Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-28 / 74. szám

NÉPÚJSÁG 1980. március 28. Befejezte munkáját az MSZMP XII. kongresszusa Kádár János: A magyar dolgozók egységesek és tettre készek tes vita ezzel befejeződött. Rövid szünet következett, majd Losonezi iPál arról tájé­koztatta a kongresszust, hogy — mivel a második napirend­hez nem hangzott el lényegi kiegészítés — Brutyó János, a KEB elnöke elállt a vá­lasztól. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá- gáriaik első titkára emelke­dett szólásra az 1. és 2. na­pirend vitájának együttes összefoglalására. országában. De arról is méj lyen meg vagyok győződve, hogy nem lesz új világhábo­rú, azt képes megakadályoz­ni az emberiség. Ereje abból az akaratból fakad, amely a világ népeinek jobbik felét összefogja: csak háború ne legyen! Természetesen egy új világháború kirobbantá­sának megakadályozására más, nyomatékos eszközeink is vannak tartalékban. (Taps) A Központi Bizottság be­számolójában is megmondot­tuk, hogy mi a viták tárgya­lásos megoldásának hívei vagyunk. Azt is megmond­tuk — nem most először, de talán itt sem árt megemlíte­nünk —, hogy a munkásosz­tály nem megrögzött híve a fegyveres felkelésnek. A munkásosztály számára a legkedvezőbb a társadalmi rend békés módon történő megváltoztatása, de hogy ez lehetséges-e, nem rajta mú­lik. Azért említem ezt, mert miközben mi itt tanácsko­zunk, a burzsoázia megmu­tatta, hogyan értelmezi az osztályharcot és milyen esz­közökhöz nyúl. Gondoljanak a salvadori érsekre, akiről nem hiszem, hogy kommu­(Folytatás az 1. oldalról) Ezért azt javasoljuk, hogy határozatiunkban is rögzít­sük: gondoskodni kell róla, hogy ezéket a javaslatokat az illetékes pártszervek mun­kájukban hasznosítsák. Meggyőződésünk, hogy az az egység, amely a fő tenni­valókat illetően a több hóna­pos széles körű, beható vi­tákban kialakult, s ami az el­múlt napokban itt a kong­resszuson is megmutatkozott, Tisztelt kongresszus! Ked­ves elvtársak! Kedves elv­társnők! Mint az elnöki bejelentés­ben elhangzott: a két napi­rendi pont vitájában 156 elv­társ kért és 57 elvtárs kapott szót. A pártélet és társadal­mi életünk minden területé­nek képviselője elmondotta véleményét. Az egyik felszólalásban el­hangzott, hogy három nem­zedék szavát hallottuk itt. Azt hiszem, ezt némileg kor­rigálni kell, mert ha az ösz- szes résztvevőt figyelembe vesszük, a párt harcosainak talán öt nemzedéke is képvi­selve van kongresszusunkon. Ide sorolom egyébként azo­kat a nagyon kedves gyere­keket is, akik az úttörők és a kisdobosok nevében üdvözöl­tek minket. Az elhangzottakból először a legfontosabbat említem. Mind az 57 felszólalót figye­lemmel követtem, valameny- nyien elfogadták a Központi Bizottság beszámolóját (nagy taps), a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját és a benyújtott határozati javas­latot, mint alapot, ami némi­képp még kiegészül. Kongresszusunk titkársága úgy informált róla, hogy az a 99 elvtárs is elfogadja a Köz­ponti Bizottság beszámoló­ját, aki írásban nyújtotta be hozzászólását. Az az elvi, po­litikai és szervezeti egység, ami ezen a kongresszuson is megnyilvánult, a mi fő erőnk! De elmondhatjuk: nemcsak a kongresszus, hanem egész pártunk is egységes. (Taps.) Megállapíthatjuk, hogy közvéleményünk nagy figye­lemmel kísérte a kongresszus munkáját. A visszhangból úgy tűnik: helyesli a kong­resszus irányvonalát és támo­gatja munkáját. Erről az a számtalan távirat is meggyő­ző bizonyítékot ad, amelyet itt ismertettek. A jókívánsá­gon és a sikeres munkának az óhaján kívül úgyszólván majdnem minden távirat a kongresszusi vállalások telje­sítését jelentette, sőt, újabb vállalásokról adott hírt. Ez azt jelenti, hogy népünk, köz­véleményünk nemcsak politi­kailag és nemcsak szavakkal, hanem tettekkel támogatja a kongresszus munkáját és a párt politikáját. (Nagy taps.) Közvéleményünk vissz­hangjának ismeretében, azt hiszem, megismételhetjük, amit a Központi Bizottság a beszámolójában mondott: a pártnak élő tömegkapcsolatai vannak, a párt és a tömegek összeforrottak, s a magyar dolgozók a szocializmus alap-, vető céljaiban — pártállástól, világnézettől, hivatástól, fog­lalkozástól, rangtól függetle­nül — egységesek és tettre készek. (Taps.) A kedves külföldi vendé­geink is elmondták, mi a be­nyomásuk a kongresszusról, mit szólnak a vitához. Na­gyon meleg, elismerő szava­kat mondtak, megállapítva, hogy népünk munkájának nagy eredményei vannak mö­göttünk. A Szovjetunióban és a többi szocialista országban is kedvező visszhangot vál­tott ki pártunk XII. kong­resszusa. A nemzetközi kom­munista mozgalom, a világ kommunista és munkáspárt­megmarad, sőt tovább erő­södik a kongresszus után, amikor a tettekre, az elfoga­dott határozatok végrehajtá­sára kerül sor. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a szerkesztő bizottság a hatá­rozati javaslatot az említett módosításokkal elfogadásra ajánlja. Kérem a tisztelt kongresszust, hogy a szer­kesztő bizottság jelentését fo­gadja el. A Köz,ponti Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizott­ság beszámolója feletti együt­jai szolidárisán tekintenek kongresszusunkra, és — ahol ezt kifejezésre juttathatták — pozitív véleményt mond­tak róla. A kapitalista sajtó nagyjá­ból a valóságnak megfelelően foglalt állást, természetesen a saját terminológiájának megfelelően. Azt mondják ró­lunk: „A külpolitikában föl­zárkóztunk a Szovjetunióhoz”. Azt is mondják: A gazdasági kérdésekben nagyon reális és bátor a kongresszus. Mi ezt is tudomásul vesszük. Az ed­digi kommentárjaik sommá- zata az, hogy a Magyar Nép- köztársaság megy tovább az eddigi útján. És ebben igazuk van! (Taps). Kongresszusunk állást fog­lalt elvi politikánk folytatá­sa mellett. Folytatjuk bevált módszereinket a párt vezető szerepének érvényesítésében, ennek fő vonása a meggyő­zés. Külpolitikánk lényege: mi a társadalmi haladás, a szo­cializmus, a népek szabadsá­ga és a béke érdekében foly­tatjuk nemzetközi tevékeny­ségünket. (Taps). Most már három világrészen épül a kommunizmus, illetve a szo­cializmus. A világnézetünkkel, a szo­cializmussal szembenálló el­lenséges erők magyarázgat- ják hogy már a szocializmus sem olyan, mint amilyennek eleinte mutatkozott, nincse­nek olyan nagy sikerei, el­lenben nehézségei vannak. Erre azt mondom: csemegéz­zenek ők napi propagandá­jukban, ahogyan akarnak. Nekünk mély meggyőződé­sünk, hogy az emberiségnek nincs más útja, jövője, re­ménye, mint a béke és a szocialista társadalom. (Taps) Béke kell! Amikor a be­számolóban ehhez a témához értünk, azzal kezdtük, hogy most kiéleződött a nemzet­közi helyzet. Ez így van, és ez nyugtalanítja a béke őszinte híveit, nemcsak ná­lunk, hanem a világ minden nista forradalmár lett volna, de mert fellépett a junta fasiszta terrorja ellen, a ká­polnába!^— amely még a középkorban í? menedék­helynek számított — orvlö­vészekkel meggyilkoltatták. Álláspontunk változatlan: mi nem akarjuk exportálni a forradalmat, az ellenforrada­lom exportálását pedig nem tűrjük. (Taps) Nyugaton sokszor úgy em­legetnek minket, mint „csat­lósokat”. Mi senkinek sem vagyunk a csatlósai, és sen­ki sem követeli tőlünk, hogy csatlósok legyünk! A Magyar Népköztársaság szuverén, független, szocialista ország! Ennek tudatában él és dol­gozik pártunk is, népünk is, és továbbra is így fogunk dolgozni. Politikánkat — le­gyen szó belpolitikáról, külpolitikáról, gazdaságpoli­tikáról, életszínvonalról, szo­ciálpolitikáról, kultúráról, vagy akár irányítási mód­szerekről — mi magunk dolgozzuk ki. Természetesen hívei vagyunk a testvérpár­tok, a testvéri népek tanács­kozásainak, konzultációinak, tapasztalatcseréinek. Az értékezMre nem azzal a sízándéktoal megyünk el, hogy mondjanak ott, amiit akarnak, a mi pozíciónk vál­tozatlan mainad. Mi aizért me­gyünk ©1, hogy mindenkit meghal,lgiaissunk. A íkoiltokitív iböllcsietsség ellve állapján azért tanécskozuqik, hogy okosab­bak legyünk, többet lássunk, többet tudjunk, és ha kell, javítsuk, a saját álláspontun­kat. Egynémely szűkszavú pro­tokoll li-közlemény láttán azt mondják az embereik, hogy nem tudják meg belőle, mi­ről! völit szó a tanácskozáson. Ez i.gaiz. Ha azonban' a nem­zetközi aktusokról vallameny- nyi közleményt részletesen ki akarnák nyomtatni, arra a lapok teljes terjedelme is ke­vés volna. Biztosaik lehetnek benine, hogy zárt és nyűit ta­nácskozásokon, idehaza és külföldön, mindenütt, ahol képviselőink jelien, vannak — ugyanazt a politikát, ugyan­azt a pozíciót képviseljük. Ezzel azt szeretnénk, hogy a hozzánk közel és a tőlünk tá­vol állók is értsék és tudják: ha a magyarok azt mondják, hogy „igen” — az igen.! És ha azt mondják „nem” — az asm! Amit mi elvállalunk, azt az álláspontot becsülettel támogatjuk, ha pedig vala­mit nem tudunk vállalni, azt is megmondjuk. Mi szövetsé­geseinknek hű szövetségesei akarunk lenni és azok is va­gyunk! Barátainknak hű ba­rátai akarunk lenni és azok is vagyunk! És a másik ol­dallal szemben is: ha tárgya­lunk és megegyezünk, kor­rekt, szótárté, becsületes partnerek vagyunk és ezután is azok akarunk lenni! (taps.) Soha, sehol, senki előtt nem titkoltuk, hogy hová tarto­zunk. Sőt, ahogyan illik, a nyugati világiban. is ezzel kezdtük a bemutatkozást: „Önök tudják, hagy mi a Szovjetunióval szoros együtt­működésben, hű barátságban, testvériségben élünk. Mi a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségeinknek becsü­lettel eleget teszünk, e szer­ződésnek tagállama va­gyunk és maradunk mind­addig, amíg a szövetségi rendszerek egyidejűleg meg nem szűnnek.” Aki velünk kapcsolatét teremtett, ezt tudja rólunk, és e tekintet­ben a jövőt illetően is .meg­nyugtatjuk őket. Mi minden értelmes, ésszerű, a mi né­pünk érdekeinek vagy a köl­csönös érdekeknek, a népek általános érdekeinek megfe­lelő elgondolást, javaslatot il- liatőtem készséges partnerek vagyunk, és minden jó ügy­ben azok leszünk a jövőben is. Azt hiszem, kongresszu­sunk pártunk szavának hi­telét nemzetközi méretekben is meg fogja erősíteni, és ez nagyszerű dolog! Mi, kommunisták, bizakodó