Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-12 / 60. szám
2 'NÉPÚJSÁG 1980. március 12. Irán Megszakítana munkáját az ENSZ-hizottság Khomeini ajatollah állás- foglalásával «Időit az Iránban nagy belpolitikai viharit kiváltó kérdés: az amerikai túszok őrizetét a forradalmi tanács veszi-e át .vagy a foglyok a követség megszállt épületében maradnak és ott látogathatja meg őket az Egyesült Nemzetek Szervezetének bizottsága. Az iszlám forradalom vezére az utóbbi megoldás mellett döntött. Azzal a kikötéssel, hogy a ténymegállapító bizottság csak azokkal a túszokkal találkozhat — és csakis kihallgatás céljából —, akiknek neve a diákok kezén lévő, a sah bűneire és az Egyesült Államok beavatkozási manővereire vonatkozó irattári anyagokban felmerült. Valamennyi fogoly láthatását akkor tehetik lehetővé, ha az ENSZ küldöttei Teheránban nyilvánosságra hozzák ténymegállapító misz- sziójuk jelentését és elismerik a sah rezsimjét - és az -Egyesült Államokat vádoló iráni panaszok megalapozottságát. A diákok bejelentették, hogy mint korábban mindig, most is az imám utasításai szerint járnak el. A nemzetközi bizottság éjfél után ülést tartott, hogy megvitassa az új feltételeket, majd a hajnali órákban Ghotbzadéhhel tárgyalt, Erről a megbeszélésről csak annyit tettek közzé, hogy az iráni külügyminiszter felkérte a -nemzetközi testületet: további két- három nappal hosszabbítsa meg teheráni tartózkodását. Ennek a kérelemnek a bizottság nem tett eleget és kedden reggel elutazott Teheránból. Bejelentésük szériáit mihelyt a körülmények megengedik, ismét -folytatják munkájukat. Az iráni belügyminisztérium közölte, hogy Teheránban mindenfajta tüntetést betilt és különös szigorral fogja ellenőrizni az amerikai nagy- követség megszállt épületének környékét. A reggeli bejelentést követő percekben azonban máris tüntetők ezrei indultak el az amerikai nagykövetség épülete felé. Hétfőn éjjel összeomlott a teheráni túszok kiszabadítására kidolgozott amerikai terv. Carter elnök hétfőn zárt ajtók mögött beható tanácskozásokat folytatott külpolitikai vezérkarával, valamint a törvényhozás hangadóival az iráni válság alakulásáról. Waldheim javaslata Libanon segélyezésére (Hatvanezer libanoni életébe került és hatalmas anyagi kárt okozott az országnak a Libanonban kirobbant belső fegyveres viszály és az azt követő izraeli behatolás az ország déli részébe — állapítja meg az -BNSZ-főtítkár jelentése. A Libanon talpra- állításához nyújtandó segítség módjairól szóló dokumentum rámutat, -hogy a fenti események ma is igen kártékonyán -befolyásolják az ország életét. Több mint egy-millióan, (a lakosság csaknem egy,harm,a- da) földönfutóvá lettek. Különösen tragikus a helyzet az izraeli agresszió nyomait viselő iDél-Libanonban. Rombadőlt mintegy tizenötezer lakóépület, megsemmisültek az iskolák, a kórházak, az utak, a víz- és az elektromos energiát szolgáltató rendszerek, negyedmillió dél-libanoni lakos volt kénytelen elhagyni otthonát. A jelentés a továbbiakban megállapítja, hogy zűrzavar uralkodik az élet valameny- nyi területén. Az ENSZ-főtitkár jelentésében hangsúlyozza: nemzetközi erőfeszítésekre van szükség áhhoz, hogy a libanoni kormány és a libanoni -nép meg tudjon birkózni a háború okozta pusztításokkal, az ország talpraállásának feladatával. Magyar-szovjet megállapodás Lázár György fogadta Nyikolaj Bajbakovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét (Képtávírónkon érkezett.) (Folytatás az 1. oldalról.) Simon -Pál és Leonyid Kosztandov két jegyzőkönyvet is aláírt. Az egyik az 1981— 85-ös időszakra meghosszabbítja a két ország illetékes minisztériumainak a vegyipari termékgyártás szakosításáról és kooperációjáról 1975-ben megkötött egyezményét, a