Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-27 / 48. szám
1980. február 27. NÉPÚJSÁG 5 Két elnök — egy riport Könnyebb volna elővenni az elnöki beszámolókat, illetőleg a vezetőségét és kimásolni belőle az imponáló adatokat, hogy Szakoson is, meg Kocsolán is milyen szép gazdasági eredményeket értek el. Sokat mondana mindegyik számsorolás, merthogy e két gazdaság a dombóvári „viharsarokban” és az egész megyében az elsők között van a növény- termesztésben, az állattenyészté sben és a gépi munkák szervezésében, végzésében. Mégis két elnököt választottunk ki, két embert, akik választott tisztségviselők, közel húsz éve. Ez a két portré egyben azt is szándékozik bemutatni, hogy milyen a hangulat, az élet, a közös gazdaságokban. Gáspár József Estére hajlik már az idő. így tél vége tájékán hosszabbak a napok, több idő jut az „eszmecserére” is. Ez ügyben kopogtattam Fauszt Mátyás főkönyvelő ajtaján Szakoson. Nagyon kellett kopogni, mert belülről jó erős hangok remegtették az ajtót. Hát van hangerő Fauszt Mátyásnál is, meg Gáspár Józsefnél is. S erős ujja van mindegyiknek. Fauszt jobb kezének mutatóujját csap- dossa az asztalhoz — nyomatékül. Gáspár úgyszintén veri az asztalt. Úgy érzem — hallom is —, hogy mintha Gáspár József szenvedélyesebb volna, ö az ellenőrző bizottság elnöke és a tagok „jogáért” üti az asztalt. Joggal és okkal. Mert az ellenőrző bizottság elnökének a felső vezetőkhöz kell elvinni a tagság ügyét-baját, s lám, most van panasz. A takarmány az oka, illetőleg nem is a takarmány, hanem a szak- csi embereknek az a jó szokása, hogy szeretnek állatot tartani. Arról van szó, hogy a szakcsi embert nem nevezhetnénk szakcsinak, ha nem törné a fejét. A következőképpen: „Tudom, hogy jár nekem munkám, háztáji gazdaságom után ennyi meg ennyi takarmány. Most kikérem az árát — a búzáét például aratás után —, s majd, amikor nekem kell, akkor elviszem a raktárból, ugyanazon az áron, mint ahogy megvették, azaz az állami felvásárlási áron. Minek tartsam-tároljam, ne nálam száradjon”. No, ez- ideig rendben is van, hiszen kell takarmány, Gáspár Józsefnek is, meg még legalább háromszáz gazdának. Tehát az ügy közügy, mert idén már magasabb árért vehetnék „vissza” a terményt. S ez okozza a vihart. Persze a maga módján igaza van az ellenőrző bizottság elnökének — de a közösnek is. Amint a főkönyvelő megmagyarázza az elnöknek, ne higgyük, hogy megnyugszik. Á, dehogy! Mázsánként olyan jó harminc forintokról van szó, egy szakcsi gazda pedig legalább negyven mázsa terményre „jó”. Szóval — a mai áron kap a gazda terményt, ez a közösség érdeke, akkor persze, ha van a közösben eltöltve elegendő munkanap. A közgyűlés előtt történt ez a kis vita-beszélgetés, ám mire eljött a nagy esemény, megnyugodtak — hát, ahogy megnyugodtak — a kedélyek, de senki nem „lamentált”, ami annak a jele, hogy az elnök szétvitte a hírt a községben. — Sok a gondja-munkája? — kérdem a szakcsi ellenőrző bizottság elnökétől, akinek a fia a traktorosüzem vezetője, ő maga raktáros, az alapítástól látja el a közösség bizalmából ezt a fontos funkciót. — Sok. Az a jó, hogy sok a munka. Az emberfia mindenbe bele akar látni. Amihez nem értek, jövök a főkönyvelőhöz, vagy Hóhman Józsihoz, a revizorhoz, elnökhöz, mindenhova. Mutatják a könyveket, megmagyarázzák, mit miért kell úgy csinálnunk ahogyan, s nekem az a dolgom, hogy a bizottsággal a felvetődött kérdéseket magyarázzam. Eddig nem volt arra gondom, hogy máshova menjek tanácsért. Itt helyben intézünk mindent. Itt keletkeznek a gondok, itt oldjuk meg, gyorsan, köz- megelégedésre. Tavaly például legalább két tucatszor voltak különféle ügyekben tárgyalásaink. Nem mindig a felek megelégedésére —, de az igazság mindig győzött. Este felé jár már az idő, ilyestájt a szakcsi ember már itatja a bikákat, feji a tehenet. Gáspár József is elindul haza, s mi a főkönyvelővel próbálunk e takarmányügyön át közelebb férkőzni a szakcsi ember nagy munkaszeretetének okához — de minduntalan oda lyukadunk ki, hogy „ősidőktől” fogva ez jelemezte az itteni embereket, s este ezt olvashatom ki dr. Horváth Árpád kitűnő szakcsi monográfiájából is. Braun Antal né Gizikével először, úgy gondolom, a kertészetben találkoztam vagy hat éve, ha nem hét. Amikor paradicsomot palántáztak. Ö azt mondja, régebbtől fogva ismer, azaz látásból, merthogy lassan magam is tsz-taggá avanzsálok Kocsolán, hiszen „földijeimhez” legalább félévenként bekopogok. Többször kapott a közös gazdaság kitüntetést, hírük eljutott az ország minden részébe. Esetünkben Braunná munkája révén úgy, hogy tavaly — például — annyi paprikavetőmagot termesztettek a kísérleti intézeteknek, hogy egy megyét bg lehetne palántázni vele, ha elvetnék. A kocsolai paprika híres, nem különben a paradicsom, és a napraforgó, és a búza, és a kukorica. Sorolhatjuk a növényeket, mint ahogy a közgyűlésen is ezt teszik, s az emberek véleményüket a brigádgyűlésen mondják el, ott folyik a vita. Mire a közgyűléshez ér a zárszámadás, elcsöndesednek a hullámok, megnyugszanak a kedélyek. A közgyűlésen a tsz-törvény, az alapszabály értelmében a bizottsági elnököknek kötelességük munkájukat ismertetni. Braun Antalné a kocsolai nőbizottság elnöke. — Amikor a színpadon kezdte a 'beszédet, kissé lám. palázasnafc láttam, ám lehetséges, hogy a reflektorok fénye miatt volt ez a látomásom'. — Lehet, bár nem vagyok zavanbajövő típusú ember. Tudtam, hogy imúmkánkat jól végeztük. Nemcsak a kér. tészetiben, ahol dolgozom, lassan húsz éve, hanem az egész kollektíva jó volt. — -Mégis azt. mondta beszámolójában, hogy sok férfi példát vehetne az asszonyokról, a munkához úgy álljanak, mint maguk nyolc- vanan. — Ezt mondtam, mert ez a meggyőződésem. Sőt — feleségüktől is. Megmondom én munka közben is, brigádgyűlésen is, amit gondolok. Miért válogassam mondanivalómat éppen a közgyűlésre? Rendben van ez így, hiszen a szövetkezeti demokrácia úgy teljes, ha mindenki gyakorolja. Engedik a nőbizottságot dolgozni. Szólhat, aki akar, javasolhat, amit gondol, aztán közösen eldöntjük, hogy érdemes-e a javasltat a megvalósításra. — Úgy tudom, a közelmúltban volt egy kicsi férfinői háború. — Igen. Egy forint miatt. Egy forintot adtak órabérjavításként nekünk, mert látja a vezérkar, hogy szépen dolgozunk, ég a kezünk alatt a munka. De mi csak télen vagyunk órabéresek, nyáron a szezonban teljesítményben vagyunk a kertészetben.. Azt mondta néhány férfi, hogy minek adnak ezeknek a nagyszájú aknak egy forintot, amikor ők nem kapnak. Az. tán mi szépen felsoroltuk, hogy miért érdemeljük meg... — Ezt nem csöndben mondogatták... — Nem. — És a „nóta vége”? — Megérdemeltük, meg. kaptuk a forintot. — A tagság egyetértett, elfogadta a-.beszámolóját? — Igen, tizennyolc év óta mindig. A közgyűlésnek vége, a férfiak jórésze vonul az italbolt félé, az asszonyok sietnek haza, ebédet főzni, melegíteni. Azaz dehogy sietnek! Hiszen a múlt évi munkaibér tíz százalékét — juta. lékot — most osztják, azt még gyorsan föl keli venni. PÄLKOVÄCS JENŐ Elvezetik a déli ipartelep szennyvizét Épül Szekszárd déli ipartelepének szennyvízelvezető rendszere. A DÉLVIÉP 19 millió forintos költséggel meg. oldja a szennyvíz zavartalan elvezetését. Az Aranytó utcában a 200 milliméteres csővezeték fektetését végzik. Fotó: Gottvald Károly Utánfutók Pécsről Személygépkocsi-utánfutót fejlesztett ki több éves kísérleti munkával aiz AFIT pécsi központtal működő 14-es autójavító vállalata. Célja az volt, hogy a javítómunka mellett, a kiegészítő tevékenységgel, jobban kihasználja eszközeit, szellemi kapacitását olyan cikk gyár. tásával, ami érdeklődésre tarthat számot a turisták körében. Tavaly egyedi rendelésre készített első hatvan darab, bal elégedettek voltak a vevők. A RERMI vizsgáján is megfeleltek; a vállalat engedélyt kapott a kereskedelmi forgalmazásra. Az AUTÓ- RER 300 darabot rendelt 1980-ra, s ezzel megkezdődött a sorozatgyártás. Csemeték, oltványok, dísznövények A hosszan tartó, kedvező őszi időjárást a kiskert- tulajdonosok alaposan kihasználták telepítésre, ezért a kertészeti szaporító anya. gokat előállító és forgalmazó gazdaságok, vállalatok nem számolnak kiugró tavaszi ér. tőkésítéssel. Ennek ellenére a telepeken és az üzlethálózat megtették a szükséges előkészületeket a kertészke- dők fogadására, kiszolgálására. A 'tavaszi ellátás általában folyamatos és zavarta, lan lesz. Négyszázhatvanezer gyümölcsfacsemete vár eladásra. A következő hetekben elegendő almafa lesz az üzletekben, mintegy 60—70 faj. ta áll a vásárlók rendelkezésére. Körtéből is kielégítik az igényéket; bővítik a választékot is, az idei tavaszon több nyári körtefajtát telepíthetnek. Kajszibarackból a korábbinál többet tartalékoltak, összesen 20 ezer cseme. te vár vásárlóra, őszibarackból ugyanennyi a (kínálat. A szilva és más gyümölcsök csemetéiből szintén, van elegendő. Új öntöde épül Ajkán Az ajkai alumíniumkohóban hatszázhatvanmillió forintos beruházási költséggel új, évi kétezer-hétszáz tonna kapacitású öntöde épül. A már elkészült üzemcsarnokba a legkorszerűbb olasz gyártmányú öntőgépeket szerelik fel. Galamb - exportra Kedves, régi szokás volt faluhelyen — s ma sem veszett ki teljesen —, hogy a gyerekágyas asszonynak, kedves betegnek galamblevest vittek: hadd erősödjön tőle. Ügy látszik, vilgszer- te rájönnek: ínyenc csemege, ritka ízletes falatok készíthetők a galambból — keresik, vásárolják hát a különböző országok kereskedői. Tavaly 5200 mázsa galambot sikerült felvásárolni az országban. Exportra alkalmas galambból nincs elegendő, s ennek egyik oka: új cikk még, ke-‘ vesen próbálkoztak eddig a tenyésztésével. Sokan, különösen a községékben, tanyán, lakók, ha galambról hallanak, a dúcok lakóira, a háztetők cserepein tollászko- dófcra, a mezőkre járókra gondolnak. Pedig nem ilyen galambokat keresnek a felvásárlók. A messze repülő, élelmét a határban kereső galamb ugyanis kis testű, 30— 35 dekánál nem nehezebb, levágva, tollától, belsőségétől megfosztva nem nyom többet húsz dekánál. A külföldi kereskedők a tisztítotton 35—40 dekásókat keresik, azokat vásárolják. NAGYOBB TESTŰ, SZAPORA FAJTA Vanak már ilyen galambok. hiszen az utóbbi években jelentős mennyiségben importáltunk nagyobb testűeket, intenzív tartásra alkalmas, szapora fajtájúakat. Ismert és elterjedt a king, a módén, a texán. A tenyésztők keresztezéssel az óriás postából, stresszerből és az egyéb fajtákból — külföldiekből és hazaiakból — a kívánalmaknak megfelelő nagyságúakat, szaporaságúa- kat tudnak előállítani. A galambnak szaporának kell lennie. Aki évente csak néhány pár fiókát neveltet fel egy galambszülővel, ép- pencsak a pénzénél marad, haszna nincs. A hasznot a további szaporulat hozza, ha a tenyésztő érti a dolgát, ha száraz, világos, fertőtleníthető, alkalmas fészekkel felszerelt helyiséget rendez be a galamboknak, ha jól választja meg a fajtát, változatos takarmányokat, vagy tápot etet, ha az egészség fenntartására gondot fordít. Ilyen esetben egy galambpár 6—8 pár — 50—55 dekás egyedi súlyú — fiókával is jutalmazhatja gazdáját. így már tisztes hasznot is hoz a galamb, hiszen a felvásárlók jutalékától függően — 90— 95 forintot fizetnek egy kiló 28—32 napos korú, a szakmai szóhasználattal „csipogás” galambért. A KETRECES TARTÄS ELŐNYE A galamb iránti élénk kereslet új utak keresésére ösztönzi a tenyésztőket. Sokan próbálkoznak a ketreces tartással. Nagy előnye, hogy minden párról hamar kidérül: megfelelően szaporodik-e. egészséges-e, vagy sem? Gyártja már a galamb- tartásra alkalmas ketrecet a tatabányai Delta szövetkezet. A ketrecekhez a fejlesztési akciókat szervező nagyüzemék segítségével juthatunk. Ahol jelentős az igény, a takarmánykeverők gálambtá- pot készítenek, megszabadítván ezzel a tenyésztőket a sokféle mag utáni járkálás- tól. Hiába haitározza el azonban valaki, hogy vágóga- lamb-neveléssel foglalkozik, kis mennyiséget nem tud értékesíteni. Ez az egyik alapvető oka, hogy kevés az exportra jutó galamb „Ga- lambtalan” vidéken egy-két ember buzgalma kevés. Ahhoz, hogy a baromfifeldolgozók megszervezzék a felvásárlást, nagyobb mennyiség kell. Ezért üdvös a szakcsoportok alakítása. A jelenleg működő 64 ga- Lambtenyésztő szakcsoport többsége mindössze három megyében található. A baromfiipar viszont csak akkor cselekedne bölcsen, ha — némi áldozattal, többletmunkával — a kisebb tételeket is összegyűj'tené. hiszen az értékesítés lehetősége csinálna kedvet a galambtartáshoz. Azt az álláspontot is felül kellene vizsgálnia — főként a kéthetenkénti felvásárlás körülményei között —. hogy a galamb csak 30— 32 napos korban I. osztályú, exportképes. Olaszországban például a 30—35 napos galambot tekintik elsőosztályúnak. TENYÉSZTÉSI AKCIÓK A galamb számára a legkisebb portán is lehet alkalmas helyet készíteni: kis épület, padlástér is berendezhető számára. Nem gond az első párok beszerzése; nagy- tapasatalatú tenyésztők rendszeresen hirdetik vágóga- lamb-nevelésne alkalmas fajtánkat. s szervez tenyésztési akciót néhány nagyüzem is. (Az ócsai Vörös Október Tsz, a Debreceni Állami Gazdaság például.) A legfontosabb tenyésztési tudnivalók a Ha- szongalambtertás és az „1000 kérdés 1000 válasz az állattartásról” című könyvben, valamint a Kistenyésztők Lapjában megtalálhatók. DR. GONDA IRÉN Tervezéstől az értékesítésig Színes kiadvánnyal gazdagodott a napokban az újságárusok pavilonja: a most először megjelenő, Kistermelők Tanácsadója című kiad. ványban sok hasznos tanácsot, érdekes információt olvashatnak a háztáji és kisegítő gazdaságokban, valamint a hétvégi kertekben árutermelést végző kert és z- kedők és állattartók egyaránt. Szó van benne: a kistermelés társadalmi hasznosságáról, a kistermelők összetételéről, a szakcsoportokról, a nagyüzemk és a kisgazdaságok együttműködéséről csakúgy, mint az anyagi ősz. tönzés jelentőségéről. A fajtaválasztás nehéz problémájának megoldásához nyújt segítséget a „Ki ■mint vet, .úgy arat!” című írás. Megtalálhatjuk a kert tervezéséhez, kialakításához adandó praktikus tanácsokat is. Közli az újság az országban lévő — egész éviben nyitva tartó — kertészeti árudák címét. Hasznos tudnivalókat tartalmaz a sertéstartással és .hizlalással kapcsolatosan: a „Sertés a kistermelőknél” című írás. Kiterjed a szerződéskötésekre, a felvásárlási árakra, a takarmányozásra, és a tartási körülményekre is. A „Szarvasmarhatartás a ház körül” .című cikkben arról is olvashatunk, hogy „A magyar termelő mindenkor mestere volt a 'kiváló minőségű hízott marha előállításának”. A házinyúlról, a gaiamb- tartiás kérdéseiről szintén közöl írást a Kistermelők Tanácsadója. Népszerűsíti a jó tapasztalatokat, amikor bemutatja, hogyan segíti az ócsai Vörös Október és a d un a varsányi Petőfi Terme, lőszövetkezet a kistermelést. A Hermes ÁFÉSZ munkát könnyítő, korszerű kisgépeket, eszközöket ajánl a mezőgazdasági kistermelésben rejlő lehetőségek jobb hasznosításához. Sz. E.