embenek vagyunk. Mélyen, .meg vagyunk győződve ar­ról, hogy a béke és a szo­cializmus eszméje győzedel­meskedni fog. Ahogyan nagy klasszikusunk, Engels mon­dotta: Az emberiség, a szük­ségszerűség birodalmából a szabadság állapotába jut, és majd megkezdődik az embe­riség igazi története. (Nagy taps.) Nagyon sok felszólaló érin­tette a pártmunika kérdéseit. Érthető, hiszen, ez a kong­resszus központi tárnája. A különböző tisiztslégekat viselő elvtársiak sakoMailúain vilá­gították meg a pártmunka lényegiét, és elmondták, hogy további, javítása tekinteté­ben miben látják a tennitva- lókat. Elhangzott itt, hogy a szakszervezetek energiájának jelentős részét — sajnos — a „belső önmozgatás” emészti fel és kevesebb jut az igazi munkára. Ez a megállapítás pártszer­vezeteink, szakszervezeteink, tömegszervezeteink munká­jára egyaránt érvényes. Most azon ne vitatkozzunk, hagy melyikre miilyen mértékben. (Derültség). Mindenkinek van javítanivalója a maga mun- kiaimódsizerén munkastílusán, hogy az energia — mint a rosisz kazánnál, 80 százalék­ban ne az önfűtésre fogyjon el, s csak 20 százallék hasson ott, ahol hatnia kellene, ha­rtem minél, kevesebb erőt for­dítsunk az önimozgaí'ásra. Erre külön szeretném fel­hívni a fiatalok, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség ve­zetőinek figyelmét. Legyenek még határozottabbaik és kü­szöböljék ki munkájukból a bürokratikus vonásokat. A jót tanulják el, és a mozgal­mi munkában, különösen az ifjúsági munkában kevesebb legyen a bürokrácia. Sok felszólaló használta azt a kifejezést, hogy most döntővé vállik az emberek­ben rejlő lehetőségek jobb kihasználása. Ez tömegmére­tekben is értendő, de még fokozottabb mértékben érvé­nyes a káder munkára. Oly am kádienmunkát kell végezni, hogy a tisztségviselő és a ve­zető valóban a szó teljes ér­telmében az legyen, aminek hívják. Ha pártii tikárnak hív­ják. akkor legyen az és ne bürokrata, ha igazgatónak hívják* akkor igazgasson, ha tudományos munkát ársnatk, akkor tudományosan pro­dukáljon és így tovább. Mindenki töiítse be azt a funkciót, amelyet el­várnak tőle. Ezt érvé­nyesnek tartom a párt szer­vezet elmeik, t isatsé gvisel ői,nék munkájára!, áttételesen az egész társ,adatai életre. A Hazafias Népfrontról sók egybehangzó észrevételt hal­lottunk a vitában, elsősorban azt, hogy nálunk jó feltételei vaninlak a népfrantmunká- mafc, a párt szövetségi poli­tikája megvalósításának. Ahogyan a beszámoilióban is szó volt róla, nálunk csak dolgozó osztályok vannak, és az alapvető érdekeik egybe­esnek. A mi politikai hatal­munk osztályalapja a mun­kás—paraszt szövetség, amelyhez csatlakoznak a szellemi dolgozók, az ér.tel- miislágilek is. A feltételek te­hát jók. Elvtársak! A M agyarors,zá­son végbement nagy törté­nelmi fordulat, az, hogy győ­zött és haltaimon van a mun­kásosztály, és forradalmi él­csapata az ország kot Hiány­zó pántja, számos kommunis­tát elbiizalkodottá tehet. Ve­gyük .például, azt, hogy van erős hadseregünk, rendőrsé­günk is. Ezeknek a testüle­teknek a munkájáról általá­ban keveset beszélünk, örü­lünk annak, hogy majd min­den negyedik magyar család­nak .van gépkocsija. Arra vi­szont nemigen gondolunk, milyen terhet ró ez azokra, akilk hivatásuk szerint, fenn­tartják! a forgalmi rendet. Egy régebbi kongresszuson " elhatároztuk, hoigy a .turiz­mus révén, kinyitjuk a ka­put: a mieink is lássák köze­lebbről az úgynevezett nyu­gati paradicsomot, ff azután örüljenek, amikor hazajöt­tek. (Taps.) És a nyugatiak is h'atíd lássák hogyan él a ma­gyar nép, s tudják, hová te­gyék az ottani lapokban Ma­gyarországról megjelenő ha­zugságokat. De hogy ez a tu­rizmus mit jelent a határőr­ségnek, a pénzügyőrségnek, arról fogalma sincs annak, aki nem ismeri a munkáju­kat. Van tehát hatalmunk, van erőnk biztosítani tudjuk a belső rendet, és mégis azt mondom: ne ezzel az erővel, hamem elsősorban politiká­val és meggyőző munkával biztosítsuk társadalmunk rendjét. Higgyék el, ma is érvényes . tapasztalat, amire az egykori illegális nautiká­ban tettünk szert, hogy iga­zán, szívből, teljes erejével az ^ van velünk, akit meg­győztünk. Politikánk meg­valósítását továbbra is épít­sük az emberek meggyőzésié­re. A Hazafias Népfront külön­féle tisztségviselői között 500, különböző vallású egyházi ember is dolgozik. A Központi Bizottság beszámolójának kol­lektiv elkészítésié közben az elvtársiak javasolták, megint vegyek bele egy mondatot ar- <róh hogy Magyarországon — tenmiészetesen. pártfunkció kivételével, — minden köz- ,tisztséget pártonikívüilii is be- t ölthet. Gondoltam, miért kellene ezt elismételni? Tud- nafiiltVJfc ez teljesen normális állapot nálunk, ,mindenki :]át- ja. Mégis, hogy ez a téma felvetődött, önmagában is üdvözlöm, mintegy bizonyí­tékát annak, hogy nálunk az állam és az egyház viszonya rendezett és annak is. hogy Magyarországon pártonkívüli is betölitihet és be is tölt bár­milyen közfunkciót. Szóba került nemzetiségi politikánk is, plasztikusan és konkrétan, a gyakorlatból bemutatva azt, amit a Köz­ponti Bizottság beszámolójá­ban is említettünk. Csatla­kozom a javaslathoz: a ha­tározat szövegébe is iktas­suk be a nemzetiségi szövet­ségek munkájának megfelelő méltatását, mert érdemesek rá. Nálunk, Magyarországon a különböző nemzetiségű em­berek, a lenini nemzetiségi politika elveinek, törvé­nyünknek és alkotmányunk­nak megfelelően teljes jogú állampolgárokként élnek, dol­goznak és boldogulnak. Ugyanezt kívánjuk a hatá­rainkon túl élő magyarok számára is. (Taps) A -felszólalók sem a bel­politikánkat, sem a külpoliti­kánkat nem tárgyalták rész­letesen, kivéve azokat a fel­szólalókat, akiknek ez a hi­vatásuk. Én ezt pozitív jelen­ségnek tartom. Tudniillik mély meggyőződésem, hogy pártunk bel- és külpolitiká­ja benne él a tömegekben, jól ismerik az emberek. Né­pünk tapasztalatból ismert, elfogadja, támogatja, egyet­ért vele, és ehhez fűzi azt a bizonyos megjegyzést, hogy „a párt határozatait, a poli­tikát jobban hajtsák végre”. Magától értetődik, hogy a vitában nagy teret kaptak a gazdasági természetű kér­dések. Ez összhangban van a Központi Bizottság állásfog­lalásával. Most ez a kulcs­kérdés. Minden területen ja­vítani kell a munkát, de a fő figyelmünket a gazdaság­ra kell fordítani. Szóba került a képzés, a továbbképzés, a kultúra is. A műveltség és az emberi tényező szerepe is nagy hangsúlyt kapott. örülök, hogy helyesen és részletesen foglalkoztak a kulturális kérdésekkel. Fontos ez, mert művelt, gondolkozni és utá­na cselekedni tudó emberek­re van szükség. (Folytatás a 3. oldalon) Kádár János a XII. kongresszust köszöntő úttörők és kisdobosok között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom