Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-17 / 89. szám
A^fepOJSÄG 1980. április 17. A közművelődés kérdései A pálya helytállást kíván ggjg ejlődésünknek abban a HP szakaszában vagyunk, amikor a szellemi be- • •••■■• ■» ruházás szorgalmazása az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kap. Ez érthető is, jelentőségét indokolni szükségtelen. Változatlanul az érdeklődés középpontjában áll az oktatási és közművelődési rendszer fejlesztése. A XII. kongresszus útmutatásaiból is kitűnik: Az oktatás jelentősége, a tudományos technikai haladás felgyorsulásával mindinkább növekszik és ez társadalmi, gazdasági előrehaladásunknak is egyik legfontosabb tényezője és az is, hogy előrehaladásunk fontos feltétele, hogy tovább gyarapodjék népünk műveltsége, a közművelődés egyre inkább társadalmi üggyé váljék. Sokszoros tehát a két intézményrendszer felelőssége. A megnövekedett minőségi követelményekhez igazodva olyan embereket kell nevelni, akik legalább alapismeretek birtokában készek és képesek is igazodni gazdasági és társadalmi életünk változásaihoz, akik fogékonyak az újra és alkotó munkájukkal maguk is segítenek: a pozitív tartalmú változásokat. A két intézményrendszer felelős munkásai a pedagógusok és a népművelők. Én a közművelődés munkásairól szeretnék szólni, arról — bár nem a teljesség igényével —, hogy milyen helytállást kíván e pálya. Ma már joggal mondhatjuk azt is, hogy szakmáról van szó, olyanról, amely sokirányú felkészültséget igényel. A sokirányúságon van a hangsúly, amely magában foglalja a közgazdasági, a jogi, a pedagógiai, a lélektani, a szociológiai ismereteket, felkészültséget. Sorolhatnám még a tájékozottság területeit, valamennyi szükséges, és mind valamilyen módon emberi viszonyokhoz kötődik, embereket érint. Jól tudom, a népművelőképzés ezt ma még korántsem biztosítja. Néhány területen az alapokat sem adja, vagy csak hiányosan. NEVELŐ TEVÉKENYSÉG A közművelődésnek mint nevelő tevékenységnek egyaránt ki kell terjednie a felnövekvő és felnőtt nemzedék nevelésére. Éppen ezért a feladatok egy népművelőtől sokoldalúbb fel- készültséget kívánnak meg, mint bárki más nevelő tevékenységet végző személytől. Napjainkban a kívánalom megsokszorozódik, a diploma önmagában nem elegendő. Ha valahol, akkor éppen ezen a munkaterületen dolgozók nem mondhatnak le a folyamatos, megszakítás nélküli önképzésről. A közművelődés munkásaival szemben az egyik legalapvetőbb követelmény a politikai felkészültség, a bel- és külpolitikai eseményekre való azonnali reagálás, készenlét. Nevelő tevékenység e nélkül elképzelhetetlen. A politikai, világnézeti nevelés ' nem lehet reszortfeladat, nem korlátozódhat csak a társadalmi és tömegszervezetek ez irányú tevékenységére, és nem szűkíthető le rendezvényekre. Igaz, döntő jelentőségű lehet, hogy egy- egy politikai, társadalmi évfordulót milyen színvonalon rendeznek meg, különösen kis településen, de egy-egy adott nagyközségben is. Azokon a településeken, ahol viszonylag kis létszámú párt- szervezetek működnek, nyilván nem is tudják csak magukra vállalni e feladatot. Arról például, hogy a nemzetközi ár_ és értékesítési viszonyok még a vártnál is kedvezőtlenebbül alakultak, arról, hogy miért kiemelten fontos feladatunk erősíteni együttműködésünket a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamaival, ismeretterjesztő előadás keretében is lehet és kell is szólni. A közművelődés szakembereinek az eddigieknél jobban kellene élni az agitáció lehetőségeivel. Ezáltal közelebb jutnánk a nevelő munka célkitűzéseinek közvetlen - megvalósításához. Meggyőződésem, hogy ebben az élő szónak meghatározó szerepe van. Sajnos, erre jut a legkevesebb idő, egyszerűbb megoldás az, ha bekapcsoljuk a különböző legkorszerűbb technikai eszközöket. Ma gyakori az is, hogy a művelődési eseményekre csak plakát, hangosbemondó — a legjobb esetben műsorfüzet — mozgósít, mondván, „ha érdekli, úgyis eljön”, ha nem, akkor a „mi pedig- mindent megtettünk” válasz marad. Nem akarok általánosítani, de kevés a jó példa. Több munkahely dolgozójától megkérdeztem; járt-e már itt a művelődési ház igazgatója? A válasz nemleges volt. Olvasták-e a művelődési otthon előtti megállító táblán, hogy szabó-varró tanfolyamot indítanak? A válasz ugyanaz. Ha lehetősége lenne, ön beiratkozna? Igen, szólt egyértelműen a válasz. Ez csak egy példa. Sok ilyen van. Úgy gondolom, felül kellene vizsgálnunk az „ezeket semmi nem érdekli” és a hasonló szólamokat. A népművelők magatartása mindenkor, minden helyzetben intézményben és intézményen kívül is orientáló kell, hogy legyen. Mint minden nevelő tevékenységnél a közművelődésben is meghatározó az abban dolgozó szakemberek személyes példamutatása. A látszatát is kerülni kell annak, hogy én vagyok az „adó” ti vagytok a „befogadók”. Nem véletlen, hogy a közművelődési párthatározat a közművelődés fogalmának meghatározásakor abból indul ki, hógy nem egyszerűen az ismeretek passzív befogadásáról van szó, hanem aktivitásról is. A népművelőnek a kulturális értékek közvetítésénél olyan eszközöket és módszereket kell használnia, amelyek által az mindenki számára közérthető lesz. Tiszta lappal egyik ember sem indul, ennék figyelmen kívül hagyása a közművelődési tevékenységek szervezésénél nagy hiba. A nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkező munkás is birtokában van, vagy lehet olyan ismereteknek, amely által felkészültnek mondható, s egy adott témában még vitapartner is lehet. Az élettapasztalata, a gyakorlati munkában szerzett információi erre alapot adnak. A „maga ehhez nem ért”, „maga ezt úgy sem tudja” megjegyzések egy életre el- vehetik a kedvét a tanulástól, művelődéstől. Vannak emberek még felnőtt korban is, akik egyéni bánásmódot igényelnek, akiket külön-kü- lön kell meggyőzni, hogy a nagyobb tudás, szélesebb látókör a kultúra területein való tájékozottság nemcsak a társadalom, hanem önmaga számára is hasznos. Erre a személyes kapcsolattartósra ne sajnáljuk az időt, energiát. Annál is inkább, mert a meggyőző, felvilágosító munka során szerzett sikerélmény pozitívan befolyásolja a népművelőt tevékenységében. A szermélyes kapcsolattartás a falun dolgozó közművelődési munkatársak, részéről különösen indokolt. Arra mindenképpen szükség van, hogy ismerje a családok élet- és munkakörülményeit szabadidő-szokásait, anyagi biztonságát, s azoknak a településközösségekben elfoglalt helyét, stb. A NÉPMŰVELŐK REFLEKTORFÉNYBEN Hallottam már olyat, hogy „ez beszél nekünk a szocialista életmódról, az szervez nekünk az alkohol káros hatásáról előadást, aki ebben egyáltalán nem mutat példát?” Sajnos van ilyen. Nem véletlenül hangsúlyoztam; a népművelőnek ismerni kell a művelődésbe bevonandók szociális körülményeit. Sajnos, hajlamosak vagyunk elhamarkodottan ítélkezni, még olyan esetekben is, amikor többgyermekes édesanyáról van szó. Azt mondjuk, nincsenek kulturális igényei. Holott biztos, hogy nem erről van csupán szó, hanem arról, hogy a tartós kis közösségek munkájába éppen a családi körülményei miatt nem tud bekapcsolódni. Arról, hogy a két 'Vagy három műszak után vagy mellett nem vállalhatja, hogy valamely művelődési közösség tagja legyen. A népművelőnek erre fel kell figyelnie. Megítélésem szerint lényeges, hogy ne játssza meg a hivatalnokot, ne írja ki, hogy mikortól fogad, s az irodájába bárki beléphessen akkor, amikor arra éppen szüksége van. SIFTER JÖZSEF T. m. KISZÖV Gazdag program Szántód-pusztán A Balaton közelében fekvő Szántód-pusztai műemlékegyüttesben kialakított új idegenforgalmi és kulturális központ az idén május 11-től gazdag programmal várja vendégeit. A tihanyi apátság egykori cselédtelepülését — ahol csaknem 40 lakó- és gazdasági épület maradt fenn a XVIII—XIX. század jellegzetes jegyeit őrizve — az idegenforgalom szolgálatába állítják, 1985-ig folyamatosan felújítják tavaly a műemlékegyüttes három épületét hozták rendbe. Elkészült a nádtetős fogadóépület, ahol idegenforgalmi iroda nyílt. Felújították a hajdani cselédtelepülés legnagyobb épületét, amelyben ezentúl kiállításokat rendeznek, továbbá a régi csárdát. Az idei főszezon kezdetéig befejezik az egykori apátsági pince helyreállítását. Itt borozót nyitnak. Az eddig helyreállított épületek látványos kiállításoknak és rendezvényeknek adnak helyet. A május 11-én nyitják meg Tüskés Tibor grafikus kiállítását. Ezt követően „Lovas és ló a képzőművészetben” címmel rendeznek kiállítást. Szántód-pusztán mutatják be az endrédi csipke reprezentatív gyűjteményét. Állandó kiállítási anyag lesz a puszta agrártörténetét szemléltető tárgyi és dokumentumgyűjtemény, a környék jellegzetes néprajzi összeállítása és külön teremben állítanak emléket a szántódi rév történetének. A pusztán május 11-től a vendégek részére rendszeres lovassportról gondoskodnak. Látványos lesz a magyar fajta háziállatok bemutatója is. Mindén hónap első vasárnapján országos kutyakiállítást és -vásárt rendeznek. A nyári program kiemelkedő eseményének ígérkezik az évszázados hagyományt őrző Jakab-napi búcsú, amikor országos népművészeti vásárra is sor kerül. daságos húsmarhatartást és juhtermék-előállítást. A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta 1979-ben takarítottak be legtöbb kukoricát a Bácskában és a Duna mellékén. Megfontoltan, körültekintően alkalmazták a bácskai és a Duna melléki szövetkezetek a szerves és a műtrágyát a kukorica termésének fokoz i- sára. A műtrágya-felhasználás alakulása összefügg a talaj- vizsgálatokon alapuló tápanyag-utánpótlással, a gazdaságok üzemi tervében előirányzott termelési célokkal, a népgazdasági tervben meghatározott követelményekkel. Az AGROKER Vállalat évente átlagosan 145—151 ezer tonna hatóanyagnak megfelelő nitrogén-, foszfor- és káliműtrágyát forgalmaz a megyében. Ennek a mennyiségnek igen jelentős részét a Bácska és a Duna-mellék közös gazdaságai használják fel a kukorica termésének növelésére. Tavaly bizonyossá vált, hogy a vetési idő megválasztásának milyen nagy a jelentősége a terméshozam alakulásában. A bácskai és a Du- na-melléki szövetkezetekben a kukorica vetésére az április 11—25-ig terjedő néhány nap a legalkalmasabb. Az 53 szövetkezet műszaki felkészültsége olyan, hogy ez idő alatt képesek elvégezni ezt a munkát, különösen akkor, ha a jól bevált gyakorlat szerint kölcsönösen segítik egymást a mezőgazdasági nagyüzemek. KlTdMEOBCKflSI w nmeim Egy érdekes kép hívta fel figyelmünket testvérlapunkban, a Tambovszkaja Pravdában arra a cikkre, amelyben Tambov jövőjével foglalkozik a szerző. Tambovban is, mint szerte a Szovjetunióban, óriási ütemű a lakásépítkezés. A város környékén lakótelepeket építettek és építenek, de az utóbbi években nagy gondot fordítanak az új városközpont kialakítására is. Tambov új városközpontja a tervek szerint igen szép lesz. Az új városközpontban épül meg az a ház is, amelynek képét testvérlapunk közli. Az egyáltalán nem egyhangú lakóépület hossza, mintegy 500 méter lesz. A magassága pedig kilenc és 15' emelet között váltakozik, ötszáz családnak biztosítanak ebben az épületben kényelmes lakást. Az épület földszintjén üzletek lesznek. Az épület tervein Tambov megye legjobb tervezői dolgoznak. PETŐFI NÉPE Dunántúlt napló Tíz esztendővel ezelőtt közel kétszáznegyven méteres tengerszint feletti magasságú meddőhányó zárta el a Pécsre' való rálátást az újhegyiek elől. Egy ideje viszont egy csapásra megváltozott az itt lakók közérzete. A Pécsi Hőerőmű jóvoltából lassan elkoptatják a valamikori pala- hányót — megjegyzendő, azóta ugrásszerűen megnőttek a telekárak Üjhegyen —, s ami ennél is fontosabb, jelentősen javult a város levegője. Mondhatnánk azt is: három legyet egy csapásra! Már csak azért is, mert megszűnik egy szennyezőforrás, nem éktelenkedik tovább a meddőhányó, továbbá a még éghető anyagot tartalmazó meddő erőművi kazonákban való eltüzelésével jóval olcsóbb a villamos energia előállítása. A Pécsi Hőerőmű szállítási üzeme egy évtizede termeli ki energiaelőállítási célra az újhegyi meddőhányótól származó magas hamutartalmú szenet, melyben az éghető anyag aránya nem haladja meg a 25—30 százalékot. Természetesen mielőtt a „meddő” a kazánba jut, azt „felerősítik”, jobb minőségű szénnel keverik. A Mecseki Szénbányák éves átlagban 1,6 millió tonna „friss terméket” biztosít az erőmű számára, ez viszont nem elég a kazánok etetéséhez. Tuladjonképpen 1968- ban kezdték kutatni azokat a meddőhányókat — s ebben nagy része van Joszpovics Istvánnak, az erőmű szállítási üzemvezetőjének —, amelyek hasznosíthatók voltak végül is erőművi célokra: azóta kimerült a kassziáni, a lámpásvölgyi és a pécsbányai palahegy. Érdekességként egyébként megjegyzendő, hogy Európában a pécsin kívül csak Belgiumban működik olyan centrálé, ahol bányameddőt használnak fel villamos energia előállítására. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A változó gazdasági követelményekhez alkalmazkodó hatékony vállalati fejlesztést a Videotonnál hosszú idő óta komplex módon, a termelési szerkezet folyamatos alakításával, takarékos energia-, anyag- és munkaerő-felhasználással és döntően exportorientált fejlesztéssel oldják meg. Üj és új termékek váltották, egészítették ki egymást, a tevékenységek szorosan épültek egymásra, ennek hatására a vállalat európai méretekben is jelentős nagyságúra fejlődött. Ezt bizonyítja, hogy az ötödik ötéves tervben az árbevétele évenként 8,4 százalékkal növekedett évente. Az éves termelési érték 1978-tól meghaladja a nyolcmilliárd forintot. Ezt a termelési értéket 18 700 dolgozó állítja elő. A műszaki fejlesztés időben felismerte a piac követelményeit, az eszközöket, a személyi állomány minőségét, a szellemi és anyagi kooperációs, illetve beszerzési lehetőségeket ehhez igazította. így volt ez a számítástechnika fejlesztésekor is. Ezek korszerűségét a bel- és külföldi piac méltányolja. A szórakoztató elektronikában a konstrukciók fejlődésében történt jelentős előrelépés, mind a műszaki paraméterek javít ásóban, mind a termékek külső megjelenésében. A Videoton kollektívája képes arra, hogy a következő ötéves tervben változatlan létszám mellett az ötödik ötéves tervhez viszonyítva 62,9 százalékkal növelje a teljes termelési értéket, az árbevételen belül pedig az export jelenlegi 68 százalékos részarányát 76—78 százalékra növelje. SOMOGiT*"" Kihasználatlan tartalékaink címmel közölt tudósítást a Bomogyi Néplap arról az állattenyésztési vitaülésről, amelyet Kaposváron rendeztek. Hazánk agráréletében kiemelkedő eseménynek számít a Kaposváron évente megrendezett tudományos állattenyésztési vitaülés. Mindig egy kiemelkedően fontos, időszerű kérdést vitatnak meg ezen a tanácskozáson. A mostani téma az átlagosnál is nagyobb hazai és nemzetközi érdeklődést váltott ki, mivel az ex- tenzív gyepek és a szántóföldi melléktermékek okszerűbb hasznosítási lehetőségeit, a juh- és húsmarhatartás gazdaságosságának növelése jelentette a fő témát. Az előadók, a vitában felszólalók hangsúlyozták: az állati termékek előállítása az export miatt is az ország érdeklődésének homlokterében áll. Olyan feladatot jelent ez a szakembereknek, amelyet nagyon jól kell megoldani, hasznosítani kell mindent, ami gazdaságossá teheti a termelést. Egyre inkább használatba kell venni a szántóföldi növénytermelésre alkalmatlan domboldali gyepterületeket és fokozottabban kell hasznosítani a szántóföldi melléktermékeket. Pótlólagos ráfordítással az extenzív gyep eredményesen segítheti a gazKépünkön a tervezett épületkomplexum részlete
