Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-18 / 90. szám
1980. április 18. NÉPÚJSÁG 3 Éljen a Szovjetunió, a haladás és a béke szilárd támasza! Húskombinát-építkezés Belső szerelési munkák a főépületben A szekszárdi húskombinát főépületének keleti oldalán folyik a sertésvonal, vagyis a sertés feldolgozására épített üzemrész építése és szerelése. Ami az építést illeti, egyre kevesebb feladatot jelent és a hátralévő hónapokban egyre több munka vár a belső berendezések, gépek, a technológiai sor szerelőire. Az üzem kapacitása óránként kétszáz sertés; vagyis a teljes felfutás évében — 1984- ben — évi ötszázötvenezer hízót fognak feldolgozni. Az üzemet év végéig készre kell szerelni, hiszen a tervek szerint decemberben indulnak a próbavágásokkal. A jövő évi — az üzemelés első éve — terv kétszázezer darab sertés feldolgozása. A részleges üzemeléssel félsertés állapotban — illetve kis részben darabolt hús formájában — kerül ki az üzemből a termék a fogyasztókhoz. A kivitelezőket sorra véve a TÁÉV háromszázhetvenhat, alvállalkozói százhetvennégy dolgozóval végzik a munkájukat. Ez utóbbiak közül jelentősebbek az Országos Szakipari Vállalat, a Csőszerelő Vállalat, a Fémmunkás és a Villanyszerelő Vállalat, melyek az ország más, jelentős beruházásain is dolgoznak. Az építők feladata „fogyóban” van; jelenleg az aljzatbetonoz ást, vakolást, kisebb építőmesteri munkákat végeznek. Az alvállalkozók csinálják a burkolási, hőszigetelési munkákat — a hűtőkamrákban a szigetelés utol-^ só fázisaként az alumínium burkolat szerelése folyik. Párhuzamosan haladnak a vízvezeték-, hűtésszerelés, villanyszerelés munkáival. A Diósgyőri Gépgyár szereli a kombinát hűtési technológiáját. A gépház szerelése tulajdonképpen kész — száznyolcvan kilowattos villanymotorjaival ez a hűtő- rendszer „lelke” — itt már csak a csövek hőszigetelése van vissza, Ugyanez a munkájuk a sertésvágó csarnokban is. A hűtőberendezésről talán egy jellemző adat, hogy a rendszer teljesítőképessége hatmillió kilokalória, vagyis azokból a helyiségekből, ahol hűtőrendszer van, ennyi hőt tudnak elvonni. Az elkövetkezendő időszakban a legnagyobb munka a Az épület főfolyosóján a magaspálya tartószerkezeteit szerelik monori MEZÖGÉP-re vár. Az itt dolgozó huszonkilenc szakemberük a magaspályatartó acélszerkezetet szereli, illetve festi. Erre kerül a konvejor- szerkezet, amely az anyag- mozgatást van hivatva gépesíteni. Ezeknek a berendezéseknek a szerelése a jövő hónapban kezdődik. Az ütemről annyit, hogy a múlt év novemberében elkészítettek egy úgynevezett finomhálós tervet, amelyben részletesen meghatározták a fontosabb tevékenységek határidejét. A lemaradás behozása érdekében a kivitelezők felemelt létszámmal dolgoznak február óta. így a korábbi lemaradás tetemes részét sikerült behozni és a hónap végére várhatóan tartani tudják az előirányzott ütemet. St—Ka. Legfontosabb erőforrásunk az emberi tudás, a cselekvés Romany Pál nyilatkozata Világszerte növekszik az élelmiszer-termelés jelentősége. Társadalmunk fejlődésében nagy szerepe van annak, hogy miképpen élünk hazánk természeti adottságaival és a szocialista nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeivel. Agrár- termelésünk helyzetéről és aktuális feladatairól Rom íny Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nyilatkozott az MTI munkatársának. A népgazdasági egyensúly javi- fásában kiemelt szerepe van az agrártermelésnek. Képes-e az ágazat az árualapok további növelésére és ennek melyek a feltételei? A hazai mezőgazdaság, élelmiszeripar és erdőgazdaság képes feljebb lépni, több árut adni mind a belföldnek, mind a külföldi vevőknek. Természetesen a különféle termékek előállításához hosszabb- rövidebb felkészülési időre, és kellő feltételekre van c,7Íilrop'0' Ahogy az MSZMP XII. kongresszusa is megerősítette: elsődleges feladat a hazai lakosság egyre jobb, színvonalas ellátása. Lehetőségeink és feladataink pontos megítélését segíti, ha összevetjük mai adottságainkat a hetvenes évekével. Akkor a genetika, az új növény- és állatfajták, műszaki berendezések, kemikáliák bevezetése ugrásszerűen növelte a mezőgazdasági termékek mennyiségét. A hetvenes évek második felében a feldolgozóipar fejlesztésére — azonos áron számolva — kereken kétszer annyit tudtunk költeni, mint 1971—75 között, korszerű, új üzemek léptek a termelésbe az ország sok táján. Ezen a bázison, erre építve joggal számolhatunk a minőségi, hatékonysági követelmények kielégítésére és a termelés további növekedésére is. A legfontosabb erőforrásunk most az emberi tudás, az értéknövelő szakmunka. És mezzel kell jobban „gazdálkodnunk”. Jelentősen emelkedett az energia- hordozók, a nyersanyagok és a termelőberendezések ára. Mezőgazdaságunk egyre nagyobb arányban használja fel ezeket. Mindez nem okoz-e megtorpanást agrártermelésünk edigi lendületes fejődésében? A mezőgazdaságban felhasznált ipari termékek, árának emelkedése tartós tendencia. A műtrágyák és a növényvédő szerek ára az utóbbi tíz évben több mint 59 százalékkal, az üzemanyagoké pedig mintegy kétszeresére emelkedett. Az üvegházak fűtésének költsége például az utóbbi évtizedben megsokszorozódott. Az energiahordozók és az ipari eredetű anyagok drágulását a kormányzat egyrészt a felvásárlási árak emelésével, másrészt különböző támogatásokkal 1 ellensúlyozta. A hetvenes években átlagosan 35 százalékkal emelkedtek a mezőgazdasági fel- vásárlási árak. Az idén április 1-én hatályba lépett új üzemanyagárakat egyrészt szintén támogatás formájában ellensúlyozzuk — negyedéves elszámolásban — másrészt a gazdaságoknak, vállalatoknak kell „kigazdálkodniuk” a hatékonyság javításával. Az idén életbe léptetett szabályozórendszer a mennyiségileg meghatározott feladatok teljesítése mellett hatékonyabb gazdálkodásra, ésszerű takarékosságra ösztönöz mindenkit. A következő időszak fontos feladata, hogy figyelemmel kísérjük a szabályozók „működését”, és ameny- nyiben szükséges, módosítsuk majd azokat. Hogyan fogadták a mezőgazda- sági üzemek a gazdálkodás feltételeinek szigorodását? Mint minden újat, kezdetben ezt is különbözőképpen; voltak ellenvélemények és félreértések is. Vass Istvánnal, a Dalmandi Állami Gazdaság állami díjas igazgatójával értek egyet, aki a gödöllői tan ácskozásunkon egyebek között hangsúlyozta, hogy a megváltozott feltételek „kikényszerítik a magasabb technológiai és pénzügyi fegyelmet, valamint mindazt, amivel a szükséges eredmények elérhetők”. Az emberi tudás, az alkotó- és kezdeményezőkészség, a jó üzemi légkör elengedhetetlen feltétele a tartalékok jobb hasznosításának. Hogyan készült fel az ágazat az új gazdasági évre? Az agrártermelés megalapozottan, tervszerűen indult. Országszerte értékelték a vállalatok, szövetkezetek és igazgatási szervek az elmúlt gazdasági év tapasztalatait és tanácskozások sorozat án készültek fel az 1979—80-as gazdasági évre. Nagyobb figyelmet érdemelnek azonban a kistermelők. Azért is, mert körük széles, és azért is, mert könnyen lábra kaphatnak körükben megalapozatlan híresztelések. Ezért nem tartom megfelelőnek több helyen az állatforgalmi és húsipari vállalatok szerződéselőkészítő, tájékoztató munkáját. A kistermelők körülményeihez jobban, sok megértéssel kell igazodni. Munkánknak vannak olyan feltételei is, amelyek tőlünk függetlenek. A tavasz száraz volt, de mégis kedvezően alakul a helyzetünk. Az őszi kalászosok állapota lényegesen jobb a tavalyinál, kétszer annyi a kedvező minősítést kapott vetés, mint 1979-ben. A kései tavasz viszont torlódást okozott az időszerű munkákban. A mezőgazdaság dolgozói jól szervezett munkával, az ünnepnapokat is kihasználva pótolják a lemaradást. Az ország déli részén 8—10 napon belül végezni tudnak legnagyobb területen termelt gabonánk, a kukorica vetésével. A kukorica több mint 20 milliárd forintot „ér” az éves tervben, de az állattenyésztés „üzemanyagaként” ennél is sokkal többet. Meggyőződésem: mezőgazdaságunk dolgozói, az élelmiszeripar munkásai jól tudják, hogy milyen feladat vár rájuk. Megértették és munkájukkal támogatják azt az agrárpolitikát, amelyet az MSZMP XII. kongresszusa jóváhagyott, megjelölt. rársadalmi munka A tavalyi év győztesei Megkezdődött a díjak átadása A cráwadik * Dűzs vJbCVJbCVUffl m P Az elmúlt évben a megye akossága, a vállalatok, szö- 'etkezetek, intézmények Lollektívái 143 millió forint rtékű társadalmi munkával árultak hozzá a közösen el- latározott tanácsi fejleszté- ekhez, a már meglévő, vagy íjonnan létrehozott intéz- nények működési feltételei- lek javításához, a város- és ;özségszépítési, tisztasági, alamint környezetvédelmi evékenységhez. Megyei zinten a társadalmi munka rtéke 22 millióval volt több z 1978-ban számon tartott rtéknél. Az elmúlt évben, 979-ben az egy főre jutó ársadalmi munka értékének tlaga 554 forint volt, ami zép fejlődést bizonyít, hi- zen 1971—74. között éven- ént mindössze 91, jobb setben 144 forintos átlagok áttek csak ki. Ma, a Tolna legyei Tanács V. B., a Ha- afias Népfront megyei bi- ottsága, a szakszervezetek legyei tanácsa, a KISZ me- yei bizottsága által 1974 szén meghirdetett települései lesztési verseny egyik eredményeként vannak olyan településeink, amelyeknek lakói messze a megyei átlagot meghaladó egy főre eső társadalmi munka értéket mondhatnak magukénak. Decsen 1979-ben 2246 forint, Simontornyán 2234 forint, Tengeiicen 1328 forint, Apar- hanton 1107 forint, Duna- szentgyörgyön pedig 1014 forint volt az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke. A felsorolás egyébként az elmúlt év győzteseit is jelenti. A nagyközségek kategóriájában az idén két első díjat adtak ki a településfejlesztési verseny meghirdetői, így Decs megtartotta elmúlt évi elsőségét és a simontor- nyaiak is állták szavukat. Azt fogadták ugyanis, hogy az 1979. évi második helyről visszalépnek közös munkájuk eredménye jogán az első helyezettnek dukáló dobogóra. Sikerült. A községek kategóriájában sokadszorra lett első Tengelic, míg Apar- hant a második helyet érdemelte ki. Dunaszentgyör- gyé a harmadik hely. A városok között folyó településfejlesztési verseny első helyezettje — első ízben — Bonyhád lett, ahol a lakosság által elvégzett társadalmi munka értéke 376 ezer forinttal haladta meg a kilencmilliót. Az önkéntes városfejlesztési hozzájárulás összege 187 ezer forint volt. Már megkezdődött a Tiszta, virágos Tolna megyéért elnevezésű településfejlesztési verseny díjainak átadása. Decsen hétfőn, Simontornyán kedden délután tartottak a szokásosnál ünnepélyesebb tanácsülést. Decsen a díjat István József megyei tanácsi elnökhelyettes, Simontornyán pedig dr. Kálmán Gyula megyei tanácsi elnökhelyettes adta át, további sikereket kívánva a településfejlesztési célok megvalósításához. Dunaszentgyörgyön és Tengeiicen még e hónapban, Bonyhádon és Aparhanton májusban kerül sor a díjak átadására és a legkiválóbb társadalmi munkások kitüntetésére. Nem számítottuk ki előre, valamelyest magunk is meglepődtünk tőle, hogy éppen Dúzs lett a századik, falusi magazinjaink sorában. Nem titkoljuk, a meglepetést az okozta, hogy túlságosan kicsi község, túlontúl is csöndes, ad-e majd egy újságoldalnyi, sőt annál is többre írni- olvasni valót? Adott! Természetesen az olvasó dolga eldönteni, érdemes volt-e rálapozni a Dúzsi magazinra, sorozatunk eddigi sikere mindenesetre abban a reményben ringat bennünket, hogy dúzsi beszámolónk sem untatja majd lapunk barátait. Tisztában vagyunk e beharangozó rendkívüliségével, de vállaljuk minden ódiumát. Mégpedig azért, mert Dúzst példának szánjuk minden olyan községnek, ahol nagyobb számban laknak- élnek cigányok, s mindenekelőtt a megye egész cigány lakosságának. A felszabadulás előtt nem éltek Dúzson cigánycsaládok, az elsők 1948-ban jöttek a Bükk tájáról. Először az erdőben telepedtek le. Akkor még putrikat készítettek maguknak. Aztán meggyökeresedtek, a betelepülők leszármazottai mind ittmaradtak, sőt azok is — két család kivételével —akik később kerestek végleges hazát a dúzsi dombok ölén. Ma tizenöt cigánycsalád él a községben, valamennyien rendes házban, többen újat építettek az elmúlt években. A felnőttek mindannyian dolgoznak — csupán egy család „lóg ki a sorból”, ott is inkább a férfi —, a gyerekek rendesen járnak iskolába. Apáti Gyuláné volt iskolaigazgató szerint, rendkívül tanulékonyak, tehetségesek. A gyerekek tanulni vágyását, tehetségét bizonyítandó, hadd mondjuk el, több cigánygyerek érettségizett is, szakmát valamennyien szereztek, s Ignácz László ma utolsó éves egyetemista, Moszkvában. (Dúzsi magazinunk lapunk szombati számának 4. oldalán található.) Szigetelik a hűtőrendszer csöveit; háttérben a konderzátorállomás Az itt látható négy, vadonat új házat cigánycsalád építette
