Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-09 / 82. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXX. évfolyam, 82. szám. ÄRA: 1,20 Ft 1980. április 9., szerda Mai számunkból JAVULT A TAKARMÁNY- TERMESZTÉS ÉS -FELHASZNAlAS (3. old.) ÉNEKLŐ IFJÜSAG 1980. (4. old.) A JÖVŐBEN MÉG GYAKRABBAN KELL TALÁLKOZNI (6. old.) BEFEJEZTÉK A GÉPI BERUHÁZÁST (3. old.) Az enyhülés esélyei A minap jelent meg a magyar, de természetesen egyidejűleg az egész európai sajtóban a lengyel és a francia kommunisták együttes felhívása a kontinens kommunista és munkáspártjainak e hó végén Pá­rizsban megtartandó értekezletére, amelyen a napi­rend a béke és a leszerelés ügye lesz. A cél egy olyan közös felhívás kibocsátása, amely Európa népeihez és a világ békeszerető erőihez fordulna a közös cselekvés előmozdítása érdekében. Talán nem is kellene külön leírni, s csak a helyzet­kép rözítése végett említjük mégis, hogy a kezdemé­nyezés oka az a nyilvánvaló légkörromlás, ami ma a világpolitikát jellemzi. A hetvenes évek nagyobbrészt pozitív fejleményeit követően a nyugati világ, első­sorban az Egyesült Államok legkonzervatívabb körei úgy döntöttek, hogy erőfeszítéseiket a közeljövőben nem a nemzetközi erőegyensúly fenntartására és a kölcsönösen elfogadható kompromisszumok rendszeré­nek kialakítására összpontosítják, hanem kísérleteket tesznek egyoldalú fölény szerzésére a stratégiai fegy­verkezésben, ennek alapján pedig nyomást gyakorol­nak a szocialista országokra, illetve ellentámadásba mennek át a harmadik világ politikai és gazdasági fel- szabadulásáért küzdő népei, országai ellen. Ebben a megváltozott légkörben az embereket, ter­mészetesen Nyugaton nem kevésbé, mint nálunk, nap mint nap foglalkoztatja a kérdés: nem fenyeget-e köz­vetlen háborús veszély bennünket. De még aki nem ilyen pesszimista szemlélettel kérdez, abban is felme­rül: vajon meg tudjuk-e őrizni a nemzetközi kapcso­latok rendszerében azokat a fontos vívmányokat, ame­lyeknek itt a kontinensen átfogó kódexe is van, a hel­sinki záróokmány. Ugyanezt a kérdést manapság fe­lelős politikusok és az őket segítő szakértők is felte­szik önmaguknak — és válaszolnak rá. Az MSZMP XII. kongresszusán hangzott el Kádár Jánosnak az a megállapítása, hogy véleménye szerint nem lesz vi­lágháború, mert ennek megakadályozására az embe­riség ma képes. Hasonló szellemben nyilatkoztak más szocialista országok vezető személyiségei is, és tud­juk: véleményük nem szubjektív óhaj nyilvánítás. Komoly vizsgálódás, kollektív értékelő munka, az erők összevetése és az eredmény mérlegelése előz meg minden ilyen állásfoglalást. S ami a véleménynyilvá­nítás mögött van, az annak az erőegyensúlynak a részletekbe menő ismerete, ami ma még mindig a legfőbb biztosítéka a békének, mert a leghatékonyab­ban képes visszafogni a nyugati világ szocializmus­ellenes köreit. A mai viszonyok közepette mégis mindannyiunknak világosan látni kell: már az is a nemzetközi helyzet rosszabbodásának a jele, hogy a stratégiai fegyver- rendszerek szintjét leszállítani hivatott SALT-meg- állapodások útja helyett e fegyverzetrendszerek fej­lesztésének a kényszerpályáján vagyunk. Pedig a köl­csönös elrettentés nem a mi filozófiánk! De ha a má­sik fenyeget, az bennünket is ellenintézkedésre kény­szerít. Aki józanul gondolkodik, világosan látja, hogy az enyhülés, a békés egymás mellett élés gyakorlata a hetvenes években az európai kontinensen hozta leg­értékesebb gyümölcseit. Természetesen nem véletlenül. Hanem azért, mert az erőegyensúlyt Európában lehe­tett a legkevésbé kétségbevonni. A legkonzervatívabb amerikai körök a tavalyi év végén pontosan azért haj­szolták keresztül a NATO-ban nyugat-európai rakéta­telepítési programjukat, mert ezt a legbiztosabb tar­tópillért is ki akarják húzni a kelet—nyugati kapcso­latok építménye alól. Tény, hogy a program elfogad­tatásával részleges sikert könyvelhetnek el. Viszont azóta is tanúi vagyunk, hogy a nyugat-európai kor­mányok egy része, s a közvélemény növekvő hányada erőfeszítéseket tesz az enyhülés védelmére. A rakétafegyverkezési program önmagában is ve­szélyes, ám elfogadása nem végzetszerűen jelenti a megvalósítását. A kommunista és munkáspártok ép­pen ezért kezdeményeznek most újból Európában. E kezdeményezés sikerét vagy kudarcát — történelmi tapasztalataink vannak erre — nem utolsósorban a szocialista országok fejlődési dinamikája dönti el. A hatvanas évek végén, amikor az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Varyból keltezett felhívá­sukkal voltaképpen elindították azt a folyamatot, amely azután az NSZK és szocialista szomszédai között a kapcsolatok minőségi változását hozta, s Európa há­ború utáni fejlődésében teljesen új szakaszt nyitott, a szocialista országok dinamikus gazdasági fejlődése volt az az anyagi alap, amire a politikai kezdeménye­zés épült. A XII. kongresszusnak a nemzetközi helyzetre vo- ! natkozó megállapításait, az ott körvonalazott béke- ; munkát csak akkor tudjuk eredményes gyakorlattá tenni, ha a gazdasági erőt is biztosítjuk a szándé­kainkhoz. A külpolitikára igazság szerint soha sem volt szabad gazdasági elemzés, helyzetfelmérés nél­kül tekinteni. De nem minden korban és nem minden helyzetben volt olyan nyilvánvaló, mint napjainkban, hogy gazdasági építőmunkánk sikerei képezhetik a | leglényegesebb előfeltételt az enyhülés újabb térhó­dításához. A feladat — a nehezebb feltételek ellené­re — tehát mit sem változott: a békés egymás mel­lett élést előmozdító folyamatokat visszafordíthatat­lanná kell tenni. HAJDÚ JÁNOS W Újabb szovjet alakulatokat vontak ki az NDK-ból Újabb szovjet csapategységet búcsúztattak hétfőn az NDK-ban, ezúttal a Lipcse környéki Oschatzban. (Képtávírónkon érkezett.) Berlin, Kocsis Tamás, az MTI tudósítója jelenti: Újabb szovjet alakulatok indultak haza hétfőn a Né­met Demokratikus Köztár­saságból. A lipcsei körzet­ben levő Oschatz városban ünnepélyesen búcsúztatták a németországi szovjet hadse­regcsoportnak azokat a ka­tonáit, akiket — a Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke által bejelentett egyoldalú közép-európai szovjet csapatcsökkentés ke­retében — fegyverzetükkel együtt — kivonnak az NDK- ból. A szovjet államfő éppen fél éve, tavaly október 6-án közölte Berlinben, hogy a Szovjetunió — egyetértésben az NDK-val és a Varsói Szerződés többi tagállamá­val — • az enyhülés és a le­szerelés érdekében 1980. ok­tóberig húszezer szovjet ka­tonát és ezer harckocsit ki­von a Német Demokratikus Köztársaságból. A kezdemé­nyezés végrehajtásaként elő­ször december elején, majd február végén—március ele­jén tért haza egy-egy szov­jet alakulat, korszerű fegy­vereivel együtt a Szovjet­unióba. A mostani, újabb „fordu­ló” alkalmából Vjecseszlav Gorgyijenko altábornagy, a németországi szovjet hadse­regcsoport főparancsnoká­nak első helyettese hangsú­lyozta, hogy „további kon­tingensnek a Szovjetunióba való hazatérésével, a bonyo­lult nemzetközi helyzet elle­nére következetesen megva­lósul a Szovjetunió kormá­nyának az egyoldalú közép­európai haderőcsökkentés­re hozott elhatározása”. Hoz­záfűzte „a Szovjetunió, a többi testvérországgal együtt egyben mindent megtesz an­nak érdekében, hogy bizto­sítsa a szocialista közösség népei számára a békés élet feltételeit”. A szovjet egység búcsúzta­tásán és hazaindulásakor nagy számban voltak ott az NDK-ban működő külföldi tudósítók, köztük a NATO- tagországok különböző sajtó­szerveit képviselő újságírók is. Az NDK külügyminiszté­riuma a nemzetközi sajtót meghívta a szovjet csapat- kivonások következő „for­dulójára” is, amelyre ápri­lis 16-án kerül sor. Tudósítóink írják SZERVEZETT HÁZIKERTI ZÖLDSÉGTERMELÉS TOLNÁN „Háztáji zöldségtermesztési megállapodás 1980—84: Min­den tagnak rendelkezésére bocsátunk 650 négyzetméter területet, ahol alumínium vázas fóliasátrat egy évben kétszer használhat. Először fejes káposzta (vagy egyéb növény), majd áttelepítés után paprika hajtatására. A továbbiakban így szól a tolnai Aranykalász Termelő- szövetkezet dokumentuma: „Mindenki csak munkaidőn kívül dolgozhat ezen a terü­leten. A tag feladata: a váz felállítása, a fólia felhúzása, ültetés, öntözés, kapálás, szel­lőztetés, gyomlálás, valamint a termés leszedése. A ter­melőszövetkezet végzi a talaj­előkészítést, a sátrak helyé­nek kitűzését, a váz, a fólia, valamint az öntözőberende­zés leszállítását, a palánta nevelését. Biztosítja a nö­vényvédő szereket és elvég­zi az áru értékesítését. Vár­ható jövedelem; tagonként harmincezer forint. Ebből a tsz által végzett munkák és az adott anyagok költségeit levonják. így a tiszta jöve­delem 15—17 ezer forint. A tsz közel két hektárnyi területen, kétmillió forintos beruházással, ezzel a szerve­zett házikerti zöldségter­mesztéssel ez évben hozzá­vetőlegesen hárommillió fo­rint értékben kíván salátát, karfiolt, fejes káposztát, hó­napos retket, sárgarépát, pet­rezselymet és paprikát ter­meszteni. A háztáji agronómus tájé­koztatása szerint közel tíz hektárnyi háztáji területen termelnek zöldségfélét Tol­nán. Látogassunk el egy ház­táji kertészetbe. A Duna-parton virágzó gyümölcsös, óriási fóliasát­rak. Az áttetsző falú „saláta­házban” pedig Reményi Fe­renc, a gazda fogadja a láto­gatót. Közel tíz éve foglalko­zik zöldségtermesztéssel — beletanult. Eredeti mestersé­ge kovács. Ma már — mond­hatni — önellátó, önálló ker­tész. A fóliasátrak fémszer­kezetét is házilag készítette. Kétezer-ötszáz ölnyi terüle­ten dolgozik családjával. A palántákat maguk nevelik. Januárban elvetik a magot, februárban kiültetik a palán­tát és húsvétkor már salátát árulnak a Diacon. Az elmúlt években ők látták el a tolnai és bogyiszlói üzleteket salá­Virágzik az uborka tával, retekkel, káposztával és paprikával. — Tudom — mondja —, hogy sokan irigylik, ponto­sabban aranybányának vélik a fóliaházat. Mindennap haj­nalban kelek és gyakran éj­félkor indulok el a piacra. Elégedett embernek érzem magam. Késő őszig a szabad­ban vagyok, amikor a kis hajtások kibújnak a földből, becézni tudnám őket. Ennél már csak a szüret napja a nagyobb ünnep. Mert csak­ugyan ünnep — egész évi rpunkánk ünnepe! Báli János SAJÄT MAGUK NEVELIK A P ALANT AT Magyarkeszin is „jó talaj­ra” talált a háztájiban a zöldségtermesztés. Hogy mi­lyen zöldségféléket célszerű nálunk termelni ? Mindent, amire szüksége van a család­nak és ezenkívül a nagy családnak, az államnak. A községben ősszel kiültetik a fejes salátát, majd kora ta­vasszal fóliasátrat húznak föléje, ezekbe április első he­tében kerülnek kiültetésre az ikertöves paprika- és para­dicsompalánták. A zöldség­magokat a vetőmagboltban szerzik be, a palántákat sa­ját maguk nevelik. Nem sze­retnek heti piacokon mago­kat és palántákat vásárolni, mert ott már leromlott faj­tákat is árusíthatnak. A gazdák az ÁFÉSZ-szel fokhagyma- és uborka­termesztésre kötöttek szerző­dést mintegy három, három és fél katasztrális holdra. Ezen felül felesleges zöldség­féleségeiket a helyi termelő- szövetkezet zöldségesboltjá­ban és az ÁFÉSZ felvásárló­helyein értékesíthetik. így Magyarkeszin a zöldségtér- mesztési kedvet a megfelelő felvásárlási árak mellett még a biztos piac is növeli. Sok zöldségfélét köztesként is termesztenek: pl. fejes ká­posztát, sárgarépát, petre­zselymet, zellert, retket, tö­köt, zöldborsót, babot, vörös­hagymát, póréhagymát, sós­kát, stb. örvendetes az is, hogy évről évre szaporodnak a fóliasátrak, jelenleg 100— 120 háznál van, a felesleg in­nét is a fogyasztóközönség asztalára kerül. Minárik Lajos (Folytatás a 3. oldalon.) A zöldségtermesztésről Salátaszedés

Next

/
Oldalképek
Tartalom