Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-18 / 65. szám

&ÉPÜJSÁG 1980. március 18. Magyar-szovjet tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) ban kialakult nemzetközi kapcsolatok rendszerét meg­bízható alappá tegyük vala­mennyi, egy ilyen megállta, podást aláíró államok békés fejlődése és gyümölcsöző együttműködése számára. Nagyon nagy felelősség há­rul azokra a NATO-országok- ra, amelyek megakadályozzák a javaslat elfogadását, sőt még kollektív megvitatását is. Ezt a felelősséget sokszoro­sára növeli az, hogy újabb akadályok tornyosulnak a békés európai fejlődés útján, amelynek megvalósítását pe­dig nagymértékben elősegíte­tték a helsinki záróokmány­ban 35 ország által vállalt kötelezettségek. Egyik ilyen akadály a Washington és egyes vezető NATO-orszá- gok politikájában bekövet­kezett, a további militarizá- ció, a fegyverkezési verseny növelését elősegítő éles fordu­lat, amelyet az új közepes ha­tótávolságú rakétafegyverek Nyugat-Európában történő elhelyezéséről nemrégiben el­fogadott NATO-döntés is mu­tat. Javaslatunk, amelyet Leo- nyid Brezsnyev világosan megfogalmazott, továbbra is érvényben marad. Ha a NATO politikájáért felelős személyek nem szakítottak teljesen a józan gondolko­dással, ha hajlandók meg­hallgatni Európa és az egész világ népeinek vágyát — azt, hogy az enyhülés és a békés együttműködés körülményei között élhessenek —, akkor még mindig nem késő rtteg- találni a közös nyelvet az európai biztonsági értekezle­ten részt vevő országok szá­mára, az európai biztonság és együttműködés legfontosabb kérdéseiben. — Befejezésül szeretném kifejezni azt a meggyőződé­semet, hogy tárgyalásaink elősegítik a szovjet—magyar kapcsolatok továbbfejlődését mindkét ország, a szocialista közösség, valamennyi nép békéje és biztonsága érdeké­ben — mondotta végezetül Andrej Gromiko. PANORÁMA BUDAPEST A Német Szociáldemokrata Párt meghívására március 10—Hő. között látogatást tett az NSZK-ban Hoós János, az MSZMP KB gazdaságpoliti­kai osztályának vezetője és Horn Gyulig, a KB külügyi osztályának helyettes vezető­je. Hoós János; az SPD Friedrich Ebert alapítványa nak szervezésében, gazdasági szakértők és elméleti kuta. tők számára előadást tartott Magyarország gazdasági fej­lődéséről. Megbeszélést foly­tatott Franz Schoser-rel, az ipari és .kereskedelmi kama­rák szövetségének főtitkárá­vá!, valamint a gazdasági és a politikai élet több vezető képviselőjével a gazdasági •kapcsolatokról. Horn Gyulát fogadta Her­bert Wehner. az SPD oa.rla- menti frakciójának elnöke, Egon Balhr, .az SPD országos ügyvezetője. Horst Ehmke, a párt elnökségének tagja és az SPID több más képviselője. A találkozókon véleménycsel Pékre került sor a nemzetkö­zi élet időszerű kérdéseiről, különös tekintettel az euró­pai biztonság és együttmű­ködés helyzetére. TEHERAN Iránban folytatódik — ha vontatottan is — a pénteki parlamenti szavazáson le­adott voksolt összeszátmlálá- sra. A .nyilvánosságra hozott részeredmények változatlanul azt .muta+tiák. bo°v a.z Isz­lám Köztársasási Párt vezet: a 47 .képviselői posztból, amelynek sorsa már eldőlt, 24-et e Dárt .jelöltjei szerez­tek 'meg. A szavazatok össze"zárni á lásánál azonban lénvese'en nagyobb gondot jelent a be­érkezett három, és fél ezer OHM kiv'zsaá.tása. Báni., szadr köz-társasági elnök be­jelentettéi semmisnek nyíl vaníliák azon választókörze­tek ered mén,veit. ame1 vekben az "lőírások megszegésére vonatkozó panaszok igaznak bizonyulnak. TOKIÓ . Okita Szaburo iapán kül- ügyminilszter hétfőn találko­zott és a Törökországnak nyújtandó rendkívüli se- gélyrőli tárgyalt a kétnapos hivatalos látogatáson Tokió, ban tartózkodó Hans Mat.thö- fer nyugatnémet pénzügymi­ni,szlterrél. A japán diplomá­cia .vezetője kijelentette, hogy Japán hajlandó hozzájárulni az infláció sújtotta, szétzilált török gazdaság talpraállítá- sáihoz, de részleteket nem közölt. Mint ismeretes, Ja_- pán az elmúlt évben 70 mil­lió dollár segélyt .nyújtott Törökországnak. STUTTGART Az NSZK Baden-Württem­berg tartományában vasár­nap tartott tartomány gyűlé­si .választásokon az ellenzé­ki ,ODU az 1976-os választási eredményekhez kénest vesz­tett ugyan szavazataiból, de a vezető pártok közötti erővi szony lényegében nem válto­zott. A kömvezetvédelmi jel­szavakkal fellépő, úgyneve­zett zöldek viszont jelentő sen. előretörtek. Ez utóbbiak a hivatalos, de még ideigle­nes eredmények szerint a szavazatok mintegy 5,3 szá­zalékát .szerezték meg, és ez­zel — bekerülvén a tartomá­nyi parlamentbe — várható­lag hat képviselői helyhez jutnak. A ..zöldekre” igen sok fiatra! szavazó adta le vnksát. hasonlóan a brémai választáshoz, amelyen szín tén nagymértékben előretör­tek .a környezetvédők. A ba­den-Württemberg i regionális parlamenti választás ,a ke­reszténydemokraták számá­ra több, mint háromszázalé­kos szava zatveszteséggél zá­rult, a szociáldemokrat ák pe­dig 0,8 százalékkal estek visz. sza. A szabaddemokraták 0,5 százalékkal növelték szava­zataik számát. SALISBURY 'Lord Soames, Rhodesia brit főkormányzója, vasár­nap Salisburyiből. Londonba utazott, hogy megvitassa a brit kormány tagjaival Nagy. Britannia és az új Zimbafo- we kormánya közötti kapcso­latok jövőjét. A hamburgi teríték Hétfő esti kommentárunk. Európa véres történetében kevés hagyományosabb ellentét volt, mint az évszázados német—francia gyű­lölködés. A második világháború után még Adenauer és Charles de Gaulle rakta le a Bonn és Párizs közötti új viszony alapjait, jórészt sikerrel. Ezután az NSZK és Franciaország vezetői között rendszeressé váltak a személyi találkozók. Az idén például — amikor még csak az esztendő harmadik hónapját mutatja a naptár — a Francia Köztársaság elnöke és a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja már harmadszor ült a tárgyaló- asztalhoz (januárban, majd februárban Párizs, most pedig Hamburg volt a színhely). Ez is bizonyítja, hogy még így, havonta is, mindig bőven akadt megbeszélni — egyeztetni — vagy éppen elsimítani való. Ezt jól ér­zékelteti a négy és fél órás hamburgi vacsora meglehe­tősen gazdag politikai terítéke. A találkozót Giscard d’Estaing közel-keleti és Helmut Schmidt amerikai utazása előzte meg és mindkettőnek vitathatatlanul megvolt a maga jelentősége a mai bo­nyolult világhelyzetben. A francia államfő ezt a kör­utat használta fel annak félreérthetetlen érzékeltetésé­re: Párizs elérkezettnek látja az időt a Palesztin Fel- szabadítási Szervezet politikai felértékelésére, ami hosz- szabb távon akár a diplomáciai elismerés előzménye is lehet. Május yégén lejár az a határidő, amit a Camp David-i különmegállapodás a palesztin autonómiával kapcsolatos megbeszélésekre megszabott. Hamburgban a tárgyaló felek úgy látták: nagy szükség lenne olyan nyugat-európai kezdeményezésre, amely legalábbis megpróbálná kimozdítani ezt a fontos ügyet a jelenlegi holtpontról. Aligha ez az egyetlen téma, amellyel kapcsolatban Washington ingerültséggel vegyes aggodalommal figyel­te a hamburgi vacsora „fogásait”. A mindent választási érdekeinek' alárendelő amerikai vezetés felkészülhetett arra, hogy a francia—nyugatnémet csúcson a globális világhelyzet vonatkozásában is hall saját álláspontjától eltérő hangokat. Alighanem az erre való „felkészítést” szolgálta Giscard egyik legközelebbi munkatársának, Poniatowski ex-belügyminiszternek közvetlenül Ham­burg előtt megrendezett találkozása Brzezinski nemzet- biztonsági főtanácsadóval. Olyan fontos kérdésekben, mint az afganisztáni fejleményekre való további reagá­lás (beleértve az „ellenolimpiát”), nem volt teljes a Bonn és a Párizs közötti egyetértés — ugyanakkor egyik álláspont sem tekinthető azonosnak Carteréval. Hamarosan megtartják a Közös Piac csúcsértekezle­tét, amelyen — a pénzügyi hozzájárulások mértékétől kezdve esetleges északi-tengeri olajszállításokig — sok Londonnal kapcsolatos kérdés is szerepel majd. Nyílt titok, hogy ezt a tanácskozást Hamburgban megpróbál­ták egyfajta bonni—párizsi tengely kikovácsolásával előkészíteni. HARMAT ENDRE Olaszország SziklasmUárd patt Akadtak derűlátók, akik azt jósolták: tavaszra Itália kilábal a kormányozhatatlan- ság mocsarából. Ám a ború­látók jóval népesebb tábora nem osztotta véleményüket: szerintük a római patt szikla­szilárd alapokon nyugszik, amelyből semmiféle kiút nem kínálkozik. Nos, ha egy s más változott is az utóbbi időben Rómá­ban, alighanem a pesszimis­táknak lesz igazuk. Lézajlott a kereszténydemokraták (DC) kongresszusa, anélkül, hogy a kibontakozás legcse­kélyebb lehetőségét fölkínál­ta volna. Megválasztották a DC új vezetőit, de sem Fla- mino Piccoli főtitkár, sem Arnaldo Forlani elnök sze- ' mélye nem nyugtatta meg a kedélyeket. Ellenkezőleg, ar­ról tanúskodik az új orszá­gos tanács döntése, hogy az Olasz Kereszténydemokrata Párt következetesen követi február 14. kongresszusának irányvonalát. Ez pedig látvá­nyos jobbrafordulás, szembe- helyezkedés Aldo Moro, a meggyilkolt pártelnök szelle­mi örökségével, politikai ha­gyatékával. Ami tehát változott, aligha tekinthető kedvező előjelű­nek. Inkább tovább bonyolí­totta a belső erőviszonyokat, még kuszábbá, nehezebben behatárolhatóvá tette Róma politikáját. Ráadásul olyan időszakban, amikor az any- nyira áhított és régóta nél­külözött hatékony, stabil, szé­les társadalmi alapokon nyugvó kormányra nagy szüksége lenne az országnak BELSŐ GONDOK Mindenekelőtt súlyos belső gondjai miatt. Itália gazda­sági helyzete csöppet sem rózsás. Az infláció évi növe­kedési üteme tavaly elérte a 20 százalékot — egyesek sze­rint meg is haladta —, s az idei évre sera ígérnek a szak­értők 15—18 százaléknál ala­csonyabb rátát. Növelték ugyan az exportot — persze, ez sem csekélység a jelenle­gi világpiaci helyzetben —, sikeres idegenforgalmi esz­tendőt zártak, de a kereske­delmi mérleg mindezek elle­nére 5000 milliárd lírás defi­citet mutat. Igaz, a szakminiszter és a statisztikai intézet között egyelőre --ádáz vita folyik. Francesco Cossiga, a jelen­legi miniszterelnök Stammati miniszter szerint a passzívum ennél lényegesen kisebb, mindössze 500 mil­liárd, mert a statisztikusok kamatos kamattal, miegy­mással terhelték a deficitet. A lényegen persze ez sem változtat: Olaszország — eb­ben egyetértenek a közgaz­dászok — az idén semmikép­pen nem növeli 4,5 százalék­kal nemzeti jövedelmét, mint tette azt tavaly. Nyomasztó ra az olajimport. A múlt év- terhet ró a nemzetgazdaság­ben több mint 109 millió tóm nát vásároltak, s az olajéh­ség csillapítására 12 ezer mil­liárd líránál is többet költöt­tek. Az idén szigorú takaré­kosságot terveznek, de vajon tartják-e magukat a köz­ismerten javíthatatlan ola­szok az előírásokhoz? A gaz­dasági bajokat tetézi a mun­kanélküliség. Nem tartják ki­zártnak, hogy az állást kere­Bettino Craxi, a kormány­fői cím várományosa sők száma az idén eléri a kétmilliót, különösen a déli országrész szenved a munka- nélküliség miatt. Terror és korrupció — a mai Itália társadalmi beteg­ségei közül a két legaggasz- tóbb. Bár hosszas obstrukció után a törvényhozásban vé­gül is megszavazták az anti- terrorista rendelkezések és intézkedések új kódexét, a különböző színezetű szélsősé­ges csoportokkal szemben a hatóságok tehetetlenek. Poli­tikai gyilkosságok és merény­letek tartják rettegésben a társadalmat, s az őrizetbe vettek számával arányosan nő a terrorakcióké. Amióta Leone államfőt korrupcióval vádolták, s emiatt lemondásra kénysze­rült, Rómában már senki semmin nem csodálkozik. Az azonban még az alaposan ed­zett olasz közvéleményt is megrendítette, hogy a közel­múltban 40 tőkést —köztük sok ismert pénzmágnást — vettek őrizetbe. Állítólag több vezető kereszténydemokrata politikust megvesztegettek, s jelentős összeggel támogatták választási kampányukat. SZAVAK, SZAVAK, SZAVAK... Persze, nemcsak a belső bonyodalmak nehezítik a ró­mai kibontakozást. Itáliára egyre nagyobb nyomás nehe­zedik a tengerentúlról. Cossi­ga miniszterelnök washingto­ni látogatása és Vance ame­rikai külügyminiszter rövid római vizitje alkalmából nyo­matékos hangsúlyt kapott mindkét fél részéről a feltét­len szövetségesi hűség. Szavak, szavák; szavak — idézhetné bárki az ismert dalt. Igaz, vannak kedvező jelek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a Tiberis partjáról is a Rajna és a Szajna partját fürkészik, a nyugatnémet és a francia ál­lásponthoz szeretnék igazí­tani a magukét. De Róma helyzete sem hasonlítható sem Párizséhoz, sem Bonné- hoz. 'A Világbank és az Egye­sült Államok köldökzsinór­ján az eladósodott állam csak hangtompítóval hallathatja egyéni hangját, még ha lét­érdeke is a kelet—nyugati párbeszéd folytatása, a szo­cialista országokkal, elsősor­ban a Szovjetunióval fenn­tartott kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolata. Ilyen körülmények között még egy stabil kormánynak sem lenne könnyű dolga. Cossiga kabinetjére viszont nem illik ez a jelző. Ami pe­dig a leendő kormány meg­alakításának kilátásait illeti, Rómában teljes a bizonyta­lanság. Miután az Olasz Kom­munista Párttal az együtt­működés minden formájára Flamino Piccoli, a DC új főtitkára nemet mondott a keresztény­demokrácia, ismét a szocialis­ták felé fordult az érdeklő­dés. Craxi pártja az utóbbi időben néhány merész irány­váltással hívta föl magára a figyelmet. Állást foglaltak már a kereszténydemokra­tákkal alakítandó koalíció mellett éppúgy, mint a bal­oldali egység jegyében a kommunistákkal vállalt szo­lidaritást hangoztatva. KOALÍCIÓ CRAXIVAL? Most ismét az előbbi vál­tozat foglalkoztatja Craxit és párthíveit. Előbb ugyan be­jelentették; vége a fegyver- szünetnek, s az általuk al­kalmasnak vélt időpontban bizalmatlanságot szavaznak a kormánynak, ám mégis meg­várták a kereszténydemokra­ták kongresszusát, majd a DC új vezetőinek megválasz­tását. A szocialisták legfris­sebb álláspontja már ez: nem zárkóznak el a keresztény- demokratákkal közös kabinet megalakításának gondolata elől, ha annak élére az ő so­raikból kerül ki a miniszter- elnök. Természetesen Bettino Craxi személyében... Meglehet, ideig-óráig talán ez az új formula is kitart majd, ha á kisebb pártok — a republikánusok, a szociál­demokraták, netán a liberá­lisok is — támogatják. Ettől azonban a borúlátók tábora nem csappan meg Itáliában: a római patt csakugyan szik­laszilárd alapokon nyugszik. GYAPAY DÉNES Púja Frigyes válaszbeszéde Púja Frigyes válaszbeszé, dében őszinte köszönetét fe­jezte ki a Szovjetunió kor­mányának a meghívásért, át. adta a Maavar Szocialista Munkáspárt Központi Bízott, sága és’ a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsa elv­társi üdvözletét és baráti jó_ kívánságait. Hangsúlyozta: a küldöttség nagy örömére szol­gál, hogy látogatása egybe­esik azzal az időszakkal, amikor a szovjet emberek méltó sikerrel köszöntik a haladó emberiség nagy ün­nepét, az első proletárállam megalapítója, V. I. Lenin szü­letésének közelgő évforduló­ját. „(Mi önökkel együtt le­szünk a megemlékezésben” — mondotta. A többi közt utalt arra, hogy a látogatásra néhány nappal a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa elolt, felszabadulásunk 35. évfordulójának előestéjén került sor. — Meggyőződésem, hogy országépítő tevékenységünk­ben most is, mint a felsza­badulásunk óta eltelt három és fél évtizedben mindig, számi Ihatunk munkánk biz. tos támaszára és erőforrásé. ra, a magyar és a szovjet nép testvéri barátságára, in- temacion alista szövetségére,, országaink egyre bővülő együttműködésére — hangoz­tatta. A Leonyid Iljics Brezs. nyev elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség elmúlt évi látogatása új,lem dületet adott gyümölcsöző kapcsolataink fejlődésének. Púja. Frigyes rámutatott: az emberiség; létét közvetle­nül érintő kérdésre, a há­ború és. a béke kérdésére a szocialista közösség mindig határozott elvi választ adott és a béke megőrzéséért szállt síkba. Emellett állunk ma is, hiszen a békés egymás mellett élésnek nines és nem is le­het éssizierű alternatívája. Meggyőződésem, hogy mos­tani tárgyalásaink eredmé. ■ nyesen járulnak hozzá a kap­csolatok elmélyítéséhez a Mlagyar Népköztársaság és a Szovjetunió között. Közös nemzetközi fellépésünk fej­lesztése esyaránt szolgálja .népeink javát és a .szociális, ta közösség érdekeit — han­goztatta befejezésül Púja Fri, gyes. * Gromiko és Púja Frigyes tárgyaláséi ma folytatódnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom