Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-03 / 28. szám
1980. február 3. x Képújság 11 Az Ádám Jenő-gyűjtemény részlete A nemzeti kultúrát építő feladatok küldetéses vállalásában László Gyula arra jelentkezett, hogy festés helyett a régészet problémáit tisztázza, Lyka Károly arra, hogy rajzi munkáját félretegye, és a XX. század magyar képzőművészetének kritikai összegezését végezze el. öveges József is fontosabbnak tartotta a fizika megszerettetését annál, hogy kísérleti fizikus legyen. Ádám Jenő is felmérte teendőit. Azt, hogy Bartók és Kodály révén megszületett századunk kontinenseknek üzenő klasszikus értékű magyar zenéje, azt, hogy az ő hivatása a századok magyar népzenéjén alapuló új muzsikánk szolgálata. Miben állt ez a küldetés? Abban, hogy az ifjúságban alapozza ezt a minőséget, abban, hogy a világ megismerje eredményeinket. Mindkét sugallatot meghallotta, teljesítette. Azzal, hogy az 1940-es évek elején a Kodály-módszer gyakorlati kidolgozójaként megírta az ifjúságnak szóló énektankönyveket a szolmizációs módszer alapján, azzal, hogy a magyar zene kimagasló eredményeit amerikai előadó- kőrútján propagálta, azzal, hogy húsz évig tartó sorozatában elemezte muzsikánk értékeit a rádióban. Ádám Jenő 1894-ben született Szigetszentmiklóson. Tanítói oklevelet szerzett, az első világháborúban hadifogságba került. Megtanult oroszul, Tatarszkban kinevezték zenei igazgatónak, de Szibériából hazavágyott, és elvégezte a Zeneakadémiát, melynek sok évtizedig tanára volt. Igazi polihisztorként végezte sokirányú munkásságát zeneszerzőként, karmesterként, ének-tankönyvíró- ként, a Budai Dalárda vezetőjeként. Mindenre volt ideje, maradt energiája. 1933- ban Bázelban Félix Weingart- nernél mesterdiplomát szerzett, ő mutatta be Purcell Dido és Aeneas-át az Operaházban. Több zeneművet írt, „Magyar Karácsony”-ának bemutatóján Székely Mihály, Koréh Endre, Basilides Mária, Orosz Júlia énekelték, a főszerepeket. 0 Somogybán gyűjtötte a népdalokat, melyet külön füzetben is közreadott. Munkásságát Bartók és Kodály nagy figyelemmel kísérte. Kossuth-díja és Érdemes Művész kitüntetése mellett több érmet kapott Rómában, Londonban és Bulgáriában. Mindez nemcsak személyes sikere, hanem a magyar zene iránti kontinentális elismerést is jelenti. Az sem véletlen, s politikailag is méltányolandó, hogy 1940. május 13-án Belgrádban a Szent Száva renddel tüntették ki, mely humánumának bizonysága. Ádám Jenő végül úgy döntött, hogy a Nemzeti Múzeum zeneművészeti tára helyett szülőfalujának, Szigetszent- miklósnak adományozza hagyatékát. 1979. október 5-én avatta fel Ádám Jenő zenei gyűjteményét Szizgetszent- miklóson, egykori szülőházában tanítványa, Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző. A három helyiséget magában foglaló múzeumban találhatjuk Ádám Jenő zongoráját, dolgozószobájának berendezési tárgyait, műveinek első kottáját, kéziratait, a hozzá intézett Bartók- és Kodály- leveleket, kitüntetéseket, — munkásságának rendkívül gazdag dokumentációját. A gyűjteményhez kutatószoba is csatlakozik, a rendezést Vöő Imre, a szigetszentmik- lósi honismereti szakkör vezetője végezte méltó körültekintéssel. Jellemző az anyag gazdagságára, hogy több a raktári készlet a kiállítás tárgyainál. Az is fokozza a hatást, hogy a falakon Ádám Jenőről készített festményeket és domborműveket láthatunk, továbbá egy érdekes Feszty Árpád-rajzot. Magnóról hallható Ádám Jenő hangja és több zeneműve. Jelenleg a gyűjtemény vasárnaponként, délután 14 és 17 óra között tekinthető meg, de hamarosan a múzeumi nyitva tartást alkalmazzák itt is. Közművelődésünk új intézményét érdemes figyelemmel kísérni, s minden bizonynyal országos, és nemzetközi közönség láttamozhatja itt zenei kultúránk rendkívüli teljesítményeit, Ádám Jenő munkásságát, mely a tehetség, a szorgalom és az önzetlenség együtthatóival építette fel a magyar zene egészében a maga maradandónak megmaradt életművét. LOSONCI MIKLÓS Jókat nevetünk manapság, ha múlt századi magyar írók műveit látjuk színházban, filmen vagy televízióban, írásaikat olvasgatjuk koruk mulatságos figuráiról. Gyakran bukkan fel ezek sorában a duhajkodó, nagyivó meg a kúriája kényelmébe visszahúzódó „úr”, aki hallani sem akar semmiféle haladásról, könyvet fél világért sem venne a kezébe, lenézi a „komédiásakat”. Úgy él, mint éltek ősei eey vagy két évszázaddal előbb. Aztán, később gondolkozunk csak el azon, hogy az alffóle életmódnak még ma is vannak késői hajtásai. Természetes. hogy egészen másformák, hiszen az idők, az életkörülmények gyökeresén megváltoztak az elmúlt három és fél évtizedben, s aki maga az egykori nemesi porták gazdáinak módján akarna élni, valahogyan úgy járna, mint a maga korában Don Quijote. Napjainkban inkább a „féloldalas” fejlődésnek látjuk példáit. Jócskán akadnak emberek, akik — maguk vagy már a szüleik — nemcsak kiemelkedtek a korábbi nemzedékek nyomorából, hanem magasabbra is jutottak az életszínvonal átlagánál. Legalábbis — ami az anyagiakat illeti. Uj házat építettek a régi mellé vagy helyett. van abban fürdőszoba, drága bútor, mindenféle háztartási gép, autó is áll már az udvaron — de könyvet a sokszobás ház egyetlen helyiségében sem lehet látni, ha csak szobadíszként nem, kötésszínével gondosan illeszkedve a bútorzathoz. Van ilyen helyen televíziókészülék is, többnyire színes, „Csak” éppen az nincs, aki az adásokat nézze. A „gazda” (mert jólesik neki, némelyik el is várja, hogy így szólítsák) inkább a borospincében vagy a kocsmában tölti az estét, a családtagok félnek „rongálni” a drágán vett masinát. Bármennyire úgy gondolja az ilyen ember, hogy „sokra vitte” — ez csak látszateredmény. S hogy ez így van, arra bizonyság, hogy az ilyen családban felnövő gyermekek az iskolában „hátrányos helyzetűeknek” számítanak, hiszen otthonról semmilyen alapot nem hoznak magukkal a tanuláshoz. Kulturálisan. művelődésben legalább annyira maradtak el az átlagtól, amennyire anyagiakban túlhaladták. Természetes, hogy az anyagi gyarapodásnak csak örülni .lelhet s hogy egyre több új családi ház épül, hogy mind több fiatal már biztos alappal indul az önálló életnek, az az egész nép, az ország érdeke-eredménye is. Ám a fejlődés nem lehet sokáig egyoldalú. Éppen a fiatalok érzik meg leghamarabb az ilyen helyzet felemásságát és — ha nem is mindig okosan, célravezetőén — tiltakoznak ellene. Mert úgy sem lehet élni — éveken, évtizedeken át —, ahogyan még a múlt században lehetett: bezárkózva a mégoly szép ház falai közé, miit sem törődve mindazzal, ami a kerítésen túl történik. Korunkban a társadalmi, a gazdasági és a kulturális fejlődés szerves egységet jelent. Modern embernek csak az tekintheti magáit, akit érdekelnek a közösség ügyel-dolglai, s a maga erejével. képességei szerint részt is vesz azokban. Ehhez pedig arra is elengedhetetlenül nagy szükség van, hogy művelje, egyre tovább képezze magát, érdeklődjék nemcsak faluja-városa, hanem az ország és a nagyvilág történései iránt. Az elmúlt években, sőt évtizedekben sok ember figyelme fordult elsősorban az anyagi gyarapodás felé Nincs ebben — ha becsületes munka volt annák alapja — semmi kivetni való. Annál kevésbé, mert 35 év után sem szabad feledni: Magyarország a felszabadulás élőtt hárommillió koldus országa volt. Az anyagi nyomorúság szülte a- szellemi nyomorúságot. S ebből törvényszerűen következik, hogy az anyagi jólétnek magával kell hoznia a kulturális felemelkedést. Ez országosan, nagy tömegekre vonatkoztatva így is vaa s ezen az sem változtat, hogy még vannak, akik „kilógnak á sorból”. Kongresszusra készülve most számvetést készít az ország. A kongresszusi irányelvekben olvassuk: „Emelkedett népünk műveltségi színvonala ... A figyelmet a társadalom fejlődésének szempontjából legfontosabb eszmei és erkölcsi kérdésekre kell összpontosítani: a közérdek tiszteletben tartására és szolgálatára, a munka becsületének növelésére, a kötelezettségek teljesítésére, a közösségi szellem erősítésére.” És másik helyen: „Előrehaladásunk fontos feltétele, hogy tovább gyarapodjék népünk műveltsége, a közművelődés egyre inkább társadalmi üggyé váljék. Széles körben kell tudatosítani a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődés egységét.” Nehéz időkben ül össze a kongresszus, nagy feladatok várnak megoldásra. Aligha lehet kétségbe vonni, hogy mindehhez, a gazdasági életünkben mutatkozó gondök leküzdéséhez, a további fejlődéshez — sok más mellett, de egyáltalán nem utolsósorban — Széchenyi szavaival : kiművelt emberfőkre van szükség. Úgy is mondhatjuk: a gazdasági fejlődés egyik sarkkérdése a kulturális haladás. Ehhez társul — elsőként az egyenlők közt — a társadalmi tudát, a közérdek elsőbbségének felismerése. Mindez egymást feltételezi és erősíti. A társadalom fejlődése tette és teszi lehetővé a kulturális felemelkedést, az pedig nélkülözhetetlen összetevője a gazdasági haladásnak. És viszont: a gazdasági eredmények adnak alapot a műveltség további terjedéséhez, szilárdítják a társadalmat. Sók tennivalójuk van és lesz e téren a kultúra munkásainak. Jelentős mértékben rajtuk múlik, hogy egyre kevesebb legyen a „féloldalasán” gyarapodó ember, hogy a ma még társadalmilag és kulturálisan el-elma- radozó helységek „fehér foltjai” eltűnjenek a térképről. Mégsem csak az ő feladatuk mindez. Annyira közösségi tennivaló, hogy senki — városi vagy falusi lakos — nem vonhatja ki magát alóla. Hiszen az új, minden kényelmi eszközzel felszerelt családi ház is csak akkor szép igazán és — főleg — akkor modern valóban, há mint a költő mondja: a szellem napvilága ragyog ablakán. VÁRKONYI ENDRE Alkotók iskolája — A Szovjet Írók Szövetségének Gorkij Irodalmi Főiskoláján ötven nemzetiség képviselői tanulnak, köztük olyanoké, amelyeknek 45—50 éve még ábécéjük, s így írott irodalmuk sem volt, — mondja Vlagyimir Pimenov professzor, a főiskola rektora. — Azok a tehetségek tanulnak nálunk, akik egy-egy pályázaton tűntek fel és sikeresen felvételiztek. A nemzeti köztársaságokból érkező fiataloknak könnyített felvételi anyagot állítottunk össze, hogy egyenlő esélyeket adjunk a jelentkezőknek. — Milyen szerepe van a főiskolának a nemzeti köztársaságok alkotó értelmiségének felkészítésében? — A főiskola létrehozását 1932-ben határozták el azzal a céllal, hogy egyben a Szovjetunió népeinek irodalmát tanulmányozó műhely is legyen. A szövetség tagcsoportjaiban, a szövetségi és autonóm köztársaságok írószövetségeinek vezetőségében ott találjuk volt Iha'Igátóinkat is. Az új írónemizedék jelen van a dagesztání, 'az alfája, a csu- vas, az észak-őszét, a kabard. balkár és más szervezetekben. A főiskolán műfordító szak is van, hallgatói a szovjet népek nyelveiről fordítanak, A főiskoláról sok kitűnő fordító került már ki, akik tatár, grúz, azerbajdzsán, ka- zah, őszét, kabard, csecsen nyelvről fordítanak. Tavaly alakult meg a litván és a mari fordítói csoport, idén pedig örmény és jafcut fordítók végeznék. A főiskola végzett hallgatói között olyan világhírességek vannak, mlint az avar Raszul Gamzatov, a kirgiz Csingiz Ajtmátov. Műveiket minden fontos európai és ázsiai nyelvre .lefordították, könyveik népszerűek Indiában. Japánban, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Angliában és a fejlődő államok többségében. Hallgatóink között ott vannak a szocialista országok, a közel-ikeleti és az afrikai országok képviselői. Főiskolánkon végzett például John Akai mali költő, nemrég védte meg a diplomáját az etióp Fifcre Tölosz, most tanul nálunk a jemeni Mohamed Abduráhman Mifaa, a panamai Vasquez Francisco és társaik. A főiskola diákszállójában kényelmesek, egyszemélyesek a szobák, a szálló életét a választott diáktanács irányítja. Ugyanebben az épületben van a fiatal írók klubja, ahol érdekes irodalmi viták mellett műsoros esteket, találkozókat, filmvetítéseket tartanak. Minden hallgatónak van. ösztöndíja, a kitűnő ran- dűeké magasabb. A főiskola ß rászorulókat anyagiakkal is segíti. Nyaranta és a téli szünetekben csoportokban járják a hallgatók az országot, felolvasásokat tartanak saját műveikből, irodalmi előadásokat rendeznek. A hallgatók írásait szívesen közlik a központi lapok s gyakori, hogy a diplomamunkákat a legtekintélyesebb irodalmi folyóiratok adják közre. A Szovjet Irodalmi Könyvkiadó is hamarosan gyűjteményes kötetet jelentet mag a hallgatók műveiből. '— Hogyan alakul a végzettek pályái utása ? — Vannak hallgatóink, akiknek már első könyve meg is jelenik, imire megkapja a diplomát, sőt, vannak akikét erre az időre már tagjai sorába választ a Szovjet Írók Szövetsége. A többiek pedig folyóiratok, lapok szerkesztőségében, könyvkiadóknál, sajtóügynökségeknél, a rádiónál és a televíziónál helyezkednek el. Natalia Artymova (APN — KS) Nehéz munka az alkotás Űj közművelődési intézmény Ádám Jenő zenei gyűjteménye A tanulási szünetben jól esik egy kis séta
