Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-03 / 79. szám
1980. április 3. Képújság 3 Kongresszus után MÖZS Munkások a választott testületekben Abban manapság mindenki egyetért, hogy az országnak sokmindenre szüksége volna. De ha ezen belül fontossági sorrendet állítanának fel, az első helyre bizonyára ez a négy szó kerülne: okos gondolatok, merész kezdeményezések. A helyi lehetőségek felismerése és kiaknázása, azoknak a bizonyos rejtett tartalékoknak előkerí- tése, a munka ésszerűbb megszervezése és egy sor egyéb, már sokszor ismételt fogalom csak akkor válhat valóra, ha azok gondolkoznak rajta, akik a legközelebbről ismerik. S mert a kulcskérdés a termelés, a munkások okos, .közérdekű gondolataira jobban oda kell figyelni. Különböző fórumokon munkások ezrei tesznek ólyan javaslatokat, hoznak szóba olyan ésszerűsítéseket, amelyek forintra átszámítva csak milliókban fejezhetők ki." A kérdés most már az: mi valósul meg mindezekből? S hogy ez ne maradjon sokáig kérdés, ahhoz az kell, hogy a munkások, a termelés ügyeiben legjáratosabb emberek cselekvőén beleszólhassanak a megvalósításba is. A pártkongresszuson, a Központi Bizottság beszámolójában hangzott el: „Gondoskodni kéll arról, hogy... a választott testületekben a jelenleginél nagyobb arányban legyenek ott azok a tehetséges munkások, fizikai dolgozók, akik a társadalmi tevékenységben is aktívak, a termelésben is élen járnak”. Első s igen fontos lépés e téren, hogy a szakszervezeti bizalmiak testületének nagyobb beleszólása lesz az üzemek életébe, irányításába, mint eddig bármikor volt. Hamarosan tanácstagokat, parlamenti képviselőket választunk. Most is vannak, eddig is voltak munkások a tanácsok tagjai között. De beszéljünk erről is nyíltan: az első tanácsok megalakulása óta megszámlálhatatlanul sok esetben történt meg, hogy az ott legaktívabb, a közügyekért legtöbbet tevő és felszólaló munkásokat idővel „kiemelték”, valamilyen tisztségre állították. Ott is, továbbra is a munkásosztályt képviselik, ám mégis más a látószög, ahonnan nézik, s a hivatali szoba falai gyakran eltakarják a munkásból lett tisztségviselők elől is azt, amit az üzemben dolgozó munkások közvetlen közelről látnak. Nem egyszerűen az „arányok javításáról” van tehát szó akor, amikor időszerűvé vált több munkás beválasztása a tanácsokba. Ennek jelentősége elsősorban az, hogy a gyárak, a munkahelyek dolgozóinak elképzelései, javaslatai első kézből kerüljenek az önkormányzatinépképviseleti szerv elé. És még tovább: a város vagy a község további fejlődéséhez szükséges tennivalókhoz akkor kérjék ki a munkások véleményét, amikor még csak tervek, javaslatok várnak jóváhagyásra, s így ők is beleszólhassanak abba: előbb járda legyen-e a mellékutcákban, vagy inkább a dolgozó anyák gyermekeinek épüljön bölcsőde, óvoda. Hová kerüljön a rendelkezésre álló pénz és miért éppen oda? Hogyan lehet a társadalom segítségével növelni azt az összeget? Mindezt legalább olyan jól látják azok, akik a munkapad mellett vannak, mint akik hivatalból, s olykor csak papírról intézik a közérdekű ügyeket. S itt következik mindennek a legnehezebb része: a megfelelő személyek jelölése és megválasztása. Szinte minden közösségben vannak emberek, akik sokat beszélnek és keveset tesznek a köz érdekében — s vannak, akik ritkán szólalnak meg, de akkor súlya van a szavuknak. Munkások között is van, aki szívesen kritizál, de a hibák megszüntetésében már nem lehet közreműködésére számítani. De több az olyan, aki nagy szavak nélkül, a két keze munkájával járul hozzá a társadalom előbbre haladásához. Választott testületeinknek sem a minden kákán csomót keresőkre, sem a fejbó- lintókra nincs szükségük. Akkor lesznek ezek a testületek valóban „a dolgozó nép okos gyülekezetei”, ha a közös célt szolgáló, egyet akaró emberek elmondják és megindokolják különböző véleményeiket. S a vélemények sorában — hiszen a szocialista demokráciában ez is kifejezi a munkásosztály vezető szerepét — mindenütt hallatszik a termelőüzemekben dolgozó munkások képviselőjének hangja. S nemcsak hallatszik: meghallgatásra is talál! Nem könnyű megtalálni az üzemekben sem azokat az embereket, akik akarnak is, tudnak is a köz érdekében dolgozni. De éppen a közelmúltban lezajlott, említett tanácskozások bizonyítják, hogy vannak és egyre nagyobb számban vannak a köz érdekeiért felelősséget vállaló és tenni akaró munkások. Közülük választani szak- szervezeti bizalmiakat, tanácstagokat, ifjúsági vezetőket — ez most kulcskérdés. A következő évek, évtizedek során a fejlődés meggyorsításának, a hibák és nemtörődömségek, a bürokrácia csökkentésének záloga. VÁRKONYI ENDRE Még nem érkeztünk be, futunk tovább... Az iroda zsúfolt: tárgyaló- asztal tele könyvekkel, folyóiratokkal, az üveges szekrényben gépek makettjei. A földön könyvhalom, kukoricavetőmag fémzároltan, a tárgyalóasztal oldalán lévő falon Magyarország térképe. A különféle színű körök azt jelzik, hogy hol vannak a KSZE taggazdaságai. Száz- nyolcvan jel van a térképen. Főleg a Dunántúlon. A KSZE növénytermesztési rendszer. Iparszerű mezőgazdasági termelési rendszer. Négyszázezer hektáron művelik a KSZE-szisztéma szerint a földet, termesztik a növényeket — már nemcsak kukoricát — a legjobbnak tartott módszerek szerint. Az igazgatói iroda sok és izgalmas tanácskozásnak a színhelye volt már, most csöndes beszélgetésre kérerrfc Lakatos Csabát, az igazgatót. — Mindenekelőtt onnan induljunk el, hogy Bábolna után mint gépészmérnökre, a KSZE növénytermesztési rendszer további fejlesztését bízta önre a Szekszárdi Állami Gazdaság vezetősége. — Igen, 1974-ben. Ezt a munkát akkor 50 000 hektárral kezdtük. — És csak kukoricával. Az igazgató milyen kukoricaételeket ismer? — Puliszkát, tejjel főzik. Pattogatott kukoricát. Meg a gyerekeknek való kukoricatápszert. Amikor picik voltak az én gyermekeim is sokat ettek, és természetesen a főtt kukoricát. — Hány gyereke van? — Három. A legnagyobb tizennégy, következik a tízéves és a négyéves. Eleven kölykök. — Közben gyarapodott a KSZE, innen S2ekszárdról úgy irányítja az egész rendszert, mint egy megszállott. Majd még kitalálják, hogy „kukoricakirály”. — Nem vagyok megszállottja a kukoricának, hanem az egész ügynek a munkása vagyok, vagyunk. Mert nem szeretem, ha egy ember nyakába varrnak minden dicsőséget, eredményeket, holott, munkatársai kaparják ki a sikert, sokszor keserves körülmények között... — Amit a vezető kigondol... — Kigondol, aztán meg- hányjuk-vetjük a témát, s végül egységes a végrehajtási akarat. Csak így lehet előbbre jutni. A mostani kitüntetést is annak fogom föl, hogy az egész kollektíva erkölcsi elismerése. Az Állami díj nagy dolog, s tudom azt is, hogy a továbbiakban ez mire kötelez. — Mindig előbbre jutni a terméseredményekben... — Abban is. Az élelmiszergazdaság nagy vertikumai kialakultak a tőkés országokban is, sok helyütt előbb, mint nálunk, csak ott más tartalommal, alapokon. Mi szocialista módon működünk együtt taggazdaságainkkal. A mostani terméseredményeink kimagaslók, ám nem értünk még a célig. Még nem érkeztünk be, futunk tovább. Azt szeretnénk, ha minden taggazdaságunk növelni tudná eredményességét, s ne legyenek az alacsony és a magas eredményeket elérők között akkora távolságok. Mert valójában ez a rejtett tartalékunk ilyen gazdasági körülmények között. — Amikor leültünk beszélgetni, megfogadtuk, hogy nem a rendszerről csevegünk, hanem az igazgató életéről. — Fogadni megfogadtuk, de nekem mindig e téma körül jár a gondolatom. — Akkor folytassuk: itt van az asztalon pauszon az új üzem sémája, közlekedő utak, parkosítási terv, elrendezés. — Ez az új telep lesz a lelke a KSZE-nek. Hiszen itt lesz a raktár, a javítóbázis, meg az oktatóközpont. Jó lenne, ha az idén beköltözhetnénk. Az bizony jó lenne, mert a KSZE szűkösen van, az állami gazdaság épületének egy csücskében. Most kopogott éppen egyik partnergazdaság elnöke, tárgyalásra jött, leültetik a gépíró kisasszony szobájában. Nem vihetik a főmérnökhöz sem, ott éppen külföldiek tárgyalnak; az osztályvezető egyik győri gazdaság igazgatóját tájékoztatja. Amint kikísér az igazgató, újabb vendég jön. Sürög-forog a KSZE. Tavasz van. A héten talán indítják a vetőgépeket. * A négy termelési rendszer a KITE, az IKR, a BKR és a KSZE igazgatója Állami díjat kapott megosztva. PÁLKOVÁCS JENŐ Minden érkező és induló szállítmány a mérlegháznál jelentkezik 1974. május 24-én alakult meg a mözsi agrokémiai társaság. A tolnai Aranykalász, mint gesztor és tizenegy termelőszövetkezet, valamint két állami gazdaság, továbbá az AGROKER és a Budapesti Vegyiművek arra társult, hogy korszerű módon gazdálkodnak a mezőgazdaság kémiai anyagaival. A beszerzés, felhasználás, tárolás, a szerek kijuttatása több mint 22 ezer hektárra nagyüzemi módon történik. Az agrokémiai telepet 1976. április hatodikán kezdték építeni. A generálkivitelező a TÁÉV volt, és több alvállalkozó is közreműködött, de a legtöbb munkával a Szek- szárd—paksi Vízitársulat járult az építkezéshez. A telep 1979. július 1-én kezdte meg szolgáltatásait a gazdaságoknak, korszerű körülmények közepette. Hiszen a két műtrágyatárház összes alapterülete megközelíti a ötezer négyzetmétert, a növényvédő- szer-raktár 365 négyzetméteres, a vasúti iparvágány hosz- sza 1100 méter, 19 ezer négyzetméter az út- és térburkolat, elkészült az iker hídmérleg, üzemanyagtároló, a dolgozókat szolgáló létesítmény, valamint a környezetvédelmi törvénnyel összhangban korszerű szennyvíz- és csapadékvíz-tároló. A telep kapacitása egy évben: 48 ezer tonna ömlesztett műtrágya, 10 ezer tonna zsákos műtrágya és 500 tonna növényvédő szer. A telepen tizenkilenc ember dolgozik, meglehetősen korszerű gépekkel, berendezésekkel. Idén kicsit későn tudták elkezdeni a munkát a kedvezőtlen időjárás miatt, de ezekben a napokban már igen nagy a forgalom. A gazdaságok tábláira szállítják a különféle hatóanyagokat, illetőleg a tárházakból küldik az ország más részébe az itt tároltakat. —Pj— Fotó: Gk Pilisi Sándor Weimar típusú rakodóval bontja a tárházban a pétisóhegyet Juhász Antal forgórakodó géppel rakja meg a pótkocsit. Emberi erő — lapátolás — csak az elszóródó anyagok összegyűjtésére kell Két hektár betonfelület, a jól elhelyezett tárházak és iparvágányok még azt is lehetővé teszik, hogy ha szükséges, a jövőben bővítsék, új szolgáltatással egészítsék ki — például folyékony műtrágya forgalmazásával — a telep, illetőleg a társaság programját. Agrokémiai Egyszerű Társaság Lakatos Csaba
