Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-06 / 55. szám

1980. március 6. Képújság 3 A tomerömü-építkezés Kongresszustól kongresszusig (2) „Nem szabad szégyellni a kérdéseket” Újvári Endre építészmér­nök, az Erőmű Beruházási Vállalat csoportvezetője 29 éves szakember, az építke­zésről jön. A védősisakot té­liesítetté. A nyakában vas­tag sál, az orkándzseki di­vatjamúlt, viseltes; munka­ruha. A meleg irodában sem vetkőzik le, érzem, ahogy végzünk a beszélgetéssel, megy vissza a területre, a reaktortér környékére. Sze­rintem szükséges rossznak tartja a tárgyalást. Időt vesz el tanulmányaitól, a nehéz­betontól, az építkezéstől. Ez látszik az arcán, de az is lehetséges; nem ismerem eléggé. Csak külső jelekből ítélhetek. Újvári Endre öt éve vég­zett a moszkvai egyetemen. Az első munkahelye Paks. Szerencsés véletlen; a diplo­ma átvételének ideje egybe­esik az erőmű ■ építésének kezdésével. Tősgyökeres pak­si. Itt született, itt végezte a középiskolát: „Az pedig kü­lön szerencse, hogy Pakson épül az erőmű, mert minden ebbe a városba húz vissza!” Szüleiről gondoskodik, paksi lányt vett feleségül, itt ka­pott lakást. Ezek akkor de­rülnek ki, mikor azt firta­tom, amit sajnos az értelmi­ségiek nagy része mond, pon­tosabban a fővárosi értelmi­ségiek: vidéken nem lehet élni! Erre akkor döbbentem rá, amikor egy rádióriporter kollégám nagy lelki nyuga­lommal és meggyőződéssel kérdezte az egyik paksi mér­nöktől; „Lehet itt élni?” Az „alany” szerencsére kioktat­ta. Lehet. Sőt, ha valaki a kulturális lehetőségeket ki­használja, jobban jár, mint a fővárosiak: Pakson játszik a kecskeméti, a pécsi és ter­mészetesen a fővárosi szín­ház... Ezt a témát nem is szabad tovább folytatni. Újvári Endre véleménye sze­rint az ember bárhol az or­szágban megtalálja az értel­mes élethez a lehetőségeket, csak akarni kell megtalálni. Váltsunk témát. — Fiatalon, kezdőként le­het valaki vezető öreg rókák között? — Nem voltam és nem is vagyok vezetője idősebb sza­Ujvári Endre építész- mérnök kiknak. Sajátos a helyzet; az ERBE műszaki ellenőre va­gyok és egy itteni csoport­nak a vezetője. Velem egy- korúaké. — De mégis irányító sze­repe van az építők között is. — Az erőmű építésénél másképpen alakul a műsza­ki ellenőrök szerepe, mint más, hagyományos építőipa­ri tevékenységnél. Ott a mű­szaki ellenőrök a kész mun­kát veszik át, minősítik, eset­leg a javításra adnak utasí­tást. Pakson ezt nem lehet megtenni. Nekünk, az ERBE szakembereinek az első moz­zanattól az utolsóig a hely­színen kell lenni. — Ezért kérdeztem. A fia­tal mérnökök — mert a több­ség az — kapcsolatát az idő­sebb építőkkel. Az életben többször megkapják a fiata­lok, hogy az iskolapadban más... — Atomerőművet senki sem épített még Magyar- országon. Sőt. Az egyetemen is csak érintőlegesen foglal­koztunk biológiai védelem­mel, vagy a nehézbeton elő­állításának technológiájával. Ragyogó felkészültségű épí­tők jöttek ide, de ők sem csinálták azt a gyakorlatban, amit mi nem tanultunk az egyetemen. — Ezek szerint közösen kellett tanulni? — így van. Azt hiszem, itt ismét ki­térőt kell tenni. Sokan és sokfelé teszik fel a kérdést: Vajon megéri-e nekünk ilyen költségekkel erőművet építeni? Vannak kinyilatkoz­tatások is, olyan emberek teszik ezt, akik 100 kilomé­teres körzetében sem voltak Paksnak: Pocsékolás az egész! Tudom, egyetlen írás­sal nem lehet ezen változtat­ni, nem is kell, mert aki jó­zanul gondolkodik, megérti: Paks nekünk a hetvenes évek végén egy kisebb ipari forra­dalmat jelent. Nem csak az építőipar, minden iparág ta­nult. Forradalom zajlott le Bölcskén, ahol a betanított munkásból minősített he­gesztő lett, de»ugyanezt el­mondhatják a gépegységeket előállító nagy gyárak mér­nökei, munkásai. A paksi munkák után nem tud ugyanúgy dolgozni az a sop­roni ember sem, aki egy kis építőipari szövetkezetből jött, mert itt megtanult millimé­ter pontosan zsaluzni, az ott­honi negyedméterek helyett. Ez is az erőmű hatása és a megtérülésbe ezeket is bele kell számolni. Meg Újvári Endre tudását is, amit egy életen át kamatoztatni fog, azt is Pakson szedte össze. — Tanulunk — mondja a fiatal mérnök. — Eddig az országnak nem volt szüksé­ge minősített hegesztőkre. Ezért kellett a lengyel mun­kásokat szerződtetni, ők ezen a téren előbbre jártak. Ma már nekünk is vannak nagy tudású hegesztőink. Sőt. A magyar egyetemeken nem tanították a különleges be­toneljárásokat. Az itteni ta­pasztalatok szerint már a tervezők figyelembe vehetik ezeket a dolgokat is. Azt már nehezen lehet ki­szedni Újvári Endréből, hogy éppen az ő tanulmányai alapján terjed el a műszaki szakemberek körében ez a technológia. Az Alkotó ifjú­ság pályázatra benyújtott munkái a szakemberek kö­rében feltűnést keltettek. Újat hozott, újat mondott. Ezért alakult az ERBÉ-nél két éve az Enrico Fermi bri­gád, melynek vezetője Újvá­ri Endre. Nyolcán tartoznak a kollektívába és a megala­kulástól kezdve foglalkoznak az egyes reaktor építésének tapasztalataival. Minden hi­bát, eredményt feljegyeztek, elemeztek és tanulmányt készítettek. Munkájukat ér­tékelik, tapasztalataikat, pontosabban következtetései­ket már a kettes reaktor épí­tésénél hasznosítják. — Gondjai vannak-e egy 29 éves mérnöknek? — Természetesen. Az előbb már említettem, hogy új­fajta beruházási módszer alakult ki. A tervszolgálta­tás folyamatos, természete­sen menet közben sok mű­szaki probléma jelentkezik. És nekem élvezetet jelent műszaki problémákkal fog­lalkozni. — Ezek nem gondok. — Ahogy vesszük. Talán a legtöbb energiámat a bo­nyolítói feladatok megtanu­lása és a pénzügyi kérdések elsajátítása vette el. De az az álláspontom: nem sza­bad szégyellni a kérdéseket! Aki nálam egy kicsivel is többet ért valamihez, attól tanácsot kell kérni, ha kő­műves, ha mérnök az illető, teljesen mindegy, tanulni kell tőle. A csikkek száma jelzi — legalább másfél órája be­szélgetünk. Fejezzük be: — Kikapcsolódás? — Ebből nem lehet kikap­csolódni — mondja —, nem vethetem le a műszak végé­re az atomot, mint a színész a maszkot. — Szabad idő? — Van egy kétéves kis­lányom, vele sokat foglalko­zom. Még Moszkvában ba­rátságot kötöttem Tóth And- rásékkal, velük Pakson is tartjuk a kapcsolatot, ezen­kívül van még néhány bará­tom. Szeretek rajzolgatni, sa­ját gyönyörűségemre. Ka­rikatúráimat a faliújságon teszem közszemlére. Ennyi. Újvári Endre januárban kapta meg a Kiváló Mun­káért miniszteri kitüntetést. HAZAFI JÓZSEF Rugalmasabb alkalmazkodás a kereslethez A Húsipari Tröszt vezérigazgatójának nyilatkozata Nyolcvan tonna gyapot megtakarítása Az állatiforgalmi és hústipa. ni vállalatok 1980-ban úgy fokozzák az elmúlt évihez képest mintegy 3 százalékkal a termelés- értéklét, h-ogy a korábbinál rugalmasabban alkalmazkodnak a bel- és külpiaci igényekhez — mon­dotta Szilágyi Sándor, az Ál- latfongalmi és Húsipari Tröszt vezérigazgatója az MT.I munkatársának. Ezzel változatosabbá teszik a hús. és húskészítmény-ellátást és növelik az exportból, szárma, zó bevételeket. Az ipar feldolgozó kapaci. tása az utóbbi három évben — jórészt a különböző köl­csönök, hitelek igénybe vé­telével — jelentős -mértékben bővült. Ennek eredménye, hogy nagyobb az ipar alkal­mazkodóképessége, és így le­hetőség kínálkozik a kevés­bé gazdaságos élőállat-kivitel fokozatos visszaszorítására. A korábbi években a kivitel 50 százalékát az élő állatok tet­ték ki, ennek aránya 1980- ban várhatóan 30—35 száza­lékra s-z-orul vissza. A feldol­gozott hústermék — bár költségei is nagyobbak — 20 —40 százalékkal előnyöseb­ben, értékesíthető. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt évben — 1978-hoz képest — az ipar exportja mintegy 30 százalékkal fokozódott. Egye­bek között bővült a kínálat­ban a különböző hús részek — vesepecsenye, karaj, nyers sonka — részaránya, s ez há­rom év alatt 2000 tonnáról 16 000 tonnára nőtt. A magyar hústermékek keresettek a- világpiacon. Negyvenkét országba szállí­tanak belőlük, közöttük 14 fejlett tőkés országba. Biz­tonságos értékesítési lehető­séget kínálnak továbbra- is- a szocialista országok, minde­nekelőtt a Szovjetunió, aho­vá a magyar termékek világ­piaci áron jutnak el. Az ipar a különböző össze­tételű megrendelésekhez egy­re jobban alkalmazkodik, s ennek során olyan gazdasági döntésekre is sor kerül, ame. lyek a korábbi években nem jöhettek számításba. A ru­galmasabb üzletpolitikára jellemző, hogy bár az ipar dobozolt sonkából ez éviben többet gyárthatna, a kedve­zőtlenebb árak miatt a kapa­citás egy -részét a dobozson­ka helyett más termékek gyártásával hasznosítja. Pél­dául -nyers sonkát és egyéb, magas feldolgozási fokú ké­szítményeket ad exportra, lé­nyegesen kedvezőbb áron. A belföldi kereslethez való alkalmazkodás -nem jelenti feltétlenül a választék bő­vítését, miután az ipar áru­listáján máris több mint száz termék szerepel. A paci értékítélet elfoga­dásában jobban érdekeltté teszi az ipar partnereit, a termelőket. (MTI) A Magyar Pamutipari Gyár 1980-ban hétezer tonna fo­nal és tizenkilencmillió négyzetméter szövött áru gyártá­sát tűzte ki feladatául. A fonal alapanyagát, a gyapotot olyan tisztítási módszerekkel dolgozzák fel, amely évente nyolcvan tonna megta karítást eredményez. Amennyit megtermelünk Mindannyiunk számára egyszerű összefüggés: ameny- nyit megtermelünk, annyit oszthatunk el, s ez társadal­mi méretekben éppúgy igaz, mint a kisebb közösségekben. A feladatokról így szólt a népgazdaság V. ötéves tervé­ről a jóváhagyott törvény, melyet az országgyűlés 1975. december 18-án fogadott el: „A gazdaságpolitika fő irány­vonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése legyen. Ennek ér­dekében gyors ütemben kell fokozni a munka termelé­kenységét, jobban ki kell használni az álló- és forgó­alapokat, s a felhalmozási eszközöket, fokozottan kell takarékoskodni az energiával és a termelés anyagi ráfor­dításaival”. KEDVEZŐ ÉS KEDVEZŐTLEN Valamelyest elmarad a tervezettől az ipari termelés növekedése, az 1976—1979-es időszakban évi átlagban öt százalékot ért el. Ami ked­vező: a XI. kongresszus ha­tározata alapján megkezdő­dött a termelési szerkezet fokozott átalakítása, ám en­nek irama még — a lehetsé­geshez és a kívánatoshoz mérten — lassú. Ezekben az esztendőkben vált érzékelhe­tővé az egyes iparterületek termelésnövekedésének kü­lönbözősége; a szelektivitás, a differenciálódás kezdeti je­gyei ezek. Könnyen kimutatható egyes iparcsoportok, iparágak — például a vegyipar, a mű­szeripar, a híradás- és vá­kuumtechnikai ipar — átla­gosnál gyorsabb fejlődése, nemcsak a termelés mennyi­ségét, hanem a termelékeny­séget is tekintve. Ez egyéb­ként — a közpónti irányítás szándékai szerint — tartós folyamat kell, hogy legyen; ebben az irányban hatnak az 1980. januártól érvényes szabályozók is. Ami megkü­lönböztetett figyelmet érde­mel: a nemzetközi összeha­sonlításban gazdaságosan — versenyképes árukat — ter­melő vállalatok az ipari át­lagot kétszeresen, háromszo­rosan meghaladó mértékben bővítették eladásaikat, azaz bizonyították: a nehéz piaci helyzet ellenére is növelhető a korszerű áruk értékesítése. MAS LÉPÉSREND A két kongresszus közöt­ti időszakban az ipari terme­lés a leggyorsabban Szabolcs- Szatmár, Vas, Hajdú-Bihar megyében nőtt. Lényeges ele­me a változásoknak az álló­eszközök állományának bő­vülése. Itt a sorrend: Hajdú- Bihar, Tolna, Zala, míg a felhasznált — ipari — villa­mos energia mennyisége —, ami az adott • terület ipara korszerűsítésének egyik jel­zője lehet — a legnagyobb iramban Csongrád, Szabolcs- Szatmár, Hajdú-Bihar me­gyében emelkedett. A közös gazdaságok egy hektár termőterületre jutó termelési értéke — 1978-ban — Pest, Komárom, Bács-Kis­kun megyében a legmaga­sabb, a legalacsonyabb Bor­sod, Nógrád, Zala megyé­ben. A fontosabb növények egy hektárra számított ter­mésátlaga a két kongresszust öszekötő években erőteljesen nőtt a búzából Szolnok, Veszprém, Pest, Hajdú-Bihar, a kukoricából Szolnok, Tolna Veszprém, Zala, a burgonyá­ból Baranya, Békés, Fejér megyében. A száz hektár mezőgazdasági területre fel­osztott szarvasmarha-állo­mány Vas, Győr-Sopron, Za­la megyében, a sertéseké Békés, Tolna, Csongrád gaz­daságaiban a legnagyobb. A mezőgazdaság gépesítése Nógrád és Zala megyében bizonyult a legfrissebb tem­pójúnak, míg az öntözött te­rületet nagy iramban Győr- Sopronban és Bács-Kiskun- ban bővítették. Még az előbbi, vázlatos adatok, jellemzők birtokában is megállapíthatjuk, hogy a két kongresszus közötti idő­ben a korábbiaknál sokkal nagyobb szerephez jutottak a területi adottságokhoz jól illeszkedő fejlesztések. A ter­melők — mind az iparban, mind a mezőgazdaságban — fokozott figyelmet fordítottak a gazdálkodás intenzív jelle­gét erősítő tartalékforrások feltárására és hasznosítására. BŐVÜLŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS Négy év alatt jelentősen túlléptük a középtávú terv előirányzatát a külkeresdel- mi behozatalnál, ugyan­akkor a tervcéloktól el­maradtunk a kivitelben. Ez — ismeretes — erőteljesen befolyásolta a népgazdaság egyensúlyi helyzetét, s a cserearányok számunkra kedvezőtlen változásával együtt, határozott intézkedé­seket követelt a kedvező át­alakulások érdekében. A szo­cialista országokkal folytatott gazdasági együttműködés lé­nyegesen bővült ezekben az esztendőkben — az árufor­galom egészének növekedését jóval meghaladta a kooperá­cióban és szakosítási egyez­mények alapján gyártott ter­mékek értékesítése —, s leg­nagyobb partnerünk válto­zatlanul a Szovjetunió. A külkereskedelmi tevé­kenységben 1979-ben mutat­kozó kedvező változások és kezdeti eredmények még inkább aláhúzzák annak a feladatnak a realitását, ame­lyet az MSZMP Központi Bi­zottsága kongresszusi irány­elveiben így fogalmaztak meg: „A nemzetközi munka- megosztásban való hatéko­nyabb részvétel nagy felada­tokat ró a külkereskedelem­re: váljék szorosabbá a ter­melő és a külkereskedelmi vállalatok együttműködése, növekedjék közös érdekelt­ségük, erősödjék a szállítá­si fegyelem, javuljon a pia­ci munka, a termelő és a ke­reskedelmi tevékenység gyorsabban és rugalmasab­ban kövesse a piac változá­sait”. MÉSZÁROS OTTO (Következik: 3. A teljesít­mény rangja.) ÁFOR-mérleg az energiafogyasztásról Az enerigatakarékosság az élet minden területén egyre inkább közüggyé válik — ezt bizonyítja az Ásványolaj- forgalmi Vállalat elmúlt évi mérlege is. Ezek szerint 1979- ben 9 millió 462 ezer tonna kőolajtermék fogyott, csak­nem félmillió tonnával ke­vesebb a tervezettnél. A közlekedési célú motor­benzinekből 1 milllió 380 ezer tonnát használtunk fel az el­múlt esztendőben. Ennek 76 százaléka volt a normál ben­zin. A legnagyobb fogyasztó­nak számító mezőgazdaság­ban szintén egyre nagyobb teret kapott a takarékosság. A felihasználás a legfonto­sabb folyékony energiahor­dozókból 4 százalékkal csök­kent. Ezen belül tüzelőolaj­ból nyolc százalékkal hasz­náltak fel kevesebbet, mint a megelőző évben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom