Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-13 / 61. szám

© ÍvÉPÜJSÁG 1980. március 13. Még egyszer a vasárnapi mérkőzésekről Bonnyai a szekszárdiak második gólját lövi Földes kapu­jába Országos bajnokság Pécsi VSK—Szekszárdi Dózsa 1-0 (0-0). A Dózsa ser- dülőcsapatában a következő játékosok szerepeltek: Lő­rincz — Papp, Bogos, Uzner, Fodor, Töttősi, Kiss, Földesi, Juhász, Kappel, Sárközi, Csere: Hagymási Újvári. Ed­ző Kovács István. A hajrá­ban lőtt góllal -vesztett Pé­csett a Dózsa. Jók: Bogos, Földesi, Töttősi, Lőrincz. Szekszárdi Sportiskola— Olajbányász SE 2-0 (1-0). Sz. Sí: Kalmár — Stumpf, Hahn, Tóth, Dudla, Krasznai, Papp, Ferkelt, Fekete, Kurt- nacker, Molnár. Csere: Sár­közi, Répási, Schatz. Edző: Újvári Mihály. A kapu előtt határozatlan sportiskolás serdülőgárda önmaga számá­ra nehezítette meg a győ­zelmet. Gólszerzők: Ferkelt, Krasznai. Jók: Krasznai, Ferkelt, Papp. Pécsi VSK—Szekszárdi Dó­zsa 3-2 (1-1). Sz. Dózsa: Horvai — Nagy, Jakab, Tóth, Klopcsik, Csobot, Hor­váth, Marcsa, Szabó V., Kiss, Kálmán. Csere: Szabó Gy., Sörös. Edző: Kovács István. Nyomasztó fölényben ját­szott a PVSK, de csak vé­delmi hibákból szerezte meg győzelmét a dózsás ifisták ellen. Gólszerzők: Tóth, Kiss. Szekszárdi Sportiskola— Olajbányász SE 1-1 (0-1). Sz. Sí: Hujbert — László, Bölcsföldi, Komáromi, End- rődi, Bárdi, Papp, Dienes, Spiel, Wirth, Fábián. Csere: Lázár, Kiss. Edző: Jerabek Jenő. Változatos, jó iramú mérkőzés igazságos pontosz­tozkodással. Gólszerző: Wirt. Jók: Hujbert, Wirth, Dienes. Hírek Vasárnap Pécsen területi ifjúsági szabadfogású birkó­zóversenyen Jászó Dezső (DVSE) a 65 kilogrammosok súlycsoportjában 3., ugyan­ebben a csoportban Győré Zoltán 4. lett. * FÜTTY ÉS TAPS — Hogy hallottam-e a tü­relmetlenségről árulkodó füttyszót? Természetesen, hisz nekem szólt. Mint az a beszó­lás is, hogy „mi van veled ma, Józsi?”. Adorján góljá­val vezettünk, a rendkívül szervezetten védekező győriek azonban bátran kitámadtak, mezőnyben egyenrangú ellen­félnek bizonyultak. Ezen a mérkőzésen is éppen olyan akaraterővel harcoltam, mint máskor. Csakhogy igyekeze­tem ellenére sokáig semmi sem sikerült. Harmadik éve játszom a Dózsában, kapus kivételével már minden vol­tam. Hátvédként kezdtem, ta­lán nem is rosszul. Erről ta­núskodott az az értékelés — a Dunántúli Naplóban —, mi­szerint balhátvédként az NB ll. nyugati csoportjában má­sodik helyre rangsoroltak. A csapat érdeke a menetközben végrehajtott szerkezeti válto­zás következtében középcsa- tárkénti szerepeltetésemet kí­vánta. Vállaltam, ettől, kezdve viszont fokozatosan kiestem a szurkolók kegyé­ből. A tavaszi idény rajtja előtt — úgy tűnt —, ismét ré­gi posztomon játszom majd. Dorogon így is kezdtünk, sé­rülések folytán ismét változ­tatni kényszerült az edzőnk: a Haladás elleni hazai mér­kőzésen középcsatárként kap­tam helyet, örültem az akko­ri gólomnak, mint általában mindegyiknek. A foci csapat­játék, közös a győzelem örö­me, de a vereségek utáni ke­serű szájíz is. A szurkolók is gyorsan váltanak, így tör­tént ez a Győri Dózsa ellen is. A személyemnek szóló füttyöt taps váltotta fel, ami­kor a 39. és a 47. percben Föl­desi hálójába lőttem a lab­dát. A keddi edzés után jegyez­tük fel Bonnyai József fenti monológját. A GÓL ÉBRESZTŐT KONGATOTT A focira éhes dunaszent- györgyi szurkolók már na­gyon várták kedvenceik idei első hazai bajnoki mérkőzé­sét. Amióta gólgyárosuk, Ko­vács Zoltán Jánoshalma NB Il-es csapatához igazolt, egy­re gyakoribb kérdés az újon­cok háza táján: sikerül-e meg­ismételni az őszi remek helyt­állást. Nos, a vasárnapi hazai bemutatkozás nem sikerült valami fényesen. Pedig az első percek arról tanúskod­tak: nem lehet különösebb gond Nagydorog legyőzése, igazolódik lapunk tippje. A folytatás aztán mégis gond­terheltté változtatta a biza­kodó hangulatot. Elsősorban Nagy II-nek, a hazaiak fiatal csatárának a „jóvoltából”, aki a szemtanúk hitelt ér­demlő véleménye alapján az első negyedórában akár több góllal is eldönthette volna a két pont sorsát. De nem tet­te. Telt, múlt az idő. Fogyott a közönség türelme, meg a szentgyörgyi játékosok lelke­sedése is. Egészen a 67. per­cig, amikor Harsányi, a ven­dégek hátvédje a „kígyótér- ről”, úgy 35 méterről bevette Pukli kapuját. A gól ébresz­tőt kongatott, egyszeriben fel­ocsúdtak a hazaiak. A hátra­lévő húsz percben aztán nagy hajrát nyitottak, s ha nehe­zen is, de 2-1-re nyertek. Im­már sokadszor fordítottak a maguk javára vesztésre álló mérkőzést. Mi meg csak is­mételjük: mi lenne, ha a szentgyörgyiek megkímélnék szurkolóik idegeit az ilyen rizikós finálétól? A PECHES SZIBER A múlt heti 3-0-s nagymá- nyoki vereség mellett három dombóvári játékos sérülése okozott fejtörést Újvári Kál­mánnak, a DMSC edzőjének. A Tengelic elleni találkozó csapatösszeállításakor egyi­kükre sem számíthatott. így hosszú kihagyás után előtér­be került Sziber játéka. Az őszi idényben végig a tarta­lékok keserű kenyerét ette. Fél évig a „fakóban” játszott, Nagymányokon aztán egy fél­időre ismét a régi társak kö­zött kergette a pettyest. Most egész héten fogadkozott, ha féléves kihagyás után ismét tagja lehet a DMSC kezdő ti­zenegyének, akkor góllal és jó teljesítménnyel hálálja meg. A péntek délutáni ed­zést követően Újvári edző ki­hirdette a pályára lépő csa­patot, s abban Sziber is sze­repelt. A hőn óhajtott vissza­kerülésből a végén mégsem lett semmi. Miért? Peches fo­cistának vallhatja magát: a decemberi térdműtétből fel­gyógyult, de a szombat dél­utáni rossz lépés után már az utcán dagadni kezdett a lá­ba. Sérülése kiújult, vasár­nap délután gépkocsival vit­ték a pályára, hogy legalább nézőként legyen részese csa­pata 4-2-es győzelmének. A SZOMSZÉDOK SEGÍTETTEK Kisdorog vasárnap egyszer­re két vendégcsapatot foga­dott. Nem, nincs ebben semmi tévedés, kedves olvasó. Két MEDOSZ-együttest, a tevelit és a tamásit látták vendégül. No persze, nem azért, mintha mindkét ellenféllel meg akar­tak volna mérkőzni. Mi több, a kisdorogi legénység ezen a délutánon éppen Faddon ját­szott. Hát akkor? — kérdez­hetnék. Tevelen ősszel pálya- felújítást végezték, ezért a tavaszi idény 2. fordulójában kisorsolt Tevel—Tamási ta­lálkozónak idegen helyszínt kellett keresniük a teveliek- nek. A szomszédok, Kisdorog vezetői siettek segítséget nyújtani. Felajánlották: ren­dezzék náluk ezt az össze­csapást. Kitűnően előkészített salakos pálya, meleg öltözők és fürdők várták a két ven­dégcsapat játékosait. Sőt, iga­zi házigazdaként még pénz­tárosról is gondoskodtak. Ta­másiból 200, Tévéiről 300 né­ző rándult „át”, s hogy teljes legyen a kép: kétszáz jó tor­kú kisdorogi szurkoló is ott szorongott a pálya szélén. Hogy a hazai nézők kinek szurkoltak? Természetesen a szomszédoknak, akik ugyan végigtámadták a második fél­időt, de egyenlíteni csak a befejezés előtt három perccel tudtak. A két szomszédvár se­gítőkész kapcsolatát példa­ként is ajánljuk. — fi — Nemzetközi sportvezetők az olimpiáért Készül az amerikai ökölvívó-válogatott is A kiadott versenykiírástól eltérően vasárnap a KPVDSZ sakk- és asztalite- i*sz-verseny színhelye a me_ gyei sporthivatal nagyterme, illetve tanácskozóterme. Kezdés: 8,30 órakor. * Megyénk labdarúgó játék­vezetői részére a nyári tábo­rozást a már megszokott helyen, Zamárdiban, a me­gyei tanács üdülőjében tart­ják. Az időpont: május 26— 30. * Március 16-án, vasárnap három Tolna megyei játék­vezető bíráskodik (Lugasi— Ódor—Krómer) a Mázaszász- vár—Siklós Baranya me­gyei labdarúgó-mérkőzésén. * A Kaposváron sorra került területi mezei futóverseny jegyzőkönyve hiányos volt, ezért két dombóvári atléta neve abból kimaradt, me­lyet ezúttal közlünk: Parádi Beáta* (DVSE) a női ifjúsá­gi korcsoportban 2., míg Horváth Csilla az 1965-ös születésű lányok serdülő „A” kategóriájában 5. lett. Napról napra mind több vélemény lát napvilágot, amely a moszkvai olimpiai teljes részvétel mellett fog­lal állást. Az ADN hírügy­nökség tudósítója megszólal­tatta Pat Nappit, az NDK- ban vendégszerepeit ameri­kai ökölvívó-válogatott vezető edzőjét, aki többek között ezt mondta: „Ott akarunk lenni a moszkvai olimpián. Legutóbb Montreálban öt aranyérmet nyertünk ebben a sportágban, és erre sokan emlékeznek. A siker nagy lendületet adott az Egyesült Államokban a sportágnak, s ezt sem akarjuk megállí­tani” — s hogy az amerikai ökölvívók mennyire ko­molyan veszik az olimpiai részvételt, bizonyítja a szovjet, kubai és NDK-beli boxolókkal történt találkozá­suk után tovább készülőd­nek, legközelebb a lengyelek és írek ellen versenyeznek. * Venezuela olimpia bizott­ságának képviselői Caracas- ban kijelentették, hogy 30 sportolóval szándékoznak részt venni a moszkvai nyá­ri játékokon; mégpedig úszásban, ökölvívásban, súlyemelésben, sportlövészet­ben és kerékpározásban. ♦ A Stern nyugatnémet he­tilap körkérdést tett fel nemzetközi szövetségek ve­zetőihez, hogy mi a vélemé­nyük az amerikaiak által ja­vasolt „ellen-olimpiáról”. A svájci Thomas Keller, a nemzetközi sportszövetségek szervezetének elnöke többek között ezt mondta: „Az amerikaiak tekintélyes tele­víziós bevétellel akarnak nekünk étvágyat csinálni egy ellen-olimpiához. Az ő poli­tikájuk egyébként érthetet­len : először „rálőnek” az olimpiai játékokra, azután a Lake Placidben győzelmet szerzett sportolóikat nemzeti hősökként ünnepük.” Robert Helmick, a Nemzetközi Úszó Szövetség amerikai főtikára ezt mondta: „Mi állást fog­laltunk a moszkvai olimpiai részvétel mellett és emellett maradunk. Abban az eset­ben viszont, ha emiatt poli­tikai nyomás nehezedne rám legfeljebb lemondok tiszt­ségemről”. Joao Havelange, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség brazil elnöke: „Egy ellen-olimpiai részvé­tel nálunk nem kapna szó­többséget”. John Holt, a Nemzetközi Atlétikai Szö­vetség angol főtikára: „Mi elmegyünk Moszkvába!” Max Bangerter, a Nemzetközi Torna Szövetség svájci főtit­kára: „Hova jutnánk, ha minden államfő a saját el­képzelései szerint akarná a sportot irányítani”. Paul Högberg, a Nemzetközi Ké­zilabda Szövetség svéd elnö­ke. „Részt veszünk az olimpián, nem adjuk szava­zatunkat egy estleges ellen­olimpiára”. (MTI) Az utolsó fellépés előtt „Telve kedvvel és harmóniával” A Millenáris. András mér­gelődik: „Ki tudja, hány fok lesz ma a sátortető alatt ? Hiába kértük tegnap is, hogy legalább 10—12 C-fokra ,me­legítsenek’ be. Az edzés alatt 0 C-fok körül volt végiig a hőmérséklet,”. A Babilónia—Gardner pá­rosnál egy izomsérülés tette tönkre hosszú évek munká­ját, nem indulhatták az olimpián. Regőczy Krisztinát szerencsére csak hazatéré­sük után késztette pihenőre az influenza. Majdnem egy hét kihagyássali kezdhették csak újra edzeni, pár nappal a dortmundi VB előtt. Vajon a hideg 'Csarnokban esetleg előlopakodó betegség milyen éremtől, vagy remények be­teljesülésétől fosztaná meg a Regőczy—Sallai jégtáncket­tősünket — és a magyar sportot? Lake Piacid. Ha még egy pontozó úgy ítélte volna meg szereplésüket, mint, a közön­ség, akkor első téli olimpiai bajnokainkat ünnepelhettük volna itthon. András: „Amikor a külföl­di újságírók a kanadai pon­tozót meg .akarták kérdezni, hogy miért a második hely­re hozott ki, bennünket, cso­magolt és hazautazott”. iÉs egy befolyásos szemta­nú, Lord Killanin nyilatko­zata: „Mindent megteszek aziért, hogy a pontozásos ver­senyeket száműzzék az olim­piáról!”