Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-19 / 41. szám

4 ÍnÉPÜJSÁG

1980. február 19.

Moziban

Csontváry keresése

A ,gácsi gyógyszertár nyugtalanító nyugalma Krúdyt idézi. A csendet megtörő aj. tócsengő nyomán belépő halk szavú, szép lány és a gyógyszerész néhány monda, ta után a későbbi festő fenyegető felismerése: „aludni nem kell.” A halkan, szinte suttogott szavak, a súlyos függönyök, a tégelyek, a faragott bútorok világa bármelyik Krúdy-műben, filmben felbukkanhatna.

A hasonlítás nem önkényes, hiszen a filmrendező, Huszárik Zoltán Szinbád megalkotása után nyúlt a Csontváry-témához. Mint ismeretes, öt évvel ezelőtt már foglalkozott a gondolattal, a film kiválasztott főszereplője Latinovits Zoltán lett volna, de Latinovits tragikus elhatározása véget vetett ennek a tervnek. így nem véletlen az sem, hogy a vetítés közben többször gondoltam arra, va. jón Latinovits hogy játszaná ezt, milyen lenne a film az ő főszereplésével? Bizonyára a filmrendező is küzdött ezekkel a gondolatokkal, ezért

van, hogy a Csontváry-film a nagy festő mellett egy kicsit a nagy színésznek, Latino, vi'tsnak is emléket állít.

Mert. a festővel együtt egy színész is főszereplővé válik a fiilmlbén. A színész akit és a festőt egyaránt Iishak Finci jelenít meg. Csontváry szerepét játssza egy filmben, miközben önmagát is alakítja. Láthatjuk a szerepformálás közbeni vívódását, Csontvá- ry-keresését. Talán azért, mert a filmrendező sem az ismert Csontvóryt mutatta be, hanem a műveit ismerő közönségnek felfedezni akarta az ismeretlent, a csak műveiben élő művészt, a nagy Nap-út festőt, nem kapunk egyértelmű képet. Igazán nem is hoz közelebb Csont- váryhoz, inkább csak élményeket, hangulatokat sugailil.Persze kétség kívül nehéz helyzetben volt a rendező. A kívülálló azrt hinné, hogy a festészetet — mivel képi vi- lágú, akár a Ifilm — .könnyű celluloid szalagra vinni. Ez a film bizonyítja, hogy nehezebb, összehasonlíthatatlanul

nehezebb mint az irodalmi művet. Hiszen Huszárik életművében is találunk erre bizonyítékot; Szinbád-filmje sokkal jobban sikerült, mint a Csontváry. Mert hiába járta végig a festő útját, Jan- kura Péter hiába állította ugyanoda kameráját, ahol feltehetőleg a festő állt egy- egy monumentális tájképe megalkotásakor, légkörét, atmoszféráját csak felemás módon tudta visszaadni. A taorminai görög színház romjai, a vízesések, folyók életre

keltek, önmaguk valóságát mutatták, de a képsor szürkébb lett mint a festmény, mert a legfontosabbat, a képek szellemiségét, Csontváry világát nem adta vissza.

Pedig törekedtek erre a szerzők. Talán ezért is úszott el a film a víziók, az álmok világába és egy szürrealista festményt idézve hangulatokat, érzelmeket és nem ismereteket, konkrét mondanivalót közölt.

TAMÄSI JÄNOS

Következő heti film jegyzetünket a Machbeth című filmről

írjuk

Rádió

Apróságok dicsérete

A saját gyakorlatomból tudom, de tapasztaltabb pályatársaim is vallják, hogy gyér számú és mindig múlandó újságírói „sikerem” többségét a szakmánkban „kis anyagoknak” nevezett írásokkal arattam. Van. amikor az ember észrevesz valamilyen apró visszásságot és megírja egy szisszenet erejéig. Máskor a szerkesztőkért meg, hogy töltsön be a lapban egy „lyukat”, vagyis ne írjon se többet, de ne is kevesebbet, mint éppen tizenkét sort. Az olvasóknak talán fogytán a türeimé a terjedelmesebb írások elolvasásához? Ezt nem tudom, érdemes lenne egyszer elemezni. A szerzőt persze nem vigasztalja, hogy azt, amibe időt, energiát fektetett, netán a kutya se ugatja meg,

az apróságokat viszont megtapsolják.

Legyünk azonban őszinték és ne szenvelegjünk túlságosan. Mindez csak a rutinból ..odakent” kis anyagokra vonatkozik. (Bár a rutint is meg kellett szerezni valahogyan!) Amikor az apróságba sikerül lényeget tömöríteni és fecsegés nélkül elmondani minden fontosat, akkor a helyzet teljesen más. Természetesen nemcsak az újságírásban, hanem annak „beszélt” változatában, a rádióban is.

Jó példa volt erre Győri Sándornak a Kossuthon vasárnap elhangzott „Ginzeng- ültetvény a zónahatáron” című rövid, alig több, mint negyedórás műsora. Bevallom. a címe ragadott meg, régóta izgat a ginzengkérdés.

Nos. erről tudtam meg a legkevesebbet. De ezenkívül szinte mindent, amit a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságról ilyen rövid idő alatt, élvezhetőén, minden túlterhelés nélkül csak megtudni lehet. Phenjan építkezését, az ország gazdaságát építő és egyéb nyersanyagokban, az üzletek nyitva tartását, a bölcsődék számát, a koreaiak tisztelettel vegyes félelmet ébresztő munkaintenzitását, udvariasságukat és azt is. hogy egy szinte tökéletesen a földdel egyenlővé tett országban már sikerült eljutni oda. hogy minden család legalább egy szobát mondhat a magáénak. Együtt sajnálkoztam a szerzővel, hogy hosszú ottani tartózkodása idején egyetlen koreai otthonba se sikerült bejutnia és együtt irigykedtem a rádióhallgatókkal. hogy viszont Reszortban és Panmindzson- ban járt. Olvashatta annak a régi kőoszlopnak a felírását, mely a „nyugati barbárok”- tól való óvakodásra figyelmeztet és látta a mesebeli

Osolima-táltos szobrát is. Mondandóit jól megválasztott helvbeli zene kísérte és egész összeállítása kitűnően érvelt amellett, hogy a szocializmust milyen sikerrel lehet a nemzeti sajátosságok megtartása mellett sőt részben éppen azokra építeni.

„Ginszeng. (Panax ginseng). Hazája Kelet-Ázsia. Emberalakot utánzó húsos gyökerének gyógyító erejét misztikus tisztelet övezi. Kínában több, mint négyezer éve univerzális orvosság. A halhatatlanság, az örök ifjúság csodaszerének hiszik manapság is. A gyógynövényszaküzleteinkben forgalomba hozott ginszenglikőr általános erősítő, idegkimerültség, álmatlanság esetén is jótékony hatású. A gyökérből készült krémek ránctalanító, bőrfiatalító hatásuk miatt újabban divatos kozmetikai cikkek.

A ráncaim nem érdekelnek. De abból a likőrből Győri Sándor hozhatott volna egy flaskával. Megittuk volna kettesben sikeres műsora örömére. ORDAS IVÁN

Végh András kiállítása Simontornyán és Tamásiban

A tolnai születésű Végh Andrásnak ma Simontornyán, a vármúzeumban nyílik kiállítása. A művész 1967. ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Kimetty János és Ber- nóth Aurél voltak a mesterei. Végh András munkái a hazai kiállítások során kívül su kerrel szerepeltek több külföldi kiállításon is, így a Szovjetunióban, az NDKban, Lengyelországban, Jugoszláviában, Franciaországban, Olaszországban és Svájcban.

A simontomyai kiállítás március 19-cél zárul. Ezt kö_ vetően az érdeklődők Tamásiban, a művelődési központ kiállítótermében ismerkedhetnek Végh András művészetével. Itt március 30-itól április 20-ig várja látogatóit a kiállítás.

„Sokkal többet mondhat a jelenkori történe/emró7”

Alejo Carpentier legújabb könyvéből való az idézet, az Irodalom és politikai tudat Latin-Amerikában címűből. S végigvonul ez a gondolat a kötet hat tanulmányán, szólva a címadón kívül a mai latinamerikai regényről, a zenei folklorizmusról, és többek között a regényíró társadalmi szerepéről is.

Olyan világrészről, amelyről alig-alig van hírünk, de ahol — gondoljunk csak az elmúlt évtized chilei, nica- raguai, perui eseményeire — a világpolitika fontos mozzanatai zajlanak, hátra- és előremutató jelleggel egyaránt. Ilyen világrészről csak akkor tudhatunk meg többet, ha a magas szintű irodalmi igénnyel készült regényeket, verseket olvassuk, s ezek alapján próbálunk fényt deríteni társadalmi gondokra és mozgások okaira.

Ehhez az olvasáshoz ad jó útitársat e művel a Gondolat Kiadó, s az íróként is népszerű Carpentier. A neves novellista és regényíró számára könnyebb a feladat annyival, hogy Kubában él, ott, ahol az amerikai kontinensen elsőként valósult meg a szocialista forradalom, s ahol minden ember tudja, ha nem is örök érvényű, mindenhol alkalmazható mintát, de példát mindenképpen mutat a jövő helyes útjához az ország.

Vissza- és előretekint ez a könyv, a múlt és jelen irodalmi problémái, amelyek — akárcsak nálunk —, összehasonlítva a fejlettebb Egyesült Államokkal és Nyugat-Európával, fokozottabban tükrözik és alakítják a társadalmat. Felvetésükkel, elmondásukkal régi hiányt pótolnak, mert nem kiragadott tanulmányokból álló gyűjteményt kapunk így kézhez, hanem egy írói- irodalmári életmű teljességében ismerkedhetünk az olvasmánynak is élvezetes •— Dés Mihály értő fordításának köszönhető ez —, nagyszerű művel.

Aki eddig szépíróként ismerte Alejo Carpentiert, biztosak lehetünk benne, nagy élvezettel olvassa majd tanulmányait, de aki csak e könyvből ismeri majd meg, ugyancsak szívesen veszi kezébe egyéb, magyarul megjelent köteteit is, a legkorábbi Embervadászattól, egészen a tavaly megjelent A módszer visszatér címűig.

T. G.

Tévénapló

A hetvenkedő katona

Az időjárásjelentés hetek óta párás, ködös időt mond, ami rendre be is következik, Gorsium felett azonban ragyogóan süt a Nap, mintha kívül esnék a meteorológia hatáskörén. Pedig csak arról van szó, hogy Plautus nevezetes vígjátékának előadását még a nyáron vették fel, de a műsorszerkesztés szeszélyéből csak most láthattuk, ki tudja miért. Egy jó nyári előadás télen is lehet időszerű, viszont talán az is jó lenne, ha a tv lépést tar- tana.. színházi életünkkel.

Titus Maccius Plautus i. e. 250—184. között élt, s a hagyomány szerint sok mindennel próbálkozott, míg elismert színpadi szerző és vállalkozó lett. Példaképei az attikai új komédia mesterei voltak, mai fogalmaink szerint azonban ez nemcsak „példaképet” jelent, mert ötleteit is tőlük vette, sőt nemegyszer több darab cselekményét gyúrta egyetlen darabba. Ugyanakkor az irodalomtörténetek azt is megemlítik, hogy sokat átvett vagy átvehetett a római népi komédiákból is, így alakítva sajátos világát, amelynek — láthattuk — a több mint kétezer esztendő sem ártott.

A szoros görög kapcsolatok ellenére Plautus színháza már egyértelműen római, s azt is mutatja, hogy az út messze vezetett a klasszikus Athén ünnepi-szakrális színjátszásától^ jóllehet ezt a jelleget Róma sem adta fel, mert az előadások bizonyos ünnepi alkalmakhoz fűződtek itt is. De a „ludi Romani”, a „ludi plebeii” és a többi pusztán elnevezés, mert a színház már önálló életét éli, a színész pedig saját dicsőségét szolgálja, amit a császári kontár, Néró becsvágya is mutat.

A hetvenkedő katona (Miles gloriosus) feltehetően legjobb darabja Plautusnak, s valóban a gorsiumi környezetbe való. Az első percekben ugyan az volt az érzésünk, túl nagy a tér a néhány szereplőnek, ugyanis ez a természetes környezet a hajdani városépítés koncepcióját dicséri, de nem akart színház lenni, tehát Plautus római környezetbe került ugyan Gorsiumban, anélkül, hogy római színházban látnánk. A felvételek aztán a térbeli aránytalanságokat eltüntették, s jókedvű komédiázást láttunk, mely nem akart erőnek erejével korszerű lenni, helyette gorsiumi volt, ami a legnagyobb elismerés, ha a gorsiumi játékok valóban elfoglalják azt a helyet, amire a szép környezet, a jó megközelítés minden lehetőséget megad.

Bohák György nem riadt vissza a harsány elemektől, de itt népi bohózatról van szó, tehát nem kell finnyás- kodnunk. Az előadás jól pergett, Plautus kitűnő szerző, Balázs Péter pedig pontosan tudja, hogy milyen volt a római kor kérkedő obsitosa.

Cs. L.

„Játszani is engedd”

Ismét a játékok. Ismét heves viták. Kamerák előtt a formatervezők, népművészek, pedagógusok, belső építészek, pszichológusok, népművelők, azaz mindenki, aki a gyermekek tárgyi és viselkedési kultúrájában illetékes. Főhajtást érdemlő, remek kísérletek, közös tervezések, óriási érdeklődéssel kísért kézműves táborok, szóval mindenütt a szabadra engedett fantázia, készségfejlesztés, tradíciómentés, átszellemülten tevékenykedő gyerekek, maguk készítette játékokkal.

De hol marad az ipar? Hol vannak a játékgyárak? (Lenne mit tanulniuk.) Mert, hogy a játékboltok kínálata szegényes (hogy a trafikok és piacok giccsparádéjá- ról ne is beszéljünk), az nem vitás. Ha lépést nem is tud tartani az ipar, az igények változásából levonhatna néhány következtetést a továbblépésre. Emiatt nyilvánvalóan megoldásokra serkentő célzattal készítette a televízió hétrészes sorozatát „Játszani is engedd” címmel, egyben a gyermek társadalmi hovatartozását is megkérdőjelezve (tudniillik, hogy szemünk fénye, büdös kölök, avagy OTP-kedvezmény-e). Ám a vita sok éves és nem dőlt el a jobbítani akarók javára. Pedig ők aztán elszántan tiltakoznak a műanyagok ellen, — ahogy mondják —, a népgazdaságnak is értéktelen, sőt pazarló játékgyártás ellen. Emberibb választékot követelnek és kínálnak, a paraszti kultúrák modellszinten való átmentését szorgalmazzák (ami a népi játékokról való gügyögés lefejtését jelenti), a tervezés, a kollektív cselekvés jelentőségére, a családi együttlét, a „játékozás”, me- sélés felelősségére intenek.

Hogyan is érti mindezt Móra A mese vakációja című elbeszélésében? „A Szorgalom pihenjen néha, a játék szüneteljen olykor-olykor, de a mese mindig készen legyen, hogy a munkát kedvessé, a játékot hasznossá tegye.”

Ám akkor még nem volt műanyag játék.

Igaz, műanyag mese sem...

RUSKÖ N. JUDIT

Kossuth-könyvek

Élet a halál földjén

Betlen Oszkár, a könyv szerzője azon kevesek közé tartozik, akik túlélték halálos ítéletüket. Az auschwitzi koncentrációs táborból szabadult ki. Ahol élni is bűn volt, ott találtak egymásra a kommunisták és nem kommunisták, bátorították a csüggedőket, százszor is szembenéztek a veszéllyel, hogy megmentsék ' mások életét.

Betlen Oszkár szigorú mértéktartással ügyel arra, hogy ne mutassa többnek és nagyobbnak a koncentrációs tábor kommunistáit, mint amilyenek voltak. Rendkívüli

tetteket nem vittek végbe és még a kisebbeket sem mind jegyezte fel a krónikás, aki hat évet töltött a koncentrációs táborban. A kérdésre miként élte túl. mindig ezt válaszolta: „Az, hogy életben maradtam öt százalékban egyéni rátermettségemnek köszönhető, öt százalékban a szerencsének és kilencven százalékban az elvtársi szolidaritásnak.”

Betlen Oszkár, a történet- tudományok kandidátusa több mint tíz éve halt meg súlyos betegségben, könyvét harmadik kiadásban kapta kézhez az olvasó.

Végh András: Gyár épül 'Tolnán