Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-17 / 89. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXX. évfolyam, 89. szám. ÄRA: 1,20 Ft 1980. április 17., csütörtök Mai számunkból A MEGGYŐZÉS EREJÉVEL (3. old.) A PALYA HELYTÁLLÁST KIVAN (4. old.) MÉG EGYSZER A VASÁRNAPI MÉRKŐZÉSEKRŐL (6. old.) ATOMERŐMŰ­ÉPÍTKEZÉS (3. old.) Kisközségek mindenesei Körzetesítették a tanácsot, a termelőszövetkezetet, ha volt, az óvodát is, ha nem, akkor meg azért járnak már a kicsik is a székhely község óvodájába. Elköltöz­tek az elmúlt évek alatt a pedagógusok, a tanácsi dol­gozók, és egyáltalán mindenki, aki közelebb akart ke­rülni a munkahelyéhez, és azt szeretné, hogy az ő gyerkének ne kelljen legalább egy órával előbb elin­dulni az iskolába és autóbuszozással tölteni már gye­rekkorában az ideje egy részét. Azt most hagyjuk, hogy az egyes esetekben meny­nyire volt ésszerű, hogy mindegyik központ más-más községbe kerül — mert ilyen is van —, és hogy né­hány pedagógus utaztatása helyett az iskolásokat utaz­tatjuk nap mint nap. Arról se essék szó, hogy a tárgyi feltételek vajon hol jobbak: a zsúfolt körzeti iskolában, vagy pedig az eredeti, a talán éppen tíz éve épült négytantermes otthoni iskolában. Mert ilyen iskolák is maradtak üresen. Arról se szóljunk, hogy a nagyköz­ségek és városok hirtelen túlnépesedése milyen gon­dokat vet fel. Beszéljünk azokról, akik ilyen vagy olyan okokból megmaradtak a kisközségekben, amelyekről egy isko­laigazgató azt mondta egyszer: „Úgy telnek az éveik, hogy azt sem tudják, mikor van április negyediké, má­jus elseje, november hetedike”. Azelőtt legalább az iskolások tartottak műsort ezeken az ünnepeken, most már ők is a központi iskolában szerepelnek. Humorosabb helyzetek is adódnak, amikor a párt­titkár gondosan vigyáz arra, hogy egyszer az egyik, egyszer pedig a másik községben mondjon ünnepi be­szédet, nehogy megsértődjenek' az ott lakók... Maradtak pártszervezetek, rendszerint termelőszö­vetkezeti dolgozókból. Legfontosabb feladatuk tehát a munkahelyük problémáinak figyelemmel kísérése. Ter­mészetesen «ezek az alapszervezetek is vegyes összeté- telűek olyan értelemben, hogy nem egy község lakói­ból állnak. Nem képesek tehát — ha törekednek is rá — teljes egészében áttekinteni a községek gondjait. Nincsenek is hozzá elegen, hiszen — érthetően — kis lét­számú alapszervezetekről van szó. Ami persze nem azt jelenti, hogy csupán ennyi kommunista él a kis­községekben, hiszen a másutt dolgozók munkahelyükön végeznek párfcmunkát. Hacsak nem vesznek el a kettő között, tehát se itt, se ott nem végeznek annyit, mint amennyire képesek lennének akár az egyik, akár a másik helyen, — ha jobban érezhetnék hovatartozá­sukat. A fiatalok közül bizony sokan elkallódnak, elvesz­nek a köz számára. A munkahelyükről sietnek haza, mert megy a busz, a vonat, otthon pedig tengnek- lengnek, mert nincsen semmi rendezvény. Nem tar­toznak igazán se munkahelyük, se lakóhelyük közössé­géhez. Ennyire szomorú lenne a kép? Hogy mégsem egé­szen így van, ahogy a „papírforma szerint lennie kel­lene”, az a kis települések mindeneseinek köszönhető. Azoknak a személyeknek, családoknak, akik elvégez­nek mindent, amit csak tehetnek. Falusi magazinja­ink készítése során nem egyszer találkozunk olyan em­berekkel, akik nélkül valóban „meghalna” a közösségi élet. Ők a népfront titkárai, vagy elnökei, vezetik a művelődési házat, kölcsönzik a könyveket, kezelik a mozivetítőt, szervezik a tanácstagi beszámolót, a falu­gyűlést, már csak azért is, mert rendszerint tagjaik a közös tanáosnak. Mivel úgy is tudják, hogy a nép­frontnak, a Vöröskeresztnek, melyek a soros felada­tai, hát szervezik azok végrehajtását is. Nélkülük nem lenne TIT-előadás, mozi, szabás-varrás-tanfolyam, asz- szonykórus és nem lenne kihez fordulni az öregeknek — mert ezekben