Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-17 / 40. szám
1980. február 17. NÉPÚJSÁG 11 D A HITE Vasas Károly rajza Az én múzeumom Antik művészet Filmszemle a Mecsek lábánál Tizenkettedszer rendezték meg az idén a magyar játékfilmek seregszemléjét és újra Pécs adott otthont ennek a rangos eseménynek. Amikor 1965-ben az első magyar játékfilmszemlét rendezték, a szervezők legfontosabb célja az volt, hogy a szemlével is felhívják a közönség figyelmét az akkorra már kialakuló sajátos magyar filmművészetre, s filmművészetünk értékeit reflektorfénybe állítsák. A Szépművészeti Múzeuim antik gyűjteménye világviszonylatiban a szerények közé tartozik, arait az is magyaráz, hogy az első magángyűjteményék is későin, csak a múlt század folyamán keletkeznék. Ami korábban volt, minit I. Rákóczi Györgyé, Zrínyi M.ikilósé, Nádasidy Ferencé, szétszóródtak, s rendszerint Becsbe kerültek. Viozay Mihály gyűjteménye az első támpont, majd a múlt század jeles gyűjtői, Fe- jérváry Gábor, Pulszky Ferenc, s még néhány társuk gyűjteménye alapozta meg a Szépmű vészét i Múzeum antik emlékeit, s ezek között található a nevezetes Gri- mani-lkancsó, amit 'Pulszky vásárolt Firenzében. A pótolhatatlan hiányokat másolatokkal igyekeztek feledtetni — ezek kerültek nemrég Tatára —, majd XX. századi vásárlások, hagyatékok gazdagították a gyűjteményit, bár köziben jócskán került külföldre is belőlük, mint Rát'h György hagyatékának egy része is, amit Londoniban árvereztek el. Jgy is a múzeum jelenlegi gyűjteménye csaknem négy és fél ezer darabot számlál, s ha szerényen ás, de a görög—római művészet A tudományos eredmények ismertetésére, a vitás kérdések megtárgyalására különleges megoldást .találtak a Lengyel Tudományos Akadémia vezetői. Tíz évvel ezelőtt élétre hívták a Collegium Aioedemicumot, amely, nék rendezvényein minden érdeklőidő részt vehet, s találkozhat a lengyel, valamint a meghívott külföldi tudósokkal. A 'kollégium előadásai 'kétórásaik, de rendszerint az éjszakába nyúló parázs viták követik a beszámolókat, s a vitákon számtalan új problémát vetnek fel. Az utóbbi öt egyetemi félévben 98 professzor 256 előadást tartott a tudomány legújabb eredményeiről az előadásisorozatokan. A leg. több előadás a társadalom- tudományok, a közgazdaságminden korszakát beírni tatja, sőt néhány olyan műalkotás is található benne, ami világviszonylatban is számottevő. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának „Az én múzeumom” sorozatában most Szabó Miikiás ismerteti a gyűjtemény történetét, s ha röviden is, de kitér mindén jelentős eseményre, s amennyire lehet, mindén fontosabb alkotást bemutat. Szövege dicséretre méltóan világos, valóban közérthető iisljneretterjiesztés. A sorozat új kötetének igazi 'érdeme mégis elsősorban az, hogy fiataloknak — és ezen minden életkor ér. tendő, ha tanulni akar — játékosan mutatja be a múzeum legszebb antik emlékeit. Tizennyolc színes lapot mellékelt a kiadó a könyvhöz, amit az olvasónak kell azonosítania, s beragasztania a megfelelő helyre, ami azt jelenti, hogy nemcsak szemlélője, hanem szerkesztője is 'lehet a könyvnek. S mialatt az aláírások kai azonosítja a képeket, egyre jobban behatol az antik művészet csodálatos világába. tan és a jogtudomány kérdéséivel foglalkozott. Keresettek voltak még a biológiai tárgyú előadássorozatok, a genetika, a kísérleti biológia témái. Műszaki területen a fizikai, kémiai, geológiai, elektronikai, energetikai és rendszertani előadások vonzzák leginkább a hallgatókat. A Collegium Academicum a Lengyel Tudományos Afca. démia varsói palotájában működik. Két kihelyezett tagozata is van, Gdanskban és Katowicében. A becslések szerint a Collegium fennállása óta több mint 120 ezier hallgatója volt az előadásoknak. A Collegium Academicum- nak célja a fentieken túl fiatal tudósok képzése és továbbképzése is. Néhány éve a kollégium doktori fokozatot is nyújt. Mérlegelő és visszatekintő állomás minden egyes seregszemle. hiszen számot ad az egy év alatt elkészült magyar filmekről, biztosítja az alkotók, a kritikusok és nem utolsó sorban a