Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-01 / 26. szám
1980. február 1. Képújság s Fiptfpl Az 0 *e9*°kb c^> amelyet valaki az életben el akar Eld.\.d érni. Ugye milyen egyszerű, precíz, pontos a megfogalmazás? Vagy talán mégsem az? Szüless meg, nyiladozó értelemmel határozz meg egy nagy tervet, s minden erőddel annak megvalósításán fáradozz? Nem így van, hiszen léteznek külső és belső adottságok, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül. A körülmények folyton változnak, recept nincs és a tét óriási: a boldog, tartalmas, értelmes élet. Egyperces telefonok Találomra felhívtunk több ismeretlent. Bemutatkoztunk, illő tisztelettel elnézést kértünk a zavarásért, s ha en- gedelmet kaptunk, kérdezősködtünk. Egy asszony szó nélkül letette a hallgatót, mások — szintén kellő tisztelettel — nem akartak nyilatkozni. Azonban néhányan válaszoltak kérdéseinkre, bár közülük is akadtak olyanok, akik nevük elhallgatását kérték. Miért vállalkoztunk , egyperces telefonokra? Személyes vélemények, egyéni, spontán megnyilatkozások kapcsán teljesebbé akartuk tenni az életcélról alkotott képet. íme a válaszok: Dömötör Sándor, fodrász: — A magam Ynércéj ével mért szinten meg akartam tanulni azt a szakmát, amelyet választottam. Sikerült, s így elégedett vagyok e tekintetben. .. Igen, van családom., Tanárt, vagy más diplomás embert szerettem volna nevelni a fiamból, de így is jó, hogy szakmunkás lett. Viszont melyik ember ne akarná azt, hogy a gyereke többre vigye, mint ő?!... A továbbiakban? Csinálom amit elkezdtem, a nyugdíjig. Egészségem van, azt kell soká szik?... Ez a lényeg! Ha fiatal és jóképű is, az külön szerencse. .. Név nélkül, II. (női hang): — Ne írja meg a nevem, hadd kergessem mások tudta nélkül a boldogság édes madarát. . . Az nagyon jó dolog... Név nélkül, III., mérnök: — Anyagi biztonság, harmonikus családi élet, jó baráti, munkahelyi közösség, s végül, de nem utolsósorban a nekem tetsző munka. Bencze István fuvaros: — Szerényen, biztonságban élni és dolgozni. Név nélkül, IV. (férfihang): — Nagyon nehéz megfogalmazni, de szerintem a legdöntőbb az, hogy tiszteljenek és megbecsüljenek az emberek. Név nélkül, V., szakmunkás: — Tehát nemcsak engem kérdez. És mások mit mondtak? Vigyázzon, át ne verjék — bocsánat a kifejezésért, de ugye érti? Szóval, nézze, hozzájárulhatnék ahhoz, hogy közölje a nevemet, s akkor mondhatnék egy vonalas vagy szép szöveget, netán azt, hogy szorgosan, takarékosan, kiCél - az életcél Életcélunk első — egyik első — állomása az iskola. Helyesebben az életcél elérésének egyik eszköze az iskola. Mindenesetre nem mindenkinek életcél oda bejutni. Lám ez a kis gyermek is sírdogálva ül élete első iskolás napján a padban. Gyermekszemmel Lehet, hogy én is sablonos választ adnék, ha valaki nekem szegezné a kérdést: Mi az életcélom? A gyerekek a legtöbb esetben a szüleiktől hallott sablonokat adják tovább. Kísérletképpen az egyik általános iskola hatodik osztályos tanulóinak tettük fel a kérdést: „Mi az életcél? Neked mi az életcélod?” A kérdésekre adott válaszok legtöbbje hasonlít egymásra. Az életcélról a gyerekeknek a felnőttkor velejárói, a munkahely, a lakás, a kocsi, a gyermekek jutottak eszébe. Visszatérő megfogalmazás, hogy „... úgy dolgozzon, hogy elegendő pénze legyen.” Mások csak sok pénzt akarnak keresni. Az életcélt így leegyszerűsítve azonosítják a boldogsággal. Az egyéni életcélok skálája már sokkal változatosabb, bár itt is felfedezhetők az azonosságok. A jó szakma, illetve felsőbb képzettség utáni vágy mindegyikben fellelhető, mint ahogy „saját lakás és kocsi” nélkül is kevesen tudják jövőjüket elképzelni. „Óvodás korban is van életcél, például tűzoltó, vagy doktor akar lenni a kisgyerek. De ez az életcél még nem az igazi. Életcélokat a felnőttek is kitűznek: nyaraló, vagy kocsi. Saját életcélom. .. egy autó, ha nem lesz olyan drága a benzin...” Ilyen bevezetés után a lap alján bekeretezve, aláhúzva a leglényegesebb: „Ne legyünk betegek, ez a legfontosabb, ez a fő életcélom, mert ha csak egy kis disznóólban lakunk, nem veszekszünk, megvan a mindennapra való élelem akkor nekem így is jó.” A következő vélemény szemlélteti a gyakoribb vélekedéseket és enyhe kritikát is tartalmaz a felnőttekkel szerbben: „Nekem az az életcélom, hogy jó munkahelyem legyen, jo családi körülmények, szép lakás, bútor és az, hogy a gyermekemnek, vagy gyermekeimnek mindent megadhassak, de nem úgy, hogy nyafog és már az övé, amit kiválasztott.” Van, aki kisebbre adja: „Legyen egy kutyám, jól megéljek. Már szeretnék dolgozni, sok helyre elutazni.” „Ne bukjak meg az élet iskolájában” — írta egy másik tanuló. Sokan veszik életcéljuk közé a szülőkkel való törődést. Végül egy summázott vélemény: „Nekem az, hogy kijárjam az iskolát, utána a szakmunkásképzőt, utána a munka, a jól Végzett munka megöregedés.” összegezve: ha néha kissé naivan, máskor frázisokat pufogtatva, de a gyerekek legtöbbje mégis megfogalmazta a madáchi gondolatot: a küzdés, a küzdelmes élet vállalásának igényét. Mert a munka, a jól végzett munka és annak eredménye, a kiegyensúlyozott boldog élet igénylése minden írásból kitűnik. A harmincegynéhány gyerek közül egyetlen dolgozatban olvastam lottónyereményről, a munka nélküli boldogság várásáról. megtartanom. Név nélkül, I. (női hang): — Mi az életcélom? És a magáé?. .. Egyébként, tudja mit, megmondom, mert úgyse meri megírni a nevem, ugyanis akkor kereshet védőügyvédet. .. Tehát egy pénzes pacákra várok, aki Tahitiba is elvisz, s üdülője, kertes háza van, angolvécével, amit bejárónő takarít... Na, hogy tetegyensúlyozottan, sikeresen, meg minden fűszálnak külön örülve élni... Másik esetben, névtelenül, kinyilatkozhat- nám: legfőbb célom az élet örömeinek habzsolása, mert ki tudja, mikor jön el értem az öreg Kaszás... Én viszont csak amondó vagyok, hogy becsületesen dolgozok és szerintem jól élek, mint sokan mások. És ez a fő. Az oldalt írták: László Ibolya, V. Horváth Mária, Tamási János, Vitaszek Zoltán. Fotók : Bakó Jenő ás Czakó Sándor. Szerkesztette: Vitaszek Zoltán. A Nobel-díjasok életcélja nem a díj megszerzése volt Hérincs Magdolnával, a megyei nevelési .tanácsadó pszichológusával az ideális életcélról beszélgettünk. Elsőként egy néhány évvel ezelőtt megjelenít kötetet említett, H. Sas Judit tanulmányát, amelyből kiderüli, milyen családkép él azokban a fiatalokban, akiket a szerző vizsgált. Az elképzelt családkép nagyon is mai, s nem jövőbelinek tűnő, holott a vizsgálat címe „Égy napom tíz év múlva” volt. A nyolcszáznál több 14— 24 éves megkérdezett közül mindössze négy kíván a mezőgazdaságban dolgozni, s a lányok kevesebb százaléka akar háztartásbeli lenni, mint amennyit a fiúk megjelölnek leendő élettársuknak. A gyerekek városban szeretnének lakni, de kertes családi háziban. A fiúk alacsonyabb munkakörben, beosztásiban képzelik el majdani feleségüket, mint az övék, s a lányok magasabb státuszt szánnak leendő férjüknek, mint önmaguknak. E kiragadott tények is túlságosan mai igényűek, hiányzik belőlük a jó értelemben vett nyugtalanság. Az, hogy minden cél inkább belső in-, dfttatásai legyen, s ne a külső minták, normák lemásolása. De az életcél megvalósításához vezető sikeres életpálya kijelölése nemcsak egyéni, hanem, társadalmi kérdés is. olyan egyszerű, hiszen például a magas intelligencia önmagában kevés a sikeres életpályához, s döntőbbek az egyéb, személyiségi tényezők, mint például a kitartás és az önbizalom. Igen fontos az életcél megvalósításához a jó munkavégzés, a sikeres teljesítmény. A munkával nemcsak a „betevő falatot” keresik meg az emberek, hanem a munka önkifejezésük, önérvényesítésük, s társadalmi elismerésük eszköze is. Am az ideális életcélról beszélve nem feledkezhetünk meg a teljesítmény elérésének öröméről sem. Az úgynevezett teljesítménymotivált ember nem külső kényszerből tevékenykedik, dolgozik, hanem azért az örömért, amit a munka ad. Sokszor halljuk: „Én csak a gyerekeimnek élek.” Lehet ez helyes életcél? önmagában nem, sőt az önállóság helyett a függőséget hangsúlyozó nevelés a gyermek számára gátló tényező, akár erősen korlátozó, akár túldédelgető formában nyilvánul meig. Végtelenül sokáig lehetne boncolgatni e témát, példákkal, érvekkel mindig jobban és jobban kifejtve, ám tanácsokat lehet ugyan adni, de az életét mindenki maga éli le, célja felé a maga .módján és szándéka szerint közelít. Vágyódhatunk gazdagságra, gürcölhetünk túlzott igények Megismerni a világot Dr. Sas Ernő 1968. szeptember 1-ével ment nyugdíjba, mint a szekszárdi közgazdasági technikum igazgatóhelyettese. A tanítást és a tanulást nem hagyta abba, állandóan képezi magát, a matematika és a fizika eredményeit napra készen ismeri. Látogatásunkkor a Fizikai szemlét olvasta, mégpedig a tavalyi év 10. számát. Két nappal ezelőtt kapta meg a folyóiratot, s szomorkásán hozzátette: — Nem tudom miért késnek rendszeresen a szaklapok, s miért jelenik meg nálunk oly kevés tudományos publikáció? Sas tanár úrnak élete hetven esztendeje alatt a világról alkotott nézete nem változott, csak kiteljesedett. Célja most is azonos fiatalkori célkitűzéseivel: — Az emberek anyagiassá váltak, általában lakást, kocsit, nyaralót akarnak szerezni, vagyis a legnagyobb értéket a vagyonban látják. Ha furcsa is, soha nem gyűjtögettem. Számomra a legnagyobb élmény a világ működésének, törvényszerűségeinek megismerése jelenti. Dr. Sas Ernőnek három gyereke és hat unokája van. Velük rendszeresen találkozik. Régebben gyermekeinél, A legtöbb ember nem ijed meg a saját árnyékától — de más valóságos alakjától sem —, ha céljait el akarja érni. Ám nagyon sok embernek az árnyéka oly súlyos, sötét, hogy azt, mint kölöncöt húzza maga után és a céljához vezető úton csak megy, csak megy, de nem halad és célba sohasem ér. Elegendő lenne a helyes életcél kitűzéséhez, eléréséhez az, hogy mindenki felméri képességeit, s ezeket igazítja a társadalom elvárásaihoz, lehetőségeihez? A válasz a látszat M ellentétben nem is kielégítéséért is, de vajon érdemes-e, boldogok leszünk-e? Mert ne feledjük, a Nobel- díjasok életcélja nem a díj megszerzése volt, hanem az addig vezető út, önmaguk megvalósítása. most unokáinál szeretné felfedezni, hogy mihez van tehetségüket, s úgy kívánja irányításával segíteni őket, hogy tehetségüket kamatoztathassák az életnek, társadalomnak, s önmaguknak.
