Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-04 / 80. szám

1980. április 4. 4 NÉPÚJSÁG 3 • • Ünnepi nagygyűlés Szekszárdon Csütörtökön este hat órakor Szekszárdon, a megyei műve­lődési központ színháztermében ünnepi nagygyűlésen emlékez­tek meg hazánk felszabadulá­sának harmincötödik évforduló­járól. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után az el­nöklő dr. Rúzsa János, a váro­si pártbizottság első titkára kö­szöntötte a nagygyűlés részt­vevőit: a város üzemeinek, in­tézményeinek képviselőit, társa­dalmi, politikai szervezeteinek vezetőit, a megyei pártbizott­ság, a megyei tanács szekszár­di tagjait, a városi pártbizott­ság és tanács tagjait, az elnök­ségben helyet foglaló K. Papp Józsefet, a megyei pártbizott­ság első titkárát, a testvér- megyei küldöttségek vezetőit: Anatolij Alekszandrovics Kocset­kovot, az SZKP Tambov megyei Bizottságának másodtitkárát és Gerhard Ambros-t, az NSZEP Karl-Marx-Stadt megyei Bizott­ságának titkárát, valamint dr. Szabópál Antalt, a megyei tanács elnökét. Felkérte Péti Imrét, a megyei párt-végrehajtó­bizottság tagját, a KISZ megyei bizottságának első titkárát ün­nepi beszéde megtartására. Péti Imre ünnepi beszéde Kedves elvtársak! Kedves vendégeink! Hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját ünnepelve, joggal és büszkén állapíthat­juk meg, hogy ez a 35 év népünk eddigi történelmének leggazdagabb, legdicsősége­sebb időszaka volt... Az ed­dig eltelt idő arra volt elég, hogy földet osztottunk, ha­zánkat újjáépítettük, álla­mosítottunk, termelőszövet­kezeti mozgalmat szervez­tünk, leraktuk a szocializ­mus alapjait és elkezdtük a fejlett szocialista társadalom építését; vissza van a fejlett szocialista társadalom építé­sének befejezése, a kommu­nista társadalom építése. 1945-ben, amikor a Szov­jetunió dicsőséges Vörös Hadserege felszabadította hazánkat, csak nagyon ke­vesen hitték, hogy három és fél évtized múlva vagy egyáltalán is, népünk el tud oda jutni, ahol jelenleg va­gyunk. A továbbiakban a szónok méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelme és a Magyar Tanács- köztársaság történelmi je­lentőségét, áttekintette az ezt követő két és fél évtized küzdelmeit, szólt az antifa­siszta harcokról. — A Szov­jetunió óriási áldozatokat hozott. Mindent megtett an­nak érdekében, hogy szabad­ságát megvédje, ezen túlme­nően megszabadítsa Európa népeit a hitleri fasizmustól. Ennek az óriási áldozatvál­lalásnak következménye töb­bek között hazánk felsza­badulása is. Részletesen beszélt a Vö­rös Hadsereg Tolna megyei harcairól, méltatva — soka­kat név szerint is — a részt­vevők és hősi halottak el­évülhetetlen érdemeit, majd a kommunista pártszerve­zetek megalakulásáról, tevé­kenységéről szólt. — A fel- szabadulás utáni feladatok megoldása nemcsak a Ma­gyar Kommunista Pártot, ha­nem minden olyan embert és pártot, akik hajlandók vol­tak vállani a független szo­cialista Magyarország felépí­tését, nehéz feladatok elé állította. A legjelentősebbek közé tartozott: hitet, bizal­mat adni az embereknek a jövő iránt. Ehhez viszont egyértelmű, világos program­ra volt szükség. A hit, a bizalom adásához jelentősen hozzájárult a Szovjetunió­nak a mindennapi segítsége, amit a felszabadulás első pillanatától népünknek adott. — Büszkén állapíthatjuk meg, hogy ezeket a felada­tokat népünk jól oldotta meg... A felszabadulás után felgyorsult a társadalmi ha­ladás, az elért eredmények egyértelműen igazolták, hogy a szocializmus a lehetséges egyetlenegy út, amely a né­pek felemelkedését biztosít­ja. Ez az időszak nem volt ellentmondásmentes, de egy­értelműen látni kell, hogy ezek ellenére is mindvégig szocializmus épült Magyar­országon. A torzulások na­gyon szomorú következteté­sek levonására kényszerítet­ték pártunkat, amit meg is tettünk. 