nézők közötti eszmecserét, a vitát. Pezsgő élettel, gazdag programmal találkozott az, aki részt vett a XII. magyar játékfilmszemlén Pécsen. Délelőttönként a Magyarországon filmet készítő négy stúdió vitáit rendezték meg. Naponta más stúdió került „terítékre”. A viták célja az volt, hogy kiderítsék, van-e sajátos arculata egy-egy stúdiónak. szellemi műhelynek. Bebizonyosodott, hogy az alkotóközösségben dolgozó művészék szemlélete rányomja bélyegét a stúdió-tevékenységére, de kirívó, egyéni sajátosságról nem, csak egységes magyar film- művészetről beszélhetünk. Bernáth Lászlót, az Esti Hírlap kulturális rovatvezetőjét, a játékfilmszemle intéző bizottságának tagját kérdeztem; mint gyakorló filmkritikus, hogyan értékeli a stúdióvitákat. — Azt hiszem, nagyon sok kérdésben kicsit általánosságban fogalmaztunk — mondta. — Lényegi problémák feltárásával, mélyreható vizsgálatával ez a fesztivál adós maradt. Még mindig jellemző, hogy az alkotók és a forgalmazók egymásra mutogatnak egy-egy sikertelenebb filmbemutató után. Véleményem szeriint ebben a rendezőknek nincs igazuk. — És a filmek milyen képet mutattak? — Láttunk tíz új filmet és több mint tíz olyant, amit már a mozikban vetítenek, de az elmúlt év termései. Őszintén meg kell mondani, hogy különösen újat ezek a filmek sem hoztak. Volt egykét érdekes megoldású, értékes alkotás, mint például a Harcmodor, a Békeidő, a Ko- portos, vagy a Vasárnapi szülők, de ezek sem ugrottak ki a mezőnyből, mondhatnám úgy is. az átlagos magyar filmművészetet képviselték. Persze befolyásolja ezt az is, hogy az idei filmszemlén olyan nagy egyéniségek, mint Jancsó, Kovács András, vagy Fábri Zoltán, nem szerepelték új filmmel. Délutánonként megelevenedett a város filmszínházainak környéke. Valamennyi moziban a játékfilmszemle filmjeit vetítették. És hogy nem volt híja az érdeklődésnek, azt bizonyítja, hogy némelyik filmre szinte közelharcot kellett vívni egy-egy pótszékért is. A Csontváry című film ősbemutatóján legalább százan álltak reménykedve az előcsarnokban. de bejutni nem tudtak, mert a nézőtéren a fal mellett is minden tenyérnyi helyre pótszékét állítottak. A játékfilmszemle „főhadiszállása” a Pannónia-szálló presszójának egyik sarkában ültünk le beszélgetni Sándor Pál filmrendezővel, aki idén nem jelentkezett új filmmel, így mint kívülálló szemlélhette a fesztivált. — Mit mutat az idei kép a szakembernek? — kérdeztem. — Elöljáróban annyit, hogy én nem tartom mérföldkőnek ezeket a játékfilmszem- léket. Véleményem szeriint egy év kevés arra, hogy megméressünk. Legalább két-'három év termését kell áttekinteni, hogy a magyar filmről, annak tendenciáiról beszélhessünk. Mivel érintett — ha úgy tetszik rivális — vagyok az itt jelentkező filmrendezőkkel szemben, hadd ne értékeljek egyenként, inkább a magyar filmművészet egészéről beszéljünk. — Rendben, tehát milyen az elmúlt év filmtermése? — Nem rosszabb, mint az előző, de nem is volt egy robbanó év. Gyorsan hozzá kell tennem azonban, hogy Szerintem .már „ég a kanóc” és rövidesen néhány kirobbanó filmsiker is a mozik műsorára kerül. A Hunniában stúdiótanácstag vagyok, de szeretek eljárni más rendezők forgatására is, így tudom mi készül jelenleg. Erre alapozom a jóslatot, hogy rövidesen robbanás lesz. — Azt mondta, átlagos filmek. Milyeneket vár, milyen lesz a „robbanó” film? — Sokkal bátrabb, szókimondóbb! A bátorságot tartalmi és formai kérdésekre egyaránt értem. Érdekes volt a most bemutatott Harcmodor című film. De nem Jio- zott különösen újat! Egy szín a filmes palattán, ennyi az egész! — Sokszor szó esett róla a vitákon; dr. Pozsgay Imre, kulturális miniszter előadásában is említette, hogy egyre nő a távolság, az új magyar filmek és a magyar mozilátogatók között. Ürülnek a mozik, sokkal kevesebben néznek magyar filmet, mint régen. Mi erről a véleménye? — Súlyos, meglévő probléma ez! Nem akarom azzal elütni, hogy a sznobok között ma már divat azzal dicsekedni, hogy nem nézek magyar filmet. Szerintem itt elsősorban mi alkotók vagyunk hibásak. Olyan filmeket kell a jövőben készítenünk. amire bejönnek