másik jegyzőkönyv az olefinek és feldolgozási termékeik gyártási és kölcsönös szállítási kooperációjáról 1970-ben létrejött kormányközi egyezményt bővíti ki és hosszabbítja meg. Soltész István és Mihail Jegorov a hajóipari gyártás- szakosítási és kooperációs egyezmény 1990-ig szóló meghosszabbításáról írt alá egyezményt. Az aláírásnál jelen volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Marjai József és Székér -Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Veress József külkereskedelmi miniszter és Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Az aláírás után -Huszár István és íNyikolaj Bajlbakov méltatta az okmányokban is kifejeződő együttműködési készséget, a szilárd magyar— szovjet kapcsolatok eredményeit és a további fejlődés távlatait. A most aláírt jegyzőkönyv alapján a Kalusi Klórvinil Egyesülés 1986. január 1-től 1999. végéig etilént szállít a Tiszai Vegyi Kombinát részére, évi 60 ezer tonna mennyiségben. Az etilén mellett a szovjet vegyipar egyéb vegyi termékek szállítására is vállalkozott, elsősorban poliolefinek ellenében. A következő tíz évben bővül a magyar—szovjet együttműködés mind a hajó- iparban, mind az energetikai gépgyártásban. Ennek részleteit foglalja magába a két ágazati alprogram, A hajóipari alprogram szerint hazánk a tolóhajók és az úszódaruk egyes típusaira szakosodik. Az együttműködés új vonása, -hogy a szovjet hajóipar fokozza a részegységek és az alkatrészek szállítását a magyar hajói-par számára. Előtérbe kerül a -közös hajótervezés is. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kedden fogadta a -Nyikolaj Bajbakov vezette szovjet küldöttséget. A szívélyes légkörű eszmecserén részt vett Huszár István, Havasi Ferenc és Vlagyimir Pavlov is. * Nyikolaj Bajbakov kedden elutazott hazánkból. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Huszár István. Jelen volt Vlagyimir Pavlov nagykövet is. Az ötvenedik Kedd esti kommentárunk. Addisz Abebában megnyílt az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsának ülése. A tanácskozás egyetlen napirendi pontja Zimbabwe népének győzelme. -Olyan téma ez, amely méltán tölti el örömmel és elégedettséggel a szervezet most még negyvenkilenc tagállamát. Most még — mondjuk, mert nem nehéz kitalálni, hogy éppen a minapi Rhodesia, a láncaitól szabadult legújabb független afrikai ország lesz az AESZ ötvenedik tagállama. A kerek szám véletlen, de van valami jelképes abban, hogy az ötvenedik éppen a fekete kontinensen megmaradt „fehér bástya” egyike lesz. Az Afrikai Egységszervezet szinte valamennyi tagja, történelmi mércével mérve, „tegnap” még gyarmat volt. Így nem csoda, ha iszonyatos örökség súlyával küszködik. Maga az AESZ sem teljesen védett a kolonialista és neokolonialista intrikák hatásától, tevékenysége — természetesen — nem problémamentes. Ezekben a kétségtelenül ünnepi pillanatokban mégis jó arra gondolni, hogy a szervezet léte és munkássága — minden ellentmondás ellenére bizonyos döntő kérdésekben hatékonyan tudta szolgálni a nemzeti felszabadítási mozgalom terebélyesedését. Zimbabwe népe a szomszédos „frontállamok”, egész Afrika és a kontinensen kívüli barátok aktív segítsége nélkül aligha lett volna képes valóra váltani régi álmát és elindulni az igazi függetlenség útján. Mengisztu Hailé Mariam, a vendéglátó Etiópia kormányfője olyan időpontban nyugtázta köszönettel a szocialista országok Afrika népeinek nyújtott segítségét, amikor a világ hangos a szovjetellenes amerikai katona- politikai tervektől — ezekben pedig közismerten nem kis szerep jutna Afrikának is . .. Zimbabwe, a leendő ötvenedik tagállam a győzelem után is óriási nehézségek előtt áll. Nem múlt el sem a belső erőszakos kísérlet, sem a külső — dél-afrikai — támadás veszélye. Nemcsak az új ország vezetőinek kell résen lenniök, hanem Zimbabwe barátainak is. Az AESZ-tanácskozás barátnak és ellenségnek egyaránt tudtára adja, hogy Zimbabwét a szó minden értelmében védőn öleli magához a majd félszáz országot tömörítő szervezet. HARMAT ENDRE Dr. Lékai László bíboros kitüntetése A Magyar (Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Lékai László bíboros — esztergomi érseknek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökének a magyar állam és a -katolikus egyház között kialakult jó viszony munkálása, a nemzeti összefogás mélyítése, valamint a hazai és nemzetközi béketörekivések érdekében végzett kimagasló tevékenysége elismeréséül, 70. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjét adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Aczél György, a Minisztertanács elnök-helyettese, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A katolikus egyház képviseletében dr. Ijjas József kalocsai érsek, Kádár László egri érsek és dr. Cserháti József püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára volt jelen. (MTI) A kínai gazdaság holnapja Az Országos -Népi Gyűlés palotájában a pártszervezetek és az állami intézmények vezetői előtt beszélt január dere_ kán Teng Hsziao-pin,g, iám beszédét nem hozták nyilvánosságra. A hírszolgálati irodák mindössze egyetlen kérdésiben kaptak tájékoztatásit: ez pedig a pekingi külpolitika ismert „antihegemonista”, azaz szovjetellenes vonalának erőteljes hangsúlya a Ten g-beszédiben. Ami Kína belső helyzetét il-leti, arról nem volt információ a miniszterelnök-helyettes megnyilatkozása kapcsán. , Pedig az esztendő második hónapjában mind többet foglalkoznak a Kína-szakértők az ország holnapjával; mindenekelőtt a gazdaság összefüggésében. Utalnak elsősorban arra, hogy január -végén, az amerikai törvényhozás megszavazta a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megadását Kínának. Ez a -kongresszusi döntés egyébként ugyanaznap született, amikor az amerikai hadügyminisztérium közölte: fegyvert ugyan nem, de „katonai célokra is használható berendezéseket” szállítanak Kínának. -(Poking tavaly mintegy 200 millió dollár értékben vásárolt az USA-tóI repülőgépeket, számítógépeket és olyan geofizikai -berendezéséket, amelyek katonai célra is felhasználhatóak.) Akadtak olyan sajtoltam gok is, amelyek megkísérelték bizonyítani, hogy milyen jelentős különbség van „katonai célú szállítmányok” és olyan Amerikából Pekin-gbe irányított gépek, berendezések között, amelyeket esetleg katonai célokra is lehet használni... BECSVÁGYÓ tervek — KÉRDŐJELEKKEL Annak, -aki ma a kínai -gazdaság holnapját próbálja elképzelni, emlékeznie kell arra, hogy amióta Hu a Kuo-feng és Teng Hsziao-ping bejelentették a „négy modernizálás” becsvágyó tervét, kétszer is -módosítani kellett az eredeti elképzeléseket. Először a Kínai Kommunista Párt- Központi Bizottsága Ilii. plénumán (1978 decemberében,) csökkentették a tervszámokat, másodszor pedig az Országos Népi Gyűlés III. ülésszakán (1979 nyarán) hangzottak el az eredetinél jóval szerényebb tervek. Az eredeti elképzelés még juj, nagy ugrásszerű fejlődést” emlegetett és egyszerre kívánt rendkívüli beruházásokat megvalósítani mind az iparban és a mezőgazdaságban, min-d a -két- nagy gazdasági terület továbbfejlődéséhez szükséges szakképzésben, tudományos-technikai megalapozásiban, valamint a hadsereg gyorsan növekvő igényeinek kielégítésében is. Az elképzelések még az ezredfordulóiig szóló terveket foglaltak magukba. Az első módosítás már csak 1985-ig pillantott előre, s a másodikban is ugyanez a -dátum szerepelt. Jelenleg viszont csupán a kiigazítás és rendezés három esztendős időszakáról beszélnek. A Zsenmln Zsipao újévi vezércikkében azt írta, hogy a nyolcvanas évek „fényes -reményeket, s egyszersmind kemény megpróbáltatásokat” ígérnek Kína száméra. Ám ez a cikk is világosan kimondja: a stabilitás nem teremthető meg és a régóta fennálló problémák sem oldhatók meg egyik napról a másikra — sőt, a kiigazítás és modernizálás folyamatában számos új igondd-al kell számolni. MÜNCHENI JÓSLAT Annak ellenére, hogy 1979-ben már jó néhány területen nyilvánosságra hoztak bizonyos statisztikai- adatokat, a gazdaság egészéről: képet rajzolni a részadatokból ma még lehetetlen. Annyit a különböző jelentések, beszédek, cikkek összevetéséből azonban mér meg lehet -állapítani, hogy 1978— 79 hozott ugyan bizonyos termelésnövekedést, ám a gazdaság belső arányai nemhogy egyensúlyiba kerültek volna, még tovább is torzultak. Számos adat bizonyítja, hogy a legjelén- tősebb iparvállalatoknak legalább negyede gazdaságtalanul működik, és hivatalos beszámolókból derül ki, hogy 1979-ben például az elektromos energia hiánya miatt a termelési kapacitásnak mintegy 25 százaléké eleve kiesett, A két, már említett módosítás egyik legfontosabb eleme az, hogy más ágazatok -terhére a mezőgazdasági beruházásokat kívánják elsősorban, növelni. E szándék ellenére úgy alakult a- helyzet, hogy 1978—79-ben a közvetlen katonai kiadások -körülbelül az ipari beruházások összegeve] voltak azonosak és éppen kétszer akkora összegre rúgtak, mint a mezőgazdasági befektetésekre fordított pénz. Azaz a kiigazítások megvalósítását elhatározták ugyan, a gyakorlatiban viszont ennek ma még nyoma sincs. iHua Kuo-feng nyugat-európai körútja idején, a Süddeutsche Zeitung című müncheni lapban Hans Heiger érdekes elemzésben vizsgálhatta: milyen holnap elé tekint Kína, „Aki jelenleg Kínába utazik, többféle ellentmondással és bizonytalansági tényezővel találkozik ott. A diagnózis nehézsége három- -problémakörrel magyarázható: a párt tekintély- és identitásválsága; túlságosan vékony a _ -technológiai és adminisztratív képességű réteg, amelyben újítási kedvet lehetne ébreszteni; az ipari apparátus és a közlekedési hálózat elmaradottsága... A képzés tíz évi kiesése fokozza azt- a Kínában már azelőtt is megvolt problémát, hogy hiányzik a széles középréteg.... Kínának minden másnál inkább időre és belső stabilitásra van szüksége... Az ország semmilyen viharos, felfelé ívelő fejlődésre nem számíthat” — írta a nyugatnémet lap. MEGALAPOZATLAN OPTIMIZMUS A legoptimistább pekingológusok az esztendő fordulóján, de különösen január végén ezzel a józan, realista megállapítással. szemben azt próbálták magya-rázgatni, hogy az amerikaiak által most biztosított legnagyobb kereskedelmi kedvezmény majd megoldja ja négy modernizálás” beruházás- igényét, (Ha arra gondolunk, hogy amerikai közgazdasági szakértők szerint a már -módosított, elképzelések tőkeigénye is 60 milliárd dollár körül van, kétkedve kell- fogadni a Kína- szakértők derűlátását. Erire utal, hogy 1978-ban az amerikai —kínai kereskedelem 1,2 milliárd-, 1979-ben kétmilliárd dollár volt és a legmagasabb összegű becslés 1985-re mindössze ötmilliárd dollár. A Pekingnél sokkal- jelentéktelenebb, egyébként is háttérbe szorított Tajvan. 1970-ben viszont 8 milliárd dolláros forgalmat bonyolított' Washingtonnal, Aliígha téved az, aki az 1980-as esztendő kínai gazdasági problémái között a leglényegesebbhez sorolja a munkanélküliséget, Tavaly egy hivatalos adat 20 millió főről beszélt; 1979-ben legalább 10 millió, az előző esztendőkben vidékre telepített fiatal tért vissza a nagyvárosokba. Többségük a munkanélküliek seregét növelte, s a társadalmi-gazdasági problémák sűrűsödésiéhez még csak ezután járul hozzá igazán, Kínában. (G.)
