Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-22 / 93. szám
Mai számunkból VALASZ A KOR KIHÍVÁSÁRA (3. old.) KENYÉRGYÁR A PATAK MELLETT (3. old.) SZÍNHÁZI ESTEK (4. old.) OLIMPIAI TÄNCSZVIT (6. old.) NÉGY MÉRKŐZÉS, KÉT GYŐZELEM (6. old.) Az alkotás öröme Levelet kaptam egy aggódó apától. A foglalkozása elektroműszerész, imádja a szakmáját, s — mint írja — rendkívüli módon örült annak, hogy fia is ezt a foglalkozást választotta. A minap azonban, egy bensőséges családi beszélgetés közben, az érettségi előtt álló szakközépiskolás ifjú töredelmesen bevallotta apjáhak, hogy kifejezetten Utálja az elektroműszerészséget, s a háta is borsódzik arra a gondolatra, hogy életét ebben a szakmában kell majd leélnie. Levélíróm mélyen megdöbent ezen a vallomáson, s nem is akart belenyugodni. Kikérdezgette a fiát, s megdöbbenve fedezte fel, hogy a gyerek három és fél esztendei tanulás után szi nte semmit sem tud leendő szakmájáról. Tovább nyomozott, s kiderítette, hogy a fiúnak a szakmai gyakorlatok vették el a kedvét leendő foglalkozásától. Annál a vállalatnál ugyanis, ahol a szakközépiskolások gyakorlati felkészítése folyik, nagy a munkaerőhiány, s a gyerekeket mindig azokon a területeken foglalkoztatják, ahová leginkább elkél a munkáskéz. így aztán a legtöbb esetben anyagmozgatással foglalkoznak, hozzáértést, szakmai tudást egyáltalán nem igénylő széria- és rutinmunkákat végeznek. Természetes — vallja levelében az apa —, hogy minden szakmának, minden foglalkozásnak vannak rutinfeladatai, amelyeket jól be kell gyakorolni. De a munka lényege — bármely foglalkozásban — az alkotás, az a tevékenység, ami megadja a munka szépségét, örömét. Miért nem igyekszünk erre is megtanítani gyermekeinket? Miért nem vezetjük rá őket az alkotás örömére? Miért nem adunk nekik olyan feladatokat, amelyek próbára teszik kitartásukat, tehetségüket? A kérdésekre nemigen tudok válaszolni. Legköny- nyebb lenne egy kézlegyintéssel — „nem általános eset” — elintézni, s talán így is tettem volna, ha az elmúlt hetekben nem találkozom szembe ugyanezekkel a kérdésekkel. A kongresszusi felszólalások között meglepően sok foglalkozott a fiatalok és a munka kapcsolatával, a munkára neveléssel, az alkotó ember jobb erkölcsi és anyagi megbecsülésével. Vékony Judti, a pécsi tudományegyetem hallgatója az oktatás színvonalát és az élét követelményeit elemezve több ellentmondásra mutatott rá. Thernesz Vilmos, a Budapesti Műszaki Egyetem pb-titkára ugyanezzel foglalkozva kijelentette: „Úgy tetszik, a vállalatok nem érdekeltek abban, hogy a szakemberekből a maximumot hozzák ki”. Peják Emil, a XVIII. kerületi pártbizottság első titkára arról beszélt, hogy mennyi tartalékunk van a dolgozó ember teremtő, alkotóképességének, készségének kibontakoztatása terén. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára pedig a többi között hangsúlyozta, hogy társadalmi fejlődésünk érdekében kapjanak nagyobb megbecsülést a feladatukat kiemelkedően elvégző, a közösség ügyét eredményes munkájukkal segítő, céljainkat szolgáló százezrek. Tudom, a négynapos kongresszus több mint félszáz felszólalásából kiragadott néhány mondat, gondolat nem arra való, hogy bármit eldöntsön, bárki igazát bebizonyítsa. Az azonban a felszólalásokból is látszik, hogy a problémakör — az alkotó munkára nevelés és az alkotó ember nagyobb megbecsülése — társadalmunk élő, létező gondja. Hogyan is bánunk tehetségeinkkel? Néha egy-egy szélsőséges eset kapcsán az az érzése támad az embernek, hogy elbánunk velük. Baj az is — s ebben igaza van az aggódó apának —, hogy nagyon sokszor az alapokkal, a tehetségek kibontakoztatásával van a baj. A munkára, alkotásra nevelés feladata már az iskolában kezdődik és a munkahelyen folytatódik. Meg kell adni a fiataloknak a megfelelő segítséget, ösztönzést ahhoz, hogy megismerjék jövendő szakmájukat, foglalkozásuknak ne csak elméleti és gyakorlati alapjait, hanem ráérezzenek szépségeire, értelmére is. Csak így válhat belőlük munkáját szerető, munkájáért élő, alkotó ember. Az éremnek azonban két oldala van. Főleg a fiaI tal értelmiségiek körében hallja gyakran az ember azt a panaszt, hogy a kezdő szakemberek nemigen kapnak tudásukhoz, szakmai felkészültségükhöz illő, komoly feladatokat, így aztán nem is áll módjukban megmutatni, mit tudnak, nem bontakoztathatják ki a tehetségüket. Ha ugyanerről idősebb, tapasztaltabb kollégákat kérdez az ember, ők már némiképp másként vélekednek. Azt mondják, hogy kettőn áll a vásár, jó, ha értelmes, tehetségéhez mért feladatot kap a fiatal, de nem ajánlatos ezt tétlenül megvárni. A feladatoknak elébe kell menni, meg kell keresnie őket. Az igazán eredeti gondolatok, alkotások legtöbbször így születnek. Azért szükséges ezt most hangsúlyozni, mert minden korábbinál nagyobb szükség van arra, hogy mindenki a maga területén, a maga munkájában többet és jobban dolgozzon, a köz javára bontakoztassa ki képességeit. Ez a követelmény azonban csak jókívánság marad addig, amíg nem sikerül mindenhol összhangba hozni az egyéni képességeket a munkahely elvárásaival. Am a munkahely — legyen fizikai, vagy szellemi — csak akkor várhat el többet a dolgozójától, ha megfelelően támogatja, ösztönzi alkotóképességének kibontakozását. De sok múlik az egyénen is, akinek munkára, alkotásra nevelését már az iskolában el kell kezdeni. KARCAGI LÁSZLÓ Jelölőgyűlések a megyében ti. 1*9pp József a 9, sz. választási körzet képviselőjelöltje Tegnap a kora délutáni órákban tartották meg Pakson az Atomerőmű Vállalat dolgozói irodaházuk zsúfolá- sig megtelt tanácstermében az országgyűlési képviselőjelölő gyűlésüket. Akiknek a teremben nem jutott hely, azok a tágas előtérben hallgatták végig azt a politikai párbeszédet, ami hazánk szocialista építőmuinká jónak eredményeiről és feladatairól országszerte folyik ezekben a hetekben. A PAV és az ERBE dolgozóinak jelölőgyűlése a Himnusz elhangzását követően kezdődött el, Hegedűs Györgynek, a PAV pártbizottsági titkárának köszöntő szavaival. -Az elnökségben helyet foglaltak Paks város párt-, állami és társadalmi vezetőin kívül az atomerőmű építőinek és jövendő működtetőinek képviselői is. Jelen volt K. Papp József, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, akit a gyűlés résztvevői egyhangúan választották meg a Hazafias Népfront ajánlása alapján a 9. számú választókerület országgyűlési képviselőjelöltjének. De még mielőtt erre sor került volna, a jelölőgyűlés elnöke beszélt a fejlődésnek azon céljairól, melyeket a párt XII. kongresszusa határozott meg, társadalmunk, gazdaságunk jelenlegi állapotának gondos és reális fölmérése után. 'Hegedűs György bevezetője után Portya József, a PAV vezérigazgatója lépett mikrofonhoz, hogy megtartsa előadói beszédét, melynek bevezető részében 1980 kiemelkedő jelentőségű politikai eseményeire — a párt közelmúlt kongresszusára, a fel- szabadulás 35. évfordulójára, továbbá a tanácstagi és or- szággyűlési képviselőválasztásokra — utalva azt fejtegette, milyen felelősségteljes kötelezettségünk egy-egy időszak mérlegének elkészítése és a soros tennivalók kijei öilése. Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója minden mozzanatában azt bizonyította — mondotta ezután —, hogy népünk magáénak érzi az elmúlt 35 év eredményeit és kész vállalni azt, amt a szocialista építőmurtkában a nemzet minden tagjától szervezett, tervszerű tevékenységet követel meg, a legszélesebb nemzeti összefogás jegyében. Az előadó áttekintve a szocialista fejlődés fontosabb állomásait, gazdasági építőmunkánk feladatairól beszélve arról szólt, hogy az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt el kéll érnünk, hogy egyre jobb minőségű termékeket állítsunk elő. Tolna megye és Paks város fejlődésének eredményeire emlékeztetve az előadó annak a véleményének adott hangot, hogy bár sók új létesítménnyel gazdagodott az átomváros, rengeteg, még a tennivaló. Különleges feladat előtt állunk, mi páksiak — mondotta —, az elkövetkező gazdasági ciklusban szinte az ország szeme előtt kell felépítenünk az atomerőművet és városabbá tenni városunkat. Szeretnénk, ha az itt dolgozók otthon érezhétnék magukat. Hogy ez megvalósulhasson, 'nagy összefogásra van szükség. A nemzetközi helyzetről szólva Pónya József elmondotta, hogy népünknek, akárcsak a világ más népeinek, enyhülésre, békére van szüksége ahhoz, hogy országépítő feladatait megoldja. A nagy érdeklődéssel hallgatott előadói beszéd befejeztével az elnöklő Hegedűs György terjesztette a jelölőgyűlés résztvevői elé a Hazafias Népfront ajánláísát. A hallgatóság közül Pipa Károly, az armatúracsoport vezetője és Praveez Imre, a kalorikus osztály dolgozója kértek szót Mindketten azt mondották el, hogy a 9. sz. választási körzet országgyűlési képviselőjelöltjének körükben jól