a nézők. Ez nem jelenti azt, hogy kommersz filmeket! Ellenkezőleg. igényesebb, még egyszer hangsúlyoznám, bátrabb, pontosabban kifejező filmekre leszünk kényszerítve, ha nem akarjuk teljesen elveszíteni a magyar mozinézőket. Ugyanerről a problémáról szólt beszélgetésünkkor Költő Miklós a Hunnia Filmstúdió vezetője is. — Stúdiónkban olyan filmeket szeretnénk készíteni, amelyek valamilyen mértékben a társadalmi értékbe beépülhetnek. Meggyőződésem, hogy szintézisbe hozható a hivatástudat és a közönséggel való jó kapcsolat. Sajnos az utóbbi időben a magyar film elvesztette azt a dinamikus formát, amelyben a társadalomtól, a mozinézőktől hosszú időn keresztül megkaptuk munkánk visszaigazolását. Balázs Béla a filmet a huszadik század népművészetének jósolta és most ott tartunk, hogy a film nem az a művészet, ami a legnagyobb tömegekhez szól. — Szomorú ezt egy szakembertől, filmművészetünk egyik irányítójától hallani... — Igen, de ha nem beszélünk róla, attól még létező probléma. Bizonyos vagyok abban, hogy a filmszemlén rendezett viták mérsékelt heve is összefügg azzal, hogy a magyar filmek nem elég radikálisan. provokálóan avatkoznak be a mai magyar életbe. — Miért van ez? — Erről talán a rendezők beszélhetnének, de azt hiszem az is probléma, hogy nincs igazán alkotó légkör sem. Magányos farkasként mindenki végzi a dolgát. Alig figyelünk egymásra. Mindig a konkrét feladatokra összpontosítva dolgozunk. Amit Marx úgy fogalmazott meg, hogy a társadalomban, szükség van az egyik embernek a másik iránti igényére, arra, hogy véleményt cserél* m /ÉSZET jen, hogy együtt dolgozzon arról mi hajlamosak vagyunk megfeledkezni. — Ez a filmgyártók magánügye, amíg nincs hatással az elkészült produktumra. De nem hiszem, hogy csak ezért üresek a nézőterek... — Én sem. Sokat beszéltek itt arról, hogy az értelmiség számszerű arányát kell növelni. Nem hiszem! Inkább úgy fogalmaznék, hogy az értelmiség számának növelése helyett az értelmességet kellene tömegjelenséggé változtatnunk. Akkor nem maradnának az • emberek sznobizmusból otthon a magyar filmbemutatókról, akkor felismernék a filmek értékeit és biztos, hogy jobb, pontosabb filmek készítésére ösztönöznék ezzel az alkotókat is. — Nehéz a magyar filmről egy fesztivál kapcsán beszélni, mert itt semmiképpen sem az elmúlt évben született alkotásokat láttuk — mondta Zöldi László, az Élet és Irodalom filmkritikusa. — Hiszen a Csonlváry- fiim — aminek itt volt az ősbemutatója — mint gondolat. már öt éve megszületett. Talán csak egy állomás egy-egy játékfilmszemle. — Értékelő állomás? — Igen. Értékeltünk is. Lemérhető, hogy nincs rossz passzban a filmművészet. Két-három éve elindult egy kezdeményezés, a mással, szokatlannal, újszerűvel kísérletező fiatalok próbálkozása. Ezen az úton mérföldkő András Ferenc: Veri az ördög a feleségét című filmje. Az idei filmszemlén Gothár Péter. Jeles András, Vitézi László képviselték ezt az utat. Az utóbbi filmje tetszett legjobban. Egy szocialista hőst mutat be. Nem festi szépre a képet. Őszintén beszél a gondokról és főhősének sem kell feltétlenül győznie. — A filmvitákban számtalanszor elhangzott, hogy általánosítunk. A véleményben, a megállapításokban egyaránt ... — Ha összegeznünk kell, én is csak általánosítani tudok, a filmjátékszemle legnagyobb értékéül azt tudom felhozni. hogy lehetőséget biztosított nem csak a filmesek, a kritikusok, hanem a nézők és az alkotók közötti vitára. Egy hetünk volt arra, hogy véleményt cseréljünk. Hogy megmérhessük, mire jutottunk. — Mi a filmfesztivál eredménye? — Az a tapasztalat, hogy vannak olyan kezdeményezések, amelyeket érdemes továbbfejleszteni, továbbgondolni és vannak olyanok, amiket sürgősen el kell felejteni. Kísérletezik a magyar film. Üjat hoz és a régi. bevált koncepciókat, megoldásokat ismétli. Sokak szerint fejlődik, mások szerint nem változik. De az tény, hogy egy-egy mérföldkő, állomás, minden filmfesztivál vagy nemzetközi kitüntetés, a továbbfejlődés, a többet akarás kifejezője, záloga. TAMÁSI JÁNOS cs. Collegium Academicum Utcakép a filmszemle városából, Pécsről.
