Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-05 / 29. szám
a Képújság 1980. február 5. Moziban Játszóim a gondolattal: Milos Forman mifelénk sok rendező szemében afféle bezaeg- ember léhet. „Könnyű neki, bezzeg, ha az én intésemre indulna be Hollywood látványgyártó szupergépezete!...” Csakhogy szerényebb eszközökkel forgatott hazad müvei (Fekete Péter, Egy szöszi szerelme), szinten filmtörténeti jelentőségűek. „Amerikai” filmjei pedig, az Elszakadás, a Száll a kakukk fészkére és a Hair, nem egyszerűen a művészet és kasz- szasiker vegyítihetőségének újabb bizonyítékai. Fontosabb tanulságuk az, hogy igazi tehetségnek nincs szüksége elvei feladására, megtagadására, kiárusítására ahhoz, hogy a nagyvilágban érvényesülhessen. Persze nem valamiféle forradalom exportról, vagy hajdani szemináriumi leckék felmondásáról van szó, hanem a valóságos társadalmi mozgást kritikai éllel elemző művek felvállalásáról. Nem úgy, hogy egyszerűen filmre alkalmazza, hanem, hogy saját állásfoglalásán fetttüzesítve újjá kovácsolja az anyagot. A Hair esetében egy musicalt, amely kihívó színpadképeivel, szókimondásával előbb meghökkentette nézőit, majd meghódította és egy évtizeden át uralta Nyugat zenés színpadjait. Hozzánk, mostanáig, hírén kívül, csak slágerré lett számai jutottak el. Ez a zene a diszkóikorszak előtti ántivilá- got jelenti. A huszonévesekben tehát akár nosztalgiát is ébreszthet, ám a tizenévesek is zeneéhségükre hivatkozva váltják meg a mozijegyet. Sőt, a szép számban megjelenő harmincon túliak sem hagyják el zúgolódva a nézőteret. Valóban csak a zene teszi? Vagy a táncosok káp- rázata, amelyben csak a féle érdem a koreográf usé és a táncosoké, a másik fele a k aimerabeál 1 ításóké és vágóké? Vagy a sztori ragad magával? — Ez is egyszerű. A katonai behívóval zsebében New Yorkiba érkező vidéki fiút a Central Parkban két döntő élmény éri: beleszeret egy arra lovagló gazdag lányba, és megismerkedik a behívóikat elégető, az erőszakkal a szeretetet szemibeszege- ző, hosszú hajú, bolondos ruhát öltő, a „hasznos társadalmi tevékenységeket” messze elkerülő hippikkel, kábító- szeres álmaikkal és balhéikkal. Igaz barátokra talál bennük, akik mindent elkövetnék, hogy szerelmével megismerkedhessen, majd, hogy Vietnamba indulása előtt még egyszer láthassa. Ez a jó heccnek induló akció vezet aztán a megdöbbentő végső fordulathoz. Végül is mivel ajándékozza meg nézőit a Hair? Akadhatnak fiatalok, akik az üres arénázásra, csavargásra, semmittevésre vélnek példát találni a főhősökben. És felnőttek, akik emiatt betiltanák, arra gondolva, hogy nemcsak egy millomoslány születésnapi partyján, hanem egy szolid családi esten is nemkívánatos elemnek minősülnének a bozontos fejű fickóik. A film azonban ellenszegül a felületes befogadásnak és elvetésnek egyaránt. Végkép elveszettnek hitt emberi lehetőségeket villant fel a hippik ürügyén. Hogy lehet valamit tenni hátsó gondolatok, melléksaeimpontok nélkül. Például elmenni valahová, hogy társunk öt percig nézhesse szerelmét. Elégetni a behívót és csavarogni, egyszerűen mert nincs kedvünk sem ölni, sem meghalni, sem bevenni a maszlagot, hogy mindez hazánkért történne, sok ezer kilométerrel távolabb. Habozás nélkül öt napig utazni, hogy barátunknak örömet szerezzünk. Ezenkívül kapunk feletjhetetlen képeket is. Mint a békedalra baletíozó rendőrilovakét, a szállítógép reménytelenül sötét hasában menetelő katonákét, vagya békéért tüntető fiatalok mérhetetlen sokaságáét. Ez egyben a befejező kép. Valósággal utópisztikusnak hat. Pedig az egyetlen doku- men tumtfel vétel. CSONTOS KÁROLY A szekszárdi Nagyvilág filmszínházban mától mutatják be a Rivális című francia filmet Pákolitz István: Kínálgató Kossuth-könyvek Merre tart a magyar mezőgazdaság ? Az élelmiszer-termelés mindenkor a legszélesebb közvélemény érdeklődésének homlokterében állt. Különösen így van ez napjainkban, amikor az élelmiszerek a világgazdaság egyik legdöntőbb stratégiai fontosságú termékévé léptek elő. Indokolt tehát a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar eddigi fejlődéséről, jelenlegi helyzetéről és távlati lehetőségeiről ezt a kiadványt megjelentetni, amely fejlődésében. és nemzetközi összehasonlításban is. átfogó képet nyújt egész élelmiszer- gazdálkodásunkról. A könyv szerzői — Bíró Ferenc, Soós Gábor, Szalai Béla és Szlameniczky István — agrárpolitikai, termeléspolitikai, beruházás- és fejlesztés,politikai, bel- és külkereskedelem-politikai aspektusból tekintik át a magyar élelmiszer-termelés eddigi útját, jelenlegi problémáit és jövőbeni feladatait. A szerzők, akik az élelmiszer-termelés és -kereskedelem ismert országos vezetői, a könyv megírásában jól hasznosították gazdaságirá- nyító tevékenységük tapasztalatait, a rendelkezésükre álló információs anyagokat és álapos szakmai felkészültségüket. A könyv jól szolgálja a széles közvélemény tájékoztatását, és egyben konkrét útmutatást is ad az élelmiszer-termelés, továbbfejlesztése érdekében felmerülő feladatok megoldásához. Újabb gyerekverseket tartalmazó kötetettel jelentkezett Pákolitz István. A kedves. szellemes költemények óvodás gyerekeknek szerezhetnek nagy gyönyörűséget. A színes illusztrációi ú kis könyvecskében humoros és lírai versek váltogatják egymást, csupa olyasmiről ami a három-hatévesek fantáziáját mozgatja meg. Ebben a koriban a gyerekek nagyon szeretnek rajzolni, az óvodai foglalkozásokon van is erre mód, ezért ajánlható az óvónénik figyelmébe ez a kis kötet. Ugyan melyik gyerek ne rajzolna szívesen űrhajós embert, mezítlábas rákot egy vízi lakodalmast? A fentáziavilág szerencsésen keveredik a versekben valóságos élethelyzetekkel, van a könyvben többek között tavalszvárás, halvásártlás. többféle lakodalom. szüret és háztűznéző. Ami külön érdekessége a kötetnek, hogy a paksi születésű Pákolitz István egy sor községnevet használ a versekben. így például megismerkedhetünk a kalapossal, aki „Néhai Petánczki Alajos, született csámpai őslakos”, egy másik versbe pedig „Csizmát kapott” a bíbic, déd- öregapja vásálta, a híres paksi vásárba”. Megtudjuk továbbá, hogy „Gerjen felől közeledik, tizenhét halpénzes ladik” és „Tolnamözsd Czompó Bözsi” halat szeretne vásárolni, de neki éppen Kárász Pista kell. S, ha valaki nem tudná, „Tolnában van Szakadát, ott nevelték a Katát” ... Rádió n baki A baki a rádióban olyan, mint az újságokban a saj-. tóhiba. Mi a nyomda ördögét szidjuk, melyről még a legmaterialisitább újságíró is tudja, hogy kétségtelenül létezik; rádiós kollégáink bizonyára a baki ördögét. Annyival mindenesetre szerencsésebb helyzetben vannak, hogy ha időben észreveszik, ők nyomban javíthatják a félreszólásaikat. Ezen nem akad fenn senki, sőt bizonyos mértékig tetszik is, hiszen jó szókészséget, talpraesettséget feltételez. A mi balfogásaink egyenesbe hozatala a „Helyreigazítás” kezdetű szöveghez kapcsolódik, melytől minden újságíró, legfőképpen pedig szerkesztő fázik. Az elmúlt vasárnap nem a szerencsére ritka, de azért mégis megszokott bakiikra figyelhetett volna fel a buzgó hallgató. Egy tartalmira. Vasárnap 14.05 órakor hangzott el a Gondolatjel sorozatban a „Faltól felig” gyűjtőcímű műsor III. része: „A fürdőszoba”. Bocsássuk előre, hogy épp úgy kitűnő volt, hasznos, mint elődei. Az elején azonban a riporter ellátogatott egy fővárosi köztisztasági fürdőbe, ahová forgalmasabb napokon 200—250 tisztálkodni óhajtó jár. Szénhordó munkások, ipari tanulók, olyan közeli munkahelyek dolgozói, ahol nincs megfelelő tisztálkodási lehetőség. Természetesen a fürdőszoba nélküli lakásokból ugyancsak jönnek vendégek. Ekkor a riporter az iránt érdeklődik, hogy: — Jobb emberek járnak-e ide? Az előbbiek milyenek volnak? (ordas) Az Aranytollú madár a bábszínházban Az Állami Bábszínház következő bemutatójára a bábműhelyekben már elkészültek a játék szereplői. Készül a Csóka ,a huncot kis ördögfióka bábfigurája. Tv-jegyzet Mire lehet jó egy rémhír? Két dolgpt szeretnék tudni. Előfordul hogy az egyiket megtudom, a másikat egészen biztos, hogy nem. Ha szerencsém van, akikor kb. egy hónap múlva Szecs- kő Tamás a Tv-tükör" műsorában választ ad, hogy milyen volt a tetszési indexe a szombat délután 5 órakor sugárzott „Pedig földrengésnek kellett volna lennie” című igen jól sikerült riportfilmnek. A „másik”, amit soha nem tudhatok meg, mennyivel váltott volna ki nagyobb érdeklődést a kitűnő riport, ha nem február, hanem január 2-án mutatta volna be a televízió: Arról van szó, hogy 1979 nyarán „elterjedt a rémhír, hogy január 7. és 16. között elemi erejű földrengés rázza meg Budapest és Bicske környékét. A filmből megtudhattuk, ki hogyan fogadta a hírt. A műsorban megszólaltak az idősek: „marhaság, kacsa az egész”, stb. ök tapasztalataikra építve vetették el egy nagy erősségű magyarországi földrengés lehetőségét, mert emlékeik csillárhíimbálózásról, esetleg egy-két kisebb ház megrongálódásáról vannak. A fiatalok viszont féltek. Közülük többen a rádióban hallották, a „Times- ben olvasták, hogy mikor ér el hozzánk a földrengés, s a „vulkáni eredetű” Gellérthegy mikor fog elemi erővel elmozdulni. Sőt, azt is tudták, hogy japán tudósok a földrengés vonalának meghatározásán kívül megállapították (jó előre!), hogy 9-es Richter-erősségű lesz a földrengés. Igaz, hogy tudományos földrengés- előrezeljzés még nincs, s az igaz, hogy ez idáig 9-es erősségűt sehol a világon nem mértek. De kis nemzet vagyunk, érthető, hogy földrengésünk csak nagyon nagy lehet... A szintén ifjú építőmunkások, akik hallottak, sőt tanulmányaikból emlékeznek, hogy a földkéregnek valamiféle mozgása van, tudták, hogy ez okozza nálunk a földrengést, mégpedig oly okok miatt: hogy „Afrikába csúszik Európa”. A riportfümben megszólaltatott fiatalok legtöbbjének varinak ismeretei az iskolai tanulás, s az olvasás révén, de ezzel néha nem tudnak mit kezdeni, nem tudják megfelelően rendszerezni. Azt hiszem a kutya itt van elásva. A közművelődésinek erre a rémhírre nem ártott volna időben fölfigyelnie, geológiai ismeretterjesztő előadásokat szervezhettek volna, s ehhez kapcsolódó műsorokat sugározhatott volna a tv, a rádió: részben a kedélyek megnyugtatása, részben pedig tektonikai ismereteink bővítésié, kiegészítése, esetleg némi pótlása érdekében. Gondolom érdeklődés lett volna! Ha a filmet, a benne megszólaltatott tudósokat — akiktől sok érdekes dolgot tudhattunk meg — az ,ielő- rejtjelezett földrengés előtt láthattuk, hallhattuk volna, kevesebben félték, s többen tanultak volna. V. HORVÁTH MÁRIA Számvetés Meggyőző körképet adott a televízió a nemzetközileg előlkelő helyen álló magyarországi szociálpolitikáról, summásnak érezzük az alig fél órás műsor adta tájékoztatást. Fontos az összegzés, mert „mindennapi gondjaink, örömeink” közepette természetesnek tartjuk elért szociális vívmányainkat. Éppen ezért nem árt néha elgondolkodni azon, hogy hol is tartunk. A műsor -nem tékintett vissza az elmúlt harminc évre, hanem a közelmúlt eredményeit sorolta fel a nehézségeket, megoldásra váró feladatokat is elénk tárva, ezzel is fokozva mondandójának hitelét. Nincs hely a felsorolásra, mégis néhány adat: 300 000 nő kap gyest, 370 000 gyerek járó óvodába, 1 millió család kap családi pótlékot, 2 millió nyugdíjasunk van. 1 400 000 ember jut kedvezményes .vállalati, szakszervezeti üdüléshez, pihenéshez, 430 00Ö lakást építettek eddig az ötödik ötéves tervben. Látnivaló, hogy az állam magára vállalt terhei igen nagyok. Mivél a műsor nagyon rövid volt, a szociálpolitikai egyenetlenségekről is tőmondatokban esett szó. Többek között: a kis lakások, az SZTK-k, kórházak zsúfoltsága, a nyugdíjak közötti jelentős differencia, a kevés szociális otthon, óvódák. bölcsődék hiánya volt a téma. A következő évek célkitűzései közé tartozik a szociálpolitikai ellentmondások csökkentése, jelenleg ugyanis az igények meghaladják a lehetőségeket. Hatalmas volt a bemutatott anyag, hallatlanul sűrített. Ha már számvetés folyik; felvetődhet a gondolat, hogy a jövőben részletekbe menően, de legalábbis hosszabb műsoridőben tájékoztassanak minket. Mert végzett dolgaink iránt nagy a társadalmi érdeklődés. A tájékozódni és ebből okulni akarás! RUSKÓ N. JUDIT A Jelenkor februári száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Csoóri Sándor, Garai Gábor, Lakatos István, Pákolitz István, Rózsa Endre és Tóth Erzsébet költeményei kaptak helvet. A prózai írások sorában részleteket olvashatunk a Csontváry-film forgatókönyvéből, melyet Dobai Péter készített. Kolozsvári Grand- pierre Emil írása a harmincas évék elején Pécsett végzett néhány bölcsész múlt évi taorminai találkozójáról, számol be. Göncz Árpád elbeszéléssel jelentkezik. A „Tudósportrék” sorozatban Grastyán Endre professzorral beszélget Hallama Erzsébet. „Jugoszláviai szemle” címmel új sorozat indul a folyóiratban. írója Bori Imre, a kiváló újvidéki egyetemi tanár és irodalomtörténész. — A Képzőművészeti krónika-/ ban Láncz Sándor néhány jelentős fővárosi kiállítás anyagát ismerteti és értékeli. A „Versről versre” sorozatban Weöres Sándor: Ablak négyszögében ... kezdetű költeményéről beszélget az íróval Domokos Mátyás. A kritikai rovat élén Sőtér István elemzi Takáts Gyula új tanulmánykötetét.
