Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

1980. március 25. NÉPÚJSÁG 9 Megkezdte munkáját az MSZMP XII. kongresszusa (Folytatás a 8. oldalról.) imperializmus harcias körei­nek szemlátomást nincsenek ínyére az enyhülés mélyre­ható eredményei, és nem tet­szik nekik a világban végbe­menő haladó irányú társa­dalmi változásók objektív fo­lyamata. A szocialista orszá­gok nemzetközi pozícióinak megszilárdulása, a kommu­nista és munkáspártok befo­lyásának megerősödése, az ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai népek nemzeti felszaba­dító mozgalmának újabb si­kerei riadalmat ókoztak a nemzetközi reakció köreiben, amelyek elhatározták, hogy felborítják az enyhülést. A reakció, a fegyverkezési haj­sza fokozásának,'a feszültség élezésének, bonyodalmak és konif 1 ifct us ok p ro v ökálás á n ak útjára lépett a világ külön­böző körzeteiben. A mai pe­kingi vezetők, levetve álar­cukat és nyíltan szövetkezve a legreakciósabb erőikkel, hegemonista, a béke és a szo­cializmus érdekei ellen irá­nyuló politikájukkal az im­perializmus kezére játsza­nak. Nyugaton egyesek arra számítottak, hogyha újabb, nukleáris töltetű amerikai rakétákat telepítenek Euró­pába, és azokat a Szovjet­unióra, . Magyarországra és más szocialista országokra irányítják, ha újabb katonai támaszpontokat létesítenek a szocialista közösséghez tar­tozó országok közelében, ez engedékenyebbé tesz majd bennünket az imperialista nyomással szemben. Ez a lé­nyege azoknak a döntések­nek, amelyeket az Egyesült Államok NATO-szövetsége- seire kényszerített, ez a lé­nyege a Carter által meghir­detett militarista program­nak. De bennünket már nem­egyszer próbáltak ijesztgetni a múltban is. Mindenki tud­ja, mi lett a vége ezeknek a próbálkozásoknak. Nem le­het visszájára fordítani a tör­ténelem törvényeit. A mi kö­zösségünkkel szemben hatás­talan a zsarolás és a fenye­getőzés. Az imperializmus ellentá­madása nemcsak.a szocialis­ta közösség ellen irányul, hanem a nemzeti felszabadí­tó mozgalom ellen is. Ko­rántsem véletlen, hogy a fegyverkezési hajsza fokozá­sával egyidejűleg nyugaton megszaporodtak az imperia­lizmusnak és szekértolóinak azon kísérletei, hogy arcát­lanul - beavatkozzanak más ► államok és népek belügyeibe. Az Egyesült Államok to­vábbra is durva nyomást gyakorol Iránra, arra törek­szik, hogy stratégiai tervei­hez és gazdasági érdekeihez igazítsa a közel-keleti hely­zetet. Emellett Izraelnek és Egyiptomnak a támaszpont szerepét szánja a térség más népei és országai elleni harc­ban. Izrael kormánya már régen az amerikai imperia­lizmus szolgálatába szegő­dött. Most a Szadat-kor- mány, egyezségre lépve Iz­raellel, Washington arabel­lenes politikáját szolgálja. Az amerikai, angol és egyéb multinacionális korporációk csak a maguk korlátolt, önző érdekeit ismerik, és semmi egyebet. Semmibe sem ve­szik azoknak a népeknek■az érdekeit, amelyeknek nemzeti kincseit elrabolják. Ugyanez határozza meg az Egyesült Államók és partne­rei, mindenekelőtt Kína ma­gatartását az afgán forrada­lommal szemben. A forrada­lom még rövid, kétéves tör-, ténetének lapjaira nem ke­vés nehézséget jegyeztek fel. A belső gondokkal az Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaság termé­szetesen önállóan is si­kerrel megbirkózott volna. Az afgán nép azonban külső agresszióval került szembe, melyet az Egyesült Államok, Kína és Pakisztán szervezett ellene, hadüzenet nélküli há­borúval, amely veszélybe so­dorta Afganisztánnak, mint független szuverén államnak a. létét. Ebben a veszélyes helyzet­ben a Szovjetunió elegét tett Afganisztán törvényes kor­mánya kérésének, és a velünk szomszédos ország iránti szerződéses kötelezettségeink­nek és az ENSZ alapokmánya rendelkezéseinek megfelelő­en, katonai segítséget nyúj­tott az afgán népnek. Álláspontunk ebben a kér­désben a' lehető legvilágo­sabb és jól ismert. Erről az emelvényről ismételten sze­retnénk hangsúlyozni: amint teljesen megszűnik az Afga­nisztán elleni agresszió, amint biztos garanciák lesz­nek az agresszió megújítása és az afgán nép ügyeibe való mindennemű külső beavat­kozás ellen, kivonjuk a szov­jet katonai kontingenst Af­ganisztánból. Elvtársa'k! Az ' agresszív militarista erőknek az eny­hülés ellen intézett támadá­sai képezik a mai világban fennálló feszültség forrását. Tudjuk azonban, hogy hatal­mas erők vannak, amelyek képesek szembeszegülni az újabb hidegháborús kísérle­tekkel, képesek megvédeni a népeket a forróháborútól. A szocialista közösségnek rendelkezésére áll • minden eszköz ahhoz, hogy méltó vá­laszt adjon a militarizmus- nak és a reakciónak. Békés vívmányaink védelmében hatalmas szerepet tölt be a szocialista országok 25 évvel ezelőtt megalakított védelmi szövetsége, a Varsói Szerző­dés szervezete. A szocialista országok ere­je nemcsak szilárd honvédel­mükben, hanem szolidaritá­sukban és egységükben, poli­tikájuk igazságos és nemes céljaiban rejlik. Ezzel ösz- szefüggésben hangsúlyozni szeretném, hogy a szovjet kommunistáik nagyra becsü­lik a szocialista Magyaror­szág és a többi testvéri or­szág aktív hozzájárulását az európai biztonság megszilár­dításának rendkívül fontos ügyéhez, az egészséges nem­zetközi légkör általánossá té­teléhez. Nagyban előmozdít- ■ ja az enyhülés ügyét a kom­munista és munkáspártok erélyes fellépése az agresszió és a háború erői elten. Az enyhülés politikája lét­érdeke minden népnek, köz­tük az amerikai népnek is, mindenkinek, aki felelősség­gel közelít az emberiség jö- vőjéhez. Az enyhülés kifeje­zi Ázsia, Afrika és Latin- Amerika független államai­nak érdekeit. Ezeknek az ál­lamoknak égető szükségük van arra, hogy a világon bé­ke uralkodjék, hogy a fegy­verkezésre költött óriási ösz- szegeket alkotó célokra hasz­nálják fel, így például az el­maradottság leküzdésére. • Az enyhülést aktívan tá­mogatja az egész világ de­mokratikus • közvéleménye. Az enyhülés politikája mel­lett foglal állást a nyugati országokban sok reálisan gondolkodó állami vezető. Nem utolsósorban ez vonat­kozik a kapitalista országok üzleti köreire is. Brezsnyev elvtárs az ame­rikai tudomány és orvostár­sadalom 654 ismert képvise­lőjének az atomháború ve­szélyére figyelmeztető nyilat­kozatára adott, szombaton nyilvánosságra hozott vála­szában hangsúlyozta, hogy teljes mértékben osztja az emberek sorsa iránt érzett aggodalmukat. Megállapítot­ta, hogy az amerikai tudósok jelentősen hozzájárulhatnak annak megértetéséhez, hogy az Egyesült Államok és a Szov­jetunió nukleáris konfliktu­sa elkerülhetetlenül globális jelleget öltene és pusztító következményékkel járna az emberiségre nézve. Rámuta­tott, hogy a tudósok ilyen hu­mánus, nemes tevékenysége megértésre és támogatásra talál a Szovjetunióban. A békéhez, az enyhülés ügyéhez való hűségét a Szov­jetunió, Magyarország és a többi testvéri szocialista or­szág nem szavakkal, hanem egész politikájával, egész nemzetközi tevékenységével demonstrálja. Nemrégiben tartott választási beszédében Brezsnyev elvtárs hangoztat­ta: „A Szovjetuniót senki sem fölemlítheti meg. Erő­ink, lehetőségeink hatalma­sak. Szövetségeseinkkel együtt mindig helyt tudunk állni, vissza tudunk verni mindenfajta ellenséges raj­taütést, és senkinek sem si­kerül, hogy provokáljon ben­nünket. A háborús hisztéria, a fékevesztett fegyverkezési verseny doktrínájával szem­beszegezzük a békéért, a vi­lág biztonságáért vívott kö­vetkezetes harc doktrínáját.” 'Mint ismeretes, mi nem­csak nagy jelentőségű kez­deményezéseket teszünk a le­szerelés kérdésében, hanem készek vagyunk arra is, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvéből kiindulva, messzemenően figyelembe vegyük a másik fél állás­pontját. Mi több, egyoldalú intézkedéseket is teszünk: gondolok itt a szovjet csapa­tok és haditechnika bizo­nyos kontingensének kivoná­sára a Német Demokratikus Köztársaságból. A szocialista közösség or­szágai, miként erről Kádár János elvtárs is szólt beszá­molójában, a madridi talál­kozó sikeres megtartását szorgalmazzák, támogatják a lengyel elvtársak kezdemé­nyezését, akik javasolták, hogy Varsóban összeurópai konferenciát tartsanak a bi­zalom erősítését és a katonai enyhülést szolgáló intézkedé­sekről. Továbbra is síkraszál- lunk a legveszélyesebb fegy­verfajta, a hadászati táma­dó rakéták korlátozásáért, és természetesen hívei va­gyunk a SALT—II szerződés érvénybe lépésének. Ezt, mint ismeretes, a Carter- kormányzatnak, valamint azon amerikai politikai .kö­röknek az akciói akadályoz­zák, amelyek még mindig abban az illúzióban ringat­ják magukat, hogy katonai fölényre tehetnek szert a Kedves Kádár János elv­társ! Kedves küldött elvtársak, meghívottak! Nagy megtiszteltetés sza­munkra, a Kubai Kommunis­ta Párt küldöttségének, hogy részt vehetünk a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XII. kongresszusán. Pártunk köz­ponti bizottsága és delegá­ciónk nevében szeretnénk ki­fejezni legőszintébb köszöne- tünket a meghívásért, és a szeretetteljes, baráti fogad­tatásért, amelyben az önök kedves és szép országában részesültünk. Mindenekelőtt a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a kubai dolgo­zó nép testvéri és szolidáris üdvözletét tolmácsoljuk a XII. kongresszusnak, a ma­gyar kommunistáknak, Ma­gyarország dolgozóinak, a testvéri magyar népnek. A magyar kommunisták kongresszusa az új élet felé vezető út újabb állomása. Ebből az alkalomból meg­emlékezünk az önök dicső elődeiről, tisztelettel adózunk nekik, meghajtjuk előttük hazánk és pártunk zászlaját. Meghajtjuk az elődök előtt, akik lázadásra buzdítottak a horthysta elnyomás ellen, a hős és önfeláldozó harcosok előtt, akik a második világ­háborúban küzdöttek a fasiz­mus ellen, minden magyar kommunista előtt, aki életét áldozta a harcban, a magyar nép forradalmi bátorsága előtt. A magyar nép pártjának és e párt első titkárának, a mi közeli barátunknak, a nem­zetközi kommunista moz­galom kiemelkedő alakjának, Kádár János elvtársnak a vezetésével halad a fejlett szocialista társadalom építé­sének útján, rendíthetetlen és harcos szolidaritást tanúsít a felszabadulásukért küzdő népek iránt, kiáll a béke ügye mellett, a háború és a fegyverkezési hajsza ellen; a kapitalizmus általános válsá­gának kibontakozása köze­pette bátran és eredménye­sen küzd életszínvonalának megőrzéséért, gazdasági, tu­szocialista világgal szem­ben. Mi olyan világot akarunk, amely mentes a fegyverkezé­si versenytől, olyan világot, amelyben az államok kö­zötti viszonyokat a békés egymás mellett élés és a békés jószomszédi együttmű­ködés normái határozzák meg. Ezt a célt követte a szocialista országok külpo­litikája a 70-es években, ilyen marad ez a politika a 80-as években is. Elvtársak! Lenini pártunk és az egész szovjet nép- most közeledik tizedik ötéves tervének be­fejezéséhez és készül az SZKP XXVI. kongresszusá­ra, amely meghatározza a kommunista építés további programját. A szovjet embe­rek alkotó erőfeszítései, épí­tőmunkájuk mindenekelőtt az ipar és a mezőgazdaság intenzívebb fejlesztését, a termelés hatékonyságának fokozását, a gazdasági me­chanizmus tökéletesítését szolgálják. A szovjet társa­dalom életét a magas fokú társadalmi és eszmei-politi­kai egybeforrottság, a kom­munista párt kipróbált ve­zetésével magasztos célunk, a kommunizmus felé haladó szocialista nemzetek és nem­zetiségek megingathatatlan egysége és barátsága jellem­zi. Mélységes meghatottság­gal fogadtuk azokat az el­ismerő szavakat, amelyek itt, az MSZMP XII. kong­resszusán hangzottak el a Szovjetunió . Kommunista Pártjáról, a szovjet népről, a valamennyiünk számára kedves és tisztelt Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársról, a kommunizmus és a béke eszméinek diadaláért küzdő kiemelkedő harcosról, a nagy Lenin ügyének hűséges dományos, kulturális és tár­sadalmi fejlődésének tovább­viteléért. Szilárdan tartja ma­gát a marxizmus—leninizmus alapelveihez, ezzel is leróva tiszteletét azok előtt, akik megteremtették a feledhetet­len emlékű Magyar Tanács- köztársaságot, amely rövid fennállása ellenére a nem­zetközi proletariátus harcai­nak történetében az egyik legdicsőségesebb fejezet, soha el nem homályosuló hőstett. Kedves Kádár elvtárs! Fogadja legnagyobb elis­merésünket a beszámolójá­ban megnyilvánuló, vezetői bölcsességét tükröző politikai éleslátásért. A 'beszámoló eredeti módon juttatja kife­jezésre azt a haladást, azo­kat a történelmi jelentőségű vívmányokat, amelyeket az önök népe a szocialista épí­tés során, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt vezetésével elért. Magyarországon megerősöd­tek a szocialista társadalmi viszonyok. A szocialista szek­tornak döntő szerepe van a nemzeti jövedelem megte­remtésében. Létrejött a mun­kásosztály, a parasztság és az értelmiség szoros szövetsége, értelmiség szoros szövet­sége. A magyar mun­kásosztály hatékony ve­zetésének, megerősödött poli­tikai öntudatának és megnö­vekedett kezdeményezőkész­ségének köszönhetően csök­kenték az osztálykülönbsé­gek. Érezhető az állami te­vékenység fokozatos javulása és a szocialista demokrácia kiszélesedése, a nép növekvő részvétele a kormányzati munkában és a társadalom irányításában. Most, amikor a kapitaliz­mus világméretű gazdasági válságának következményei kihatnak a szocialista orszá­gok gazdasági helyzetének alakulására — különösen azokéra, amelyek nyitott gaz­dasági szerkezetük miatt fo­kozott mértékben fonódnak össze a nemzetközi gazdaság­gal — kongresszusuk Kádár elvtárs beszámolója nyomán megtervezi azt a stratégiát, folytatójáról. Nagyon kö­szönjük önöknek ezeket a testvéri érzéseket. A szovjet kommunisták, a szovjet em­berek mindig az önök hű barátai és testvérei' marad­nak. Élve a lehetőséggel, kö- .szönteni szeretném önöket a közelgő dicső évforduló, a fasizmus alóli felszabadulá­suk 35. évfordulója alkalmá­ból. Újabb nagy sikereket kí­vánunk önöknek, kedves elvtársak, a fejlett szocialis­ta társadalom építésében! Éljen a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt, a magyar nép harcos élcsapata! Erősödjék a magyar és a szovjet kommunistáknak, a Szovjetunió és Magyaror­szág testvérnépeinek meg­bonthatatlan barátsága és együttműködése! Éljen a béke, éljen a kom­munizmus ! Beszéde végeztével Andrej Kirilenko átnyújtotta az SZKP Központi Bizottságá­nak írásos üdvözletét Ká­dár Jánosnak. A kongresszus nevében Gyenes András köszönte meg az elvtársi, baráti sza­vakat, az SZKP Központi Bizottságának üdvözletét, jó kívánságait. Kérte Andrej Kirilenkót: tolmácsolja a Szovjetunió dicső kommu­nista pártja központi bi­zottságának, a kommuniz­must építő szovjet népnek a magyar kommunisták és né­pünk forró elvtársi, baráti üdvözletét, s további kima­gasló sikereket kívánt a kommunizmus nagyszerű programjának megvalósítá­sában. Ezután Osvaldo Dorticos, a Kubai Kommunista Párt Po­litikai Bizottságának tagja, a kubai küldöttség vezetője mondott beszédet. amely lehetővé teszi, hogy az ország szembenézzen a ne­hézségekkel és folytatódjék a nemzet gazdasági és társadal­mi, politikai, tudományos* s kulturális előrehaladása. Biztosak vagyunk abban, hogy a mai Magyarország — amely a közeljövőben ün­nepli felszabadulásának 35. évfordulóját — a kongresz- szus határozatainak ösztönző hatására eredményesen halad tovább történelmi céljainak megvalósítása felé. Ily mó­don újabb példával bizonyít­ja a szocializmus fölényét ak­kor, amikor a fejlett kapita­lista világ elkeseredett és re­ménytelen válságot él át, olyan válságot, amely éhség­gel, munkanélküliséggel, lét­bizonytalansággal és fokozó­dó nyomorral sújtja a gyar­mati sorban, neokolonialista és imperialista elnyomás alatt sínylődő, a felszabadu­lásukért drámai küzdelmet vívó országok néptömegeit. Engedjék meg, hogy kife­jezzem örömünket a párt­jaink, kormányaink és né­peink közötti kétoldalú kap­csolatok eredményes fejlődé­séért. Hálával emlékezünk meg Kádár elvtárs részvéte­léről pártunk első kongresz- szusán, meleg, baráti érdek­lődéséről és megnyilatkozá­sáról, stílusának kommunista szerénységéről és nyíltságá­ról. Ez a rendezvény alkal­mat nyújtott arra is, hogy Kádár elvtárs és pártunk el­ső titkára, Fidel Castro elv­társ ismételten találkozhatott egymással. Az ő szívélyes, személyes kapcsolatuk az iga­zi kommunista barátság pél­dája, amely jelentősen hoz­zájárult a bennünket össze­fűző bensőséges, egyre sok­rétűbb és megbonthatatlan szálak erősödéséhez. Mi, kubai kommunisták már megkezdtük pártunk második kongresszusának előkészítését. Népünk élete a kapitalizmus válságos gazda­sági, pénzügyi,, erkölcsi és politikai helyzetéből adódó súlyos nehézségek ellenére sikeresen alakul. A nehéz külső körülményekhez a me­zőgazdaságunkat sújtó — esetleges és átmeneti — té­nyezők is társulnak: a cukor­nád- és dohányültetvényeken, valanjint a sertésállomány­ban károkat okozó betegsé­gek. Mégis, a szocializmus építésének jelenlegi szakaszá­ban a gazdaság anyagi és műszaki bázisát erősítő fej­lődéssel együtt mélyül és erősödik a forradalmi folya­mat, amelynek célja az álla­mi és pártvezetés hatékony­ságának növelése, tömegszer­vezeteink, egész népünk ideo­lógiai színvonalának emelése. A forradalom megerősítésé­nek olyan mozzanatáról van szó, amelyet tömegeink szen­vedéllyel vállalnak abban a kérlelhetetlen harcban, ame­lyet a rossz hatékonyság el­len, a munkafegyelem hiánya ellen és minden olyan jelen­ség ellen folytatunk, amely puritán, szerény és harcos népünk forradalmi életstílu­sától idegen. Kedves elvtársak! Erre a kongresszusra az emberiség történelmének olyan pillanatában kerül sor, amikor az imperialista poli­tika veszélyesebbé válik. En­nek a politikának az a célja, hogy kiélezze a nemzetközi helyzetet, visszahozza a hi­degháborút, ismét felszítsa a szovjetellenességet, feltétele­ket teremtsen a lélektani hadviseléshez, és ily módon gyengítse az enyhülésért és a békéért folyó harcot. Ma az Egyesült Államok kormánya katonai támaszpontokat léte­sít az Indiai-óceán térségé­ben; az iráni események ürü­gyén haditengerészeti egysé­geit az Indiai-óceán és a Perzsa-öböl térségébe irá­nyítja; elhatározta, hogy a NATO keretében 572 közép­hatósugarú rakétát helyez el európai területen az erő- egyensúly megbontására és katonai előnyök szerzésére irányuló stratégia részeként. Az afganisztáni eseményeket — amelyeket éppen az or­szág ellen külföldről irányí­tott imperialista beavatkozás váltott ki — arra igyekszik felhasználni, hogy a végsőkig fokozza a nemzetközi feszült­séget, alkalmatlanná tegye a légkört az enyhülés és a bé­ke útjának folytatására, iga­zolja hatalmas katonai költ­ségvetésének és kiadásainak jogosultságát. Végső soron ismét a hidegháború korsza­kába igyekszik visszavezetni a világot, azt remélve, hogy ez­zel alapot teremt az egész világra kiterjedő agresszív imperialista politikájának igazolásához. A nemzetközi helyzet m,a azt kívánja, hogy erősítsük a békéért vívott küzdelmet, valamint a nemzetközi együttműködés t annak érde­kében, hogy a gazdasági erő­forrásokat ne fordítsák az évi 400 milliárd dollárnál is többét felemésztő bűnös fegyverkezési hajszára. Ma az emberiség nagy része, több milliárd ember, sze­génységben és nyomorban él. A gazdasági erőforrásokat napjainkban sok-sok ország fejlődésiének elősegítésére kellene mozgósítani, amint erre az el nem kötelezett or­szágok mozgalmának elnöke, Fidel Castro elvtárs, az ENSZ fórumán a VI. havan­nai csúcstalálkozó szellemé­ben rámutatott. Az imperia­lizmus, a legfejlettebb kapi­talista világhatalom kormá­nya; a népek csendőre, ma. mégis ismét ahhoz a nyug­talanító és gyűlöletes politi­kához folyamodott, amely a világot újból a háború ör­vényébe sodorhatja. Elítél­jük ezt a politikát. Az imperialista politika intervenciós akciókban nyil­vánul meg a Közeli-Keleten és Afrikában. A világimpe- rializmus siaiját hasznára for­dítja ingatag támaszának, a kínai klikknek az árulását. Igyekszik .megosztani az arab világot, meghiúsítani a palesztin nép jogos remé­nyeit, s különleges erőket képez ki a közel-keleti be­avatkozásra, Az Egyesült Államok elnökének szavai a SALT—TI egyezményről való lemondás lehetőségét sejté­(Folytatás a 10. oldalon.) Osvaldo Dorticos felszólalása

Next

/
Oldalképek
Tartalom