ekkor érkezik Véméndről a háztáji baromfi. Csöndes hétvégeken kétszáz, ünnepek előtt ezerötszáznál is több tyúkot, . kakast, rántani való csirkét visznek el. Alighanem ez a megye legjobban ellátott takarmányboltja — csak azon tűnődöm, hogy nem is lehet olyan egyszerű a piac belső sarkában a lépcső alá dugott boltból elcipelni a mázsás zsákokat. Délután egy óra. A csarnokban, s a szabad ég alatt csak imitt-amott álldogál eladó, vevő jóformán egy sem. Nemcsak ilyenkor tavasszal, de bőséges nyarakon is ebéd után elnémul a piac. A piac, a hetipiac, ahol a leggyorsabban kerül a legfrissebb áru a termelő asztaláról a fogyasztó kosarába. S ahol nemcsak élelmet adnak és vesznek, hanem gondolatokat is cserélnek. D. VARGA M. kisajátítása után — 600 négyzetméterre növelik, s új utcát nyitnak a piacnak. A piac jelenlegi helyén előreláthatólag kisiparos udvar lesz. Nos hát milyen is a bonyhádi piac? Egyelőre nagyon üres, de mint mondják, drága. Drágább, mint például a tolnai vagy a bátaszéki. 1977 májusában a petrezselyem kilója Tolnán 17,70, Bátaszé- ken 14,50, Bonyhádon viszont 23 forint volt. Ennek oka valószínű az, hogy a város lakóinak zöme az iparban dolgozik, s közülük kevesen művelnek földet, kertet, a helybeli téesz pedig nem foglalkozik zöldségtermesztéssel. A házikertekben amit elültetnek, az se biztos, hogy a ‘fazékba kerül, hisz a növényvédelem meglehetősen hadilábon áll. Nem lehet ugyanis kis kiszerelésben növényvédő szereket kapni. De évek óta akadozik a gyümölcs- és szőlő- oltvány-ellátás: az ÁFÉSZ csak minimális mennyiséget forgalmaz. Talán valamicskét enyhít majd a friss áruellátáson, hogy idén április közepéig harmincán jutottak tartós földhasználathoz — összesen 6 és fél hektár területen. Remélhető, hogy idén már az úi termelők áruiból is jócskán kerül a piacra. Pénteken reggel hat órakor, a piac területén lévő TÜZÉP-iroda vezetője, a piac gondnoka, kinyitotta a csarnokot. Kovács Istvánná, a helypénzbesfcedő felkészült, mint ahogy lassan egy évtizede minden szerdán és pénteken — a piaci napokra. Fél hétkor e sorok írója is megjelent, meg egy ka- pospulai asszony. Az asz- szony egy pár baromfit hozott : egy kokast, meg egy tyúkot — tíz perc múlva száznyolcvan forintért eladta a portékáját, s ezután már csak a néhány csomó sóskát őrizte. Aztán ahogy elmúlt fél hét, még további tíz asszony jött a piacra — eladni; vásárolni hatan érkeztek. Háromnegyed hétre összesen tizenkilenc asszony pakolt ki, a helypénz pedig alig haladta meg a harminc forintot. Gyönge volt a pénteki dombóvári piac, mint ahogy tizenöt év óta ezt lehet rá mondani. A helyszínen adatot felvevő statisztikai hivatalbéli dolgozónak, ugyancsak kevés dolga akadt, hiszen a százötven tojás, amit fel tudott jegyezni, valójában is annyi volt, s maradt is még kilenc órakor is, mert vevő nem érkezett. A helypénzszedő, maga is háziasszony, felsorolja, hogy szerinte mi lehet az oka, hogy olyan gyenge a dombóvári hetipiac. (Amelyhez hasonló, vagy talán még erősebb a kölesdi, avagy a si- montornyai is.) Évtizedek óta, a század- forduló előtt már, a nagypiac a Dicső-féle kocsma és a Rothermel vasbolt közötti mintegy négyszáz méteres területen, széles piacutcában volt. Akkora forgalommal, hogy ahhoz képest a bajai, meg a komlói csak néhány kofa gyülekezete. A piac áthelyezése idején is, még idejártak messze Somogyból is, Jó volt a pénteki paksi piac, sok árut hoztak, még primőrt is, nem túlságosan drágán. Szerencsés a paksi vevő, mert akkora területről jönnek elé az árusok, hogy egy egész járást kitenne, ha egyben volna: Paks és külterülete, főként Csámpa, kitűnő kertészeivel, Madocsa, Bölcske, aztán a „túlsófél”: Géderlak, Úszód, Dunaszentbenedek, Foktő, Ordas, Dunapataj. Nem mindenhonnan tömegével, de jönnek. A madocsai Laposa Pétemé fóliás tulipánt árult három forintért, a bölcskei Végh Józsefné két nagy kosár salátát, fejenként előbb öt, aztán négy forintért. Bölcskéről most nem is jött más árulni, Madocsáról viszont egész sort megtöltöttek az őstermelők. A piactér betonasztalainak első sora madocsaiaké volt, két sort a paksiak álltak végig, kettőt pedig a túlsóféliek. Spenótot kínált legtöbb ember, meg magvakat, kisebb- nagyobb tételben, de lehetett válogatni egyéb holmikból is. Salátából, zöldhagymából, a méregdrága fokhagymából, tojásból, sárgarépából, szek- fűpalántából, sőt már paradicsompalántát árult egv asz- szony a bejáratnál. Ott foglalt helyet, hogy mindenki észrevegye. Nagyon el kellett volna adni a magasra nőtt palántát, viszont az idő diderge- tős volt, a vevők most nem ültetnivalóért mentek a piacra. Hozzátartozik ehhez a képhez is, mint más nagyobb településeken : a kötöffárus, a papucsos, a műanyagbazáros, de pecsenyét nem sütnek, illata csak a virágnak meg a hozták a gyümölcsöt, hal állandóan volt, ..kirakodtak a kisiparosok, kiskereskedők, és légióként a környékbeli falvakból érkező asszonyok: hoztak a szezonban zöldséget, különféle választékban, ká- posztahegyek között lehetett válogatni, volt lacikonyha, italmérő, mézeskalácsos, és baromfi számolatlanul: hízott libák, tyúkok, pulykák, kacsák — s így tavasz idején apróbaromfi csipogásá'tól volt hangos az eladók pultja — mert az is volt. A piacot, városrendezési okok miatt áthelyezték a Rákóczi utcába, egy felszabadult házhely telkére, itt építettek vasvázból csarnokot, a terület határán körbefutón fedett árusítópavilont legalább százötven méter hosz- szan is készítettek. Az első években még ahogy volt egy kis élénkség, tavaly az utolsó kaposvári kiskereskedő is bejelentette — harminc évig járt ide — többet nem hoz portékát, kötött- és bazáráruval foglalkozott. A pénteki tizenkilenc eladó — tehát a vég. A dombóvári piacnak a vége. Hacsak! Amikor a piacot megszüntették, arról volt szó, hogy a TÜZÉP helyén lesz majd a hetipiac. A terület is jó, közel van a buszállomás, lehetne építeni csarnokot, a munkába járóknak is útbaesik. Az állomásról batyuval érkező árusoknak nem kell a buszmegállótól gyalogolni, avagy éppen kétszer átszáll- ni. A TÜZÉP helyére azonban a költségvetési üzemet telepítették — a város központjába. Holott manapság az a törekvés, hogy az üzemeket kilakoltassák a város- központból — lásd a dombóvári esetet, amint a KIP- SZER-t a Tüske-pusztai városrészbe „irányították”. Amint a TÜZÉP-telep ügye így elrendeződött, szóhagymának van ezen a standon. A tulipánárus asszonyn 11 kezdem, veszek két szálat, beszélgetünk. Húsvét előtt Du- naföldvárra vitte a virágot, nagyobb üzletet csinált. Hűvös van a fóliára is, később fejlődnek a növények, mint kellene. Az almát 10—16 forintért kínálják a madocsaiak, a tízesen látszik, hogy eljárt az idő a tavalyi alma fölött. A spenót olcsó, mindössze 15 forint kilója. Veszek. Aztán sóskát rakok a szatyromba, mert szerencsére találok egy helyen. A hűtőben eláll. Megesszük a sóskát és ráérünk várni a spenót elkészítésével. A kissöprű 25 forint, a hagymacsomó három. A retek öt, ez még igazi primőr ír, kicsik a retkek. A leglátványosabb asztalok nem a zöldek, nem a salátá- sak, hanem a magvakat kínáló asszonyoké. Kettővel találkoztam a paksi