Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-04 / 80. szám

1980. április 4, Képújság 5 Jó, amikor nem vágják ki a fákat. A helybeliek erre valószí­nűleg oda se figyelnek, de amikor a látogató Bonyhád- ra érkezik, önkéntelenül is ez ragadja meg a figyelmét, öreg fák és új épület fogad­ja a város egyre érzékelhe­tőbben kialakuló központjá­ban. Az új épületre (szeren­csére) nincs kiírva a neve, ami egyébként elég hosszú: „Vörösmarty Mihály Ifjúsá­gi- és Művelődési Központ”. Rendeltetését enélkül is mindenki érzi, ami ha így igaz, akkor a tervezők elis­merését jelenti. Olvasóink tegnapelőtt már értesülhettek arról, hogy a Völgység fővárosában öröm­ünnepet ültek. 'Az „öröm­ünnep” ebben az esetben nem patétikus túlzás, hanem a tények felettébb kurta és tömör összegezése. Az volt a feladatunk, hogy igyekezzünk beszámolni az új ház első napjáról. Utó­Konténerek sora az előtérben lagosan bevallva, ez cseppet se könnyű. Furcsa magyar szokásaink szerint mi akkor ülünk megnyitó torokat, amikor még biztos, hogy előbb-utóbb (inkább előbb) bőségesen lesz mit javítani, változtatni. Az első napon az ember erről olyan formá­ban szerezhet tudomást; hogy minden helybéli, aki eleven és mozog, tele van izgalom­mal, panaszkodik, vibrálnak az idegei, ingerült, háborog és... boldog. Tehát nem sza­bad komolyan venni. Főleg a panaszait nem. Végtére is miről van szó? Arról, hogy egy 15 ezer lelkes település központja — mondjuk így — érintésközei­be került. Aki korábban csak a városi tanács mérsékelten szép épületét látta, tudta a szemközt lévő áruház létét és netán emlékezett arra is, hogy ezen a tájon valamikor piaci bódék álltak, az most megfordul a tengelye körül és rádöbben, hogy új világ­ba ‘ csöppent. Ez már egy „igazi” város központja és a nevetséges múlt emlékei közé vész a három évvel ez­előtti újságíró kajánkodó kedve, aki azt írta, hogy „Bonyhádot várossá festet­ték”. Város ez, amihez hoz­zá tehetjük, hogy egyre in­kább város lesz a javából. Az első nap egyébként úgy kezdődött, hogy takarí­tók légiója lepte el az épü­letet. Nem „főhivatású” ta­karítónőkről van szó, hanem főiskolai képzettségű népmű­velőkről, ideértve Paksi András igazgatót éppúgy, mint helyettesét, beosztott­jait, csoportvezetőket, elő­adókat. A belépőt patkó alakban elhelyezett ülőgar­nitúra fogadja a földszinten. Körülötte a legkülönbözőbb mozgatható tárlók, melyek­ből újságokat, folyóiratokat lehet kiemelni, vagy a kö­rzeti napok programjait. Át­ellenben olyasféle konténe­rek vannak, melyhez hason­lókat — kevésbé szép kivi­telben — a MÁV -háztól- házig teherautóin lehet lát­ni. Ezekben varró alkalma­tosság, a képzőművészeti alapismeretek summája, já­ték, szabás-varrási készletek és még sok minden más, amit a megye közművelődé­sében először Dombóvárott vezettek be. Az idősebb „testvértől” tanulni nem szé­gyen, a ház alapelve az, hogy nyitottá váljon. Bárki, bármikor betérhessen ide, ne váltson belépőjegyet, csak egész egyszerűen jól érez­hesse magát. A „betérést” az első na­pon különösen érdemes meg­figyelni. Már 9 órától kez­dődően felbukkannak (ezt a helyiek mondják) sosem lá­tott arcok. Bonyhádiak, aki­ket egyelőre csak a kíván­csiság vezetett ide, de re­mélhetőleg később törzsven­dégekké válnak. A Tolna megyei Vendéglátóipari Vál­lalat képviselői nem mond­ják ugyan, de látszik raj­tuk, mennyire élvezik, hogy fővárosi színvonalú eszpresz- szót, büfét működtethetnek. Déltájban elcsendesedik a ház. A látogatónak, akit idáig egy új honfoglaló sugárzó örömével hurcoltak teremről teremre, módja van leülni egy kevéssé, és átnézni a közeli napok programját. Ezek egy részéről soraink megjelenésé­nek idején múlt időben kell beszélni. Tehát beszámolónk kelte óta már lezajlott az ünnepélyes átadás, Tamás Ervin festőművész kiállításá­nak megnyitója, egy operett- gálaest. Ma tízkor tojásfes­tés lesz, délután 2-kor az elő. csarndk — mondjuk így — eszköztárának bemutatója. Holnap „nyílt nap”, ami ta­lán a legrokonszenvesebb és nem jelent mást, mint annyit, hogy bárki jöhet és megmu­tatnak neki a házból min­dent, amire kíváncsi, lAz első „'hivatalos” látoga­tók a nyitás napjának dél­utánján a meghívott vendé­gek voltak. ,A Kulturális Mi­nisztérium államtitkára, a megyei párt. és állami ve­zetők, tambovi vendégek, az ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó szovjet csapatok egyik magasrangú tisztje. És az úttörők, kisdobosok, akik önfeledt énekszóval köszön­tötték a megjelenteket' és sza­lagokat adtak át emlékbe. Nem volt „csillaghullás” — ahogyan egyik szomszédunk mondta. Jól megérdemelt munkájáért kitüntetésben ré­szesült Bősze István osztály- vezető, Klausz István műsza­ki ellenőr és Máté Rudolf tervosztályvezető. Paksi And­rás igazgató Vörösmarty mellszobrát kapta ajándékba, Juhos László alkotását, Az­tán műsort adott a Pécsi Ba­lett. A mi kérésünkre félosz­tálynyi szakközépiskolást is áthívtak, akik a konténerek tartalmával ismerkedtek. Döbbent érdeklődéssel figyel­ve egy Csontváry-képet, amely alkotójának még a ne­vét se hallották. Biztos, hogy a jövőben ez is változik majd, hiszen ahogyan azt dr. Hegedűs János tanácselnök mondotta: „Ez a ház min­denkié”, tehát mindenki ön­művelését hivatott szolgálni. Az újságírónak olyasféle kötelessége is van, hogy az esemény napját követő szám­ban tudósítsa a tényekről ol­vasóit. Amikor ez már meg­történt, ismét visszatértünk Bonyhádra. A városból kife­lé vezető utakon olyan tájt kezdtek kirajzani a hazatérő gépkocsik. Jótékonyan figyel­meztetve bennünket arra a fontos tényre, aminek köz­lése idáig elmaradt, hogy Bonyhád hatósugarába egy sereg település is tartozik, nagyjából ugyanakkora lé­lekszámúval, mint maga az „anyaváros”. Az új művelő­dési központ nekik- is épült, az ötmilliós társadalmi mun­ka az ő áldozatkészségüket is magába foglalja. Vagyis —■ ismételjük önmagunkat és á városi tanács elnökét : „lEz a ház mindenkié.” ORDAS IVÁN Fotó: CZAKÓ _______ ____ % A pécsi balettkar az avatón Az első nap Fúvószenekar köszöntötte az érkező vendégeket A folyóirat-választék igen gazdag. Gondoltak a német anyanyelvűekre is. Zenehallgatás A vizuális részben ki-ki saját diáit is bemutathatja majd Akinek úgy lesz kedve, ru­hát is varrhat itt Váraljai kislány a meg­nyitón A művelődési ház dolgozói segítenek megismerni az új berendezéseket

Next

/
Oldalképek
Tartalom