Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-20 / 42. szám
1980. február 20. Vipres technológia Biztató Amatőr régész Demokrácia és érdekszemlélet eredmények Biztató kísérleti eredményeket hozott az új betontömörítő eljárás a 43-as Állami Építőipari Vállalat 2-es számú házgyárában. Az úgy, nevezett vipres technológia a nevét is. onnan kapta, hogy egyesíti a vibrációt és a préselést. Ezért a födémpanel acélsablonjába öntött betont gyorsabban és jobban tömö- líti, mint az eddig alkalmazott módszer, amely elsősorban a vibráláson alapult. A hatékonyabb tömörítés sok előnnyel jár. Különösen kedvezően változik a beton kavicsszemcséinek elrendeződése, s így az új eljárással azonos betonszilárdság eléréséhez 30—50 százalékkal kevesebb cement is elegendő, mint a régi módon. Az új megoldás lehetővé teszi a betonelemek gyártásához készített drága acél. sablonok jobb kihasználását, mert nem kell pihentetni ebben a formában a betonpa- nell, s így a vibropréselés után az ácélsablon azonnal felhasználható a gyártásban. A tömörítés haszna nyilvánul meg abban is, hogy a panelek szilárdságának gyors növelését segítő gőzöléses érlelés a szokásosnál két és fél órával rövidebb ideig tarthat. A kísérleti képsorról lekerült három méter széles és több mint hét méter hosszú födémelemek bizonyítják: az új eljárással nagyon pontos munka végezhető. Az építőiparban szokásos centiméternagyságrendű eltérések helyett ugyanis ezeknek az elemeknek a vastagságánál a méreteltérés 2 milliméteren belül tartható. A panelek sí. ma felülete az építőknek kedvez, mert ezekre a födémpanelekre a felület külön előkészítése nélkül közvetlenül ráragaszthatják majd a szőnyegpadlót, tehát termelékenyebb, gyorsabb munkát vé_ gezhebnek. A kísérletnél nagy gondot fordítottak a gépsor teljesen automatikus vezérlésének megoldására, hogy a lehető legkevesebb emberi beavatkozással dolgozzon a berendezés. A kísérletek eddigi eredményei biztatóak, de még további vizsgálatokat, elemzéseket végeznek annak meghatározására, milyen arányban számoljanak ezzel az új módszerrel a házgyár fej. lesztésében. (MTI) (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Nehéz hivatást választott magának Szabó Kálmán ta- tanár. Gyógypedagógus lett. Majd húsz éve foglalkozik szellemi fogyatékos gyermekekkel azért, hogy közülük minél többen beilleszkedhessenek a mindennapi életbe, s társadalmunk hasznos és teljes értékű tagjai lehessenek. Majdnem ennyi ideje annak is. hogy elkezdett érdeklődni a régi. történeti emlékek után. — Hogyan lesz valakiből amatőr régész? — tettem fel beszélgetésünk elején a kérdést. — Már gimnazista koromban mindennél jobban érdekelt a földrajz, a biológia és a történelem. Az első régészélményem Somogyvárhoz fűződik. ahol fiatal tanárként dolgoztam. Gödörásás közben rézkori edényeket és „pattintott” kőszerszámokat 'találtam. A leleteket átadtam a kaposvári múzeumnak. Azóta érdekel a régészet. Sokat járok múzeumba, és nagy figyelemmel kísérem a régi korok tárgyi emlékeit. Sok szakkönyvet olvastam, és jó néhányat már sikerült megvásárolnom is. — Lakásának egyik szobáját „kőtár”-nak is nevezhetnénk. Egy iratszekrény fi- ókjaiban különböző kisebib- nagyobb kövek, melyek ötéves gyűjtőmunkájának eredményei. Ezek eredetéről mondjon valamit. — 1975 tavaszán Dombóvár határában néhány olyan kődarabot találtam a friss szántás tetején, melyeken célszerű alakításokat, pattintásokat fedeztem fel. Ettől kezdve rendszeresen kezdtem kutatni azon a területen. Minden talajmegmunkálás után összeszedtem a felszínre került kőszerszámokat. Eső után különösen 1 jól látszottak a kövek. A mintegy félhektárnyi területen több kilónyi — régebbi kőkorból származó — kőszerszámot sikerült összegyűjtenem. — Milyen szerszámféleségeket talált? — Marokkövéket. lándzsacsúcsokat, bőrviakarókat és lyukasztókat, kapákat, ka- parókat. Még sorolhatnám, de talán ezek a legértékesebbek. Az egyes szerszámfajtákon belül is többféle forma található. — Milyen kőzetből vannak ezek a szerszámok? — Hamuszürke színű, szennyezett mészkőből készültek. Tudjuk, hogy a Szabó Kálmán kedvenc köveivel Pattintott szerszámok, az őskőkor végéről mészkő gyenge minőségű anyag, a pattintott élek is könnyen kopnak. Nyilvánvaló, hogy csak szükségből készítettek ebből az anyagból szerszámokat. Mégis ez a gyenge minőségű szerszám- anyag a leletek egyik érdekessége. — Miért? — Ezek a szerszámok —1 éppen a kőzet gyengébb volta miatt — nagyobbak, vas- kosabbák mint azok, amelyeket jobb kőzetből készítettek. — Hogyan lehet meghatározni e leletek korát? — A léletek korának meghatározás ában jó eligazítást ad a (terület földrajzi képe. Az emberek az éltető víznek mindig a közelében telepedtek de. Jelenleg azonban e terület közelében nincs se patak, se forrás. De egyikor minden bizonnyal volt. Kézenfekvő az a feltételezés, hogy a jégkorszak megszűnésévéi apadhatott ki az a vízfolyás, amely e (tanmhe- lyek embereit egykor letelepedésre csábította és éltette. Tehát amikor e táj vízföldrajza megváltozott, akkor már tovább nem volt alkalmas az emberek ott-itartózkodására. Ezért e 'helyeken tisztán csak a régebbi kőikor leletei találhatók meg. A későbbi korok kultúrái nem rétegződtek ezen a területen. A szerszámok anyagának gyenge minősége is idősnek keltezi -a leleteket, hiszen már a jégkorszak legvégén kialakult egy olyan élénk cserekereskedelem, aminek révén 'mindenfelé eljuthatott az itteninél sokkal jobb szerszám anyag. — Mit" tudhatunk meg az eddig előkerült leletek alapján a jégkorszak végén itt élt törzsek életéről? — Főfoglalkozásuk a vadászat volt. Valószínű, rénszarvasra. vadásztak. A néhány száz méterre lévő nagyobb vízfolyásnál várhatták az állatokat, s az átkelésnél támadták meg őket. Táplálékuk további részét gyűjtögetéssel, halászattal fedezték. Erre az utóbbira utail egy előkerült háló nehezék is. — Miért tartja jelentősnek ezeket- a leieteket? — Mert Dombóváron és környékén az eddig ismert leletek az új-kőkor végéről s-zárm'aznak. A -most -megtalált leletek pedig a jégkorszak végéről és a? őskor késői szakaszából v-alóik. — Van-e valami terve ezekkel a leletekkel ? — Iigen, azt szeretném, ha ezek a leendő dombóvári múzeum „alapkövei” lelhetnének. Ezért Dombóvár városnak szándékozom adományozni. MAGYARSZÉKI ENDRE A demokratizmus kérdése eleve akkor merül fel. amikor valamilyen döntés több ember helyzetét, körülményeit — egyszóval: érdekeit — érinti, mégpedig ellentétes módon, A döntést egy e célra létrehozott elkülönült szervezet hozza. Ezt az elkülönültséget az is indokolttá teszi, hogy e döntések meghozatalához a helyzet olyan mértékű és minőségű ismerete szükséges, amivel csak szakember rendelkezik. A demokrácia, a „népuralom” ebben az összefüggésben a' döntések befolyásolásának gyakorlatát jelenti. Mi szükséges ahhoz, hogy valóságos legyen? Az eldöntendő ügyek érdemi ismerete, annak tudása, hogy egyik vagy másik döntési variáns hogyan viszonyul a különböző érdekekhez és- végül olyan intézményrendszer, amely lehetővé teszi a befolyás érvényesítését. Az első követelmény az információáramlás, a második a társadalmi nyilvánosság, a harmadik a társadalmi részvétel megvalósulását jelenti. Azt mondhatjuk, hogy mindezt egy rendkívül differenciált intézményrendszer szolgálja a televízió Fórumműsoraitól, a termelési tanácskozásokon és a falugyűléseken át egészen a tanácsi népképviseleti rendszerig. Az emberek többé-kevésbé hozzájutnak a legfontosabb információkhoz. ha másképp nem, hát „nem hivatalos” forrásokból. Lehetőségük van ezeket meg is beszélni egymással és valamilyen közös álláspontra jutni, ha máshol nem, hát a „közélet nem hivatalos fórumain”, a kocsmában, eszpresszóban, munkahelyi és otthoni társaságban. Közölhetik is véleményüket a döntéshozókkal több-kevesebb huzavona után. Egyszerű példával élve: egy vezetőnek néhány beosztottjával jó a kapcsolata. Ha olyan döntés elé kerül, amely beosztottjaira vonatkozik, s azok közül némelyek számára szükségképpen kedvező, mások számára szükségképpen kedvezőtlen következményekkel jár, akkor nem tekint el a kapcsolatoktól, ezek léte befolyásolja döntését. S ez nem véletlen, mert ő viszont bizton számíthat arra. hogy ez a néhány ember szükség esetén kisegíti őt munkában, bajban. Elkötelezettel egymásnak, a maguk eszközeivel támogatják egymást. A vezető döntése nem minden esetben kedvez „híveinek”, de ezt esetleg megértik, hiszen nem ismerik azokat a körülményeket, amelyek között a döntés született, de nem is ez a fontos a számukra, hanem az. hogy a döntéshozatalok során bármely döntés elvileg bármikor nekik kedvező lehet. E jelenség összetett. A részben objektíve szükségszerű folyamatok, részben a különböző szervezetek bürokratikus törekvései következtében előálló információdömpingből csa-k külön szakértelemmel rendelkezők képesek kiszűrni a fontos elemeket. Jelentős társadalmi rétegeket körülményeik hozzászoktattak, hogy csak a maguk dolgával törődjenek, boldogulásuk egyéni útjait keressék. Megtanulták azt. hogy minél kevesebbet tudnak mások, annál kevesebbet használhatnak fel ellenük és fordíthatnak a maguk javára. Letesznek. mert kénytelenek letenni arról, hogy megértsék mindazt, ami körülveszi őket és óvakodnak azt a keveset is megosztani másokkal, amit megértettek. Érdekük viszont azt kívánja, hogy számukra kedvező körülmények megteremtésére törekedjenek. Nem képesek egyénileg érdemben befolyásolni a történéseket, másokkal közösen pedig nem hajlandók. A közös álláspont ugyanis roppant kétélű fegyver: bárki felhasználhatja a kollektív bölcsességet a saját hasznára és mások kárára. Hiába juthatnak hozzá elvileg az információkhoz,, hiába alakíthatnak ki elvileg közös álláspontot és hiába áll rendelkezésükre egy. a személyes kapcsolatoktól független képviseleti rendszer, a gyakorlatban ennek semmi jelentősége nincs, mert ezek az emberek nem képesek vele élni, de nem is áll érdekükben. Ehelyett egy olyan, személyes kapcsolatokon a-lapuló „képviseleti rendszer” kialakítására és erősítésére törekszenek, amely folyamatosan biztosítja annak lehetőségét, _ hogy konkrét ügytől függetlenül bármely kérdésben „képviselik” érdekeiket. Az „összeköttetések” ezért — bizonyos, körülmények között — a döntéshozatal demokratizmusának alapvető biztosítékát jelentik. Elgondolkoztató az, hogy vajon melyek azok a körülmények, amelyek miatt egyes esetekben ilyen fals módon, intézményesítetlenül-informálisan valósul meg a demokrácia és az érdekszemlélet a döntéshozatalban. TÓTH L. LÁSZLÓ w Újabb csatlakozások a Sziklai Sándor brigád felhívásához Az AFIT szekszárdi üzemének dolgozói az elmúlt hót közepén több röpgyűlést tartottak. A két műszakban dolgozó brigádok részletesen kimunkálták idei munkaversenyük témáit, s elhatározták, hogy csatlakoznak a Sziklai Sándor brigád felhívásához. Eddig öt brigád vállalta, hogy kongresszusi műszakot tart. A Dózsa, a Május 1„ a Széchenyi, a Bertók Róbertnéés az Ifjúsági brigád 45 tagja vesz részt a kongresszusi műszakon, s bérüket szekszárdi gyermekintézmények fejlesztésére adják. * A Vörös Csillag Gépgyár „Sziklai Sándor” szocialista brigádjának felhívására Tolna nagyközségben 105 szocialista brigád mintegy két és fél ezer dolgozója vállalta kongresszusi és felszabadul lási műszak tartását. A GÉM, a PATEX, a Gemenc Ipari Szövetkezet, a szabó szövetkezet, valamint a halászati szövetkezet egész üzemi kollektívája csatlakozott a felhíváshoz. A KIPSZER dombóvári gyárrés,zlegének dolgozói, a szocialista brigádok kezdeményezésére, csatlakoztak a Sziklai Sándor brigád által kezdeményezett mozgalomhoz. Ügy döntöttek, hogy március 22-én és április 19- én kommunista szombatot tartanak, amelynek munkabérét a városi gyermekintézmények támogatására, illetve a vállalati lakástámogatási alap javára fizetik be. A fizikai dolgozók konkrét termelőmunkával, a nem fizikaiak mérhető és értékel, hető fizikai munkával vesznek részt a felajánlás teljesítésében. * A Magyar Vöröskereszt Országos Szervezete, a Vörös- kereszt Tolna megyei Szer. vezete, a megyei tanács és a társadalmi szervezetek felhívására az alsó-bélatelepi gyermeküdülő építéséhez a dombóvári gyárrészileg 14 ezer forint hozzájárulást ajánlott föl, amely összeget a megyei Vöröskereszt számlájára átutalták. Már nem számít újdonságnak a habból öntött bútor a Szekszárdi Bútoripari Vállalatnál. A néhány éve beállított gép előbb néhány formát töltött meg a habosodó műanyaggal, majd egy konve- jorsor segítségével tizenkettőre növelték az egymást követő matricák számát, s nemrég a sor mellé egy körbe forgó formakarusszelt is beállítottak. Az elmés szerkezet kapacitása akkora, hogy folyamatosan valamennyi bútorformába tud alapanyagot adagolni. Ezt követően a vállalat egy másik gépet is vásárolt, de ezzel már olyan anyagot jut. tatnak a fotel alakú fémtartályokba, ami rövid idő alatt megszilárdul. Ezekbe a bútor- testekbe már csak be kel) helyezni a puha habbetéteket, az egészet be kell vonni bútorszövettel, esetleg lábakat kell felszerelni, s kész a formás ülőalkalmatosság. A szekszárdi bútorüzemből a Pille és Piri névre keresztelt fotelok után a Piroska, majd az Amigó, s az év második Feléber, az Enikő is kikerül a kereskedelembe. S emellett a vállalat ellátja az ország sok bútorgyárát, bútorokat is gyártó ipari szövetkezetét pontos méretre ön- f ’ tött hab betétekkel. így ott munkát, s anyagot takarítanak meg, mert nem kell szabni a szí vacs tömböket, aminek során óhai atlanul keletkezik hulladék. Itt pedig a kooperáció azt eredményezi, hogy íobban ki tudják használni a gép kapacitását. A kétféle hab-alapanyagot ez ideig tőkés importból kapja a vállalat, de a kísérletek alapján az idén a keménybab előállításánál teljes mértékben átallnak szocialista piacon is beszerezhető vegyszerekre, s ilyennel helyettesítik a lágyhab készítéséhez szükséges anyag egyharma- dai is. Fotelok, heverők alkotórészeit öntik formába Fotelok kémény habból