piacon, akik nagyban foglalkoznak az igényes termesztéssel, erre specializálták magukat. Takács Lajosné 24 éve hozza a vetőmagot Csámpáról. Oda költözött ki Paksról, átvette a nagynénje kis kertészetét, oly módon, hogy elvállalta az öregek gondozását és a kertészetet is. Beleszokott a magtermesztésbe, folytatja azóta is, amit valamikor a nagynéni csinált. A Takácsné mellett árusító Fritz Antalné nagyon dicséri Takácsnét: — Ha valaki biztos magot akar venni, tőle vesz. Megszámolom: babból kilencféle van. Retekből három, uborkából kétféle. Rámutatok egy babra, milyen fajta. ba került a termelőszövetkezet székháza mögötti nagy terület. Ez is a városközponthoz közel, .majdnem a buszmegálló mellett van. Tehát a lakosság, és az eladók szempontjából is ideális lett volna ez a hely. A szabad térségen lakásokat építettek, szintén jól felfogott városépítési okok miatt. Amíg e két variáns „élt”, úgy csökkent a városban a piac jelentősége. Van egy olyan ok is, amely az „áruforgalom szférája” tekintetében az utolsó verdikt volt, mármint - a csökkentésben, hogy a városban meglehetősen jó a zöldséges üzletek, elhelyezése. Nem kevesebb, mint nyolc olyan üzlet van, különböző cégek működtetik ezeket, amelyek jól kereskednek, van zöldáru bőségesen, meg minden. Tehát a város különböző új részein — kivétel az újdombóvári terület — van zöldségüzlet. Ez jó dolog, a kereskedelmi politika tehát ez a városban: üzletekkel ellátni az új területeket. A piacra járó népek, At- talából, Kaposszekcsőről, Ka- pospulából, Kocsoláról stb. már az utcán eladják a portékát. Még a piachoz sem érnek, elkél árujuk. A háziasszonyok többsége ismeri a „járást”, az attalai asszonyok az Erzsébet utcán adják el az árut, akik a vasútról jönnek, a Jókai utcában — és így tovább. Tehát az áru kínálata megvan, az áruk összessége azonban nem a piacon jelenik meg. E sorok írója, aki harmincöt-negyven évvel ezelőtt még gyakori látogatója volt a dombóvári piacoknak, most ezen a szép áprilisi napon szomorúan köszönt el a „piac” eladóitól, hivatalos személyiségeitől — mert volt jobb is a helyzet. — Ez futós Juliska, ez meg guggos Juliska. Emez cirmos hüvelű, de zöldjibe való ugyancsak. Tábla szalonnát kínál egy paksi asszony. Nem viszik el kilenc óráig. —'Máskor eladott már szalonnát? — Igen, vannak vevők, csak a mai nap nem jó. — Kik veszik? Nehéz testi munkások? — Leginkább. De irodai is megveszi, nagy elvétve, aki szereti a házi füstöltet. — Mennyiért adja? — ötvenöt forint kilója. Csak sárgarépát árul egy idős túlsóféli férfi. Évente kétszer-háromszor jön a paksi piacra: ha van valami fölösleg. Kerékpárral hozzák az árut a közeli helyekről, például Géderlakról és persze komppal. Törzsárus viszont Bicskei Jánosné Dunaszentbenedek- ről. Most főként magvakat kínál. Babból 15 (!) félét. Barátságos magyarázása után szakembernek érzem magam a babtermesztésben. Melyik milyen természetű, ízű, termőképességű, mikor kell vetni. — Anyám azt szokta mondani — meséli az idős asz- szony —, hogy a babot inkább a fagynak, mint a napnak. Szóval olyankor vessük, amikor nem várható hőség. Eltűnődöm a jótanácson. Ki tudja megmondani, milyen tavasz zúdul a nyakunkba, az eddigi tapasztalatok után? Lehet, hogy fagy is lesz, meg hőség is, egyik napról a másikra. De azért vetek babot is. Vettem két üvegpohárral a legkorábbi, hosszú hüvelyű, guggolós, bőtermő fejteniva- lóból. GEMENCI JÓZSEF Utcát nyitnak a piacnak PÁLKOVÁCS JENŐ Sok árus jön Paksra A halbolt mögött A szekszárdi piac Bonyhádon rövidesen új piacon vásárolhatnak a város lakói
