Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-12 / 35. szám

6 NÉPÚJSÁG 1980. február 12. — v;-. Huszonöt éve történt Előkerestünk néhány újságot, mely 1955-ben, tehát 25 éve jelent meg. Kíváncsiak voltunk, miről írtunk akkor, mi­lyen sportesemények akadtak megyénkben. Sok érdekes dolgot találtunk. Ebből készítettük az összeállítást an­nak reményében, hogy az olvasóinkat is elszórakoztatjuk. Megkerestünk három volt sportolót, megkérdeztük miként és mire tudnak visszaemlékezni a 25 évvel ezelőtt történ­tekről, az elmúlt negyedszázadban hogy alakult életük. A hátaszéki atléták Budapesten Csak röviden Labdarúgás: Pincehely— Döbrököz 5-1 (1-0). Másod- osztályú mérkőzés, 500 néző. Jók: Fodor (a mezőny leg-, jobbja), Horváth. Takács, il­letve Balaskó, Kollár és Pa­jor. * Budapesten a Sportuszo­dában bonyolították le Ma­gyarország 1955. évi ifjúsági úszóbajnokságait. A verse­nyen a Tolna megyei úszók is képviseltették magukat és a tolnaiak révén értékes he­lyezéseket szereztek. Me­gyénk sportolóinak eredmé­nyei: 4x100 méteres gyors­váltó : ... 5. Tolna megye 5:44,3, 100 méteres női gyors­úszás: ... 5. Hermann (Tol­na megye) 1:17,8. 100 m női mellúszás: ... 5. Takács 1:31,5. 4x100 méteres női ve­gyesváltó: ... 5. Tolna me­gye 6:11,6. * Tanulj meg úszni moz­galom! a tamási járásban. A tamási járási TSB az elmúlt hetekben komoly szervező munkát végzett az úszás nép­szerűsítése érdekében. Csak Tamásiban a Tanulj meg úszni mozgalom keretében közel kétszáz fiatallal ked- veltették meg az úszást, ennyien vettek részt a járási TSB által rendezett úszóver­senyen. * A szekszárdi járási TSB mellett működő atlétikai tár­sadalmi szövetség Szekszár- don rendezte a járás ez évi atlétikai pályabajnokságát. A részt vevő sportkörök: Báta- széki Törekvés. Tolnai Vö­rös Lobogó, Öcsényi FSK, Deosí Traktor, Bátai FSK, Sárpilisi Sportcsoport. Jelez­te részvételét, de eddig tisz­tázatlan okból távolmaradt a versenyről: Tengelic, Sió- agárd. Fadd. Harc, Alsónána. * A dombóvári községi ta­nács a sportért: A dombóvá­ri tanács a vállalati, üzemi fiatalok részére Tanács-ku­pát írt ki. Hatszáz néző iz­gulta végig a röplabda­mérkőzéseket. A röplabda- kupába nevezett csapatok: Honvéd Élelmezési Raktár, I. számú Téglagyár, Malom, Járási tanács, Ruházati Ktsz, Tűzoltóálosztály. Cement­ipari Vállalat, MÁV For­galom. Földműves Szövetke­zet. A mérkőzéssorozat elő­reláthatólag két hétig tart. * Szekszárdi Dózsa—Dombó­vári Bástya 4-1 (2-0). Szek- szárd. 2500 néző. Vezette: Streer. Sz. Dózsa: Póta — Hosszú, Farkas, Nagy, Ihász, Vigh, Pólón. Marosi, Dósai, Majnay, Pusztai. Dombóvár: Kalapis — Tamás, Herbai, Makár, Kardos, Fenyvesi, Oláh, Vincze, Kerecsenyi, Schiffler, Zámbó. Jók: Far­kas, Hosszú, Pólón, illetve Vicze, Oláh és Zámbó. * Alapszabállyal működő fa­lusi sportkör alakul Udvari­ban. Jelenleg még csak sport állandó bizottság működik Udvariban, amelynek elnöke Radványi György, aki fáradt­ságot nem ismerve dolgozik, hogy a sportcsoportból alap­szabállyal működő falusi sportkör legyen. A szervező bizottság rövid idő alatt óri­ási munkát végzett. Több mint háromszáz tagja van a sportcsoportnak. Az oldalt irta és összeállí­totta: Nyakas István rovat­vezető. A Bátaszéki Törekvés at­létái az elmúlt hét végén Bu­dapesten, az Építők verse­nyén szerepeltek. Az atléták egy része nem tudott rajthoz állni, mivel két versenyt is előre hoztak, illetve elhalasz­tottak. Ez mindenesetre azt bizonyítja, hogy a tervszerű­séggel, a pontossággal a fővá­rosi versenyeken is baj van. Sajnos a margitszigeti MHK-pálya nem alkalmas országos verseny rendezésé­re. A futópálya még csak hagyján, de az ugrópálya semmivel sem jobb bármely falusi pályánál. Garamvölgyi László a 60 méteres síkfutásban és ma­gasugrásban indult. Az előb­biben 7,6 másodperccel fölé­nyesen nyerte futamát, míg magasugrásban csak 155 cen­timétert tudott ugrani, a rossz pálya miatt. A többi jónevű fiatal magasugrót is zavarta a rossz pálya. Schérer 400 mé­teren 58,6-tal nagy előnnyel nyerte időfutamát. Rudolf 62,2-vel 4. lett. ELSŐ VERSENY: ORSZÁGOS CSÜCS Garamvölgyi László — 16 év óta — a Csapó Dániel mező- gazdasági szakközépiskola testnevelője. Szép sportsi­kert mondhat magáénak, mely érdekes módon kezdő­dött. — Laci, gyere le a torony­ból, fontos dolgot akarok mondani — kiabált fel No- vák István, egykori testneve­lőm 1953-ban, amikor az ál­talános iskola 8. osztályába jártam. Édesapám helyett Öcsény—Hőgyész 7-1 (0-1). Öcsényben zuhogó esőben ke­rült sor a mérkőzésre. A két­csapat összeállítása: Őcsény: Matus — Dőrr, Balogh, Hencz, Patyi, Császár, Géczi, Szivák, Korsós, Brandt, Sza­bó. Hőgyész: Pech — Buda, Herr, Thuma, Bősz, Nichter, Hetesi, Trick I., Kompanyik, Pongrácz, Trick II. Az őcsé- nyi csapat ezzel a győzelmé­vel — a jelekből ítélve — biztosította bentmaradását a megyebajnokságban. Jók: Dőrr, Patyi, Szabó, Szivák, il­letve Trick I., Trick II. és Herr. MA IS KIJÁR A MÉRKŐZÉSEKRE Negyedszázada bármilyen sportesemény is volt Öcsény­ben, a Patyi-testvérekkel min­dig lehetett találkozni. Közü­lük Dénessel folytattunk be­szélgetést, aki a decsi Nagy­Garamvölgyi László voltam tűzőrségben a temp­lom tornyában. Amikor le­jöttem, Novák István közöl­te: keress magad helyett va­lakit, aki fölmegy, mert te holnap Budapesten az úttörő­bajnokságon indulsz. — így kezdődött. 100 méte­res akadályfutásban 17,2-es eredménnyel első lettem, mely akkor az országos úttö­rőcsúcsot is jelentette. — A további életút? — Verseny versenyt köve­tett, középiskolába kerültem, de 1957-ig a Bátaszéki VSK színeiben atlétizáltam, No­vák István testnevelő irányí­tása mellett. Elsős gimnazis­ta voltam, amikor 6,39-ces eredménnyel, távolugrásban, országos serdülőcsúcsot ér­tem el. 100 méteren 11,2-vel, községi Tanács adóügyi cso­portvezetője. — A labdarúgást szerettem legjobban — kezdte vissza­emlékezését Patyi Dénes. A megyebajnokságba 1955-ben kerültünk fel. Az első évben a 12. helyen végeztünk. Hő­gyész és a Dombóvári Bás­tya abban az évben esett ki. A véletlen folytán az első év­ben is Nagymányokot kaptuk ellenfélnek és egy év múlva is. Az 1956-os év első fordu­lója előtt hatalmas hó esett. Nem akartuk, hogy a mérkő­zés elmaradjon, a csapat jó formában volt és remény­kedtünk, hogy sikerül az elő­ző év bajnokát, Nagymányo­kot legyőzni. Tizenöt—húsz lovas szánkó jött és a labda­rúgók mellett vagy kétszáz szurkoló lapátolta a havat, letakarítottuk a pályát. Fél nap olyan állapotba hoztuk, hogy a megyében talán sehol sem volt olyan gondosan elő­magasugrásban 170-nel me­gyei középiskolás bajnoksá­got nyertem. Sokat verse­nyeztünk, legtöbbször Buda­pesten, hisz ott voltak a leg­jobb teljesítmények, és mint a vasutas sportkör tagjai, in­gyen utaztunk. 1957-ben a magyar sportdelegációval egy hónapot töltöttem Moszkvá­ban, a VIT-en. Bár sérült voltam, de távolugrásban in­dultam és a 20 induló közül, 654-es eredménnyel, negye­dik lettem. — Melyek voltak legjobb eredményei? — 100 méteren 11,2* 200-on 23,3, 400-on 51,9, míg távol­ugrásban 672. Több csúcsom hosszú évekig élt. Az utolsót rúdugrásban az idén végző Szakács Miklós, az iskola ta­nulója döntötte meg. Érde­kesség: közel 20 évig voltam rúdugrásban csúcstartó. — Volt magyar válogatott is? — Igen, 1958-ban Kolozs­váron, a bolgár—román—ma­gyar ifjúsági viadalon, öt­próbában indultam és máso­dik lettem. — Az érettségi utáni évek­ről? — A Testnevelési Főiskola nappali tagozatára azonnal felvettek, de később átmen­tem nappali tagozatról leve­lezőre. Akkor szakítottam az atlétikával, áttértem a lab­darúgásra, először Bátaszék, majd a Szekszárdi Petőfi já­tékosa lettem. 1962-ben már óraadó voltam az 505-ös szak­munkásképző intézetben, 1964-ben szereztem diplomát és azóta tanítok testnevelést Palánkon, a mezőgazdasági szakközépiskolában. készített pálya. A határtalan lelkesedés a játékosokat is magával ragadta, 2-0-ra nyer­tünk a Nagymányok ellen. Az első gólt Deák István, a má­sodikat Géczi Imre lőtte. Saj­nos, ez csak fellángolás volt, mert a további 25 mérkőzé­sünkön csak öt pontot sike­rült szerezni és utolsóként vé­geztünk, búcsút kellett mon­dani a megyebajnokságnak. — A korabeli tudósítások alapján voltak mérkőzések, amikor 1000—1500 ember áll­ta körül a pályát. — Ez igaz. Ha például Bonyhád, Nagymányok vagy a Szekszárdi Dózsa játszott Öcsényben, a nézők száma elérte az 1500-at. Vidéki mér­kőzéseinkre is sokan, 150— 200-an is jöttek, pedig akkor talán nem is volt személy- gépkocsi a községben, pony­vás teherautókon, motorke­rékpáron, vonattal, vagy ép­pen kerékpárral mentek el szurkolóink vidékre. — És a szpartakiád-verse- nyek? — A separtakiád-verseny mindig ünnep volt a község­ben. Atlétikai számokban, női és férfiröplabdában indul­tunk, sőt egyszer férfiröplab- da-csapatunk eljutott Győr­be, az országos döntőre is. Deák István testnevelő volt a vezetőnk, egyben edzőnk is. Később, amikor a löplabda- csapat megszűnt, női kézilab­dacsapatunk indult a járási bajnokságban. — Most is látogatod a mér­kőzéseket? — Igen. Közvetlen a lab­darúgópálya mellett van a családi házunk, így a legtöbb mérkőzést végignézem. Hát bizony sokszor kénytelen va­gyok megállapítani: volt a mainál jobb csapat is Öcsény­ben. Az öcsényi labdarúgócsapat, mely egykor a megyebajnok­ságban szerepelt. Balról jobbra, álló sor: Szivák, Patyi, Császár, Korsós, Géczi, Dőrr, Szabó és Molnár István, a csapat edzője. Alsó sor: Horváth, Matus, Honti, Hencz. Fölényes öcsényi győzelem T ekeverseny Nagykónyiban Keszler Elek és unokája Anita Nagykónyi község kulturá­lis. valamint sportéletben elég gyengén áll. Ennek megszüntetésére a nagykónyi földművesszövetkezet veze­tősége nagyszabású tekever­senyt rendezett. Ezen közel ötven szenvedélyes tékera- jongó vett részt. Természe­tesen sokan figyelték a já­ték menetét. A verseny vége felé egyre nőtt az izgalom, ki a leg­jobb, vagy éppen kinek kedvez a szerencse. Keszler Elek volt a szerencsés, aki hat fa különbséggel elnyerte a szövetkezet által felaján­lott néprádiót. A nyertes bol­dogan vette át a rádiót, és megígérte, hogy ezután is részt vesz a versenyeken. Dicséretet érdemel a szö­vetkezet vezetősége, és tag­sága, hogy foglalkozik a fa­lu kulturális életével. Dicsé­ret illeti Hamar Ernőt és Genszler Pétert, hisz nekik köszönhető a jól sikerült te- keverSeny. KÉT TÉVÉ, KÉT RÁDIÓ, MAGNÓ A nagykónyi posta dolgo­zóinak segítségével hamar rátaláltunk Keszler Elekre, a 25 évvel ezelőtti tekever­seny győztesére. A mindössze néhány éve épülhetett szép kivitelezésű családi ház hátsó udvarán, nagy volt a sürgés-forgás, megkezdődött a disznóvágás. Mint elmondták nem nagy eset ez csak olyan utóvágás, az igazi „nagy” disznóvágás már korábban volt. A szoba kellemes melegé­ben beszélgettünk Keszler Elekkel, bár időnként köz­beszólt legkedvesebb „ját­szótársa” két és fél éves nokája, Anita. — Meglep, hogy erről a te­keversenyről annak idején az újságban még cikk is megje­lent. Az úgy volt, hogy a föidművesszövetkezet egy te­keversenyt hirdetett. Ez a va'súti kocsmánál volt, meri akkor ott nagy tekeverse­nyek zajlottak. Igaz, mi ezt magunk között csak kugli­nak hívtuk, de mindegy. Ma is megvan különben a kug­lipálya, azóta felújították és elég gyakran használják. Szávai úgy történt, hogy vagy ötvenen összejöttünk. Párából is jöttek néhányan. Úgy alakult a verseny, hogy a három legjobb ismét ösz- szemérte tudását. Pariból volt egy illető és ketten Nagykónyiból, jómagam és Kovács István, összebeszél­tünk Kováccsal, hogy min­denképpen nekünk kell a versenyt nyerni, nem enged­hetjük meg. hogy a dicső­ség a páriáké legyen. Ne­kem sikerült legjobban a dobás, így én lettem a győz­tes. — És kapta a néprádiót — szakítottuk meg a visszaem­lékezést. — Az nem egészen úgy volt. * — Nem adták oda talán a néprádiót? — Az úgy történt, — szólt közbe Keszler Elek felesége, — hogy előtte néhány nappal vettünk ugyanolyan néprá­diót. Mivel kettőre nem volt Szükség, megegyeztünk a földművesszövetkezettel hogy az árát levásároljuk. — Erre is én fizettem rá — mondta nevetve a ver­seny győztese —, mert a fe­leségem annyi mindent ösz- szevásárolt, hogy a különbö- zetet aztán fizethettem. A történeten mindketten jót nevettek, mert 25 éve minden bizonnyal szőkébben álltak pénz dolgában, mint napjainkban. Keszler Elek a nagykónyi termelőszövetkezet tagja, mint szíjgyártó dolgo­zik. Az idősebb fiú katona — leszerelés előtt áll —, míg a fiatalabb a tamási gimnázi­umban tanul és a tamási sakkcsapat tagja^ A katona fiú Madocsára nősült, onnan hozta az asszonyt. — És mi lett a néprádió sorsa ? — Hol van az már! Ki­cseréltük. Ma a házban két televízió, két rádió és egy magnó biztosítja a szórako­zást, a zenét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom