Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-23 / 94. szám
6 ^ÍÉPÜJSÁG 1980. április 23. Labdarúgás Országos bajnokság Szekszárdi Sportiskola— Kaposvári Rákóczi 3-0 (2-0). Kaposvár, 200 néző. V.: Jutái. Szekszárd: Kalmár — Stumpf, Hahn, Málinger, Dudla, Kurtnacker, Papp, Ferkelt, Répási, Bencze, Molnár. Csere: Tóth, Lőrincz. Edző: Újvári Mihály. A tavaszi idény eddigi legjobb játékával nyertek a sportiskolás serdülők. Gólszerzők: Répási 2, Ferkelt. Jók: Répási, Ferkelt, Kurtnacker, Papp. Kaposvári Rákóczi—Szekszárdi Sportiskola 2-1 (2-1). Kaposvár, 550 néző. Szekszárd: Hujbert — Endrődi, Bölcsföldi, Fábián, Komáromi, Bérdi, Pap, Dienes, Spiel, Wirth. Kiss. A sportiskola ifistái mezőnyben teljesen egyenrangú ellenfélnek bizonyultak. Gólszerző: Wirth. Jók: Komáromi, Fábián, Dienes, Pap. Az AFP hírügynökség jelentette Mexikóvárosból, hogy hétfőn sem folytatódott a Szpasszkij—Portisch sakkvilágbajnoki negyeddöntő sorozat a kilencedik játszmában, mert a szovjet nemzetközi nagymester halasztást kért. Ez azt jelenti, hogy Szpasszkij számára kimerültek a lehetőségek, többet már nem kérhet „időt”. Ami Portisch-t illeti, ő eddig még csak kétszer kérte a soron következő találkozó elnapolását. Ismeretes, hogy az eddigi nyolc összecsapás közül egyet nyert meg Portisch, hét pedig pontosztozkodással zárult. A kilencedik játszmát kedden rendezik meg. * A Jugoszláviában folyó Joszeliani—Verőci női sakkvilágbajnoki negyeddöntő nyolcadik játszmáját a szovjet sportolónő nyerte, ellenfele az 52. lépést követően kényszerült megadásra. Joszeliani dolga most már könnyűnek látszik, hiszen 5:3-ra vezet, tehát a folytatásban csupán fél pontot kell szereznie a továbbjutás biztosításához. A kilencedik játszmát április 23-án kezdik meg. * Befejeződött a jereváni nemzetközi öttusa verseny, amely az egyik olimpiai főpróbának számított. A várakozásnak megfelelően a hazai versenyzők szerepeltek a legjobban, így mindenekelőtt a 22 esztendős moszkvai főiskolás Vaszilij Nyefe- dov, aki 5490 pontot gyűjtött, ennyivel került a dobogó legfelső fokára. A második helyet Alekszej Paljanov 5450 ponttal szerezte meg, míg a harmadikat Jevgenyij Lipejev 5363 ponttal, így sikerült a szovjet „mester- hármas”. A külföldiek közül a legjobban a román Spirlea végzett, 5192 pontja a 8. helyet jelentette számára. Nem sokkal maradt el tőle a magyar csapatban szereplő Vass György: ő a 14. lett, 5123 ponttal. A csapatversenyben a Szovjetunió B válogatottja 15 895 ponttal győzött, az OSZSZK együttese 15 509 ponttal léphetett a dobógó második fokára, míg a vendégmezőny legjobbja, Románia 15 359 ponttal vehette át a bronzérmet. A magyar válogatott — a második vonalból került ki — hetedik lett, 14 759 ponttal. l'Boran^pfíif' áprilisi télben Sötétség a Sötétvölgyben Bonyhád után, Nagyrná- nyok térségében, majd később, Mázaszászvárnál, gépkocsink ablaktörlőjének elég volt letisztítani a szélvédőt a hótól. Ez az április alaposan megtréfálja, sőt kellemetlen helyzetbe hozza a sportolókat, főleg ott, ahol szabadtéren lehet játszani. így például Dombóváron, az NB Il-es kosarasok mérkőzésén mindössze 25—30 lelkes néző gyűlt össze. A cserejátékosok a melegítő fölé még kabátot is húztak, de még így is fáztak, hisz a hőmérő mindössze négy-öt fokot mutatott. Valljuk be, csak a játékvezetők jóindulatán múlott, hogy sor került a mérkőzésre. Ameny- nyiben szigorúan ragaszkodnak az előírásokhoz, ez a mérkőzés is elmarad. Mert a DVSE-nek már elmaradt egy szabadtéri mérkőzése. A birkózók már sokkal szerencsésebb helyzetben voltak, ők teremben, bizonyíthatták tudásukat, felkészültséglüket. A DVSE birkózói a szigetváriakat látták vendégül. Nonstop program volt, harminc pár lépett szőnyegre. Igen, a szigetváriak harminc versenyzővel érkeztek, és a hazaiak ugyanennyit tudtak szőnyegre küldeni. Ez bizonyítja, hogy mindkét helyen komoly nevelőmunka folyik. A DVSE sportirodájában beszülgettünk Rajna Józsefné ügyvezető elnöknő társaságában, a birkózók vezető edzőjével, Győré Istvánnal és Márkus Józseffel, a szakosztály vezetőjével. Sok új, érdekes dolgot hallottunk tőlük. Márkus József elmondásából: — Üjdombóváron és Sás- don van kihelyezett szakosztályunk. Rostás Miklós, a DVSE edzője Sásdon heti két alkalommal tart edzést, míg Üjdombóváron Kovács Sándor testnevelő vezeti az előkészítő csoport edzéseit. Sásdon kitűnő anyag áll rendelkezésre a körzeti iskolában, ahol közel kétszáz felső tagozatos fiú tanul, közülük 50—60 jár edzésekre. Nagy örömünkre szolgál, hogy néhány tehetséges ígéret is akad közöttük. A múlt héten például Kaposváron rendeztek megyei bajnokságot, ahova meghívták a pécsieket, a szigetváriakat, valamint bennünket is. Eredményes volt bemutatkozásunk: négy első, öt második és egy harmadik helyet helyet szereztünk. Közülük két sásdi fiú első helyezett lett. Üjdombóváron más a helyzet, mert ott tulajdonképpen egy előkészítő csoport működik, 12—15 gyerekkel, ahonnan a tehetségesek átjönnek hozzánk, a központi edzéseket látogatják. Üjdombóváron és Sásdon egyaránt biztosítjuk a feltételeket, a felszerelést, sőt még szőnyeget is. Az iskolákkal, egyesületekkel jó a kapcsolat, de ugyanez elmondható a városi sportfelügyelőségről, a körzeti üzemfőnökségről, ahol a vezető, Harangozó László, mindenben segítségünkre van. Ugyancsak komoly támogatást kapunk a Csavaripari Vállalattól. — És hogy dolgozik az a szakosztály, melynek „székhelye” ebben az épületben van? — Ezt már Győré István vezető edzőtől kérdeztük. — Hetenként öt edzést tartunk, a létszám 25—30 között mozog. Kaptunk a közelmúltban felszerelést, bár az a létszámhoz viszonyítva még kevés. A vezetőség látja gondjainkat, és biztosak vagyunk abban, hogy nem lesz komoly fennakadásunk. Szerencsére társadalmi aktíváink is vannak, mint például Kuti János, aki vidékre is elOten a DVSE legjobb birkózói közül. Hátsó sor balról jobbra: iánó Dezső, Sári László, Győré Zoltán. Elöl: Búzás Zoltán, Nemes Miklós utazik a gyerekekkel és segít. Mert van olyan vasárnap, hogy az ország négy különböző helyén lépnek szőnyegre versenyzőink. Szakosztályunknál jó az utánpótlás, de sajnos, más egyesületek élvezik a mi nevelőmunkánkat. Hiába, mi csak egy bizonyos szintig tudjuk foglalkoztatni őket. Márkus Attila a Ferencváros, Mogyorósi Zoltán az Üjpesti Dózsa versenyzője lett, sőt mindketten már a juniorválogatott keret tagjai Gratulálunk, doktor úr! Somogyi Györggyel, a városi sportfelügyelőség vezetőjével beszélgettünk, de azt többször félbe kellett szakítani, mert sokan jöttek kezet rázni vele: — Gratulálok. Gratulálok, Gyurikám. Ez vagy tízszer megismétlődött, mire megkérdeztük az egyiktől: tulajdonképpen miért is gratulál. A válasz: — Ahhoz, hogy Somogyi György elvégezte a jogot, doktorált. Mi is gratuláltunk Somogyi Györgynek, majd megkértük, menjünk kissé távolabb, hogy tudjunk nyugodtan beszélgetni, hisz tíz másodpercenként szakítottak félbe bennünket. — Bizony, ma is gazdag a dombóvári sportprogram. Horváth László vezető edző irányítása mellett 8 órakor megkezdődött a városi meghívásos tekebajnokság. Itt kinn a pályán — mutatott az atléták felé — Fazekas Gáspárnak az atlétikai szövetség elnökének irányítása, valamint Tarr Imre edző segítségével tart a Tamási— Dombóvár atlétikai páros viadal. Kár, hogy a bonyhádiak nem jöttek meg. Kilenc órakor kezdődött a Spartacus—Simontornya női kézilabda-mérkőzés. Most fejeződött be néhány perce az NB Il-es kosárlabda-küzdelem, reggel óta tart a birkózóverseny, míg a DMSC II. labdarúgócsapata a Döbrö- közt fogadja. Délután lesz a DMSC—Aparhant ifjúsági és felnőttmérkőzés. Úgy is mondhatnánk, hogy a bőség zavarával küszködünk. Dicsérték játékvezetőinket — Ez a pálya nem alkalmas játékra, át kellene vinni a mérkőzést Boglárra. — Nem megyünk Boglárra, mert Lellére van kiírva a mérkőzés. — Van magának fogalma, milyen eső volt itt az éjjel. Ha rámegyünk erre a pályára, tönkremegy. Különben is, Boglár idetartozik közigazgatásilag, mert ha nem tudná, már Boglárlellének hívják a községet. Ilyen párbeszéd hangzott el Boglárlellén, a sportpálya bejáratánál a helybeli, valamint a Kaposvári Vasas labdarúgó-csapatának vezetői között. A parázs vitából következtetni lehetett: nem véletlenül kértek idegenből — Tolna megyéből — játékvezetőt. Őket jöttünk megnézni, hogy működnek, miként képviselik a Tolna megyei játékvezetőket. — Az autójuk itt van, de ők elmentek ide a közeli presszóba egy kávét meginni — mondta érdeklődésünkre a pályagondnoknő. Nem kellett soká várakozni, jött a három játékvezető: Szinger Ferenc, Farkas Antal és Kiss István. Amikor meghallották, hogy a pálya használhatósága körül vita folyik, körbejárták azt, majd kijelentették: — A pálya alkalmas bajnoki mérkőzésre. A vita eldőlt, mert végső soron egyedül és kizárólag a játékvezető illetékes ennek eldöntésére. Megkezdődött a mérkőzés. Farkas Antal vezette az ifjúsági találkozót, mely gól nélküli döntetlennel ért véget. A felnőttmérkőzésen Szinger Ferenc bíráskodott. A hazai csapatban egy ismerőst fedeztünk fel, Pusztai László személyében, aki a Szekszárdi Dózsa színeiben játszott, majd innen az NB I-es Zalaegerszeghez igazolt. Most visszakerült, ahonnan elindult hisz ott van családi háza — nyaralója — mint ezt a helybeli szurkolóktól megtudtuk. Pusztai László most is ragyogóan játszott, a középpályás poszton csillogott, a mezőny legjobbja volt. A kitűnő mérkőzésen 2-1-es félidő után 4-2-re a Boglárlellei SE együttese nyert. A második félidő 15. percében Szinger Ferencnek a zsebéből elő kellett venni a sárga lapot és felmutatni a Kaposvári Vasas csapatkapitányának. Ezenkívül lényeges esemény úgyszólván nem történt. Kemény, de sportszerű mérkőzés volt. A hármas sípszó után először a kaposváriak, majd a bog- lárlelleiek gratuláltak Szinger Ferencnek és két segítőtársának. Jóleső érzés volt hallani a játékosoktól, valamint a szurkolóktól: — Rég volt ilyen jó játékvezetői hármas Lellén. Alakul a csapat Hőgyészen A Hőgyészi MEDOSZ labdarúgócsapat, mely a körzeti bajnokságban a 2. helyen áll Sokszor leírtuk: a Hőgyészi MEDOSZ labdarúgó- pályája fekvés és minőség szempontjából a megye legjobbjai közé számít. Az a 150—200 szurkoló is örömmel szemléli a pályát, mely kitartott a csapat mellett, de most már azt szeretnék, ha végre ismét magasabb osztályba kerülnének. Lehet, hogy vágyuk teljesül, hisz összeforrt egy fiatal, tehetséges gárda, mely pillanatnyilag a körzeti bajnokság 2. helyén áll. Hőgyészen minden adottság megvan, hogy a csapat magasabb osztályban szerepelhessen. A hátralévő mérkőzéseken most már úgy kell helytállniuk, hogy a jelenlegi pozíciójukat megtartsák és akkor esetleg sikerül a játékosok és a szurkolók vágya — a feljutás. Meleg perceket szereztek a zombaiaknak A teljesen megfiatalított tolnai csapat szerepelt a bajnoki táblázat élén álló zombaiaknál. A szurkolók könnyű győzelmet vártak, ugyanakkor Kláb edző — aki több mint 15 évig a Tolna színeiben játszott — óva intette játékosait az elbizakodottságtól. Neki lett igaza, mert a Tolna nehéz ellenfélnek bizonyult és csak a mérkőzés utolsó szakaszában sikerült egyetlen góllal bebiztosítani a zombaiaknak az 1-0-ás győzelmet. Jó benyomást keltett a fiatal tolnai csapat. A játékosok többsége magas növésű, jó testalkatú, különösen kitűnt a kapuvédő, Lampek György, aki több esetben biztos góltól mentette kapuját. Lampek, a tolnai kapuvédő egy beadást hárit Zombán Fagyoskodás Dombóváron (Bizony nem tolongtak ezen a vasárnap reggelen a Sötétvölgybe kirándulók. A havas eső elriasztott mindenkit — kivéve a tájfutókat. Őket nem zavarta az időjárás, a csípős hideg, a sár, időben megjelentek és a megadott jelre elindultak, hogy a távot végigfussák, közben megkeressék — de főleg megtalálják — a jól elrejtett ellenőrzőállomásokat. Néhány éve még a sportot kedvelők táborában mosolyogtak a tájfutókon, ma már tudomásul veszik: ez a sportág betörj helyet követelt és kapott magának. Igaz, az országos színvonaltól még kissé messze vagyunk, de nincs ok aggodalomra. A nemrég megalakult megyei szövetség lelkes aktívái gondoskodnak arról, hogy minél többen űzzék e szép — és főleg az államháztartást nem terhelő —, egészséges sportot.
