Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-13 / 86. szám
1980. április 13. Képújság s Külföldön Bő két héttel ezelőtt hármunknak eszünkbe jutott, hogy megkezdjük a turisztikai előszezont és négy napra külföldre mentünk. A kereken 1700 kilométert nem én vezettem végig. így bőséges alkalmam volt szemlélődni oda-vissza Csehszlovákián át és az NDK-ban is. A szemlélődés, melyet féltucat megállással kombináltunk, mindenhogyan hasznos volt, hiszen a bőrünkön tapasztalhattuk, hogy hol és miként „forog az idegen”, milyen érzés turistáskodni. Jó, de azt is jó tudni, hogy Szekszárdtól Pozsonyig jószerivel csak Székesfehérvárott, Győrben, Mosonmagyaróváron lehet kulturáltan táplálkozni. Pozsonytól Prágáig viszont jól teszi az utas, ha az autóját lakatja jól, mert a pompás sztráda mellett egyetlen benzinkútra se talál. Utcai forgalom dolgában Brno Budapestet veri, a csehszlovák „áfészek” út menti, autószervizzel is kombinált éttermecskéi pedig minden igényt kielégítenek. Az NDK-beliek tán még inkább. A szolgáltatásokat a turista a bőrén érzékeli, ha tőlünk megy épp úgy, mintha hozzánk jön. Tanulságul a Karl- Marx-Stadt-i, legjobb esetben II. osztályú Hotel Carola szolgáltatásainak listája: ébresztés, későn érkező vendégeknek éjszakai imbisz a portán, úticsomag, asztalrendelés, esős időben esernyőkölcsönzés, minden elképzelhető felvilágosítás, vasalás, soronkívüliség egy városi fodrászszalonban, ugyanez az autószerviznél, gyorstisztítás, várostérkép, cipőtisztító automata a hallban, széf, varrókészlet, szükség esetén szállodai orvos és fogorvos, asztalfoglalás, színház- és mozijegyek beszerzése. Idegenben az ember egy kissé olyan, mint a gyerek, szeret mindent kipróbálni. Amikor senki nem nézett oda, én a cipőtisztító automatához lopakodtam. Tisztított. Aminek természetesen nemcsak élménybeszámoló erejű és jellegű tanulsága van. A tanulságokat úgy sikerült összegezni, hogy csak a megtartott ígéreteknek van értelmük, jelentőségük. A látogató tényekre alapozva alakít ki magának valamiféle képet egy' országról, ide értve természetesen bennünket is. Magyarországra érve például szívvidámító a határőrök és vámőrök udvariassága, gyors munkája. Az autósnak az is, hogy a hazai útjelző táblák minden elképzelhető elágazásnál ott vannak, ha valaki történetesen csak norvégül beszél, az se tévedhet el. Az utazást azonban még mindig mintha az idegenek luxusának és nem teljesen természetes itthoni szenvedélynek tekintenénk. Aminek két ország útjait járva csak az ellenkezőjéről lehetett meggyőződni, mi még alig-alig, vagy csak módjával gondolunk a szerényebb igényűekre, kispénzűekre. Négy benzinkút, szervizzel és étteremmel, büfével valószínűleg több útonjáróban ébreszt jó hangulatot, mint egy Hilton. Ne tessék mondani, hogy mindegyiknek más a rendeltetése, mert én is tudom. De azért az olvasó érti, mire gondolok. —s. —n. Győzhet-e a rossz a jón? Gyászmisét nemigen tartottak még ez idáig egyetlen vendéglátóipari létesítmény megszüntetésekor sem, s ha most mégis elsiratunk egy presszót, különleges okunk van rá. Ugyanis Szekszárd egy szál ifjúsági és szeszmentes presszójának véglegesnek tűnő, tervezett bezárásából kénytelen-kelletlen arra a következtetésre jutottunk, hogy a jó és a rossz harcából ezúttal sajnos az utóbbi kerül ki győztesen. De mi is történt, miért is hozták ezt a meghátrálásnak is nevezhető döntést? Nos, tekintsünk vissza tíz esztendővel ezelőttre, amikor a maga nemében városhatáron túl is szinte egyedülálló, dicséretes kezdeményezés vált valóra, az ifjúsági presszó létrehozásakor. Elhatározták: az akkor új megyei művelődési komplexum épületében kialakítanak egy olyan helyiséget, ahol a fiatalok tv-t nézhetnek, vagy az ott elhelyezett újságokat, folyóiratokat olvashatják, kulturált körülmények között beszélgethetnek, miközben süteményt, üdítő italokat és kávét fogyaszthatnak. Az elképzelés nagyszerű volt, s nem kis anyagi áldozatokkal létrejöttek az ifjúsági, szeszmentes olvasószórakozóhely technikai feltételei, amelyeket azonban nem élvezhettek zavartalanul az odajárók. Elő-elő- fordultak rendbontások, egyesek szeszes italt is bevittek, s néhányan nem kímélték a berendezést sem, olykor felszaggatták, felvagdosták a székek bőrkárpitját. A néha rendőrségi beavatkozást is igénylő események végül odáig vezettek, hogy a presszó fenntartói elhatározták: bezárják a nemes céllal kialakított, kultúráltnak szánt helyet. Döntésüket azzal indokolják, hogy nem bírnak a rendbontókkal, s az amúgy is helyhiánnyal küszködő művelődési központ legalább ezzel a helyiséggel is kibővül. Eljutottunk tehát a cikkünk elején leszögezett megállapításig, miszerint győzött a rossz. Tolna megye székhelyén az illetékesek a meghátrálást választották a Szekszárd ifjúságára egyáltalán nem jellemző, szinte elenyésző számú kisebbségben lévő rendbontók miatt. Jól van ez így? Helyes az a döntés, amely egy hasznos és szükséges és életrevaló kezdeményezést néhány rendbontóra való hivatkozással megszüntet a tisztességes többség hátrányára? Kétségtelenül ez a köny- nyebb megoldás, mint ahogy a legutóbbi popkoncerten kirobbant botrány tanulságául is egyszerűbb azt megállapítani: nem érdemes Szek- szárdon hasonló rendezvényt szervezni. Tartsunk tehát gyászmisét, hátráljunk meg a rossz előtt és sirasuk el a jót? Válasz- szűk az egyszerűbb és könnyebb, de helytelen megoldásokat ? Jelen esetben ez történik. VITASZEK ZOLTÁN A dal bűvöletében Peréül a szoknyái Utólagosan szeretnénk pár képpel megemlékezni a szekszárdi néptáncfesztiválról, azoknak, akik nem láthatták ezt a kétnapos rendezvényt. Csodálatos volt nézni azt a lelkesedést, amellyel idősebb, s fiatalabb egyaránt táncolt. Láthattuk, hogyan gondoskodnak a néptánchagyományok megőrzéséről és hogyan adják át a zene, dal és a tánc szeretetét a fiatalabb generációnak. Kép és szöveg: KAPFINGER A harmonikás Váraljai népi együttes öröm a kólót táncolni Bújj, bújj, zöld ág Lendületes tánc — kettesben Favilla, fakanál, fatányér