ismert személye garanciát jelent arra, hogy az atomerőmű, a város és a választási körzet lakóinak érdekeit eredményesen fogja képviselni. A gyűlés résztvevői egyhangú szavazással fogadták el K. Papp József országgyűlési 'képviselőjelölését. A jelölt meleg szavakkal köszönte meg a bizalmat. A tanácskozás a Szózattal ért véget. (Folytatás a 2. oldalon.) Elutazott Pedro Saad A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására április 13. & 21. között látogatást tett Magyarországon Pedro Saad, az Ecuadori Kommunista Párt főtitkára. A testvérpárt főtitkárát fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. A vendéggel megbeszélést folytatott Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, Pedro Saad látogatást tett a SZOT-ban, a Hazafias Népfront titkárságán, a TOT-ban, a S Z ö VOSZ -ban és a Zala megyei pártbizottságon. Pedro Saad hétfőn elutazott Budapestről. Sza/Jut 6 Popov és Rjomin felkészült a tankolásra 'Zenét hallgattak, filmet néztek, családjukkal beszeltek vasárnapi pihenőnapjukon a^Szaljut—6 lakói, Leo- nyid Popov, és Valerij Rju- min. A két szovjet űrhajós emellett felkészült e heti feladataira is. A második teljes munkahét egyik legfontosabb feladata az űrállomás üzemanyagtartályainak feltöltése a Progressz teherűrhajó által hozott utánpótlásból. A két űrhajós e héten folytatja a tudományos munkaterviben előírt feladatokat is, és egyebek között megkezdi a rendszeres megfigyeléseket a Föld felszínéről és az óceánokról. E héten már teljes terheléssel kell elvégezniük a testgyakorlatokat is. Mindketten naponta két-két és fél órát töltenek majd el a gyakorlatokkal, hogy megőrizzék teljes fizikai képességüket. Az orvosi jelentések szerint mind Popov, mind Rjum'in teljesen egészséges, kondíciójuk kitűnő. Lenin születése évfordulóján Propagandisták kitüntetése Módi János átveszi a kitüntetést Helmut Schmidt Tárgyaljanak a nagyhatalmak A jelenlegi helyzetben csak akkor van remény a nemzetközi problémák békés megoldására, ha az érintett kormányok tudatában vannak annak, Ihoigy országuk lakossága mennyire aggódik a békéért, és ha megpróbálják beleképzelni magukat nemcsak a szövetségesek, hanem a másik fél helyzetébe is — mondotta az MTI tudósítójának Helmut Söhmidt, nyugatnémet kancellár. A kormányfő utalt arra is: egész Európa népéinek alapvető érdeke, hogy a nagyhatalmak ismét tárgyaljanak egymással a leszerelési és enyhüléspolitikai fórumokon. Schmidt megerősítette, hogy pártja és a sz’ociálliberális kormány számára a 80-as években is az első számú feladat a biztonság és a béke erősítése marad. A szociáldemokrata fórumon mondott beszédében a kormányfő elsősorban azt emelte ki, hogy a biztonság megteremtése több nemzeti feladatnál. Lenin születésének 110. évfordulóját ünnepelték meg tegnap délután Szekszárdon, az MSZMIP megyei oktatási igazgatóságán, eszméinek mai propagandistái. Ünnepi beszédet mondott dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára. A megemlékezésen részt vett ÍHornyák László, az oktatási igazgatóság vezetője. A megyei pártbizottság titkára bevezetőben méltatta Lenin, korunk forradalmi, marxista pártja alapítójának munkásságát, majd arról szólt, hogy alkotó eszméinek igazát és erejét a történelem igazolta. A szocialista közösség külpolitikájának alapelve ma is a lenini békepoliti- ka, ami nem zárja ki az osztály-harcot, mint ahogy nincs ellentmondásban a szocialista nemzeti egységre való törekvés az ideológiai harccal és az internacionalizmus és a szocialista hazafiság sem értelmezhető egymás nélkül. Beszéde következő részében a megyei pártbizottság titkára a propagandisták aktuális feladatairól szólt, megköszönve eddigi munkájúkat, majd átadta a kitüntetéséket. Az oktatási miniszter Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette, propagandamunkájáért Petrás Lászlót, a nagydorogi általános iskola pusztahencsei tanítóját, a kulturális miniszter Szocialista Kultúráért kitüntetését Módi János^ a Tamási Állami Gazdaság személyzeti vezetője vehette át. Tizennégyen kaptak 25 éves, ugyanannyian 20 éves propagandamunkáért oklevelet, számosán a megyei pártbizottság tárgy- jutalmát vehették át a tegnapi ünnepségen. Ma a városi és a járáis pártbizottságok ünnepségein 15 éves propagandista tevékenységért huszonötén, 10 éves munkáért pedig ötven» ketten kapnak elismerő oklevelet. K. Papp József megköszöni a bizalmat