. A jégtáncban a zsűri dön­tésétől függ mindjén. És hogy ezek a döntések mitől függe­nek, azt sok körülmény be­folyásolja. Krisztina: „Tíz évvel ez­előtt még egyszerű kis szok­nyában, blúzban kifuthattam a jégre.. Ma már nagyon so­kat számít a megjelenés is. Én például az új kűrruhá- mat soha^nem veszem .fel a verseny előtt, már csak ba­bonából sem”. András: „A jégtánc nem­csak sport, de nagy show. műsor is egyben. Nemcsak sportolónak, de színésznek is kel! lenni”. Az eredményhirdetés után, a sajtószobában úgy vála­szoltak a nemegyszer tapin­tatlan, provokatív kérdések­re, hogy az újságírók meg­tapsolták őket. Krisztina: „Egyes nyugati lapok azt írták, hogy sírtam a csalódástól Ez nem igaz. Uigy meg voltam fázva, hogy a nátha az eredményhirde­téstől függetlenül (előtte is és utána még egy hétig) fa­csarta az orromat”. András: „Mindig úgy in. dulunk a jégre, hogy első­sorban a közönségnek és ma­gunknak táncolunk. Ez segít leküzdeni minden esetleges csalódást,”. /(A nézők kürjük után is, és miután felléptek a dobo­góra, percekig ünnepelték őket,.) „Ezen az estén Regőczy Krisztina és Sallai András magával ragadó előadást jnutattak be, amely a közön­séget. az első pillanattól kezdve az utolsóig a hatása alá vonta, telve tempera­mentummal, ritmussal, élet­kedvvel, teljes kedvességgel és harmóniával” — lelken­dezett a Neue Zürcher Zei­tung, A Millenáris, edzés. Egy- egy .percet futnak csak a jé­gen, utána oda a palánkhoz, ahol a képmagnóról elemzik a kéz-,,, a fejr-, a láb- a test­tartást, hogy azután egy-egy mozdulatot ötször-itízszer is Újra próbáljanak. Sallai na­gyot kiált: „Ez az! Több mint. tíz éve próbáljuk ezt a megoldást, de most jött, be először igazán”. Valószínűleg csaknem mindennap rátalál­nak egy-egy ilyen, mozdulat, ra. Ezekből lehet majd egy- egy olimpiai, világbajnoki érmet jelentő versenyprog­ram. Dortmund, VB.. Az utolsó fellépés, a hattyúdal. (András: „A csúcson akar­juk abbahagyni”.) Hogy vé­gül ig melyik lesz ez a csúcs ? Krisztina: „Verseny előtt soha nem jósolunk. Minden, esetre most, az edzéseken na­gyon jól megy a korcsolyá­zás. örülünk, hogy ezt a ver­senyt .a tévé ás közvetíti majd”. András: „Erőt ad, ha tud­juk, hogy otthon is figyelnek minket. Igaz, hogy sokkal nagyobb a felelősség, de mégis óriási érzés, ha látják, hogyan képviseljük Magyar- országot”. A róluk készült film és az olimpia óta megnőtt a pos­tájuk. Van aki csak fényké­pet, lautogrammot kér, van, aki találkát is. Krisztina: „Nagyon rosszul esett egy levél. Egy ifjúsági vezető azt írja, úgy látszik, fejünkbe szállt ,a dicsőség, elfelejtettük, iho,gy magyarok vagyunk, azért hagytuk ki programunkból a csárdást”. András.: „Nekünk mindig gondolnunk kell a helyi kö­zönségre is. Tavaly Bécsben tudtuk, hogy a nézők érté. kelik a csárdást. Az előolim. pián Amerikában is táncol­tuk még. Az ottani közönség­nek azonban ez nem mondott semmit, nem ismerik .magát a táncot, csárdás és csárdás között nem tudnak különbsé­get tenni. Kihagytuk. Ettől azonban még mint magyar sportolók léptünk a jégre... Düsseldorfban, a gálán egyébként újra táncoljuk majd”. LAMBERt GABOR Erőt ad, hogy ott hon is figyelnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom