Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-23 / 70. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI LAPJA XXX. évfolyam, 70. szám. ÁRA: 1,60 Ft 1980. március 23., vasárnap MUNKÁVAL, BIZAKODÁSSAL Holnap kezdi meg munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt soron következő XII. kongresszusa. Annak a pártnak a kongresszusa, amelynek tevékenységével elválaszthatatlanul összekapcsolódik az elmúlt évtizedek minden szocialista vívmánya és eredménye hazánkban. Éppen ezért az MSZMP kongresszusa, és az eléje kerülő kérdések zöme nem belső pártügy csupán, hanem egész népünk, országunk jövőjét érinti. Az elmúlt öt évről és a jelenlegi helyzetről készült számvetés, a jövő feladatainak megjelölése mindannyiunk sorsát érinti. Mindenkinek fontos, hogyan alakulnak országunk társadalmi, gazdasági viszonyai, népünk életkörülményei. Méltán áll tehát ez az esemény a közérdeklődés középpontjában. A kongresszusnak — s ezt jogos büszkeséggel mondhatjuk — van mit összegeznie. A XI. kongresszus határozatainak végrehajtása során az elmúlt években is tovább erősödtek, fejlődtek társadalmunk szocialista vonásai. Érvényesült a munkásosztály és a párt vezető szerepe, tovább szilárdult a munkásosztály hatalma, a munkás—paraszt szövetség, szélesedett és elmélyült a szocialista demokrácia, erősödött a szocialista nemzeti egység. Népgazdaságunk a nehezebb viszonyok közepette is tervszerűen, arányosan fejlődött, a termelőmunka eredményeire alapozva növekedett az ország lakosságának életszínvonala. Tovább gyarapodott népünk műveltsége, szakmai, politikai tudása. A szocialista közgondolkodás nemcsak teret hódít, de egyre inkább meghatározza a mindennapi cselekvést. Mindebben nagy szerepet játszottak a párt alapszerve- zétei, amelyek az elmúlt években tovább erősödtek és eredményesen segítették a területükön folyó építő-, alkotómunkát. A pártalapszervezetek nagy felelősséggel vesznek részt a különböző kérdések eldöntésében, javultak és a körülményekhez igazodtak munkamódszereik. Az eredmények számba vétele, az értékek helyes, reális megítélése ez alkalommal is alapvető feltétele a gondos mérlegelésnek és a teendők célravezető meghatározásának. Egyaránt kell tudnunk, mit értünk el, és melyek a gondjaink, problémáink. Hiszen csakis ezen az alapon fonódhat egységbe az értékek megóvása az előrehaladásért tett erőfeszítésekkel. A XI. kongresszus határozatainak végrehajtásával az elmúlt öt év alatt a társadalom egy sor ellentmondása, feszítő kérdése megoldódott. Azt tapasztaljuk azonban, hogy a régiek helyébe újabb ellentmondások léptek, és a megoldásra váró kérdések száma sem lett kevesebb. Ezek azonban gyakorta már nem azonosak a régivel, hanem minőségileg mások, a fejlődésnek egy magasabb színvonalán keletkeznek, fejlettebb viszonyok szülöttei. Belső gondjainkat tetézik bizonyos külső körülmények is. A kongresszus egyik fő feladata ezeket feltárni, számbaven- ni, megoldásuk módszereit kidolgozni. A kongresszusra való felkészülés során, az őszinte és nyílt hangú tanácskozások vitájában, a gondokat felszínre hozó és Megoldásukat sürgető, abban résztvállaló állásfoglalásokban egyértelműen érzékelhető volt, hogy pártunkban a politika alapvető vonalát illetően egység van. Ez az egység nem formális, hanem a lényeget illetően az. A vitákban a párt poltikájával való egyetértés nemcsak szavakban fejeződött ki. Az az óhaj, hogy erősödjenek tovább társadalmunk szocialista vonásai, hogy még következetesebben és eredményesebben valósuljanak meg szocialista céljaink, párosultak az ebből eredő kötelezettségek tudatos vállalásával. A párttagság, a párttal együtt cselekedni kész pártonkívüliek vállalják a helytállást a munkában, a cselekvő kiállást a szocialista célok elérését akadályozó jelenségekkel szemben. Ezt a szándékot, a dolgozók minden rétegének politikai aktivitását egyebek között a pártkongresszus és felszabadulásunk 35. évfordulójának tiszteletére indult munkaverseny is tükrözi. Talán nincs az országban olyan termelőkollektíva, ahol ne született volna egyéni vagy brigádvállalás a termelési feladatok teljesítésének előmozdítására. Nem látványos, de átgondolt és mélyreható munka előzte meg pártunk kongresszusát. Volt mód mind az országos, mind a helyi politika kérdéseinek megtárgyalására. A párttagság élt is e lehetőséggel, amit bizonyít a vitában résztvevők nagy száma, de még inkább a vita tartalma. Sok okos javaslat, hasznos kritika hangzott el a munka jobbítására. Minden egyes alapszervezet és pártbizottság elkészítette értékelését saját ötéves munkájáról, további feladatairól. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiről tanácskoztak a pártcsoport-értkezleteken, taggyűléseken, pártértekezleteken, a párton kívüli szervezetek vezétő testületéiben. E tanácskozásokon — az adott terület sajátosságainak megfelelően, természetesen más-más hangsúllyal — szóba Ikerült társadalmi fejlődésünk ösz- szes lényeges kérdése: a termelés és az elosztás, a szocialista demokratizmus, a tudomány, a művészetek, a köz- művelődés és az ideológiai munka, a szocialista erkölcs és életmódba külpolitika és a nemzetközi munkásmozgalom kérdései. Az eredményeket számbavevő, a gondokat feltáró kritikus és önkritikus tanácskozások voltak ezek, tükrözve egy dolgozó, szüntelenül a jobbért küzdő, gondolkodó, a jövőben bízó és azért felelősséget érző párt szellemét. Nemcsak a mintegy 800 ezer kommunista, de a pártonkívüliek is nagy számban bekapcsolódtak az ország, a nép sorsát, jövőjét érintő eszmecserébe. Tudatos törekvése, rendszeres gyakorlata már pártunknak, hogy a társadalom, a nép életének legfontosabb kérdéseit milliók aktív részvételével dönti. Elvi kérdésnek tekintjük ugyanis, hogy akikre számítunk a politika valóra váltásában, azok vehessenek részt annak kialakításában is. A helyzet értékelése és a feladatok meghatározása ezúttal sem valamiféle óhajokra épül, hanem az elért eredmények és lehetőségek gondos felmérésére. Az előkészítés demokratizmusa is ezt szolgálta. E széles körű, a társadalom minden rétegét átfogó eszmecsere ezáltal vált újabb gyakorlati példájává a szocialista demokratizmus elevenségének és annak, hogy a dolgozó nép együttgondolkodása, aktivitása nélkülözhetetlen forrása haladásunknak. Igazolva azt az álláspontunkat, hogy az előttünk álló feladatok csak a tömegeknek a közügyekben való — még az eddigieknél is szélesebb körű — bevonásával oldhatók meg. A dolog természetéből fakad, hogy a további teendőket illetően találkozhatunk túlzott, nem reális várakozásokkal is. Hiszen ilyenkor minden szóba jön, ami gondot okoz: az is, ami már most megszűntethető, és az is, aminek teljes megoldására még nincsenek meg a lehetőségek, amit csak hosszabb távon vehetünk célba. Társadalmi életünk számos gondján nem tudunk egy csapásra segíteni. És azokat sem tudjuk mind előrelátni, amelyeket az élet majd a továbbiakban hoz magával. Pártunk egy kormányzó párt felelősségével és komolyságával tervezi meg a jövő feladatait, figyelembe véve a célok megvalósításának realitását, az új, változó viszonyok közepette. Nem ígérhet komolytalanul, ahogy ezt a múltban sem tette. A kongresszus tanácskozásának időpontja a nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommunista mozgalom meglehetősen bonyolult időszakára eski. A párt az előző kongresz- szus óta eltelt időszakban is úgy munkálkodott belső, hazai feladatainak megoldásán, hogy azokat szorosan összekapcsolta internacionalista jellegéből fakadó kötelezettségeivel. Nem ismert fáradtságot, hogy lehetőségeinkhez mérten előbbre vigye az imperializmus elleni küzdelem, a béke ügyét, előmozdítsa a nemzetközi kommunista mozgalom egységét. Ahogy ez az irányelvekben is tükröződik, pártunk azt vallja, hogy további fejlődésünknek, céljaink megvalósításának legfőbb záloga szövetségünk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, s politikáját ennek szellemében alakítja a jövőben is. Az elmúlt öt év is igazolja, hogy pártunk a nép szolgálatával vált a nép vezetőjévé. A XII. kongresszusnak van mire építenie, van mit továbbvinnie és meggyőződéssel valljuk, határozataival további irányt mutat, újabb lendületet ad azon az úton, amely a magyar nép felemelkedésének, boldogulásának nem könnyű, de bizítos és egyetlen útja. A vállalatok és szövetkezetek 1979. évi gazdálkodásának eredményei Elkészült a vállalatok és szövetkezetek 1979. évi mérlegbeszámolóinak összesítése. - Az adatok a népgazdasági terv fő előirányzatainak megvalósulását jelzik. A gazdasági egyensúly szempontjából különösen fontos területeken — a beruházásokban, a készletfelhalmozásban, a termék- forgalmazásban, a behozatalban — megindult kedvező folyamatok hatása már'érződött — erről tájékoztatták az MTI munkatársát a Pénzügyminisztérium Bevételi Fő- igazgatóságán. A vállalatok és szövetkezetek értékesítése a múlt évben lényegében a tervezettnek megfelelően 5,3 százalékkal nőtt. A gazdaság egyensúlyi helyzetének javítására tett központi intézkedések és a vállalati erőfeszítések hatására az értékesítés főbb irányonkénti szerkezete a tervnek megfelelően módosult. A belföldi értékesítés mérsékelt (4,2 százalékos) növekedése mellett a kivitel a tervezettet is meghaladóan gyors ütemben, 14 százalékkal bővült. A külkereskedelmi forgalom egyenlege — elsősorban a nem rubel relációban — a számítottnál is kedvezőbben alakult. A népgazdaság egyensúlyi helyzetének javulását tükröző folyamatok jövedelemnövelő hatása a vártnál kisebb volt. A vállalatok pénzügyi helyzetében a valós gazdasági viszonyok a korábbi éveknél jobban érződtek. A szigorodó gazdasági feltételeket közvetítő intézkedések néhány vállalat kivételével nem idéztek elő át nem hidalható feszültségeket. A vállalatok és szövetkezetek eredménye 170 milliárd forint, ez alig 2 százalékkal több az előző évinél. A megváltozott gazdálkodási feltételekhez a vállalatok és szövetkezetek eltérő rugalmassággal alkalmazkodtak. A mezőgazdaságban — a tavaszi kedvezőtlen időjárással is összefüggésben — és a szállítás-hírközlésben kevesebb eredményt értek el, mint 1978-ban. Ugyanakkor az iparban 5,1 százalékkal és a kereskedelemben 9 szándékkal a népgazdasági átlagnál nagyobb ütemben növelték nyereségüket a vállalatok. A nyereség mérsékelt bővülésének alapvető oka, hogy az értékesítés korábbi éveknél alacsonyabb növekedési üteme mellett, a vállalati munka hatékonysága nem javult, a ráfordítások a termelésnél nagyobb mértékben, 5,7 százalékkal emelkedtek. A vállalatok gazdálkodásuk során kevés gondot fordítanak a költségalakulás befolyásolására. A takarékossági intézkedések, a részeredmények ellenére még nem terjednek ki a gazdálkodás minden területére. Az évet 13 vállalat és szövetkezet, 10 állami gazdaság, valamint 209 mezőgazdasági termelőszövetkezet zárta veszteséggel. Ez utóbbiaknál a pénzügyi hiány legnagyobb része elemi károk — tavaszi fagy, ár- és belvíz — következménye. A gazdálkodók többségénél a veszteség a rendelkezésre álló forrásokból fedezhető, míg néhány vállalatnál, szövetkezetnél a pénzügyi egyensúly megteremtéséhez további vizsgálatokra és intézkedésekre van szükség. A nyereségből képezett részesedési alap összege 10,1 milliárd forint, 3,6 százalékkal kevesebb, mint 1978-ban. A vállalatok és szövetkezetek összességükben teljesítményeikkel arányban álló bérfejlesztéseket valósítottak meg, melynek következtében a részesedési alapból fedezett bérfejlesztési adó 24 százalékkal csökkent. Ugy a vállalatoknál maradó és a közvetlen anyagi ösztönzésre felhasználható részesedési alap 7,2 milliárd forint, 1,5 százalékkal nagyobb az 1978. évinél. Az egy főre számított részesedési alap — a kisebb létszámra tekintettel végül is -— 2,2 százalékkal meghaladja az előző évit. Éjjel-nappal dolgoznak Pakson az atomerőmű építői. 1980. március 17-én munkatársaink éjszakai műszakon vettek részt az építkezésen, ahol a 22-es Állami Építőipari Vállalat és alvállalkozói a reaktor lezárását végezték. Az itt dolgozó szocialista brigádok — csatlakozva a Sziklai Sándor brigád felhívásához — vállalták, hogy a XII. kongresszus megnyitásának napjára befejezik a reaktortér lefedését. Képriportunk az 5. oldalon található. Éjszaka! műszak
