Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-12 / 35. szám
6 NÉPÚJSÁG 1980. február 12. — v;-. Huszonöt éve történt Előkerestünk néhány újságot, mely 1955-ben, tehát 25 éve jelent meg. Kíváncsiak voltunk, miről írtunk akkor, milyen sportesemények akadtak megyénkben. Sok érdekes dolgot találtunk. Ebből készítettük az összeállítást annak reményében, hogy az olvasóinkat is elszórakoztatjuk. Megkerestünk három volt sportolót, megkérdeztük miként és mire tudnak visszaemlékezni a 25 évvel ezelőtt történtekről, az elmúlt negyedszázadban hogy alakult életük. A hátaszéki atléták Budapesten Csak röviden Labdarúgás: Pincehely— Döbrököz 5-1 (1-0). Másod- osztályú mérkőzés, 500 néző. Jók: Fodor (a mezőny leg-, jobbja), Horváth. Takács, illetve Balaskó, Kollár és Pajor. * Budapesten a Sportuszodában bonyolították le Magyarország 1955. évi ifjúsági úszóbajnokságait. A versenyen a Tolna megyei úszók is képviseltették magukat és a tolnaiak révén értékes helyezéseket szereztek. Megyénk sportolóinak eredményei: 4x100 méteres gyorsváltó : ... 5. Tolna megye 5:44,3, 100 méteres női gyorsúszás: ... 5. Hermann (Tolna megye) 1:17,8. 100 m női mellúszás: ... 5. Takács 1:31,5. 4x100 méteres női vegyesváltó: ... 5. Tolna megye 6:11,6. * Tanulj meg úszni mozgalom! a tamási járásban. A tamási járási TSB az elmúlt hetekben komoly szervező munkát végzett az úszás népszerűsítése érdekében. Csak Tamásiban a Tanulj meg úszni mozgalom keretében közel kétszáz fiatallal ked- veltették meg az úszást, ennyien vettek részt a járási TSB által rendezett úszóversenyen. * A szekszárdi járási TSB mellett működő atlétikai társadalmi szövetség Szekszár- don rendezte a járás ez évi atlétikai pályabajnokságát. A részt vevő sportkörök: Báta- széki Törekvés. Tolnai Vörös Lobogó, Öcsényi FSK, Deosí Traktor, Bátai FSK, Sárpilisi Sportcsoport. Jelezte részvételét, de eddig tisztázatlan okból távolmaradt a versenyről: Tengelic, Sió- agárd. Fadd. Harc, Alsónána. * A dombóvári községi tanács a sportért: A dombóvári tanács a vállalati, üzemi fiatalok részére Tanács-kupát írt ki. Hatszáz néző izgulta végig a röplabdamérkőzéseket. A röplabda- kupába nevezett csapatok: Honvéd Élelmezési Raktár, I. számú Téglagyár, Malom, Járási tanács, Ruházati Ktsz, Tűzoltóálosztály. Cementipari Vállalat, MÁV Forgalom. Földműves Szövetkezet. A mérkőzéssorozat előreláthatólag két hétig tart. * Szekszárdi Dózsa—Dombóvári Bástya 4-1 (2-0). Szek- szárd. 2500 néző. Vezette: Streer. Sz. Dózsa: Póta — Hosszú, Farkas, Nagy, Ihász, Vigh, Pólón. Marosi, Dósai, Majnay, Pusztai. Dombóvár: Kalapis — Tamás, Herbai, Makár, Kardos, Fenyvesi, Oláh, Vincze, Kerecsenyi, Schiffler, Zámbó. Jók: Farkas, Hosszú, Pólón, illetve Vicze, Oláh és Zámbó. * Alapszabállyal működő falusi sportkör alakul Udvariban. Jelenleg még csak sport állandó bizottság működik Udvariban, amelynek elnöke Radványi György, aki fáradtságot nem ismerve dolgozik, hogy a sportcsoportból alapszabállyal működő falusi sportkör legyen. A szervező bizottság rövid idő alatt óriási munkát végzett. Több mint háromszáz tagja van a sportcsoportnak. Az oldalt irta és összeállította: Nyakas István rovatvezető. A Bátaszéki Törekvés atlétái az elmúlt hét végén Budapesten, az Építők versenyén szerepeltek. Az atléták egy része nem tudott rajthoz állni, mivel két versenyt is előre hoztak, illetve elhalasztottak. Ez mindenesetre azt bizonyítja, hogy a tervszerűséggel, a pontossággal a fővárosi versenyeken is baj van. Sajnos a margitszigeti MHK-pálya nem alkalmas országos verseny rendezésére. A futópálya még csak hagyján, de az ugrópálya semmivel sem jobb bármely falusi pályánál. Garamvölgyi László a 60 méteres síkfutásban és magasugrásban indult. Az előbbiben 7,6 másodperccel fölényesen nyerte futamát, míg magasugrásban csak 155 centimétert tudott ugrani, a rossz pálya miatt. A többi jónevű fiatal magasugrót is zavarta a rossz pálya. Schérer 400 méteren 58,6-tal nagy előnnyel nyerte időfutamát. Rudolf 62,2-vel 4. lett. ELSŐ VERSENY: ORSZÁGOS CSÜCS Garamvölgyi László — 16 év óta — a Csapó Dániel mező- gazdasági szakközépiskola testnevelője. Szép sportsikert mondhat magáénak, mely érdekes módon kezdődött. — Laci, gyere le a toronyból, fontos dolgot akarok mondani — kiabált fel No- vák István, egykori testnevelőm 1953-ban, amikor az általános iskola 8. osztályába jártam. Édesapám helyett Öcsény—Hőgyész 7-1 (0-1). Öcsényben zuhogó esőben került sor a mérkőzésre. A kétcsapat összeállítása: Őcsény: Matus — Dőrr, Balogh, Hencz, Patyi, Császár, Géczi, Szivák, Korsós, Brandt, Szabó. Hőgyész: Pech — Buda, Herr, Thuma, Bősz, Nichter, Hetesi, Trick I., Kompanyik, Pongrácz, Trick II. Az őcsé- nyi csapat ezzel a győzelmével — a jelekből ítélve — biztosította bentmaradását a megyebajnokságban. Jók: Dőrr, Patyi, Szabó, Szivák, illetve Trick I., Trick II. és Herr. MA IS KIJÁR A MÉRKŐZÉSEKRE Negyedszázada bármilyen sportesemény is volt Öcsényben, a Patyi-testvérekkel mindig lehetett találkozni. Közülük Dénessel folytattunk beszélgetést, aki a decsi NagyGaramvölgyi László voltam tűzőrségben a templom tornyában. Amikor lejöttem, Novák István közölte: keress magad helyett valakit, aki fölmegy, mert te holnap Budapesten az úttörőbajnokságon indulsz. — így kezdődött. 100 méteres akadályfutásban 17,2-es eredménnyel első lettem, mely akkor az országos úttörőcsúcsot is jelentette. — A további életút? — Verseny versenyt követett, középiskolába kerültem, de 1957-ig a Bátaszéki VSK színeiben atlétizáltam, Novák István testnevelő irányítása mellett. Elsős gimnazista voltam, amikor 6,39-ces eredménnyel, távolugrásban, országos serdülőcsúcsot értem el. 100 méteren 11,2-vel, községi Tanács adóügyi csoportvezetője. — A labdarúgást szerettem legjobban — kezdte visszaemlékezését Patyi Dénes. A megyebajnokságba 1955-ben kerültünk fel. Az első évben a 12. helyen végeztünk. Hőgyész és a Dombóvári Bástya abban az évben esett ki. A véletlen folytán az első évben is Nagymányokot kaptuk ellenfélnek és egy év múlva is. Az 1956-os év első fordulója előtt hatalmas hó esett. Nem akartuk, hogy a mérkőzés elmaradjon, a csapat jó formában volt és reménykedtünk, hogy sikerül az előző év bajnokát, Nagymányokot legyőzni. Tizenöt—húsz lovas szánkó jött és a labdarúgók mellett vagy kétszáz szurkoló lapátolta a havat, letakarítottuk a pályát. Fél nap olyan állapotba hoztuk, hogy a megyében talán sehol sem volt olyan gondosan előmagasugrásban 170-nel megyei középiskolás bajnokságot nyertem. Sokat versenyeztünk, legtöbbször Budapesten, hisz ott voltak a legjobb teljesítmények, és mint a vasutas sportkör tagjai, ingyen utaztunk. 1957-ben a magyar sportdelegációval egy hónapot töltöttem Moszkvában, a VIT-en. Bár sérült voltam, de távolugrásban indultam és a 20 induló közül, 654-es eredménnyel, negyedik lettem. — Melyek voltak legjobb eredményei? — 100 méteren 11,2* 200-on 23,3, 400-on 51,9, míg távolugrásban 672. Több csúcsom hosszú évekig élt. Az utolsót rúdugrásban az idén végző Szakács Miklós, az iskola tanulója döntötte meg. Érdekesség: közel 20 évig voltam rúdugrásban csúcstartó. — Volt magyar válogatott is? — Igen, 1958-ban Kolozsváron, a bolgár—román—magyar ifjúsági viadalon, ötpróbában indultam és második lettem. — Az érettségi utáni évekről? — A Testnevelési Főiskola nappali tagozatára azonnal felvettek, de később átmentem nappali tagozatról levelezőre. Akkor szakítottam az atlétikával, áttértem a labdarúgásra, először Bátaszék, majd a Szekszárdi Petőfi játékosa lettem. 1962-ben már óraadó voltam az 505-ös szakmunkásképző intézetben, 1964-ben szereztem diplomát és azóta tanítok testnevelést Palánkon, a mezőgazdasági szakközépiskolában. készített pálya. A határtalan lelkesedés a játékosokat is magával ragadta, 2-0-ra nyertünk a Nagymányok ellen. Az első gólt Deák István, a másodikat Géczi Imre lőtte. Sajnos, ez csak fellángolás volt, mert a további 25 mérkőzésünkön csak öt pontot sikerült szerezni és utolsóként végeztünk, búcsút kellett mondani a megyebajnokságnak. — A korabeli tudósítások alapján voltak mérkőzések, amikor 1000—1500 ember állta körül a pályát. — Ez igaz. Ha például Bonyhád, Nagymányok vagy a Szekszárdi Dózsa játszott Öcsényben, a nézők száma elérte az 1500-at. Vidéki mérkőzéseinkre is sokan, 150— 200-an is jöttek, pedig akkor talán nem is volt személy- gépkocsi a községben, ponyvás teherautókon, motorkerékpáron, vonattal, vagy éppen kerékpárral mentek el szurkolóink vidékre. — És a szpartakiád-verse- nyek? — A separtakiád-verseny mindig ünnep volt a községben. Atlétikai számokban, női és férfiröplabdában indultunk, sőt egyszer férfiröplab- da-csapatunk eljutott Győrbe, az országos döntőre is. Deák István testnevelő volt a vezetőnk, egyben edzőnk is. Később, amikor a löplabda- csapat megszűnt, női kézilabdacsapatunk indult a járási bajnokságban. — Most is látogatod a mérkőzéseket? — Igen. Közvetlen a labdarúgópálya mellett van a családi házunk, így a legtöbb mérkőzést végignézem. Hát bizony sokszor kénytelen vagyok megállapítani: volt a mainál jobb csapat is Öcsényben. Az öcsényi labdarúgócsapat, mely egykor a megyebajnokságban szerepelt. Balról jobbra, álló sor: Szivák, Patyi, Császár, Korsós, Géczi, Dőrr, Szabó és Molnár István, a csapat edzője. Alsó sor: Horváth, Matus, Honti, Hencz. Fölényes öcsényi győzelem T ekeverseny Nagykónyiban Keszler Elek és unokája Anita Nagykónyi község kulturális. valamint sportéletben elég gyengén áll. Ennek megszüntetésére a nagykónyi földművesszövetkezet vezetősége nagyszabású tekeversenyt rendezett. Ezen közel ötven szenvedélyes tékera- jongó vett részt. Természetesen sokan figyelték a játék menetét. A verseny vége felé egyre nőtt az izgalom, ki a legjobb, vagy éppen kinek kedvez a szerencse. Keszler Elek volt a szerencsés, aki hat fa különbséggel elnyerte a szövetkezet által felajánlott néprádiót. A nyertes boldogan vette át a rádiót, és megígérte, hogy ezután is részt vesz a versenyeken. Dicséretet érdemel a szövetkezet vezetősége, és tagsága, hogy foglalkozik a falu kulturális életével. Dicséret illeti Hamar Ernőt és Genszler Pétert, hisz nekik köszönhető a jól sikerült te- keverSeny. KÉT TÉVÉ, KÉT RÁDIÓ, MAGNÓ A nagykónyi posta dolgozóinak segítségével hamar rátaláltunk Keszler Elekre, a 25 évvel ezelőtti tekeverseny győztesére. A mindössze néhány éve épülhetett szép kivitelezésű családi ház hátsó udvarán, nagy volt a sürgés-forgás, megkezdődött a disznóvágás. Mint elmondták nem nagy eset ez csak olyan utóvágás, az igazi „nagy” disznóvágás már korábban volt. A szoba kellemes melegében beszélgettünk Keszler Elekkel, bár időnként közbeszólt legkedvesebb „játszótársa” két és fél éves nokája, Anita. — Meglep, hogy erről a tekeversenyről annak idején az újságban még cikk is megjelent. Az úgy volt, hogy a föidművesszövetkezet egy tekeversenyt hirdetett. Ez a va'súti kocsmánál volt, meri akkor ott nagy tekeversenyek zajlottak. Igaz, mi ezt magunk között csak kuglinak hívtuk, de mindegy. Ma is megvan különben a kuglipálya, azóta felújították és elég gyakran használják. Szávai úgy történt, hogy vagy ötvenen összejöttünk. Párából is jöttek néhányan. Úgy alakult a verseny, hogy a három legjobb ismét ösz- szemérte tudását. Pariból volt egy illető és ketten Nagykónyiból, jómagam és Kovács István, összebeszéltünk Kováccsal, hogy mindenképpen nekünk kell a versenyt nyerni, nem engedhetjük meg. hogy a dicsőség a páriáké legyen. Nekem sikerült legjobban a dobás, így én lettem a győztes. — És kapta a néprádiót — szakítottuk meg a visszaemlékezést. — Az nem egészen úgy volt. * — Nem adták oda talán a néprádiót? — Az úgy történt, — szólt közbe Keszler Elek felesége, — hogy előtte néhány nappal vettünk ugyanolyan néprádiót. Mivel kettőre nem volt Szükség, megegyeztünk a földművesszövetkezettel hogy az árát levásároljuk. — Erre is én fizettem rá — mondta nevetve a verseny győztese —, mert a feleségem annyi mindent ösz- szevásárolt, hogy a különbö- zetet aztán fizethettem. A történeten mindketten jót nevettek, mert 25 éve minden bizonnyal szőkébben álltak pénz dolgában, mint napjainkban. Keszler Elek a nagykónyi termelőszövetkezet tagja, mint szíjgyártó dolgozik. Az idősebb fiú katona — leszerelés előtt áll —, míg a fiatalabb a tamási gimnáziumban tanul és a tamási sakkcsapat tagja^ A katona fiú Madocsára nősült, onnan hozta az asszonyt. — És mi lett a néprádió sorsa ? — Hol van az már! Kicseréltük. Ma a házban két televízió, két rádió és egy magnó biztosítja a szórakozást, a zenét.
