Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-22 / 93. szám

Mai számunkból VALASZ A KOR KIHÍVÁSÁRA (3. old.) KENYÉRGYÁR A PATAK MELLETT (3. old.) SZÍNHÁZI ESTEK (4. old.) OLIMPIAI TÄNCSZVIT (6. old.) NÉGY MÉRKŐZÉS, KÉT GYŐZELEM (6. old.) Az alkotás öröme Levelet kaptam egy aggódó apától. A foglalkozása elektroműszerész, imádja a szakmáját, s — mint írja — rendkívüli módon örült annak, hogy fia is ezt a foglalkozást választotta. A minap azonban, egy benső­séges családi beszélgetés közben, az érettségi előtt álló szakközépiskolás ifjú töredelmesen bevallotta apjáhak, hogy kifejezetten Utálja az elektroműszerészséget, s a háta is borsódzik arra a gondolatra, hogy életét ebben a szakmában kell majd leélnie. Levélíróm mélyen megdöbent ezen a vallomáson, s nem is akart belenyugodni. Kikérdezgette a fiát, s megdöbbenve fedezte fel, hogy a gyerek három és fél esztendei tanulás után szi nte semmit sem tud leendő szakmájáról. Tovább nyomozott, s kiderítette, hogy a fiúnak a szakmai gyakorlatok vették el a kedvét leen­dő foglalkozásától. Annál a vállalatnál ugyanis, ahol a szakközépiskolások gyakorlati felkészítése folyik, nagy a munkaerőhiány, s a gyerekeket mindig azokon a területeken foglalkoztatják, ahová leginkább elkél a munkáskéz. így aztán a legtöbb esetben anyagmozga­tással foglalkoznak, hozzáértést, szakmai tudást egyál­talán nem igénylő széria- és rutinmunkákat végeznek. Természetes — vallja levelében az apa —, hogy minden szakmának, minden foglalkozásnak vannak rutinfeladatai, amelyeket jól be kell gyakorolni. De a munka lényege — bármely foglalkozásban — az alko­tás, az a tevékenység, ami megadja a munka szépsé­gét, örömét. Miért nem igyekszünk erre is megtanítani gyermekeinket? Miért nem vezetjük rá őket az alko­tás örömére? Miért nem adunk nekik olyan feladato­kat, amelyek próbára teszik kitartásukat, tehetségüket? A kérdésekre nemigen tudok válaszolni. Legköny- nyebb lenne egy kézlegyintéssel — „nem általános eset” — elintézni, s talán így is tettem volna, ha az elmúlt hetekben nem találkozom szembe ugyanezekkel a kérdésekkel. A kongresszusi felszólalások között meglepően sok foglalkozott a fiatalok és a munka kapcsolatával, a munkára neveléssel, az alkotó ember jobb erkölcsi és anyagi megbecsülésével. Vékony Judti, a pécsi tudományegyetem hallgatója az oktatás színvonalát és az élét követelményeit ele­mezve több ellentmondásra mutatott rá. Thernesz Vilmos, a Budapesti Műszaki Egyetem pb-titkára ugyanezzel foglalkozva kijelentette: „Úgy tetszik, a vállalatok nem érdekeltek abban, hogy a szakembe­rekből a maximumot hozzák ki”. Peják Emil, a XVIII. kerületi pártbizottság első titkára arról beszélt, hogy mennyi tartalékunk van a dolgozó ember teremtő, al­kotóképességének, készségének kibontakoztatása te­rén. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára pedig a többi között hangsúlyozta, hogy társadalmi fejlődésünk ér­dekében kapjanak nagyobb megbecsülést a feladatu­kat kiemelkedően elvégző, a közösség ügyét eredmé­nyes munkájukkal segítő, céljainkat szolgáló száz­ezrek. Tudom, a négynapos kongresszus több mint fél­száz felszólalásából kiragadott néhány mondat, gondo­lat nem arra való, hogy bármit eldöntsön, bárki igazát bebizonyítsa. Az azonban a felszólalásokból is látszik, hogy a problémakör — az alkotó munkára nevelés és az alkotó ember nagyobb megbecsülése — társadal­munk élő, létező gondja. Hogyan is bánunk tehetségeinkkel? Néha egy-egy szélsőséges eset kapcsán az az érzése támad az em­bernek, hogy elbánunk velük. Baj az is — s ebben igaza van az aggódó apának —, hogy nagyon sokszor az alapokkal, a tehetségek ki­bontakoztatásával van a baj. A munkára, alkotásra nevelés feladata már az iskolában kezdődik és a mun­kahelyen folytatódik. Meg kell adni a fiataloknak a megfelelő segítséget, ösztönzést ahhoz, hogy megismer­jék jövendő szakmájukat, foglalkozásuknak ne csak el­méleti és gyakorlati alapjait, hanem ráérezzenek szép­ségeire, értelmére is. Csak így válhat belőlük munká­ját szerető, munkájáért élő, alkotó ember. Az éremnek azonban két oldala van. Főleg a fia­I tal értelmiségiek körében hallja gyakran az ember azt a panaszt, hogy a kezdő szakemberek nemigen kap­nak tudásukhoz, szakmai felkészültségükhöz illő, ko­moly feladatokat, így aztán nem is áll módjukban megmutatni, mit tudnak, nem bontakoztathatják ki a tehetségüket. Ha ugyanerről idősebb, tapasztaltabb kollégákat kérdez az ember, ők már némiképp másként vélekednek. Azt mondják, hogy kettőn áll a vásár, jó, ha értelmes, tehetségéhez mért feladatot kap a fiatal, de nem ajánlatos ezt tétlenül megvárni. A feladatok­nak elébe kell menni, meg kell keresnie őket. Az iga­zán eredeti gondolatok, alkotások legtöbbször így szü­letnek. Azért szükséges ezt most hangsúlyozni, mert min­den korábbinál nagyobb szükség van arra, hogy min­denki a maga területén, a maga munkájában többet és jobban dolgozzon, a köz javára bontakoztassa ki ké­pességeit. Ez a követelmény azonban csak jókívánság marad addig, amíg nem sikerül mindenhol összhangba hozni az egyéni képességeket a munkahely elvárá­saival. Am a munkahely — legyen fizikai, vagy szellemi — csak akkor várhat el többet a dolgozójától, ha meg­felelően támogatja, ösztönzi alkotóképességének ki­bontakozását. De sok múlik az egyénen is, akinek munkára, alkotásra nevelését már az iskolában el kell kezdeni. KARCAGI LÁSZLÓ Jelölőgyűlések a megyében ti. 1*9pp József a 9, sz. választási körzet képviselőjelöltje Tegnap a kora délutáni órákban tartották meg Pak­son az Atomerőmű Vállalat dolgozói irodaházuk zsúfolá- sig megtelt tanácstermében az országgyűlési képviselő­jelölő gyűlésüket. Akiknek a teremben nem jutott hely, azok a tágas előtérben hall­gatták végig azt a politikai párbeszédet, ami hazánk szo­cialista építőmuinká jónak eredményeiről és feladatai­ról országszerte folyik ezek­ben a hetekben. A PAV és az ERBE dolgo­zóinak jelölőgyűlése a Him­nusz elhangzását követően kezdődött el, Hegedűs Györgynek, a PAV pártbi­zottsági titkárának köszöntő szavaival. -Az elnökségben helyet foglaltak Paks város párt-, állami és társadalmi vezetőin kívül az atomerő­mű építőinek és jövendő mű­ködtetőinek képviselői is. Je­len volt K. Papp József, az MSZMP megyei bizottságá­nak első titkára, akit a gyű­lés résztvevői egyhangúan választották meg a Hazafias Népfront ajánlása alapján a 9. számú választókerület or­szággyűlési képviselőjelöltjé­nek. De még mielőtt erre sor került volna, a jelölőgyűlés elnöke beszélt a fejlődésnek azon céljairól, melyeket a párt XII. kongresszusa ha­tározott meg, társadalmunk, gazdaságunk jelenlegi álla­potának gondos és reális fölmérése után. 'Hegedűs György bevezető­je után Portya József, a PAV vezérigazgatója lépett mik­rofonhoz, hogy megtartsa elő­adói beszédét, melynek be­vezető részében 1980 kiemel­kedő jelentőségű politikai eseményeire — a párt közel­múlt kongresszusára, a fel- szabadulás 35. évfordulójára, továbbá a tanácstagi és or- szággyűlési képviselőválasz­tásokra — utalva azt fejte­gette, milyen felelősségteljes kötelezettségünk egy-egy időszak mérlegének elkészí­tése és a soros tennivalók ki­jei öilése. Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója minden moz­zanatában azt bizonyította — mondotta ezután —, hogy népünk magáénak érzi az el­múlt 35 év eredményeit és kész vállalni azt, amt a szo­cialista építőmurtkában a nemzet minden tagjától szer­vezett, tervszerű tevékenysé­get követel meg, a legszéle­sebb nemzeti összefogás je­gyében. Az előadó áttekintve a szocialista fejlődés fontosabb állomásait, gazdasági építő­munkánk feladatairól beszél­ve arról szólt, hogy az ipar­ban és a mezőgazdaságban egyaránt el kéll érnünk, hogy egyre jobb minőségű termékeket állítsunk elő. Tolna megye és Paks város fejlődésének eredményeire emlékeztetve az előadó an­nak a véleményének adott hangot, hogy bár sók új lé­tesítménnyel gazdagodott az átomváros, rengeteg, még a tennivaló. Különleges feladat előtt állunk, mi páksiak — mon­dotta —, az elkövetkező gaz­dasági ciklusban szinte az ország szeme előtt kell fel­építenünk az atomerőművet és városabbá tenni városun­kat. Szeretnénk, ha az itt dolgozók otthon érezhétnék magukat. Hogy ez megvaló­sulhasson, 'nagy összefogásra van szükség. A nemzetközi helyzetről szólva Pónya József elmon­dotta, hogy népünknek, akár­csak a világ más népeinek, enyhülésre, békére van szük­sége ahhoz, hogy országépítő feladatait megoldja. A nagy érdeklődéssel hall­gatott előadói beszéd befejez­tével az elnöklő Hegedűs György terjesztette a jelölő­gyűlés résztvevői elé a Haza­fias Népfront ajánláísát. A hallgatóság közül Pipa Ká­roly, az armatúracsoport ve­zetője és Praveez Imre, a kalorikus osztály dolgozója kértek szót Mindketten azt mondották el, hogy a 9. sz. választási körzet országgyű­lési képviselőjelöltjének kö­rükben jól ismert személye garanciát jelent arra, hogy az atomerőmű, a város és a választási körzet lakóinak érdekeit eredményesen fogja képviselni. A gyűlés résztve­vői egyhangú szavazással fo­gadták el K. Papp József országgyűlési 'képviselőjelö­lését. A jelölt meleg szavak­kal köszönte meg a bizalmat. A tanácskozás a Szózattal ért véget. (Folytatás a 2. oldalon.) Elutazott Pedro Saad A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására április 13. & 21. között látogatást tett Magyarországon Pedro Saad, az Ecuadori Kommunista Párt főtitkára. A testvérpárt főtitkárát fogadta Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára. A vendéggel megbeszélést foly­tatott Gyenes András, a Köz­ponti Bizottság titkára, Ped­ro Saad látogatást tett a SZOT-ban, a Hazafias Nép­front titkárságán, a TOT-ban, a S Z ö VOSZ -ban és a Zala megyei pártbizottságon. Pedro Saad hétfőn eluta­zott Budapestről. Sza/Jut 6 Popov és Rjomin felkészült a tankolásra 'Zenét hallgattak, filmet néztek, családjukkal beszel­tek vasárnapi pihenőnapju­kon a^Szaljut—6 lakói, Leo- nyid Popov, és Valerij Rju- min. A két szovjet űrhajós emellett felkészült e heti fel­adataira is. A második teljes munkahét egyik legfontosabb feladata az űrállomás üzemanyag­tartályainak feltöltése a Progressz teherűrhajó által hozott utánpótlásból. A két űrhajós e héten foly­tatja a tudományos munka­terviben előírt feladatokat is, és egyebek között megkezdi a rendszeres megfigyeléseket a Föld felszínéről és az óceá­nokról. E héten már teljes terheléssel kell elvégezniük a testgyakorlatokat is. Mind­ketten naponta két-két és fél órát töltenek majd el a gya­korlatokkal, hogy megőrizzék teljes fizikai képességüket. Az orvosi jelentések szerint mind Popov, mind Rjum'in teljesen egészséges, kondíció­juk kitűnő. Lenin születése évfordulóján Propagandisták kitüntetése Módi János átveszi a kitüntetést Helmut Schmidt Tárgyaljanak a nagyhatalmak A jelenlegi helyzetben csak akkor van remény a nemzet­közi problémák békés megol­dására, ha az érintett kor­mányok tudatában vannak annak, Ihoigy országuk lakos­sága mennyire aggódik a bé­kéért, és ha megpróbálják be­leképzelni magukat nemcsak a szövetségesek, hanem a másik fél helyzetébe is — mondotta az MTI tudósítójá­nak Helmut Söhmidt, nyu­gatnémet kancellár. A kormányfő utalt arra is: egész Európa népéinek alap­vető érdeke, hogy a nagyha­talmak ismét tárgyaljanak egymással a leszerelési és enyhüléspolitikai fórumokon. Schmidt megerősítette, hogy pártja és a sz’ociálliberális kormány számára a 80-as években is az első számú fel­adat a biztonság és a béke erősítése marad. A szociáldemokrata fóru­mon mondott beszédében a kormányfő elsősorban azt emelte ki, hogy a biztonság megteremtése több nemzeti feladatnál. Lenin születésének 110. évfordulóját ünnepelték meg tegnap délután Szekszárdon, az MSZMIP megyei oktatási igazgatóságán, eszméinek mai propagandistái. Ünnepi beszédet mondott dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára. A megemlékezésen részt vett ÍHornyák László, az oktatási igazgatóság vezetője. A megyei pártbizottság tit­kára bevezetőben méltatta Lenin, korunk forradalmi, marxista pártja alapítójának munkásságát, majd arról szólt, hogy alkotó eszméinek igazát és erejét a történelem igazolta. A szocialista közös­ség külpolitikájának alapel­ve ma is a lenini békepoliti- ka, ami nem zárja ki az osz­tály-harcot, mint ahogy nincs ellentmondásban a szocialis­ta nemzeti egységre való tö­rekvés az ideológiai harccal és az internacionalizmus és a szocialista hazafiság sem ér­telmezhető egymás nélkül. Beszéde következő részében a megyei pártbizottság titká­ra a propagandisták aktuális feladatairól szólt, megköszön­ve eddigi munkájúkat, majd átadta a kitüntetéséket. Az oktatási miniszter Ki­váló Munkáért kitüntetésben részesítette, propagandamun­kájáért Petrás Lászlót, a nagydorogi általános iskola pusztahencsei tanítóját, a kulturális miniszter Szocialis­ta Kultúráért kitüntetését Módi János^ a Tamási Álla­mi Gazdaság személyzeti ve­zetője vehette át. Tizenné­gyen kaptak 25 éves, ugyan­annyian 20 éves propaganda­munkáért oklevelet, számosán a megyei pártbizottság tárgy- jutalmát vehették át a teg­napi ünnepségen. Ma a városi és a járáis pártbizottságok ünnepségein 15 éves propagandista tevé­kenységért huszonötén, 10 éves munkáért pedig ötven» ketten kapnak elismerő okle­velet. K. Papp József megköszöni a bizalmat

Next

/
Oldalképek
Tartalom