a községekben feltűnően sok az öreg — jogos és vélt panaszaikkal. Nem lenne, aki meg­hallgat és segít, ha kell és ha lehet. Vannak közöttük tanácsi kirendeltségvezetők, nyug­díjas pedagógusok és pedagógusnék, akad közöttük bol­tos, ÁFÉSZ-felvásárló, háziasszony, még maszek kis­iparos is. Még a világnézetük sem egyforma, mert akadnak közöttük párttagok és pártonikívüliek. Olyannal is beszéltem, aki szívesen lenne párttag, de mert nem hívták — pedig világnézete és érdemei szerint ott len­ne a helye —, nem akart alkalmatlankodni kérésével. Más meg maga sem érti, miért is nem tagja a párt­nak. Vannak, akik ilyen-olyan okból nem is kívánnak a párttagság sorába kerülni, de egy dologban hasonlíta­nak egymásra: önzetlenül is sokat tesznek közössé­gükért. Azért mert szeretik a falujukat, és ha már ott élnek, dolgozni is hajlandók azért, hogy minél szebben lehessen élni az „isten háta” mögött is. Tisztelet és elismerés nekik ezért a társadalmi mun­káért, bár ezeknek valóban nincsenek híjával, hiszen mindenki ismeri, tiszteli és szereti őket falujukban. IHAROSI IBOLYA A Hazafias Népfront választási felhívása Honfitársak! Választópolgárok! Közéletünk fontos esemé­nyéhez érkeztünk: 1980. jú­nius 8-án képviselőket és tanácstagokat választunk. Mi, a Magyar Népköztársa­ság választópolgárai felelős­séggel döntünk arról, kik képviseljenek bennünket az országgyűlésben és a taná­csokban. Hazánk három és fél év­tizede szabad. A magyar nép élni tudott a szabadsággá!: ma már a fejlett szocialista társadalom megvalósítása a feladatunk. Népünk egység­ben, közös akarattal mun­kálkodik a külső és a belső eredetű nehézségek leküzdé­sén, értékeink gyarapításán. A Magyar Szocialista Mun­káspártnak változatlanul vi­lágos, közérthető, és a fel­adatok megoldására lelkesítő nemzeti programja van. A XII. kongresszus évekre szóló politikai, gazdasági és kulturális tennivalókat adott mindnyájunknak. A Haza­fias Népfront egyetért e programmal, magáénak vallja és alkotmányos köte­lességének tesz eleget, ami­kor megvalósítására is fel­szólít minden állampolgárt. Meggyőződésünk, hogy a kongresszuson vállalt fel­adatok megoldása jól szol­gálja népünk jelenét és jö­vőjét, az emberi haladást és a világbéke ügyét. Választópolgárok! Támogassuk a Magyar Népköztársaság külpoliti­káját, amelynek célja to­vábbra is a béke megóvása, a társadalmi haladás térhó­dításának segítése. Nemzeti érdekeinknek megfelelően erősítsük szö­vetségünket és barátságun­kat a Szovjetunióval, a szo­cialista országokkal. Hagyo­mányos törekvéseink szelle­mében szilárdítsuk és bő­vítsük kapcsolatainkat a haladást és a béke védelmét képviselő nemzetközi erők­kel. Támogassuk az enyhü­lés politikáját, képviseljük a békés egymás mellett élés elvét, hogy az imperialista körök próbálkozásaival szemben a népek akarata ér­vényesüljön. Ez a biztosíté­ka annak, hogy gyerme­keink, unokáink és mi ma­gunk is békében és szabad, szocialista társadalomban éljünk. Honfitársak! Társadalmunk alapja a munka. Népünk szorgalmas és tehetséges. Céljaink vi­lágosak és lelkesítőek. Raj-» tunk múlik, hogyan alakul a jövő. Jól és gondosan vég­zett munkánk a legfonto­sabb feltétele annak, hogy szándékainknak megfele­lően teljesítsük terveinket. Legyen a jó munka minden dolgozó ember éltető eleme, mai és holnapi boldogulá­sunk forrása. Meggyőződésünk, hogy a nemzet egésze által vállalt feladatokat a munka- és a lakóhelyi közösségek, a csa­ládok és az egyének össze-- fogásának erejével megold­juk. Népünk akarata, tudá­sa, hazaszeretete továbbra is képes eredményeink nö­velésére. Tegyünk meg mindent azért, hogy társadalmunk a szocialista szellemiségű em­berek közössége legyen. A legnagyobb megbecsülés a legjobban dolgozókat illesse meg. Tartsuk tiszteletben a közérdeket, s a közösség hű szolgálatát. Célunk a mű­velt, önmaguk, családjuk, a