Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-15 / 38. szám
rtEPÜJSÄG 1980. február 15. Válogatósak a gyerekek A minap az öreg iskola előtf vezetett el az utam. A kapu mellett félbe vágott vajas., sza- Jámis zsemle feküdt a földön. Egy hanapásnyi hiányzott belőle. A szomorú látvány elgondolkoztatott. Mennyi szeretettel készítgethette ezt a tízórainak valót valamelyik lurkó édesanyja vagy édesapja. És mennyit dolgozhattak érte, hogy téliszalámira is jusson! Eszembe jutottak azok az évek — a kenyér jegyes világ —, amikor egészen fiatal tanítónő koromban, egy olvasmányban előforduló két fogalmat: „zsemle, kifli”, csak úgy értettek meg a kis tanítványaim, hogy felrajzoltam a táblára, mert ők még soha nem láttak olyat. Azok a gyermekek meg is becsülték a kenyeret, örültek, ha „repeta” jutott a napközi uzsonna osztáskor. A mai gyerekek nagyon válogatósak. Hogy mennyire, azt igazán csak azok a peda. gógusök tudják, akik a napköziseket ebédeltetik. Nem fűlik a foguk a főtt ételhez. A levesbe csak bele-belefca- nalaznak, a főzeléket nem eszik meg rendesen. Legjobban csúszik a tésztaféle, legyen az metélt vagy sütemény. Piszkálgatják az ételt, biztatásra is csak ímmel-ámmal esznek. Bezzeg a cukrászda előtt, a fagylaltozónál hosz- szú sorban állnak, sokan ebéd előtt vagy helyett. Sok szülő pénzt ad ebédre a gyermeknek azért, hogy étteremben étkezzen. Magam is köztük ebédelek, látom, hogy édességra, kólára költik a . pénzt, rendszertelenül, egészségtelenül esznek. Az éberebb szülő befizet egész hétre a gyermeknek, ezzel akarja kényszeríteni az egészséges, változatos táplálkozásra. De sokszor szeretném, ha látná az édesapa, édesanya, amikor szinte érintetlenül ottmarad a kisfia, kislánya ebédje. Pénze mindig van, az ajánlatosnál több. Szomjasak. Rendszerint ebéd előtt kólát, szörpöt isznak, ami után valóban nem eshet jól a leves. A vegyes táplálkozásra szoktatni kell a kicsiket már csecsemőkortól kezdve. Minden új ízt idegenkedéssel fogad a csöppség. Gondoljunk csak arra, mennyire köpködi az első kanál burgonyapürét, a spenótot, és mindazt, ami más ízű, mint a megszokott anyatej vagy csecsemőtápszer. Még az első falat banántól is undorodik. Fökozatosan újabb és újabb ételeket kell, kanalanként emelkedő adaggal beállítani a kisbaba étrendjébe. Már csecsemőkortól kezdve ügyelni kell az étkezési idők pontos betartására. El kell érni azt, hogy mindig éhesen, jó étvággyal fogjon hozzá az evéshez. Sajnos, sok cukrot, édességet kapnak a gyermekeink, ami bizony alaposan elveszi az étvágyat. A problémát, hogy gyermekeink válogatósak, felfoghatnánk örvendetes jelenségnek is, hiszen a jólétet tükrözi. Nevelési, és a gyermekek egészséges testi fejlődése szempontjából azonban megoldandó feladatnak kell tartanunk. Szoktatással, következetes, séggel el kell érnünk, hogy gyermekeink vegyesen táplálkozzanak, és az étkezési idők pontos betartása, a soron kívüli nyalakodások tiltása eredményeként: éhesen, - jó étvággyal üljenek neki a napi 4—5-szöri étkezésnek. G. K. A jó házasság: titok. Receptjét a legönzetlenebb ember sem árulhatja el, mert rendszerint maga sem ismeri az összetevőket, ám ha mégis, .másnál úgysem válik be. Benedek István írja valahol, hogy a házassággal kapcsolatban minden szokásos fel- tételezés éppoly helytálló, akár az ellenkezője. Jó, ha a házasok hasonló korúak, de láttunk már nagyon boldog párt nemzedéknyi különbséggel, még olyat is, ahol a feleség volt negyedszázaddal idősebb a férjénél; kívánatos, hogy műveltségük, érdeklődési körük, életstílusuk egyezzék, de — Goethe a klasszikus példa rá, s rajta kívül még mennyien! — nagy szellemek olykor igen megelégedetten tudnak élni roppant egyszerű lelkekkel; helyeselhető, ha a temperamentum egyformán heves vagy nyugodt, de hányszor vonzzák egymást éppen az ellentétek, kiegészítést keresve a másikban. Ha folytatnánk a sort, végtére is ahhoz a feltételezéshez jutnánk el, hogy a házasság teljes sötétbe ugrás. Pedig ha recepttel nem is szolgálhatunk, valószínűséget mégis mutat az élet. Jóllehet vannak nagyon különböző és mégis boldog párok — ők a kivételek. És ők sem különböznek mindenben. Ha egy- egy szembetűnő vonás el is tér, mennyi más lehet még a látszat mögött, ami egyező! Az a nagy kérdés, ki mit vár a másiktól? Lehetséges, hogy nagy különbségek ellenére is ki tudják elégíteni a felek egymás kívánságait. (Goethe bizonyára nem keresett irodalmi kritikust a feleségében, a Curie házaspárt viszont éppen a közös munka hozta össze; van aki kikapcsolódást keres társában, más szilárd támaszt ingatag egyénisége mellé, és van eset, amikor két egyforma szabású jellem tudja lépteit tökéletesen összehangolni.) A válási statisztikák — negatív módon — mindenesetre amellett szólnak, hogy a hasonló neveltetés nagy kötőerő, mert az elváltak között a „heterogén” házasságok aránya háromszorosa a „homogénokénak”. (A heterogén házasság azt jelenti, hogy a felek más-más tájegységből, társadalmi rétegből, családi helyzetből érkeznek, eltérő igényekkel, életmóddal, szokásokkal, műveltséggel.) A sok tekintetben különböző, ellentétes gyermekkori emlékeket hordozó emberek össze- hangolódása igen sok türelmet, megértést igényel, annak belátását, hogy ami más, az azért még nem rossz; és persze időt is, amiből manapság mindenkinek kevés van. Kezdetben a szerelem sok mindent eltakar, és aki fiatal, el sem tudja képzelni, hogy a múló idő miként változtat érzést, embert, összetartozást. A legnagyobb titok.: miként lehet megőrizni a szerelem lángját, hogy az ne fúljon az unalom hamujába? Az egyetlen biztosíték a lelki harmónia, mely ha megvan, a szerelmet is ébren tartja. Valahogy olyanformán, amint a kenyeret, kávét, teát sem unjuk meg, noha napi táplálékunk, s minél inkább megszoktuk, annál kevésbé tudjuk nélkülözni. Igen, a szeretetté növekvő szerelem pótolhatatlanná teszi a másikat. A lelki harmónia sok szálon fonódik. Beletartozik, az is, hogy a férj az anya-, s a feleség az apaeszményt keresi a másikban, és rendszerint csak akkor találja meg, ha az megbecsüli az őt felnevelő családot. Minden ember magában hordja az őt elindító család képét, lenyomatát s így valójában nem két ember, de két család házasodik egymással a fiatalok személyében, még akkor is, ha ők ennek nincsenek tudatában. Lázadozhatnak, . bírálhatják felmenőiket, ahogy múlnak az évek, azok mind elevenebben élnek bennük. És beletartozik a lelki harmóniába a másik alkatának, lényének elfogadása és tiszteletben tartása. Régen rossz, ha valaki azzal a szándékkal házasodik, hogy majd „meg- neveli” a párját. Mindketten fejlődnek, változnak az évek során, de ahhoz, hogy együtt, egy irányba fejlődhessenek, az is kell, hogy tiszteljék egymás egyéniségét, s ne akarják azt a maguk képére gyúrni. Idetartozik ‘egymás körének, barátainak, könyveinek, kedvteléseinek tisztelete, elviselése is. A mai városi ember idő és tér nyomása alatt él: szabad ideje kevés az összeszokáshoz, a tér, amely párjával összezárja viszont szűk: nagyon meg kell gondolnia, kivel fogja élethosszig bírni az összezártságot? És kibírja-e együttlétük a gyermekek terhelését? Tudnak-e majd alkalmazkodni egymáshoz és ahhoz az új közösséghez, amelyet ők hoztak létre, de amelynek mindketten részei lesznek ? Szeretet, jószándék, alkalmazkodókészség esetén a házasság sok mindent kibír. Csak egyet nem: az önzést. Aki önmagát szereti a világon a legjobban, az lehetőleg ne házasodjék. Bozóky Éva Migrénnek is nevezik azt a kínzó és gyakran ismétlődő fejgörcsöt, amely sok esetben visszavezethető a nyaki gerincoszlop, vagy porckorong valamilyen károsodására. Mozgásszerveink bizonyos hibás működését azonban — legalábbis kezdeti stádiumában — gyakorlatterápiával kiküszöbölhetjük. A bécsi ortopédklinika egyik jeles orvosa könnyű gimnasztikái programot dolgozott ki, amely a gerincoszlop normál funkcióját segít helyreállítani, és a nyak, tarkó területén észlelt feszítő érzést megszünteti. A program alapja a rendszeres, minden reggeli fejtorna. Aki szorgalmas és a gyakorlatokat este is elvégzi, hamarabb számíthat eredményre. A—B) Fejünket előre- hátra és kétoldalt hajtjuk, ezzel oldjuk fel a tarkót feszítő érzést. C) A merev nyakizmokat úgy lazítjuk, hogy nyújtott nyakkal balról-jobbra és vissza félkört írunk le fejünkkel. D) Helyezzük tenyerünket a fejtetőre és nyomjuk fejünket a könyökünk felé. E) Szorítsuk állunkat a mellünkre. Helyezzük kezünket a fejünkre, majd egy másodpercig erőteljesen nyomjuk homlokunkat a tenyerünkhöz. F) Emeljük föl fejünket, helyezzük mindkét tényé, rüntobe állunkat és lassan szorítsuk lefelé, amíg mellünkig nem nyomtuk. G) Lehajtott fejünket lassan emeljük föl és szorítsuk hátra, bele összekulcsolt kezünkbe. Subaminta Párna- és falvédőszőnyeg-mintát mutatunk be, amelyet nagy lyukú műszálas kongréra, vastag fonállal és subatechnikával lehet elkészíteni. A bemutatott érdekes minta, jól illik modern lakásba, modern bútorok közé. Leghatásosabb két színből variálva, mutatós például a piros-fekete, fekete—sárga, vajszín—négerbarna színösz- szeállítás. A kongrét egyforma négyzetekre osztjuk, aztán előbb grafitceruzával felvázoljuk a motívumot, majd ha jól sikerült, filctollal erősen utánahúzzuk. Az alábbi receptek 10 adag elkészítéséhez elegendők. ÄRPAGYÖNGYKRÉMLEVES Hozzávalók: Arpagyöingy 20 dikig, liszt 7 dkg, vaj 5 dkg, itej 5 dl, (tejszín 1 dl, tojássárga 1 db, só ízlés szerint, babérlevél 1 db, citrom fél db, cukor ízesítés szerint. A beáztatott árpagyöngyöt feltesszük főzni, megsózzuk, és jó puhára főzzük. Közben 4 'dkg vajból, liszttel világos rántást készítünk és forró tejjel felengedve gyorsan simára keverjük, megsózzuk és lassú tűzön jól kiforraljuk. Ha az árpagyöngy megpuhult, szitán áttörjük, és a főzőlével együtt hozzátesz- szük a levesszerű besame!- hez. Simára keverjük, kevés cukorral, citrommal, babérlevéllel ízesítjük és mérsékelt tűzön, lassú forrással 10—12 percig főzzük. Finom szűrőn átszűrjük, és tejszínnel elkevert tojássérgát aduink hozzá. Tálalásig vízgőzben tartjuk melegen. A megmaradt vajat rácsepeg, tétjük, hogy ne bőrösödjön meg a teteje. ARPAGYÖNGYGULYAS Hozzávalók: Marba apróhús 60 dkg, zsír, 6 dkg, vöröshagyma 25 dkg, fokhagyma 1 dlkg, pirospaprika 3 dkg, .zöldpaprika. 25 dkg, paradicsom 10 dkg, árpagyöngy 20 dkg, só ízesítés szerint, köimlényirnlag, ízesítés szerint. A marha apróhúst kisebb kockákra vágjuk, zsírban megifonnyiasztjuk az apróra vágott hagymát, megszórjuk paprikával, és összekeverve kevés vízzél engedjük fel. Zsírjára pirítva beletesszük a húat, megsózzuk, ismét zsírjára pirítjuk. Kevés vizet hozzáadva, betakarva, mérsékelt tűzön, rövid lében majdnem puhára pároljuk. A fokhagymát kevés köménymaggal együtt pépszerű finomságéra vágjuk és ezzel ízesítjük a pörköltet. Ha majdnem puha, zsírjára pirítjuk és hozzátéve a beáztatott árpagyöngyöt, addig pároljuk, miig puhulni kezd. Hozzátesszük a vágott zöldpaprikát és (friss paradicsomot, majd annyi vízzel engedjük fel, hogy -tíz adag levest kapjunk. Ezután sózzuk, és puhára főzzük. Tálaláskor előmelegített leve- sesltálba, vagy csészébe adagoljuk a forró levest. A marcipán származása A marcipán egyik legkedveltebb édességünk, melyet a cukrászok és a háziasszonyok egyaránt szívesen készítenek, mert sütemények tölteléke, díszítése, de önmagában is kiváló csemege. Történetét két időszakra vezetőik vissza : az egyik szerint Perzsiából származik, ahol rituális célokra készítettek először marcipánt:. Az első adatok szerint 2—3000 évvel ezelőtt mandulából, olajból és mézből készítették ezt a képlékeny, ízes anyagot. Perzsiából került tovább a szomszédos országokba, így a Szentföldre is, ahonnan a középkorban keresztes hadak hozták magúkkal Európába. Valószínű, hogy ebből származik sokféle un. „ketleti édesség” is, melyek anyagai között ma is ott szerepel a méz vagy cukor és többféle oliajos mag őrleménye. A másik verzió szerint az 1400-as években tűnt fel a marcipán Velencében, ahol a pestis- járvány idején orvosságként, a pestis ellenszeréül adták a lakosságnak. Április 25-én, Szent Márkus napján osztották ki és cukorból meg mandulából készítették. A neve is állítólag innen származik: „Marci panis”, azaz „Márkus kenyere”. A velenceiek szájhagyománya szerint a városban ebben az időben élt Badrut cukrászmester, akinek Mária nevű kislánya apja. távoaiétében bejároga- tott a műhelybe és ott cukrászt játszott és tréfából mandulát kevert a mézbe. Ez nagyon ízlett neki is meg apjának is, aki az új édességet „Márkus- kenyérmek” nevezte el és ettől kezdve e néven kezdte árusítani. Az un. „lübecki krónikában” is szerepel a marcipán: 1407-ben ugyanis a várost ellenség támadta meg és az éhező lakosság részére a városi raktárban lévő mandulából és mézbői egy ügyes péksegéd édes kenyeret, marcipánt sütött. Nehéz tehát megmondani hogy honnan ered a marcipán, ám egy bizonyos, hogy az egész világon ismerik és kedvelik. Magas tápértéke, finom íze miatt ma is népszerű édesség. Jellemzésül megemlítjük, hogy a II. világháború idején Német- országiban a közellátási hivatalok a lakosságnak karácsonyra 50 gramm csokoládét vagy ehelyett ugyanennyi marcipánt utaltak ki, mint ünnepi csemegét. Néhány évtizede nálunk tovább fejlődöbt a marcipán kultusza. Nemcsak a háztartásokban, hanem a cukrászatokban is sokféle módon alkalmazzák: torták befedésére, változatos díszek, figurák készítésére, vagy sütemények töltelékeként alkalmazzák. Fejgörcs ellen fejgimnasztika