1956 után ezek na­gyon szigorú levonása tette lehetővé számunkra, hogy folyamatos, következetes, dolgozó népünk érdekeit szolgáló politikát folytassunk. Ezt a politikát a napokban pártunk XII. kongresszusa, a magyar kommunisták, az egész magyar nép egyetérté­sével megerősítette. A továbbiakban mai ne­hézségeinkről beszélt Péti Imre. — A mostani nap­jainknak is van gondja, problémája. De mégis büsz­kén nézhetünk körül a vi­lágban, történelmünk leg­nyugodtabb, legkiegyensú­lyozottabb 24 évét éltük 1956 óta. Átalakult egész népgaz­daságunk, létrejött a szocia­lista nagyipar, a tudatosan irányított forradalom rázta helyre a századokon át kon­zervált falusi életet és fej­lesztette szocialistává a me­zőgazdaságot. A továbbiakban napjaink gondjaival, tennivalóival fog­lalkozott a megyei KISZ- bizottság első titkára. — Úr­rá lenni bajainkon, megol­dani feladatainkat hazasze­retetei igényel, hűséget kö­vetel, erre kell nevelni if­júságunkat. Hazánk földrajza biztosan tovább változik, szépül és gazdagodik, de hogy valójában milyen lesz, ez nem utolsósorban a mai ifjúságtól függ. Nevelnünk kell a jövőre és a felelősség tudatos vállalására. A nemzetközi helyzetről, a békéért folyó világméretű küzdelemről beszélt ezután Péti Imre, amelynek aktív részesei vagyunk. — A szo­cialista országok, elsősorban a Szovjetunió katonai ere­je és szövetségi rendszere a legfőbb gátja az imperializ­mus agresszív törekvéseinek, háborús mesterkedéseinek. — A szocializmus eszméje, a közösen vállalt célokért folytatott együttes küzdelem, a felelős nemzetközi maga­tartás köti össze hazánkat a Szovjetunióval, a többi szo­cialista országgal és teszi népeink barátságát megin- gathatatlanná. Beszédének befejező részé­ben pártunk XII. kongresz­szusát méltatta Péti Imre. — A feladatok meghatározásá­nál a kongresszus abból in­dult ki, hogy a fejlett szo­cialista társadalom építésé­nek programját valósítjuk meg, ezen kell az elkövetke­zendő időben is dolgoznunk. Ez egész népünk cselekvő közreműködését igényli, párt­tagokét, pártonkívüliekét, munkásokét, parasztokét, ér­telmiségiekét, fiatalok és idő­sek közreműködését... A pár­tunk XII. kongresszusán el­fogadott irányelvek, előtte a megyei pártértekezleten meg­határozott feladatok megva­lósítása biztosítja, hogy az elkövetkező öt évben is ha­sonló és dinamikus fejlődé­sen megy keresztül megyénk ipara, * mezőgazdasága. Ugyanakkor az eddigiekhez hasonlóan szeretnénk gondot fordítani arra is, hogy me­gyénk kulturális élete, egész­ségügyi hálózata tovább fej­lődjön, korszerűsödjön, ez­zel is szolgálva az itt élő, dolgozó, alkotó emberek éle­tének mind gazdagabbá té­telét. Péti Imre beszéde után a testvérmegyei delegációk ve­zetői adták át a Tambov me­gyei, illetve a Karl-Marx- Stadt megyei kommunisták, dolgozók elvtársi, testvéri üdvözletét és kívántak sok sikert megyénk lakosságának a szocializmus teljes felépí­téséért folyó munkában, a XII. pártkongresszus határo­zatainak megvalósításában. Az Internacionálé hang­jaival zárult az ünnepi nagy­gyűlés, majd a szekszárdi és a bogyiszlói néptáncegyüttes, valamint a Szekszárdi Szö­vetkezeti Madrigálkórus adott műsort. Kitüntetések hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából Nádas Pál átveszi a Munkaérdemrend arany fokozatát a megyei pártbizottság első titkárától Az idén is, hazánk fel- szabadulásának évfordulója alkalmából különféle kitün­tetésekkel jutalmazták azo­kat a dolgozókat, akik hosz- szú ideje kiemelkedő munkát végeznek munkahelyükön és a közéletben. MUNKAÉRDEMREND A megyei pártbizottságon szerdán délelőtt bensőséges ünnepség keretében adta át K. Papp József a Munka­érdemrendet azoknak, akiket a megyei pártbizottság java­solt e magas kitüntetésre. A Munkaérdemrend arany fo­kozatát Nádas Pál nyugdíjas és Hornyák László, az MSZMP megyei oktatási igazgatóságának vezetője ve­hette át. A Munkaérdemrend ezüst fokozatát Benics Lajos, a bölcskei postahivatal ve­zetője és Kosz Istvánná, a megyei pártbizottság politi­kai munkatársa kapta meg. A bronz fokozatot Szepessy Pálné, a bátaszéki általános iskola tanára és Zsifkovics Sándor, a pincehelyi tsz mű­helyvezetője vette át a me­gyei pártbizottság első titká­rától. * Dr. Szabópál Antal, a me­gyei tanács elnöke, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa megbízásából teg­nap délelőtt a megyei taná­cson Munkaérdemrendeket adott át. Az ünnepségen megjelent, K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára, Horváth József, a megyei pártbizottság titkára, és a megyei tanács elnökhelyette­sei. Ezen az