Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-06 / 55. szám

1980. március 6. rtÉPÜJSÁG5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Klubélet az Uniónál (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az OKISZ művelődési és szociálpolitikai főosztálya és az Uj Tükör olvasószolgála­ta pályázatot hirdetett az 1980-as évre az ipari szövet­kezetek klubjai és klubkö­zösségei számára feszabadu- lásunk 35. és József Attila születésének 75. évfordulója tiszteletére. Erre a pályázatra a Dom­bóvári Unió Ipari Szövetke­zet is nevezett. Elküldte fel­adattervét, amely a célkitű­zéseket, nevelési feladatokat, a felkészülés tennivalóit, a munkatervet és a klubprog­ramot tartalmazza. A szövetkezet ifjúsági klubja több éven keresztül olyan szinten működött, hogy munkájáért 1977-ben elnyer­te a „Kiváló ifjúsági klub” címet. Az elmúlt évben azonban visszaesett a klubélet. Most az a cél, hogy a pályázatot is felhasználva a klub mun­kája ismét fellendüljön, hogy a KISZ-munka és a klubélet között az eddiginél szorosabb kapcsolat legyen. A célok megvalósításához vezető utat a klubvezetőség jól látja. Ezt igazolja a fel­adatterv, a klubprogram. A jelenlegi helyzeten való ja­vítás alapvető feltétele a vonzó programok sora, amely alapja a rendszeres klubélet kialakulásának, új tagok to­borzásának. A rendszeres szombat esti táncrendezvények mellett szerepelnek a különböző té­májú vetélkedők, előadások, ügyességi feladatok, szóra­koztató jellegű programok. A pályázatban megadott téma­körök mindegyikét feldolgoz­zák. A pályázat első szaka­szában szereplő kérdéssorok megoldásán — az egyéni vál­lalások alapján — már dol­gozik a csapat. Rengeteg anyagot kell átnézni. Ebben sokat segít a városi könyv­tár látogatása. „A felszaba­dulás tükröződése a magyar művészetben” című témakört vetélkedő keretében dolgoz­zák fel. A vetélkedő kiírása már megtörtént. A csapatok a megadott irodalomjegyzék alapján elkezdték a felkészü­lést. E téma keretében dia- porámás műsor vetítésére is sor kerül. „A szövetkeztek helye és szerepe a magyar népgazda­ságban” című témakörrel egyrészt a forradalmi ifjú­sági napok politikai vitakam­pánya során, másrészt egy városi szintű rendezvényso­rozaton ismerkednek meg a klub tagjai. A politikai vi­takör elméleti kérdések tisz­tázását hivatott szolgálni, míg a bemutatkozás cselek­vési lehetőséget biztosít. Má­jusban bemutatkozik a szö­vetkezet a városnak a műve­lődési otthonban. Már folyik az egyhetes rendezvény elő­készítése. A fiatalok nagy szerepet vállaltak a termék- bemutatók megtervezésében, kivitelezésében. A megemlékezés témájául József Attilát választották. Az erre való felkészülés sok embert foglalkoztat, hiszen a klubprogramban hangsúlyo­zottan szerepel. Az alapos tervező munka az egyik biztosítéka a siker­nek, a másik az elképzelé­sek következtés végrehajtá­sa. WILHELM ÁDÁM Mit csinálnak az O Egy-két éve Tamásiban, az ORION-igyár fiataljai voltak a „zászlóvivők” a nagyköz­ségben,. Az utóbbi időiben azonban ezt a jelzőt elvesz­tették. Kocsis László párttiit- kár és Varga László .gyáregy­ségvezető a KlSZ-ialapszerve- "zeteket dicséri, de rögtön hozzáteszik mindketten: volt ennél jobb .is. A gyáregységben igen ma- „ gas a 30 éven aluliak száma, nyugodtan mondhatjuk, a fiatalok üzeme. A legutóbbi felmérések szerint több mint 200 KISZ-k'orosztályű fiatal van. Ebből ez év elején ösz- szesen 30-an voltak tagjai az ifjúsági szervezetnek. Az is igaz, hogy jelenleg 104-en vannak gyes-en, ők három évig kiesnek a termelésből és a mozgalmi munkából. A gyáregységvezető többet vár a fiataloktól. Joggal. Az elmúlt években sokan voltaik KiISZ-iiisikoJán, tanfolyamom, oktatáson és a gyár vezető­sége minden esetben elem. gedlte őket. Tamásiban nem a felkészültséggel van baj, az akti,vitás hiányzik. Az ORION-os fiatalok ki­felé — a nagyközségben, a megyében és országos ren­dezvényeken — sikeresek, csák az üzemen belül nem tudnak eredményeket felmu. tatai. Azután, hogy mindezt meg. tudtuk, ültünk le beszélgetni Partin Istvánnal, ,a KISZ-bi. zot.tság titkárával, Sándor Lajossal, az I-es alapszerve­zet titkárával és Bordás Er- nőnéval, aki a lányokat, asz. szonyioka't képviselte. — Az elmúlt évben, a . KISZ-ivezetőséggiel volt a leg.. több gond. Sajnos én is több­ször voltaim kórházban,, miint itthon — mondja Partin Ist­ván. — A kettes alapszervezet - nél pedig, három titkár is voll már, most kapott bizal­Partin István mat a negyedik, Kui La jos. Most szerelt le. Az előző tit­károkkal azért nem sikerült huzamosabb időt „dolgoztat, ni”, mert az egyik katona lett, a másik felmondott... Engem természetesen, a,z érdekei, hogy 200 fiatalból, miért csak 30-an „váltották” ki a KlSZ-'igazolványt. S er­re is találtunk magyarázatot, pontosabban elfogadható ér­veket. Az ORION fiataljai. n:ak zöme bejáró, legtöbbjük a környező községekben tag. ja az ala,pszervezetnek. Vagy tucatnyian alapszervezeti ve­zetőségi tagok lakóhelyükön. Felmérték, hogy a 200 fiatal­ból legalább negyvenen „ki­bújnak” otthon, is és a gyár­ban is a mozgalmi munka alól. Őket kell magukhoz kötni az üzemi alapszerveze. teknek. Sándor Lajos, az egyes a-laps zenvezet titkára. Tavaly év elején 20-,an voltak az alapszervezetben. A fluktuá­ció miatt — mert ez igen ma- gais Tamásiban az ORION­Sándor Lajos nál — most alig vannak tí­zen,. — Év közben „elfeledkez­tünk” a tagfelvételről — mondja Sándor Lajos,. — Azt senki sem mondhatja, hogy amit az akcióprogramban rögzítettünk, nem csináltuk meg. Sőt, többet is tettünk. A baj ott- van, hogy mindent 5—6 fiatal végzett éh A töb­bieket nehezen tudtuk be­vonni. Olyan, sikeres akció­ink voltak, mint a Két keré­ken a Balatonra, a Kiillián. telepen rendezett Expressz sportnapokon fődíjat nyer­tünk, a megyei ifjúmiunkás- kempingtalálkozón csapatunk továbbjutott és Sikondán az országos döntőiben versenyez­tünk. A beszélgetések során sok­szor felmerült: a legnagyobb problémát, az okozza, hogy nem kötődnek az üzemhez. Az elmúlt években egyre több szakmunkás kellett, és a szakmunkások már kötődtek, már ORIO,N-ossá váltak. A faluról bejáró, többnyire be­Bordás Ernőné tanított munkás lányok köny- nyen kerestek az iparosodó, lassan várossá váló nagyköz­ségben más munkahelyet. A gyermekgondozási segély után sokan nem térnek visz. sza a gyárba. Erről Bordás Emőné be­szélt : — Sajnos még él az a régi falusi mondás: Ha egy lány férjhez megy, nem való a fiatalok közé. Az új felvéte­lizőket nehéz bevonni a moz­galmi munkába, a műszak után sietnek haza a háztáji­ba. — Milyen a lányok érdek­lődési köre? — A televízió a legfőbb s zórakozásuk. Tapasztalatai m szerint, kevesen olvasnak, ők is többnyire csak újságot. Legtöbbjük még moziba sem jár. Ezen is kellene változtat­ni, d,e nagyon nehéz. Lehet, sorolni pro és. kontra az érveket. Vegyes a kép. Hiszen van szavuk Tamási­ban az ORION-os,oknak. Di­csérik őket. Az is igaz, hogy házon belül kevés eredményt tudnak felmutatni. De nem lennének fiatalok, h,a nem tudnák a teendőket. — A kettes- alapszervezet vezetőségválasztó taggyűlé­sét csak másodszorra tudtuk megtartani — mondja a KlSZ-lbizotitság titkára. — Ez a mi hibánk. Az elmúlt év­ben -rendszertelen, volt a szer. vezeti élet. Ehhez szokott ,a társaság. A második taggyű­lésen már mindenki ott volt. Biztos vagyok benne, hogy az idén ezzej az alapszervezettel nem lesz baj. Gyakorlott tit­kárt választottak, olyan fia­talt, akinek van. tekintélye a többiek előtt. Az egyes alap- szervezetnél ismét Sándor Lajos a KlSZ-titkár — szer. dán választották. Gyakorlati­lag ő irányította tavaly a KISZ-é,let nagy részét. A sport.rendezvényeket szeretik a fiatalok, ez az erőssége La­josnak. Lesz-e eredmény 1980-ban? Lesz. Hamarosan beindul a klubjuk. Nagy erővel és lel. kesedéssel szerelik az üzemi rádiót, ehhez a napokban ka-pták meg, az erősítőket, a hangszórókat, S szinte senkit sem kellett agitálni a társa­dalmi munkára. A bejáró fiatalokkal nem csak Tamásiban vannak gon. dók. Az otthoni munka, a,z állandó buszozás, a faluhoz való kötődés még, gátolja az if júsági szervezet, munkáját. Az ORION gyári KISZ-esek mindezeket tudják, s -azt is, hogy azokat a fiatalokat, aiküik -lakóhelyükön vesznek részt, eredményesen a moz­galmi munkában, nem szabad elcsalni. De a kallódó, a se ide, Se oda nem1 tartozókat figyelemmel kell kísérni. Az idén legalább húsz ilyen fia­talt szeretnének felvenni a k'ét alapszervezetbe. hj—gk Anyasirató Az öregasszony fogatlan ínyei közül fájdalmas sóhajként fakad a szó. Csupa ránc arca pár pillanatig kisimul, a szemé­ről a ködfátyol felszárad. Csak egy pillanatra. Addig, míg az egyetlen szót kimondja: „Fiam”. Bütykös ujjait a mellére szo­rítja: „A fiam elment ’42-ben és még nem jött haza”. Az ura is akkor ment el, de már elfelejtette, tisztességgel meggyászol­ta, amint az asszonyhoz ülik, a temetőben sírhelyet vett, fej­fát állított, gondozza becsülettel az emléket. Mindenszentkor gyertyát gyújt. A fiának nem állított emléket, mert a fia él. „Megéreztem volna, ha.elesik!” Szeretném egyszer elvinni az öregasszonyhoz N. Ágnest. Csak egyetlen egyszer találkozzanak. Ha az öregasszony csak piciny kis szeretetet tudna adni Ágnesnek, talán nem is kel­lene sok, csak egy sugár, a gyermekéltető nyalábból. * Egyszer már megírtam Ágnes történetét. Bíztam abban, hogy az írás talán segítségére lesz. Sajnos túlbecsültem a nyomtatott betű hatását, hatalmát. Ágnes gyereke — Hen­riette — állami gondozásba került. * A szoba-konyhás lakásban ülünk Ágnessel. Hideg van, a sarokban duruzsol az olajkályha, a tömésfalakból árad az év­tizedek során beivódott víz kellemetlen, dohos szaga. Ágnes jellegtelen lány, az utcán észre sem venném. Alacsony, barna haja van, szemüveget visel, összehúzza magát a hokedlin és mondja a történetét: — Édesanyám 1971. március 28-án halt meg. Állami gon­dozásba kerültem, Hőgyészre. Később szakácstanulónak ad­tak Szekszárdra és nevelőszülőkhöz. Az állami gondozás 1976. szeptember 1-én szűnt meg, akkor a 20. évemben jártam — még jobban összetöpörödik a hokedlin. Most a fogatlan ínyű öregasszonyhoz hasonlít. * Dr. Kisbalázs Éva gyámügyi előadó mondja: — Ha egyszer, csak egyetlen egyszer indulatos lett volna. De nem. Még fel sem készült a gyerek fogadására. * Ágnes örvényben él. Kapaszkodik a peremén, a légüres tér vinné magával. Nem merül el, de a kapaszkodás is ki­veszi minden erejét. Akadozik a beszélgetés, hiába a kérdés- őzön. Ott, ahol tanulta a szakács szakmát, rossz néven vették, hogy a gyámügyre jár (!), hagyatéki tárgyaláson vesz részt. A szakmát amúgy sem szerette, a vizsga előtt albérletbe köl­tözött, gyárban helyezkedett el, segéd-, majd betanított mun­kásnak. Az örökségét hosszú huzavona után kapta meg. — Mire költötte a pénzt? — kérdezem. — A két heverő, az asztal, a fotel, a szekrény tizenhat- ezer volt. Ami maradt, azon paplant és ruhát vettünk az élet­társammal. (Az első férfival, ki hajlandó volt, összeállt. Meg­próbáltak ketten boldogulni. Ebből a házastársi viszonyból keletkezett a legtöbb baj. A férfi a börtönből jött. Ágnes ha­gyatékának intézői úgy látták, a férfi ki akarja semmizni. Nem így történt.) — A lakás? — Négy évig albérlők laktak anyám házában. A gyámom azt mondta, nem lakott ott senki. Tönkretették a lakást. * A gyámügyi előadó mondja: — Az ügy régebbi részleteit nem ismerem, mivel egy éve kerültem az osztályra. * Ágnes terhes lett. — Kellett a baba? — Nem akartam. De háromhónapos elmúlott, mikor or­voshoz mentem. — Készült a szülésre? — Nem nagyon. — Gyermekholmit vett? — Nem sokat. * Dr. Kisbalázs Éva: — A körzeti védőnő javasolta, hogy ne adják az anyának a gyereket, mert nem készült a fogadására, a lakás sem al­kalmas csecsemő elhelyezésére. Ideiglenesen a csecsemő- otthonba került a gyerek. Kint jártunk az építési osztály munkatársaival. Sajnos életveszélyes az épület. 1979 augusz­tusában állami gondozásba vettük Henriettet. Az anya hozzá­járult. ♦ — Ágnes, beszéljünk a kislányról. Igazságosnak tartja az állami gondozásba vételt? — Tudom, hogy vizes a lakás. — Jobb ott a kicsinek? — Igen. A lakás miatt igen. — Jobb körülmények között fel tudná nevelni? — Igen. Mert ha tudom, hogy van egy gyermekem, akkor hajtok, mert van kiért, van az embernek célja. — Valóban szeretné? — Ha nem is akartam, de meglett, ragaszkodom hozzá! * A gyámügyi előadó mondja: — Ragaszkodik a gyerekéhez? Simán aláírta az állami gondozásba vételhez az iratokat. * A legújabb fejlemények: Ágnes eladta az életveszélyes házat, nagyon olcsón. Al­bérletbe költöznek élettársával, emberibb körülmények közé. —fi.—ef. Gyakorlaton a földmérők Az Asztalos János Kerté­szeti és Földmérési Szak- középiskola és Szakmun­kásképző Intézetben föld­mérő szakembereket is ké­peznek. Az idén mintegy harminc fiatal végez a szakközépiskolában. A ké­pen: szakmai gyakorlaton a III. éves földmérőtagoza­tos diákok. Vetélkedő (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A szekszárdi járásban első alkalommal rendezték meg az útitörőcsapatok mellett működő, ifiilkluibok vetélkedő, jét. A szervezésre és lebo­nyolításra a bogyiszlói klub vállalkozótit. A feladatok az út törőélettel kapcsolatosak voltak, de nem hiányoztak a tréfás feladványok sem. A 35 versenyző és körülbelül ugyanannyi kísérő hangul a. tos-, kellemes délutánt töltött együtt. (Gönbéné).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom