Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-23 / 45. szám

A NÉPÚJSÁG 1980. február 23. 1333. évi pápai tizedjegyzékben, majd 1344-es oklevélben említik Kölesdet Villa Khulesd néven. A település fejlődésében és történelmében döntő szerepet játszott a XIX. és a XX. szá­zad fordulójáig, központi fekvése. Egy 1451-ben kelt oklevél a vámjáról tesz említést. Magyar lakossága a török uralom alatt elpusztult, utána ismét gyorsan betelepült, közeli és távoli ma­gyar falvakból, majd 1724-ben töredék németséggel. Az 1722. évi, majd az 1728., 1732., 1759. évi contraktuslevelek, amelyek a högyészi domínium urával köttettek; mezővárosként említik Kölesdet. 1769. január 26-án Kölesd székhellyel nevezi ki Tol­na vármegye közgyűlése dr. Keller Jakab Udalrik svájci szár­mazású orvost, megyénk első főorvosának. A mezőváros keres­kedelme és ipara virágzó volt. Az 1788—89-es összeírás csak­nem 40 céh működéséről tanúskodik. Jelenleg 519 házban 2045-en laknak itt. Dl Ismét veszteség Nehéz helyzetbe került az Egyetértés Termelőszövetke. zet: ismét veszteséggel zárta az évet. Varga Sándor tsz- elnöktől megtudtuk, egy nap­pal a zárszámadó közgyűlés előtt, hogy az üzemi terme­lési érték 14 százalékkal ke­vesebb a tervezettnél. Búzá­ból és lucernamagból össze­sen hétmillió forint a kiesés. Egyszerűsítik a vetésszer­kezetet : nem termesztenek borsót és pannonbükkönyt, csak négy fő növény marad, búza, kukorica, napraforgó és lucerna. A tehénlétszámot a mini­málisra csökkentik, mindösz- sze 50 tehén lesz a szövetke­zetben, ezeket a társközség Kistormáson tartják. Növelni akarják viszont a sertésállo­mányt. Varga Sándor tájé­koztatása szerint megduplá­zódik a hízósertés-kibocsátás. Az idén 4500 sertést akarnak eladni, 1981-ben pedig már ötezret. Átszervezik az állat- tenyésztés szakmai irányítá­sát : ágazati rendszerben akarnak dolgozni a jövőben, s ezzel együtt növelik a kö­zépvezetők hatáskörét és fe­lelősségét. Kókány András a község méhészeti szakcsoportjának vezetője, ma már nyugdíjas. Korábban az Alsótengelici Állami Gazdaság száznegy­ven családos méhészetében volt méhész. A szakcsoport huszonegy taggal dolgozik, de a csoportvezető nagy bána­tára évről évre kevesebben vannak: András bácsi szerint az egyre nagyabb mérvű permetezések és porozások, a nagy tömegű vegyszer kijut­tatása a legfőbb oka annak, hogy csökken a méhészkedés a községben. Tavaly kipusz­tult két méhész teljes állo­mánya. A szakcsoport méhészeinek összesen 412 család méhe van és jó közepes eredményt válthatnak magukénak. Ép­pen harminc éve, hogy a község hozzáértő, lelkes mé­hészei életre keltették a cso­portot. Ma a szekszárdi áfész támogatását élvezik, ami főképp a kedvezményes cukor és fuvarozás árában mutatkozik meg. S ezenfelül biztosított a méz eladása is. András bácsi elmondta, Balogh Ádám csatája Nagy csatája volt Béri Ba­logh Ádámnak Kölesd mel­lett 1708-ban. Orvoskútnak nevezik azt a forrást, amely azóta is csordogál a Páskom­ban, az egyik kölesdi szőlő­hegy lábánál. A szájhagyo­mány 'szerint ezzel a vízzel mosták ki a kurucok sebeit és gyógyító hatásúnak talál­ták. A csata egyébként győ­zelmes volt, így ír róla a nemrég kiadott képes törté­nelemkönyv, a 147. oldalon: „Mintha valóban visszatért volna a kurucok régi ereje, szeptember 2-án Béri Balogh Ádám ezrede megtámadott és levágott a kölesdi mezőn mintegy 5700 főnyi császári sereget ötszáz málhás sze­keret zsákmányolt, 24 zászlót, rengeteg rézdobot, s három ágyút.” Napi 30 ezer liter tejből ké­szít 25 mázsa trappista és szekszárdi csemege­sajtot a Tolna megyei Tejipari Vállalat köles­di üzeme. Az üzem tulajdon­képpen csak sajtot készít, ahogy a helybeliek mondják: a legfinomabb sajtot, amit érlelni a szekszárdi sajtérlelő­be szállítanak közvetlenül só­oldatban való áztatás után. A kölesdi üzem 1942-ben épült, korábban a vajkészítés volt a fő profilja. Hatvan háznál van kép Dombok, vizek között Szép a kölesdi táj. Ritka szerencsés a fa­lu fekvése. Egész dombsor öleli két oldalról is, vagy inkább három felől, a sík terüle­tet pedig a Sió szeli át, mindjárt a szélső házak kertjeinél. Mellette nyújtózik a Sár- viz. Öreghegy, Zöngehegy, Csúcsos hegy: ilyen neveket kaptak a dombok, a gyönyörű pannon táj erdős, szőlős hullámai. A Zönge behúzódik a község közepébe, olyanformán, mint Szekszárdon a Bartina, csak persze alacsonyabban. A kölesdi embernek ez hegy. Aki itt marad, annak élete a he­gyekhez igazodik: ott zajlanak a gyerekko­ri játékok, ott terem a szőlő és ott vannak a temetők. A rádióból is, a Népújság­ból is értesülhettek már so­kan arról, hogy Költesden egész sor képzőművészeti ki­állítást rendezitek az utóbibi időben, és rengeteg festményt megvásároltak a kölesdi em­berek. Legalább 60 háznál van művészi értékű kép, jegyzett festmény, összesen több mint 500. Ebben a tekintetben Kö­lesd egyedülálló község a megyében, de még azon túl is. Eddig 11 kiállítás volt a művelődési' házban mai, jó­nevű, sőt híres művészek munkáiból. Főként a kiállí­tott képekből vásároltak az emberek, de van olyan mű­gyűjtő is, aki személyes ba­rátságot kötött alkotókkal, budapesti kiállításokat rend­szeresen látogat. Baranyai László, a művelődési ház igazgatója és Hegedűs Ferenc technikusi, kereskedelmi dol­gozó lakása valóságos mo­dern tárlat Nem aukciókon megszerezhető képeket, érté­keket gyűjtenek, hanem ma élő alkotók munkáiból vásá­rolnak : mecénás műgyűjtők, művészetpártolók. A művelődési házban ren­dezett kép- és szoborkiállí­tásoknak egy idő óta már rengeteg a látogatója. Elérte célját, hatalmas érdeklődést keltett fiatalok és idősebbek körében is a „látáskultúra” szakkör. Az idén fejeződik be a 15 rendezvényből álló ki­állítássorozat. De a kiállítá­sok haszna több annál, mint hogy láthatták a kölesdi em­berek egy-egy művész 40—45 művét, napokig. Ugyanis megörökítették a bemutatko­zó művészek képeit színes diafilmeken és mangetofon- felvételt is készítettek Bara­nyai Lászlóék: az alkotók maguk adnak magyarázó, is­mertető szöveget a látnivaló mellé, meg egy kis önvallo­mást. Hat példányban ké­szültek a diák és a magnó- felvételek, s közülük egy a községi könyvtárba kerül. Nézni, hallgatni lehet, bármi­kor. Ismeretterjesztés ez a javából. Országos példa. Egyébként pedig a műve­lődési háznak is van már 48 festménye. Gyűlik az állandó kiállítási anyag. Egyelőre sajnos még kevés község „dicsekedhet” öre­gek napközi otthonával. Nem így a kölesdiek. Itt a községi tanács egy családi ház felé­nek felújításával és berende­zésével húsz idős embernek nyújtott otthont. Csak lefe­küdni kell hazajárniuk, nap­jaik nagy részét egymás kö­zött tölthetik kártyázással, kézimunkával, olvasással, rá­dióhallgatással, vagy tévé­nézéssel. Debreczeni Istvánná ott­honvezető és Bátai Jánosné gondozónő igen sokat tesz annak érdekében, hogy az idős emberek igazán jól érez­zék magukat a napköziben. Az otthon legidősebb tagja Mészáros Józsefné éppen nyolcvanhat éves, míg a leg­fiatalabb, a hatvanöt eszten­dős Rátkai Józsefné. Kérdésemre; vajon lenne-e több igénylő az otthoni ellá­tásra, Debreczeniné elmond­ta, hogy a mostani „telt ház” ideális és úgy tűnik, a nap­közi otthont éppen akkorára tervezték, amekkora az igény. Az otthonbéliek minimális költségért napi kétszeri étke­zést kapnak. Reggelit, amit az otthonvezető és a gondozónő készít el, és ebédet, amit a kisvendéglőből szállítanak ide. Mindjárt a tavaly au­gusztusi beköltözés után volt jelentkező, az öregek patro- nálására: az összetartás szo­cialista brigád a sajtgyár­ból. A brigádtagok ahol tud­nak, segítenek. Ök tették em­lékezetessé az öregek napját is november 15-én. Öregek a napköziben Asszonyok a szekszárdi esem egesajtot készítik elő sózásra. hogy a lelkes méhészeik mel. lett vannak olyanok is, akik jóformán csak egyszer men­nek egy esztendőben a kap. tárak közelébe; — pörgetni. Az ilyen méhész, a szakcso­port vezetője szerint nem méhész. Iskolások nyolc helyről Igén nagy a körzete a kölesdi általános iskolának: összesen nyolc helyről járnak ide a gye­rekek. Ugyanígy természetesen az óvodások is. A nyolc .telepü­lés, illetve lakóhely (többségük puszta) a következő: Kölesd, Kistormás, Borjád, Hangos, Al- sóhidvég, Középhldvég, Katalln- púszta és Felsőhídvég. Az iskola igazgatója, Farkas- falvi József jogos büszkeséggel mondja, hogy itt már tizenkét év óta nincs képesítés nélküli pe. dagógius, pedig nagy a tantestü­let, harmincnégy főből áll, az óvónőkkel együtt. Farkasfalvi József egész oktató-nevelő pá­lyafutása Kölesdhez fűződik, 1946 óta tanít és 1968 óta Igazga­tó. Sokat dolgoznak a község isko­lájának tanárai, tanítói, mert ők végzik a közművelődési intéz­ményekben is a szakmai irányí­tást, tanítást. Kölesden 1976 óta közös irányítás alatt vannak az alsófokú oktatási és közművelő­dési intézmények, tehát az óvó. dák, iskolák, napközi otthonok, a művelődési ház és a könyvtár. Minden szakikört pedagógus ve­zet. Az iskola közművelődés’' igazgatóhelyettese, Baranyai László egyúttal a művelődési ház vezetője. Az együttműködés, a szervezettség, a hozzáértés igen kedvező helyzetet teremtett a községben: a jó színvonalú isko­lai oktatás, amelyhez még ízlés- nevelés, képzőművészeti ismeret- terjesztés is járul, olyan embe­reket formál a fiatalokból, akik érdeklődnek a kultúra értékei iránt, másrészt pedig ki is elégí­ti érdeklődésüket a művelődési ház. Honismeret Egy házat be lehetne rendez­ni abból a sok régiségből, érté­kes helyi gyűjteményből, amit már kétszer kiállítottak a köles- diók, tavaly és azelőtt, majd pe­dig visszakerült minden a tulaj, donosaikhoz: a régi eszközök, fényképek, írásos emlékek, stb. Otthon őrzik, de szeretnék ál­landó, közös helyre vinni vala­mennyit. Az első kiállítás után nagy el­ismeréssel írt a Kölesden látot­takról a szekszárdi múzeumigaz­gató, levelét tisztelettel őrzik. E„nn.ek: a mozgalommá vált gyűjtésnek, hagyományőrzésnek a szervezője a honismereti szak­kor. Három éve alakult 17 tag­gal, most 19-an vannak. Közü­lük csak három eredeti kölesdi lakos: Kókány Andrásné, Bíró Lajosné és Hegedűs Ferenc. A kölesdi szakkör képviselte me. gyénket tavaly júniusban a dél- dunántúli honismereti találkozón. Ugyancsak 1979-es siker, hogy ezerforintos díjat nyert a szak­kör az országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázaton. Kölesdröl készült magazi­nunkat írta: Gemenci József, Pordán Jánosné, Sárközi Já­nos. A fényképeket Gottvald Károly készítette. Munkatársaink legközelebb, február 25-én, Tolnára láto­gatnak. Kézimunkázással telik az idő Kókány András egy új kap. tárral Hegedűs Ferenc lakása valóságos tárlat Méhészeti szakcsoport

Next

/
Oldalképek
Tartalom