ünnepségen ve­hette át a Munkaérdemrend arany fokozatát: Fábián Im­re, a megyei tanács vb fő­építésze, Korsós István, a megyei tanács vb kereske­delmi osztályának vezetője és dr. Lukovits István me­gyei tanácstag, körzeti fő­orvos. Az ezüst fokozatot kapták: Juhász Jenőné, a Tolna me­gyei Tanács Kórház—Ren­delőintézet betanított mun­kása, id. Majzik Tamás, a kölesdi Egyetértés Mgtsz tég­lagyári munkása, Rózsa Ju­lianna nyugdíjas tanácselnök, községi tanácstag, Szabó Farkas, a dombóvári Alkot­mány Mgtsz főagronómusa, dr. Ordas József megyei ta­nácstag, a Tolna megyei Be­ruházási Vállalat igazgatója, Tildi Béla, a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság sze­mélyzeti vezetője. A bronz fokozatot az aláb­biak vették át a megyei ta­nács elnökétől: Balogh And­rás, a tolnai Aranykalász Mgtsz telepvezetője, Farkas Lászlóné, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának fő­előadója, Faggyas Józsefné, a naki Dózsa Mgtsz főköny­velője, Gyenei György köz­ségi tanácstag, MÁV-nyugdí- jas pályaőr, Koloh Imre, a németkéri Haladás Mgtsz vezető magtárosa, Patócs Re­zső községi tanácstag, nyug­díjas, Rausch Henrik, a bonyhádi Városi Tanács gép­kocsivezetője, Rákóczi István nyugdíjas tanácselnök, köz­ségi tanácstag, Salamon Fe- rencné, a teveli Kossuth Mgtsz sertésgondozója, Sípos István városi tanácstag, nyugdíjas, Takács Károly községi tanácstag, nyugdíjas. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk fel- szabadulásának 35. évforduló­ja alkalmából, eredményes munkájuk elismeréseként a Munkaérdemrend ezüst foko­zatát adományozta: Füzék Árpádnak, a Magyar Nem­zeti Bank megyei igazgató­sága vezetőjének, Nemes Fe­rencnek, a Dunaföldvári Fa- és Építőipari Szövetkezet el­nökének és Till Jánosnak, a TÁÉV szobafestőjének. A Munkaérdemrend bronz fokozata kitüntetésben ré­szesült Balogh Ferenc, a MÁV dombóvári üzemfőnök­sége lakatos csoportvezetője, Balogh Jenőné, a Dombóvári Unió Szövetkezet csoport- vezetője, Élő Lajosné, a Pé­csi Kesztyűgyár dombóvári gyára vezető könyvelője, Halmi Jánosné, a nagydoro­gi ÁFÉSZ felvásárlója, Hor­váth Béla, a MÁV dombó­vári építési főnöksége gép­kocsivezetője, Kovács József­né, a dombóvári 1-es posta- hivatal vezetője, dr. Sarlós László, a Szekszárdi Ügyvé­di Kamara elnöke, Veszpré­mi Árpádné, a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat betanított munkása. HAZA SZOLGÁLATÁÉRT ÉRDEMÉREM Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából a munkásőrség országos pa­rancsnoka a következő elv­társakat kitüntetésben és di­cséretben részesítette: Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata: János Jero­mos, az MSZMP Bonyhád városi Bizottság első titkára, Tolnai István, a Tamási Ál­lami Gazdaság igazgatója. A kitüntetéseket a Munkásőr­ség Országos Parancsnoksá­gán rendezett ünnepségen vették át. A Haza Szolgála­táért Érdemérem arany fo­kozatát kapta még: Göb- lyös András, szekszárdi já­rási-városi önálló század, munkásőr. A Haza Szolgála­táért Érdemérem ezüst foko­zatát: Szendy László, Paks járási-városi önálló század, munkásőr. A Haza Szolgá­latáért Érdemérem bronz fo­kozatát: Pék József Bony­hád, városi önálló század, munkásőr kapta. Országos parancsnoki dicséretben 8 munkásőr részesült. Az utób­biak kitüntetéseiket a járási­városi pártbizottságokon vet­ték át. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter Újhelyi Imre-emlékérmet adományo­zott Boros Ernőnek, a dom­bóvári Alkotmány Termelő- szövetkezet főagronómusá- nak. HONVÉDELMI ÉRDEMÉREM A honvédelmi és a nép- gazdasági felkészülés terén több éven át végzett ered­ményes munkájáért a Hon­védelmi Érdemrend arany fokozatát kapta Posta Fe­renc, a Pécsi Postaigazgató­ság Távközlési Üzemének helyettes vezetője. A harminc év szolgálatért Éhl Henrik, a pálfai tanács elnöke, húszévi szolgálatért Pál Imre, a hőgyészi nagy­községi tanács titkára kapott kitüntetést. * A fentieken kívül még számosán kaptak a megyében miniszteri és vállalati kitün­tetéseket. A szekszárdi nagygyűlésen Péti Imre, a megyei párt-végre hajtóbizottság tagja, a KISZ megyei bizottságának első titkára mondott beszédet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom