Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-24 / 46. szám

A NÉPÚJSÁG 1980. február 24.' Savarin mester és a többiek Szakácskönyvek meg a „tsinos kitálalás” „Csontleves babbal, gyü­mölcsös papsapka”. Utóbbi a „nem minden papsajt” kifejezés utolsó tag­jával azonos. — Mi hasznát látják kollé­gái ennek a gyűjteménynek? A tulajdonos Fekete Ist­ván, a szekszárdi Gemenc szálló igazgatója, akinek ezenkívül van még néhány ezer étlapja, menükártyája, itallapja és szállodai prospek­tusa is. Fekete igazgató 36 éves, életének majdnem felét páratlanul érdekes gyűjtemé­nyének gyarapítására is szentelte. — Meglátszik ez a szenve­délye a Gemenc étlapján is? — így és ilyen formában nem látszhat meg, de nem hiszem, hogy szégyenkeznünk kellene az étlapunkkal. Hamarjában kiválasztunk néhány specialitást, melyek a mai „árvetések” idején is elkészíthetők egy közepesnél vastagabb pénztárcájú ven­dég részére. így: potyka cit­romlében, káposztás fogoly, vadkacsa savanyún, nyúl fa- sírozva és diós-haluska. Ma­dár Imréné VIII. sz. szegedi hadiebédje is elkészíthető, csak legyen, aki megeszi: — Egy-egy ffcakmai vetél­kedő, verseny előtt a szaká­csok valósággal rá járnak. Kár, hogy csak olyankor. Egyik-másik régi tanács ma is időszerű. Például egy te­rítéssel kapcsolatos, mely 1819-ből származik és talán régies helyesírása ellenére is érthető lesz: „Az eledelek’ tiszta, tsinos kitálalását, ’s asztalra viteté- sét mi illeti, abból is ki tet­szik, a’ gondos vagy gondat­lan Gazdasszony’ szemessége. Mert’ ha a’ tálaló konyha asz­tal tsintalan... az ebédelni kí­vánók legottan meg tsömörle- nek tőlle, ’s eliszonyodnak, ’s undorodnak a’ gyakori ’s tsintalan feladás miatt so­kon.” Fekete István párját ritkító gyűjteményét a Vendéglátó­ipari Múzeum is „jegyzi”. Be­fejezésül jegyezzünk ki mi is egy receptet a nádor őfelsé­ge szakácskönyvének 160, ol­daláról, ami a mellékelt fény­képen talán nehezebben ol­vasható: „Potykaivadékos (ikrás — a szerk.) rántott zsemle. Sóss forró vízzel forrázd meg a’ potyka- ivadékot, készíts ha­barékot, és vagdald közzé, metélt zöld petrezselmet, bor­sot, és szerecseny dió virágot hozzá, tojás székit is elkever­ve ; a’ zsemlét hámozd meg és szeldeld el szeletekre, fend (kend) reájok és zsírban süsd meg.” Jó étvágyat! O. I. Fotó: K. A. Régi receptek Magyar ember vagyok, tehát szeretem a gyomromat. Ugyanez megfordítva: Szeretem a gyomromat, tehát magyar ember vagyok. Ami ugyebár világos. Ezen egy olyan országban, ahol már a XIX. században az alábbi című könyv jelenhe­tett meg, bajos vitatkozni. „A valódi szakácsság vagy. legújabban átvizsgált és tö­kéletesített képes Pesti Sza­kácskönyv. Saját sokszori kí­sérletek után érthetően és pontosan leírta és kiadta a felszeldelés mesterségével, valamint a modern asztal te­rítésével bővítve kiadta St. Hilaire Jozéfa.” Az a példány, amelyet ke­zemben tartok, huszonhato­dik kiadás, ami még egy Rej­tő-regénynek is becsületére válik. Elbűvölő óra vár rám, tobzódhatok a szakácsköny­vekben. Az asztalon előttem Brillat—Savarin mester 1825- ben megjelent „Az ízlés fizi­ológiája”, melyről a szakem­berek úgy beszélnek mint Khomeini a Koránról. Odébb Gundel—Harmath: A ven­déglátás emlékei, Venesz és Túrós Emil híres munkái, Csáky Sándor 1936-os . sza­kácskönyve, Végh Antaltól: 100 szatmári parasztétel és a Meinl-cég ötven kávére­ceptje. Egy 1942-ből származó füzet címe az előbbitől szö­gesen elütő, nehezen feled­hető kor emlékét idézi: „ízletes Hadiételek — ötle­tek, aranytanácsok — össze­állította és kiadja Magyar Imréné Szeged, a .Filléres fő­zés’, .Egytálételek’, .Tömegfő­zések ma’ szakácskönyvek szerzője. Ára 1.— pengő.” De itt van „a nádor ő föl- ségének” szakácsától, a sze­rény névtelenségbe burkolózó Cz. I.-től származó recept­gyűjtemény is és még nagyon sok más. Fekete István gyű j teményének egy részével Szombaton alakult a klub Háromezer fotó a természetről 1978-ban a Nimród vadász­magazin szerkesztőségének kezdeményezésére készült el az a felhívás, amely a termé­szet- és „vadfotósokat” igye­kezett tömöríteni. Háromszáz jelentkező adatait kapták meg a szervezők, és az első fotópályázat meghirdetése eredményeként 1285 fotó el­bírálása volt a zsűri fel­adata. Ebben a szervezetben — foglalkozásra és korra való tekintet nélkül — mindenki tag lehetett akit a természet és az élővilág fotózása érdekelt. Az egy évvel későbbi pályá­zat legalább olyan sikeres volt, mint elődje, 1185 kép sorsáról kellett dönteni. A legjobb képekből összeállított kiállítás ma is járja az orszá­got. A fotóklub harmadik pá­lyázatának eredményhirdeté­sére rövidesen sor kerül, a zsűri döntéséről már elké­szült a jegyzőkönyv. 915 szí­nes és fekete-fehér felvétel érkezett, amelyből ugyan­csak kiállítás készül. A Nimród fotóklub tagjai­nak fotótechnikai képzettsége és alkotásaik minősége a' hivatásosokéval vetekszik, amit mi sem bizonyít jobban, hogy rangos európai vadász­magazinok érdeklődnek egy- egy felvétel vagy sorozat után, és meg is vásárolják azokat. A szocialista országok vadászszövetségeinek fotópá­lyázatán a klub kollekciója egy teljes éremsorozatot nyert. A klub munkája, egyre szé­lesedő tevékenységi köre ar­ra késztette a klub vezetőit, hogy magasabb szinten szer­vezzék meg életüket, s ekkor vetődött fel az egyesületté alakulás gondolata. A Kultu­rális Minisztérium, a Magyar Vadászok Országos Szövetsé­ge, az Idegenforgalmi Propa­ganda és Kiadó Vállalat tá­mogatásával, a Magyar Fotó­művészek Szövetsége eszmei irányításával az egyesület február 23-án jogilag is meg­alakult. Célja, hogy szervez­ze és összehangolja a ha­zánkban működő — hivatá­sos és amatőr —, a természet és a vadon élő állatok fény­képezésével foglalkozók te­vékenységét, akik egyúttal a természet- és környezetvéde­lem feladataiból is részt vál­lalnak. Arra törekszik, hogy a pályázatok és kiállítások képeivel népszerűsítse a ma­gyar táj, az állat- és növény­világ értékeit, a vadászat és vadgazdálkodás erdményeit. Az egyesület már meglévő kapcsolatait határainkon kí­vül is bővíteni akarja, és — alapító tagként — csatlakozni szándékozik az 1979-ben meg­alakult Nemzetközi Vadász­fotó Szövetséghez. Az egyesület képarchívuma most van megszületőben. Eb­ből hamarosan bárki a legké­nyesebb igényeket is kielégí­tő képeket — fekete-fehér és diafelvételeket — kaphat. A természet és környezet vé­delme ma a világ nagy gond­jainak egyike. Ez a megálla­pítás hazánkra nézve is érvé­nyes. Azt reméljük, hogy a természet szépségeinek meg­ismertetésében és megvédé­sében — a fotó sajátos esz­közeivel — az egyesület tagjai is közreműködnek. Az erdő királya Héja zsákmányával Agancstisztítás idején

Next

/
Oldalképek
Tartalom