Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-28 / 74. szám

NÉPÚJSÁG

1980. március 28.

Befejezte munkáját az MSZMP XII. kongresszusa

Kádár János:

A magyar dolgozók

egységesek és tettre készek

tes vita ezzel befejeződött. Rövid szünet következett, majd Losonezi iPál arról tájékoztatta a kongresszust, hogy — mivel a második napirendhez nem hangzott el lényegi kiegészítés — Brutyó János, a KEB elnöke elállt a választól.

Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá- gáriaik első titkára emelkedett szólásra az 1. és 2. napirend vitájának együttes összefoglalására.

országában. De arról is méj lyen meg vagyok győződve, hogy nem lesz új világháború, azt képes megakadályozni az emberiség. Ereje abból az akaratból fakad, amely a világ népeinek jobbik felét összefogja: csak háború ne legyen! Természetesen egy új világháború kirobbantásának megakadályozására más, nyomatékos eszközeink is vannak tartalékban. (Taps)

A Központi Bizottság beszámolójában is megmondottuk, hogy mi a viták tárgyalásos megoldásának hívei vagyunk. Azt is megmondtuk — nem most először, de talán itt sem árt megemlítenünk —, hogy a munkásosztály nem megrögzött híve a fegyveres felkelésnek. A munkásosztály számára a legkedvezőbb a társadalmi rend békés módon történő megváltoztatása, de hogy ez lehetséges-e, nem rajta múlik. Azért említem ezt, mert miközben mi itt tanácskozunk, a burzsoázia megmutatta, hogyan értelmezi az osztályharcot és milyen eszközökhöz nyúl. Gondoljanak a salvadori érsekre, akiről nem hiszem, hogy kommu(Folytatás az 1. oldalról)

Ezért azt javasoljuk, hogy határozatiunkban is rögzítsük: gondoskodni kell róla, hogy ezéket a javaslatokat az illetékes pártszervek munkájukban hasznosítsák.

Meggyőződésünk, hogy az az egység, amely a fő tennivalókat illetően a több hónapos széles körű, beható vitákban kialakult, s ami az elmúlt napokban itt a kongresszuson is megmutatkozott,

Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Kedves elvtársnők!

Mint az elnöki bejelentésben elhangzott: a két napirendi pont vitájában 156 elvtárs kért és 57 elvtárs kapott szót. A pártélet és társadalmi életünk minden területének képviselője elmondotta véleményét.

Az egyik felszólalásban elhangzott, hogy három nemzedék szavát hallottuk itt. Azt hiszem, ezt némileg korrigálni kell, mert ha az ösz- szes résztvevőt figyelembe vesszük, a párt harcosainak talán öt nemzedéke is képviselve van kongresszusunkon. Ide sorolom egyébként azokat a nagyon kedves gyerekeket is, akik az úttörők és a kisdobosok nevében üdvözöltek minket.

Az elhangzottakból először a legfontosabbat említem. Mind az 57 felszólalót figyelemmel követtem, valameny- nyien elfogadták a Központi Bizottság beszámolóját (nagy taps), a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját és a benyújtott határozati javaslatot, mint alapot, ami némiképp még kiegészül.

Kongresszusunk titkársága úgy informált róla, hogy az a 99 elvtárs is elfogadja a Központi Bizottság beszámolóját, aki írásban nyújtotta be hozzászólását. Az az elvi, politikai és szervezeti egység, ami ezen a kongresszuson is megnyilvánult, a mi fő erőnk! De elmondhatjuk: nemcsak a kongresszus, hanem egész pártunk is egységes. (Taps.)

Megállapíthatjuk, hogy közvéleményünk nagy figyelemmel kísérte a kongresszus munkáját. A visszhangból úgy tűnik: helyesli a kongresszus irányvonalát és támogatja munkáját. Erről az a számtalan távirat is meggyőző bizonyítékot ad, amelyet itt ismertettek. A jókívánságon és a sikeres munkának az óhaján kívül úgyszólván majdnem minden távirat a kongresszusi vállalások teljesítését jelentette, sőt, újabb vállalásokról adott hírt. Ez azt jelenti, hogy népünk, közvéleményünk nemcsak politikailag és nemcsak szavakkal, hanem tettekkel támogatja a kongresszus munkáját és a párt politikáját. (Nagy taps.)

Közvéleményünk visszhangjának ismeretében, azt hiszem, megismételhetjük, amit a Központi Bizottság a beszámolójában mondott: a pártnak élő tömegkapcsolatai vannak, a párt és a tömegek összeforrottak, s a magyar dolgozók a szocializmus alap-, vető céljaiban — pártállástól, világnézettől, hivatástól, foglalkozástól, rangtól függetlenül — egységesek és tettre készek. (Taps.)

A kedves külföldi vendégeink is elmondták, mi a benyomásuk a kongresszusról, mit szólnak a vitához. Nagyon meleg, elismerő szavakat mondtak, megállapítva, hogy népünk munkájának nagy eredményei vannak mögöttünk. A Szovjetunióban és a többi szocialista országban is kedvező visszhangot váltott ki pártunk XII. kongresszusa. A nemzetközi kommunista mozgalom, a világ kommunista és munkáspártmegmarad, sőt tovább erősödik a kongresszus után, amikor a tettekre, az elfogadott határozatok végrehajtására kerül sor. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a szerkesztő bizottság a határozati javaslatot az említett módosításokkal elfogadásra ajánlja. Kérem a tisztelt kongresszust, hogy a szerkesztő bizottság jelentését fogadja el.

A Köz,ponti Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója feletti együtjai szolidárisán tekintenek kongresszusunkra, és — ahol ezt kifejezésre juttathatták — pozitív véleményt mondtak róla.

A kapitalista sajtó nagyjából a valóságnak megfelelően foglalt állást, természetesen a saját terminológiájának megfelelően. Azt mondják rólunk: „A külpolitikában fölzárkóztunk a Szovjetunióhoz”. Azt is mondják: A gazdasági kérdésekben nagyon reális és bátor a kongresszus. Mi ezt is tudomásul vesszük. Az eddigi kommentárjaik sommá- zata az, hogy a Magyar Nép- köztársaság megy tovább az eddigi útján. És ebben igazuk van! (Taps).

Kongresszusunk állást foglalt elvi politikánk folytatása mellett. Folytatjuk bevált módszereinket a párt vezető szerepének érvényesítésében, ennek fő vonása a meggyőzés.

Külpolitikánk lényege: mi a társadalmi haladás, a szocializmus, a népek szabadsága és a béke érdekében folytatjuk nemzetközi tevékenységünket. (Taps). Most már három világrészen épül a kommunizmus, illetve a szocializmus.

A világnézetünkkel, a szocializmussal szembenálló ellenséges erők magyarázgat- ják hogy már a szocializmus sem olyan, mint amilyennek eleinte mutatkozott, nincsenek olyan nagy sikerei, ellenben nehézségei vannak. Erre azt mondom: csemegézzenek ők napi propagandájukban, ahogyan akarnak. Nekünk mély meggyőződésünk, hogy az emberiségnek nincs más útja, jövője, reménye, mint a béke és a szocialista társadalom. (Taps)

Béke kell! Amikor a beszámolóban ehhez a témához értünk, azzal kezdtük, hogy most kiéleződött a nemzetközi helyzet. Ez így van, és ez nyugtalanítja a béke őszinte híveit, nemcsak nálunk, hanem a világ minden

nista forradalmár lett volna, de mert fellépett a junta fasiszta terrorja ellen, a kápolnába!^— amely még a középkorban í? menedékhelynek számított — orvlövészekkel meggyilkoltatták. Álláspontunk változatlan: mi nem akarjuk exportálni a forradalmat, az ellenforradalom exportálását pedig nem tűrjük. (Taps)

Nyugaton sokszor úgy emlegetnek minket, mint „csatlósokat”. Mi senkinek sem vagyunk a csatlósai, és senki sem követeli tőlünk, hogy csatlósok legyünk! A Magyar Népköztársaság szuverén, független, szocialista ország! Ennek tudatában él és dolgozik pártunk is, népünk is, és továbbra is így fogunk dolgozni. Politikánkat — legyen szó belpolitikáról, külpolitikáról, gazdaságpolitikáról, életszínvonalról, szociálpolitikáról, kultúráról, vagy akár irányítási módszerekről — mi magunk dolgozzuk ki. Természetesen hívei vagyunk a testvérpártok, a testvéri népek tanácskozásainak, konzultációinak, tapasztalatcseréinek.

Az értékezMre nem azzal a sízándéktoal megyünk el, hogy mondjanak ott, amiit akarnak, a mi pozíciónk változatlan mainad. Mi aizért megyünk ©1, hogy mindenkit meghal,lgiaissunk. A íkoiltokitív iböllcsietsség ellve állapján azért tanécskozuqik, hogy okosabbak legyünk, többet lássunk, többet tudjunk, és ha kell, javítsuk, a saját álláspontunkat.

Egynémely szűkszavú protokoll li-közlemény láttán azt mondják az embereik, hogy nem tudják meg belőle, miről! völit szó a tanácskozáson. Ez i.gaiz. Ha azonban' a nemzetközi aktusokról vallameny- nyi közleményt részletesen ki akarnák nyomtatni, arra a lapok teljes terjedelme is kevés volna. Biztosaik lehetnek benine, hogy zárt és nyűit tanácskozásokon, idehaza és külföldön, mindenütt, ahol képviselőink jelien, vannak — ugyanazt a politikát, ugyanazt a pozíciót képviseljük. Ezzel azt szeretnénk, hogy a hozzánk közel és a tőlünk távol állók is értsék és tudják: ha a magyarok azt mondják, hogy „igen” — az igen.! És ha azt mondják „nem” — az asm! Amit mi elvállalunk, azt az álláspontot becsülettel támogatjuk, ha pedig valamit nem tudunk vállalni, azt is megmondjuk. Mi szövetségeseinknek hű szövetségesei akarunk lenni és azok is vagyunk! Barátainknak hű barátai akarunk lenni és azok is vagyunk! És a másik oldallal szemben is: ha tárgyalunk és megegyezünk, korrekt, szótárté, becsületes partnerek vagyunk és ezután is azok akarunk lenni! (taps.)

Soha, sehol, senki előtt nem titkoltuk, hogy hová tartozunk. Sőt, ahogyan illik, a nyugati világiban. is ezzel kezdtük a bemutatkozást: „Önök tudják, hagy mi a Szovjetunióval szoros együttműködésben, hű barátságban, testvériségben élünk. Mi a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségeinknek becsülettel eleget teszünk, e szerződésnek tagállama vagyunk és maradunk mindaddig, amíg a szövetségi rendszerek egyidejűleg meg nem szűnnek.” Aki velünk kapcsolatét teremtett, ezt tudja rólunk, és e tekintetben a jövőt illetően is .megnyugtatjuk őket. Mi minden értelmes, ésszerű, a mi népünk érdekeinek vagy a kölcsönös érdekeknek, a népek

általános érdekeinek megfelelő elgondolást, javaslatot il- liatőtem készséges partnerek vagyunk, és minden jó ügyben azok leszünk a jövőben is. Azt hiszem, kongresszusunk pártunk szavának hitelét nemzetközi méretekben is meg fogja erősíteni, és ez nagyszerű dolog!

Mi, kommunisták, bizakodó embenek vagyunk. Mélyen, .meg vagyunk győződve arról, hogy a béke és a szocializmus eszméje győzedelmeskedni fog. Ahogyan nagy klasszikusunk, Engels mondotta: Az emberiség, a szükségszerűség birodalmából a szabadság állapotába jut, és majd megkezdődik az emberiség igazi története. (Nagy taps.)

Nagyon sok felszólaló érintette a pártmunika kérdéseit. Érthető, hiszen, ez a kongresszus központi tárnája. A különböző tisiztslégekat viselő elvtársiak sakoMailúain világították meg a pártmunka lényegiét, és elmondták, hogy további, javítása tekintetében miben látják a tennitva- lókat. Elhangzott itt, hogy a szakszervezetek energiájának jelentős részét — sajnos — a „belső önmozgatás” emészti fel és kevesebb jut az igazi munkára.

Ez a megállapítás pártszervezeteink, szakszervezeteink, tömegszervezeteink munkájára egyaránt érvényes. Most azon ne vitatkozzunk, hagy melyikre miilyen mértékben. (Derültség). Mindenkinek van javítanivalója a maga mun- kiaimódsizerén munkastílusán, hogy az energia — mint a rosisz kazánnál, 80 százalékban ne az önfűtésre fogyjon el, s csak 20 százallék hasson ott, ahol hatnia kellene, hartem minél, kevesebb erőt fordítsunk az önimozgaí'ásra.

Erre külön szeretném felhívni a fiatalok, a Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetőinek figyelmét. Legyenek még határozottabbaik és küszöböljék ki munkájukból a bürokratikus vonásokat. A jót tanulják el, és a mozgalmi munkában, különösen az ifjúsági munkában kevesebb legyen a bürokrácia.

Sok felszólaló használta azt a kifejezést, hogy most döntővé vállik az emberekben rejlő lehetőségek jobb kihasználása. Ez tömegméretekben is értendő, de még fokozottabb mértékben érvényes a káder munkára. Oly am kádienmunkát kell végezni, hogy a tisztségviselő és a vezető valóban a szó teljes értelmében az legyen, aminek hívják. Ha pártii tikárnak hívják. akkor legyen az és ne bürokrata, ha igazgatónak hívják* akkor igazgasson, ha tudományos munkát ársnatk, akkor tudományosan produkáljon és így tovább. Mindenki töiítse be azt a funkciót, amelyet elvárnak tőle. Ezt érvényesnek tartom a párt szervezet elmeik, t isatsé gvisel ői,nék munkájára!, áttételesen az egész társ,adatai életre.

A Hazafias Népfrontról sók egybehangzó észrevételt hallottunk a vitában, elsősorban azt, hogy nálunk jó feltételei vaninlak a népfrantmunká- mafc, a párt szövetségi politikája megvalósításának. Ahogyan a beszámoilióban is szó volt róla, nálunk csak dolgozó osztályok vannak, és az alapvető érdekeik egybeesnek. A mi politikai hatalmunk osztályalapja a munkás—paraszt szövetség,

amelyhez csatlakoznak a szellemi dolgozók, az ér.tel- miislágilek is. A feltételek tehát jók.

Elvtársak! A M agyarors,záson végbement nagy történelmi fordulat, az, hogy győzött és haltaimon van a munkásosztály, és forradalmi élcsapata az ország kot Hiányzó pántja, számos kommunistát elbiizalkodottá tehet. Vegyük .például, azt, hogy van erős hadseregünk, rendőrségünk is. Ezeknek a testületeknek a munkájáról általában keveset beszélünk, örülünk annak, hogy majd minden negyedik magyar családnak .van gépkocsija. Arra viszont nemigen gondolunk, milyen terhet ró ez azokra, akilk hivatásuk szerint, fenntartják! a forgalmi rendet. Egy régebbi kongresszuson " elhatároztuk, hoigy a .turizmus révén, kinyitjuk a kaput: a mieink is lássák közelebbről az úgynevezett nyugati paradicsomot, ff azután örüljenek, amikor hazajöttek. (Taps.) És a nyugatiak is h'atíd lássák hogyan él a magyar nép, s tudják, hová tegyék az ottani lapokban Magyarországról megjelenő hazugságokat. De hogy ez a turizmus mit jelent a határőrségnek, a pénzügyőrségnek, arról fogalma sincs annak, aki nem ismeri a munkájukat.

Van tehát hatalmunk, van erőnk biztosítani tudjuk a belső rendet, és mégis azt mondom: ne ezzel az erővel, hamem elsősorban politikával és meggyőző munkával biztosítsuk társadalmunk rendjét. Higgyék el, ma is érvényes . tapasztalat, amire az egykori illegális nautikában tettünk szert, hogy igazán, szívből, teljes erejével az ^ van velünk, akit meggyőztünk. Politikánk megvalósítását továbbra is építsük az emberek meggyőzésiére.

A Hazafias Népfront különféle tisztségviselői között 500, különböző vallású egyházi ember is dolgozik. A Központi Bizottság beszámolójának kollektiv elkészítésié közben az elvtársiak javasolták, megint vegyek bele egy mondatot ar- <róh hogy Magyarországon — tenmiészetesen. pártfunkció kivételével, — minden köz- ,tisztséget pártonikívüilii is be- t ölthet. Gondoltam, miért kellene ezt elismételni? Tud- nafiiltVJfc ez teljesen normális állapot nálunk, ,mindenki :]át- ja. Mégis, hogy ez a téma felvetődött, önmagában is üdvözlöm, mintegy bizonyítékát annak, hogy nálunk az állam és az egyház viszonya rendezett és annak is. hogy Magyarországon pártonkívüli is betölitihet és be is tölt bármilyen közfunkciót.

Szóba került nemzetiségi politikánk is, plasztikusan és konkrétan, a gyakorlatból bemutatva azt, amit a Központi Bizottság beszámolójában is említettünk. Csatlakozom a javaslathoz: a határozat szövegébe is iktassuk be a nemzetiségi szövetségek munkájának megfelelő méltatását, mert érdemesek rá. Nálunk, Magyarországon a különböző nemzetiségű emberek, a lenini nemzetiségi politika elveinek, törvényünknek és alkotmányunknak megfelelően teljes jogú állampolgárokként élnek, dolgoznak és boldogulnak. Ugyanezt kívánjuk a határainkon túl élő magyarok számára is. (Taps)

A -felszólalók sem a belpolitikánkat, sem a külpolitikánkat nem tárgyalták részletesen, kivéve azokat a felszólalókat, akiknek ez a hivatásuk. Én ezt pozitív jelenségnek tartom. Tudniillik mély meggyőződésem, hogy pártunk bel- és külpolitikája benne él a tömegekben, jól ismerik az emberek. Népünk tapasztalatból ismert, elfogadja, támogatja, egyetért vele, és ehhez fűzi azt a bizonyos megjegyzést, hogy „a párt határozatait, a politikát jobban hajtsák végre”.

Magától értetődik, hogy a vitában nagy teret kaptak a gazdasági természetű kérdések. Ez összhangban van a Központi Bizottság állásfoglalásával. Most ez a kulcskérdés. Minden területen javítani kell a munkát, de a fő figyelmünket a gazdaságra kell fordítani.

Szóba került a képzés, a továbbképzés, a kultúra is. A műveltség és az emberi tényező szerepe is nagy hangsúlyt kapott. örülök, hogy helyesen és részletesen foglalkoztak a kulturális kérdésekkel. Fontos ez, mert művelt, gondolkozni és utána cselekedni tudó emberekre van szükség.

(Folytatás a 3. oldalon)

Kádár János a XII. kongresszust köszöntő úttörők és kisdobosok között.