haza és a világ dolgaiban felelősen gondolkodó és cse­lekvő állampolgárok, ma­gyarok és nemzetiségiek, materialisták és vallásos emberek nemzeti összefogá­sának erősítése. Szélesítsük és a közélet minden terüle­tén érvényesítsük a szocia­lista demokráciát. Választópolgárok! Felhívunk minden válasz­tót: vegyen részt gyűlésein­ken, véleményével, javasla­taival járuljon hozzá ter­veink valóra váltásához. A június 8-i választásokon szavazatával is támogassa a Hazafias Népfront program­ját. Jelöljünk és válasszunk országgyűlési képviselők­nek és tanácstagoknak olyan nőket és férfiakat, akik ön­zetlenül vállalják a köz szolgálatát, a nép képvise­letét. Szavazzunk a Hazafias Népfront jelöltjeire! Dolgozzunk szeretett ha­zánkért, a Magyar Népköz- társaságért ! őrizzük a békét, építsük a szocializmust! Budapest, 1980. április 16. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Kádár János felszólalása Üjabb jelentős állomásához érkezett az országgyűlési kép­viselők és a tanácstagok vá­lasztásának előkészítése. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa szerdán, a Parlament vadásztermében megtárgyalta az időszerű mozgalmi felada­tokat és választási felhívást fogadott el. A tanácskozáson részt vettek és az elnökségben foglaltak helyet: Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitká­ra, Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke. Kállai Gyula, a HNF Or­szágos Tanácsának elnöke megnyitó beszédében méltat­ta belpolitikai életünk két nagy eseményének, a párt XII. kongresszusának és fel- szabadulásunk 35. évforduló­(Folytotás a 2. oldalon.) A_ToIna megyei Tanács V. tárgyalta Közművesítés Szakcson Háztáji és kisegítő gazdaságok A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának tegnap délelőtt megtartott ülésén a testület tagjai a tanácskozási joggal meghí­vottakkal közösen foglal­koztak a háztáji és kisegítő gazdaságok Tolna megyei helyzetének elemzésével. A MÉM képviseletében Borús Gyula főosztályvezető-helyet­tes, a Termelőszövetkezetek Tolna megyei Szövetségének képviseletében Horváth Jó­zsef titkár, a MÉSZÖV kép­viseletében pedig Somi Ben­jámin elnök vett részt a ta­nácskozáson és mondották el észrevételeiket a háztáji és kisegítő gazdaságok ter­melési, tenyésztési és értéke­sítési lehetőségeinek alaku­lásáról. A napirend vitájá­nak alapanyagát a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető­je, Barsi Mihály szolgáltat­ta beszámolójával. Tiszteletet parancsoló számadat, hogy megyénk la­kosságának 70 százaléka érintett a kisegítő gazdasá­gok tevékenységében. Az úgyszintén az, hogy az el­múlt évek során — döntő­en az erre a célra biztosít­ható ösztönzők hatására — fokozódott a kisgazdaságok árutermelő jellege, s ennek eredményeként a kisterme­lők több termékkel jelentek meg a piacon. A széles körű eszmecseré­ben a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsga azt ál­lapíthatta meg, hogy a köz­ponti és helyi intézkedések alapján nőtt a háztáji és ki­segítő gazdaságok tevékeny­sége, áruértékesítése, foko­zódott a termelés szakoso­dása, szervezettsége. Zárszavában dr. Szabópál Antal elnök a jó tapasztala­tok szélesebb körű haszno­sításának feladatára hívta fel a figyelmet, továbbá arra, hogy javítani kell a felvá­sárlás gyakorlatát, biztosít­va, hogy a kisegítő és háztáji gazdaságokban megtermelt áru eljusson a fogyasztókhoz. A végrehajtó bizottság ülé­sének további részében a Be­jelentések címszó alatt elő­terjesztett ügyekben hozott döntéseket. Szakcson, a Szekszárdi Víz- és Csatornamű Vállalat a község ivóvízellátása érdekében 14 kilométer hosszúsá­gú csatornahálózat építését végzi. 10 kilométeren elvé­gezték már a csövek lefektetését, a visszamaradó négy kilométeren most végzik a csatorna ásását és a csövek lerakását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom