Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-19 / 41. szám

e "népújság 1980. február 19. lérkezett a nagy nap. Megyénk parasztfiatal­jainak legjobbjai ma délután indulpak Bu­dapestre, hogy ott részt ve­gyenek a falusi dolgozók or­szágos spartakliádján. Bátran mondhatjuk, hogy a megyei és a járási TSB-k mindent megtesznek annak érdekében, hogy a versenyzőket kellően előkészítsék a nagy verseny­re. Hetek óta rendszeres ed­zéseket tartottak a fiatalok­nak. annak érdékében. hogy az országos versenyen jó eredményekkel bizonyítsák be. hogy megyénkben ma 'már a legkisebb helység­ben is sportolnak a dolgo­zók, ma már nemcsak meny- nyiiségi, hanem minőségi sportról is beszélhetünk. Megyénk színeit azok a falusi dolgozók képviselik, akik a járási spartakiád megnyerése után* a megyei versenyen is bebizonyították, hogy méltóan tudják képvi­selni megyénk színeit. Ma délután az alábbi verseny­zők indulnak Budapestre, az országos spartakdádra: Nők: 100 m: Héj jós Júlia (öcsény), Széki Sára (öcsény). 500 m: Héj jós Jú­lia (öcsény). Doszpod Júlia (Harc). Magas: Takács Otti­lia (Harc), Illés Mária (Szentpéter-Szőlőhegy). Tá­vol: Sárosdi Julianna (Paks), Szeteli Ilona (Szálka). Súly: Telegdi Rozália (Tengelic- Szőlőhegy), Illés Mária (Szentpéter-Szőlőhegy). Grá­nát: Nemes Piroska (Öcsény), Kupusz Júlia (Öcsény). Huszonöt éve történt Előkerestünk néhony újságot, mely 1955-ben. tehát 25 éve jelent meg. Kiváncsiak voltunk, miről irtunk akkor, mi­lyen sportesemények akadtak megyénkben. Sok érdekes dol­gát találtunk. Ebből készítettük az összeállítást, annak remé­n, hogy az olvasóinkat is elszórakoztatjuk. Megkeres- két volt sportolót, megkérdeztük miként és mire tud­nak visszaemlékezni a 25 évvel ezelőtt történtekről, az elmúlt negyedszázadban hogy alakult életük. ■■■■■ • Az országos spartakiádra indulnak Férfiak: 100 m: Szőke István (Sárpilis) Sümegi Ist­ván (Báta). 400 m: Csegezi Szilárd (Mórágy), Nagyfalusi József (Varsád). 1000 m: Cse­gezi Szilárd (Mórágy). Szőts Zoltán (Gyönk). Magas: Har­sányt László (Döbrököz), Tóth István (Harc). Távol: Tóth István (Harc), Szőke István (Sárpilis). Súly: Mol­nár Gyula (Szentpéter-Sző­lőhegy), Szőgyéni Géza (Kurd). Gránát: Hencze Sándor (Dunaszentgyörgy), Szőgyéni Géza (Kurd). Ke­rékpár: Sebestyén Imre (Szálka), Bartus György (Ten- gelic). Patai István (Tenge­Torna nők: Kovács Olga (Gyönk), Budai Katalin (Gyönk), Ludvig Aranka (Gyönk, Botos Júlia (Gyönk), Rezneki Éva (Gyönk), Hern Erzsébet (Gyönk). Férfiak: Benizs István (Tengelic), Huber László (Tengelic), Máésik László (Tengelic), Szűcs István (Tengelic), Varga József (Tengelic), Varga István (Tengelic), Dózsa Ferenc (Tengelic), Hu­nyadi Lajos (Tengelic). Röplabda: nők: Ludvig Aranka (Gyönk), Fenyvesi Erzsébet (Gyönk), Bogár Vil­mos né (Gyönk), Botos Julian­na (Gyönk), Rezneki Éva (Gyönk), Budai Katalin (Gyönk), Kerekes Ilona (Gyönk). Férfiak: Kilián György (Sióagárd), Molnár Zoltán (Sióagárd), Vigh Ist­ván (Sióagárd), Somogyvári Ottó (Sióagárd), Balogh Jó­zsef (Sióagárd). Pető József (Sióagárd), Nagy Andor (Sió­agárd). A SPARTAKIÁD ORSZÁGOS DÖNTŐJE UTÁN Szeptember 8—11-ig, ren­dezte az OTSB, a falusi dol­gozók spartaikiádjának orszá­gos döntőjét Budapesten. Meg kell állapítani, hogy az OTSB ezt a spartakiádot az elmúlt évekhez viszonyítva sokkal jobban, tökéletesebben rendezte meg. A vidéki sportolókat — így a Tolna megyei sportoló­kat is — a pályaudvaron ün­nepélyesen fogadták a Bu­dapesti Kinizsi sportolói. A sportolók elhelyezése és ellá­tása tökéletes volt. emellett a szórakozásról sem feledke­zett meg a rendező bizottság. Sportolóink budapesti tartóz­kodásuk alatt megtekintették a Fővárosi Nagycirkusz dísz­előadását, az EMAG gépgyár üzemrészeit. A sportcsarnok­ban a VIT-en szerepelt mű­vészek színvonalas előadásá­ban gyönyörködtek. Vasár­nap este a KISZ központi vezetőség a Gorkij-kultúr- házban a falusi sportolók ré­szére bált rendezett. Sportolóink eredményeivel elégedettek lehetünk, külö­nösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az összetett pontversenyben Tolna megye tavaly a 17. helyen végzett, míg az idén a 8. lett. Me­gyénk sportolói közül leg­jobb eredményt a tengelici Bartus György érte el, aki a 30 kilométeres kerékpár- versenyen elsőnek ért célba. A tengelici sportoló ezzel el­nyerte a Szabad Föld által felajánlott Favorit verseny­kerékpárt. Az ugyancsak tengelici Patai István ver­seny közben bukott és így nem ért el helyezést. Ha Pa­tai nem bukik, minden bi­zonnyal az első öt között vé­gez. A szálkái kerékpáros lány, Sebestyén Irma, Patai sorsára jutott, mert még a verseny elején egy másik versenyző a gépébe sza­ladt, mely tönkrement és így a versenyt fel kellett adnia. A döbröiközi Harsányi László magasugrásban 166 cm-es ugrásával 2. helyezést ért el. Harsányi magasug­rásban 1. helyezést ért volna el. ha 155-nél nem javít. Nemes Piroska a cserenc- pusztai atlétalány 48,56-os gránátdobásával 2. helyen végzett. A férfi gránátdobás­ban a dunaszentgyörgyi Hencze Sándor 3. helyezést ért el, ami egész jó eredmény­nek számít. 500 méteren az őcSényi Héjjos Júlia 1:31,5- ös eredménnyel 6. helyen végzett. A gyönfci járásból a szentpéter-szőlőhegyi Illés Mária súlylökésben 7,86-os dobásával a 7. helyen vég­zett. Férfiak közül még egy 7. helyezést értünk el súly­lökésben Szőgyéni Géza kur­di fiatal 10,71-es dobásával. A bonyhádi járásból Mórágy­ról vett részt Csegezi Szi­lárd a versenyen, aki jobb taktikával az első négy kö­zött végezhetett volna. A tengelic-szőlőhegyi fér­fitornászok, bár a 7. helyen végeztek, de olyan dicsére­tet kaptak, melyet egyetlen résztvevő tornászcsapat sem kapott. Nem kisebb sze­mélytől, mint Pataki Ferenc olimpiai tornászbajnokunktól. A négynapos budapesti verseny alatt versenyzőink megtekintették a Magyar- ország—Lengyelország atléti­kai viadalt, melyen mint is­meretes. két világcsúcs is született, de emellett még országos és stadioncsúcsok születtek. Sportolóink tetszé­sét teljes mértékig elnyerte ez a verseny. Mint mondot­ták, sokat tanultak ezen a kétnapos versenyen. Sportolóink eredményeivel — mint bevezetőben is mon­dottuk — elégedettek lehe­tünk, de ez nem jelentheti azt, hogy babérjainkon pi­henjünk. A járási és megyei TSB-,nek egyik legfontosabb feladata továbbra is a falu sportjának további megerő­sítése, segítése legyen. A TSB-szervek már a téli hó­napok alatt fogjanak hozzá a sportkörök megerősítéséhez, újabb fiatalok bekapcsolásá­val még több fiatalnak biz­tosítsák a sportolási lehető­séget. hogv a jövő évi spar- takiádon még jobb eredmé­nyeket érhessenek el me­gyénk paraszítfiataljai. Első versenye: 1948. március 15. BLső kérdésünk Bartus György­höz : — Mikor kezdteti a kerékpá­rozást? — Ennek története van. öcseny- ben laktunk és az 1848. március 15-i nemzeti ünnep századik év. fordulójára készültünk. Az isko­lában a tanár lelkes beszédet tar­tott, majd felszólított bennünket, jelentkezzen, aki akar indulni március 15-én a kerékpárverse­nyen. Feltartottam én is a kezem és csak utána döbbentem rá, még kerékpározni sem tudok. Egy hó­nap volt vissza, közben apám kerékpárját „elemeztem”, hogy tanuljak vele. Váz alatt már meg­tanultam hajtani, de elestem, el­törött a gép. Apám szigorú volt, eltiltott. Csak nagy könyörgésre, miután mondtam., hogy március 15-én indulni szeretnék, engedte meg, hogy tovább gyakoroljak. Decs határában volt a rajthely, míg a cél öcsény központjában. Szépen feldíszített géppel indul­tunk, de néhány száz méter után észrevettem, mindenki megelő­zött. Utolsónak érkeztem a cél­ba. nagyon szégyellem magam. Ennek ellenére ma is kedves emlékként őrzöm az emléklapot, meliyet akkor minden induló ka­pott. A versenyv után elkesered­tem és elhatároztam, hogy soha többé nem versenyzek. — És mégis? — Igen, 1949-ben Tengelicre köl­töztünk, velem egv idős gyere­kekkel sokat hajtottuk a géDet. Néhai Zsámbóki Fábián bácsi szervezett egy kerékpárversenyt és Patai István barátom hívott: menjek én is. Községi verseny volt, vagy húszán indultunk a 15 —18 kilométeres távon. A ver­senyt én nyertem Patai előtt ép kaptam a két kerékpárkü’sőt. melyet a legjobbnak felajánlot­tak. — És arra vissza tudsz-e emlé­kezni, hogy a spartakiádverse- nyekre ki beszélt rá? — Hogyne. Tengelic központ­jában te és Barbacsy Imre. az akkori járási TSB-einök agitáltá­tok a fiatalokat, hogy vegyünk részt a spartakiád versenysoroza­ton. A jelekből ítélve tudtatok agitálni, mert jó néhányan elin­dultunk a hazai, majd a járási versenyen. A megyei döntőn Pa­tai és én bizonyultam legjobb­nak, így kerültem Budapestre, az országos döntőre. — Ahol első lettél és megkap­tad a Szabad Föld tiszteletdíját, a Favorit versenykerékpárt. — Igen, boldogságom határta­lan volt. Hadd mondjam el, még ma is megvan és nagyon vigyá­zok rá. Egész életre szóló él­mény emléke. — Miként alakult a verseny után életed? — A Szekszárdi Spartacus szí­neiben egy évig versenyeztem, majd következett a katonaság, tiszti iskolára kerültem. Utána 1959 végén a KISZ járási bizott­ságán, majd a KISZ megyebizott­ságon dolgoztam. 1964-től a K Huszonöt éve a két tenge­lici versenyző. Balról Bar­tus György, jobbról Patai István paksi járási titkára lettem, ma> a paksi járási pártbizottságon dolgoztam munkatársként. A Paksi Állami Gazdasághoz kerül­tem párttitkárnak, ahol nyolc évig töltöttem be ezt a tisztséget, most ugyanitt három éve a sze­mélyzeti osztály vezetője vagyok. — Az elmúlt 10—15 évben gyak­ran találkoztunk a MEDOSZ ver­senyein, mindig a sportolókká! tartottál. Ezek szerint változatla­nul szereted a sportot? — Szeretem a sportot, sokat köszönhetek neki. Többek közö azt, hogy egészséges vagyok, még nem voltam beteg, nem et­tem gyógyszert. Mindig igyekez­tem a sportot, a sportolókat va­lamilyen formában segíteni, tá­mogatni, talán ezzel érdemeltem ki, hogy 1974-ben a Testnevelés és a Sport Kiváló Dolgozója ki­tüntetést kaptam. — Ha jól tudom, ma már nem kerékpározol, felcserélted — mint közlekedési eszközt — az autóval. — Igen, mivel feleségem is rendszeresen vezet, így ké autónk van, egy Trabant és egy Zsiguli. Viszont két kislányom kitűnően kerékpároz. — Mint volt versenyző, biztos figyelemmel kíséred a szekszárdi kerekesek szereplését. — Igen, örülök sikereiknek, de sokszor eszembe jut, ha mi ak­kor Patai Pistával) ilyen körül­mények között, ilyen gépekkel versenyezhettünk volna, esetleg még több szép sikerre emlékez­hetnénk. Persze így is elégedett vagyok, hisz 25 éve a sparta'’* országos döntőn a Tolna me­gyeiek közül én voltam az egyet­len, aki első helyen végzett. Rég volt, szép volt! Vezető edző a PMSC-nél Harsányi Lászlóval Pécsen, a Tüzér utcai sporttelep iro­dájában beszélgettünk. Sze­mélyét nem kell bemutatni Tolna megyében, hisz döbrö- közi származású, később Bá- taszéken tamcott, majd Szek- szárdon, a megyei sporthiva­talnál dolgozott, mint mód­szertani főelőadó. Életútjáról, sportpályafutásáról vallattuk. — Döbröközön végeztem az általános iskolát, majd Dom­bóváron a Gőgös Gimnázium­ban érettségiztem. Miriszlai Ernő testnevelő középtávfu­tót vélt bennem felfedezni, de néhány verseny után kiderült, erre alkalmatlan vagyok. Az­tán szinte észrevétlenül az is­kola legjobb magasugrója let­tem. Közben űztem a labda­rúgást is, Döbrököz csapatá­ban játszottam néhány éven át. — Az országos spartakiád döntőre vissza tudsz emlékez­ni? — Igen. Akkor mév voltak a spartakiád helyi versenyek, melyet körzeti, majd járási verseny követett. Nem jelen­tett nagy feladatot elsőnek lenni a járásin sem, sőt a me­gyei versenyen is egyedül ér­tem el magasugrásban olyan eredményt, mellyel az orszá­goson esélyem volt dobogón végezni. Az országos döntőt a Népstadionban rendezték, ahol 155 centimétert csak másodiknak tudtam átugor- ni, így a 166 centiméterrel csak második lehettem. Örül­tem ennek a helyezésnek, bár Dombóváron a gimnáziumban rendszeresen megugrottam a 170 centimétert is. — A spartakiád után hogy alakult életed? — Megmaradtam az atléti­kánál, közben másfél évig tényleges katonai szolgálatot teljesítettem. A Dalmandi Ál­lami Gazdaságban dolgoz­tam, elvégeztem a tanítókép­zőt. Ezt követően Bátaszékre kerültem, ahol néhai Novák István rábeszélt, hogy ismét atlétizáljak, de elkezdtem az edzői munkát is. Míg Báta- széken voltam, a Testnevelé­si Főiskolán a tanár szakot levelezőként elvégeztem, ott is ugrószámokban specializál­tam magam. Mint említettem, közben atlétizáltam is és már nem jelentett nagy feladatot a 180 centiméteres magasság sem. — A következő állomás Szekszárd volt. — Igen. 1965 őszig voltam Bátaszéken, majd Szekszárd- ra, a megyei sporthivatalba kerültem módszertani főelő­adónak. 1971-ben a TF-en szakedzői oklevelet szerez­tem, a Szekszárdi Dózsa ed­zője lettem, ahol kialakult a szakosodás, így a magasugró- és a dobóatléták kerültek hozzám. Volt Bátaszéken egy tanítványom, N. Kovács Éva, aki már akkor ifjúsági válo­gatott lett. 1971-ben N. Ko­vács Éva a Szekszárdi Dózsa atlétája volt és az olimpiai keret tagja lett. — És következett a PMSC. — Igen. 1975. január else­jétől vagyok a PMSC atléti­kai szakosztályának vezető edzője. Az A kategóriás szak­osztály közel háromszáz ver­senyzőt foglalkoztat, ahol ti­zenhét edző és ugyanennyi pályamunkás biztosítja a jó feltételeket, illetve a szakmai munkát. Két versenyzőnk esetleg számításba jöhet, hogy kijut a moszkvai olimpiára: az alsónánai származású Tor­ma Ibolya gerelyhajításban 60 méter körüli eredményé­vel, és Péley Bernadette, aki­nek ideje 800 méteren 2:03. — Hogy érzed magad az új munkahelyeden? — Jól, mert- ideális körül­mények között tudunk dol­gozni, mert a feltételek meg­felelnek az A katégóriás szakosztálynak. A Tüzér ut­cai sportlétesítményen van 400 méteres, hatsávos salakos futópálya, 130 méter hosszú futófolyosó, annak végében távolugrógödör, épül a 18x24 méteres terem a téli fel­készüléshez, van erősítőter­münk. Versenyzőink közül évente 20—25 tagja valamely válogatott keretnek. — További célkitűzéseid? — A PMSC feladata atléti­kában, úszásban, súlyemelés­ben és birkózásban néhány olyan versenyzőt nevelni — nagy, komplex szakosztályo­kat fenntartani — ahonnan a legtehetségesebbek kijuthat­nak az olimpiára. Természe­tesen már 1984-re gondolunk. Ennek érdekében dolgozunk és mivel a feltételek jÓK. ki­tűnő segítőtársaim vannak, biztos vagyok, az OTSH cél­kitűzéseinek eleget tudunk tenni. A BORSODI VEGYI KOMBINÁT GYÁREGYSÉGE SZEKSZÁRD, PALÁNKI ÚT azonnali belépéssel felvesz NAGY GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ SZEMÉLYGÉPKOCSI­VEZETŐT. Jelentkezni lehet a munkaügyi előadónál. (357) A Tolna megyei Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat pályázatot hir­det főiskolai végzettség­gel OKTATÁSI CSOPORTVEZETŐ munkakör betöltésére. Élelmiszeripari főiskolai végzettséggel rendelke­zők előnyben. Továbbá felveszünk gya­korlattal rendelkező GYORS- ÉS GÉPÍRÓKAT. Jelentkezés: A vállalat személyzeti és oktatási osztályán (Szekszárd, Keselyűsi út 24.). (368) A BONYHÁDI ÁFÉSZ boltvezetőt és helyettest keres nagy forgalmú bonyhádi vegyesboltjába. Jelentkezés: a központi irodában, Bonyhád, Rákóczi u. 6. (385) Szekszárdi Költségvetési Üzem a lakosság és közületek részére FUVART ÉS gépi földmunkát VÁLLAL, valamint BETONT AD EL. Igénybejelentés: Szekszárd, Tartsay V. u. 8. (318) A Népstadionban a léc felett Harsányt László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom