Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

1980. április 13. Képújság s Külföldön Bő két héttel ezelőtt hármunknak eszünkbe jutott, hogy megkezdjük a turisztikai előszezont és négy napra külföldre mentünk. A kereken 1700 kilométert nem én vezettem vé­gig. így bőséges alkalmam volt szemlélődni oda-vissza Cseh­szlovákián át és az NDK-ban is. A szemlélődés, melyet fél­tucat megállással kombináltunk, mindenhogyan hasznos volt, hiszen a bőrünkön tapasztalhattuk, hogy hol és miként „fo­rog az idegen”, milyen érzés turistáskodni. Jó, de azt is jó tudni, hogy Szekszárdtól Pozsonyig jószerivel csak Székes­fehérvárott, Győrben, Mosonmagyaróváron lehet kulturáltan táplálkozni. Pozsonytól Prágáig viszont jól teszi az utas, ha az autóját lakatja jól, mert a pompás sztráda mellett egyet­len benzinkútra se talál. Utcai forgalom dolgában Brno Bu­dapestet veri, a csehszlovák „áfészek” út menti, autószerviz­zel is kombinált éttermecskéi pedig minden igényt kielégí­tenek. Az NDK-beliek tán még inkább. A szolgáltatásokat a turista a bőrén érzékeli, ha tőlünk megy épp úgy, mintha hozzánk jön. Tanulságul a Karl- Marx-Stadt-i, legjobb esetben II. osztályú Hotel Carola szol­gáltatásainak listája: ébresztés, későn érkező vendégeknek éjszakai imbisz a portán, úticsomag, asztalrendelés, esős idő­ben esernyőkölcsönzés, minden elképzelhető felvilágosítás, vasalás, soronkívüliség egy városi fodrászszalonban, ugyan­ez az autószerviznél, gyorstisztítás, várostérkép, cipőtisztító automata a hallban, széf, varrókészlet, szükség esetén szál­lodai orvos és fogorvos, asztalfoglalás, színház- és mozi­jegyek beszerzése. Idegenben az ember egy kissé olyan, mint a gyerek, sze­ret mindent kipróbálni. Amikor senki nem nézett oda, én a cipőtisztító automatához lopakodtam. Tisztított. Aminek ter­mészetesen nemcsak élménybeszámoló erejű és jellegű tanul­sága van. A tanulságokat úgy sikerült összegezni, hogy csak a megtartott ígéreteknek van értelmük, jelentőségük. A lá­togató tényekre alapozva alakít ki magának valamiféle ké­pet egy' országról, ide értve természetesen bennünket is. Magyarországra érve például szívvidámító a határőrök és vámőrök udvariassága, gyors munkája. Az autósnak az is, hogy a hazai útjelző táblák minden elképzelhető elágazásnál ott vannak, ha valaki történetesen csak norvégül beszél, az se tévedhet el. Az utazást azonban még mindig mintha az idegenek luxusának és nem teljesen természetes itthoni szen­vedélynek tekintenénk. Aminek két ország útjait járva csak az ellenkezőjéről lehetett meggyőződni, mi még alig-alig, vagy csak módjával gondolunk a szerényebb igényűekre, kispénzűekre. Négy benzinkút, szervizzel és étteremmel, bü­fével valószínűleg több útonjáróban ébreszt jó hangulatot, mint egy Hilton. Ne tessék mondani, hogy mindegyiknek más a rendeltetése, mert én is tudom. De azért az olvasó érti, mire gondolok. —s. —n. Győzhet-e a rossz a jón? Gyászmisét nemigen tar­tottak még ez idáig egyetlen vendéglátóipari létesítmény megszüntetésekor sem, s ha most mégis elsiratunk egy presszót, különleges okunk van rá. Ugyanis Szekszárd egy szál ifjúsági és szeszmen­tes presszójának végleges­nek tűnő, tervezett bezárá­sából kénytelen-kelletlen ar­ra a következtetésre jutot­tunk, hogy a jó és a rossz harcából ezúttal sajnos az utóbbi kerül ki győztesen. De mi is történt, miért is hozták ezt a meghátrálásnak is nevezhető döntést? Nos, tekintsünk vissza tíz eszten­dővel ezelőttre, amikor a maga nemében városhatáron túl is szinte egyedülálló, di­cséretes kezdeményezés vált valóra, az ifjúsági presszó létrehozásakor. Elhatároz­ták: az akkor új megyei mű­velődési komplexum épüle­tében kialakítanak egy olyan helyiséget, ahol a fiatalok tv-t nézhetnek, vagy az ott elhelyezett újságokat, folyó­iratokat olvashatják, kultu­rált körülmények között be­szélgethetnek, miközben sü­teményt, üdítő italokat és kávét fogyaszthatnak. Az elképzelés nagyszerű volt, s nem kis anyagi áldo­zatokkal létrejöttek az ifjú­sági, szeszmentes olvasó­szórakozóhely technikai fel­tételei, amelyeket azonban nem élvezhettek zavartala­nul az odajárók. Elő-elő- fordultak rendbontások, egyesek szeszes italt is be­vittek, s néhányan nem kí­mélték a berendezést sem, olykor felszaggatták, felvag­dosták a székek bőrkárpitját. A néha rendőrségi beavat­kozást is igénylő események végül odáig vezettek, hogy a presszó fenntartói elhatá­rozták: bezárják a nemes céllal kialakított, kultúrált­nak szánt helyet. Döntésüket azzal indokolják, hogy nem bírnak a rendbontókkal, s az amúgy is helyhiánnyal küszködő művelődési köz­pont legalább ezzel a helyi­séggel is kibővül. Eljutottunk tehát a cik­künk elején leszögezett meg­állapításig, miszerint győzött a rossz. Tolna megye szék­helyén az illetékesek a meg­hátrálást választották a Szekszárd ifjúságára egyál­talán nem jellemző, szinte elenyésző számú kisebbség­ben lévő rendbontók miatt. Jól van ez így? Helyes az a döntés, amely egy hasznos és szükséges és életrevaló kezdeményezést néhány rendbontóra való hivatko­zással megszüntet a tisztes­séges többség hátrányára? Kétségtelenül ez a köny- nyebb megoldás, mint ahogy a legutóbbi popkoncerten ki­robbant botrány tanulságául is egyszerűbb azt megálla­pítani: nem érdemes Szek- szárdon hasonló rendezvényt szervezni. Tartsunk tehát gyászmisét, hátráljunk meg a rossz előtt és sirasuk el a jót? Válasz- szűk az egyszerűbb és könnyebb, de helytelen meg­oldásokat ? Jelen esetben ez történik. VITASZEK ZOLTÁN A dal bűvöletében Peréül a szoknyái Utólagosan szeretnénk pár képpel megemlékezni a szekszárdi néptáncfeszti­válról, azoknak, akik nem láthatták ezt a kétnapos rendezvényt. Csodálatos volt nézni azt a lelkese­dést, amellyel idősebb, s fiatalabb egyaránt táncolt. Láthattuk, hogyan gondos­kodnak a néptánchagyo­mányok megőrzéséről és hogyan adják át a zene, dal és a tánc szeretetét a fiatalabb generációnak. Kép és szöveg: KAPFINGER A harmonikás Váraljai népi együttes öröm a kólót táncolni Bújj, bújj, zöld ág Lendületes tánc — kettesben Favilla, fakanál, fatányér

Next

/
Oldalképek
Tartalom