Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-16 / 39. szám

2 NÉPÚJSÁG 1980. február 16. Az afgán kormány válasza Carter rágalmaira Kabulban rendkívüli ülést tartott az afgán kormány. Az ülésen, amelyen Babrak Kar­mai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB fő­titkára, a forradalmi tanács elnöke, miniszterelnök elnö­költ, határozottan visszauta­sították Carter amerikai el­nöknek Afganisztánnal kap­csolatos rágalmazó kijelen­téseit. Az ülésen elfogadott köz­lemény, amelyet a Bakhtar hírügynökség ismertet, han­goztatja: január 23-án Car­ter „az ország helyzetéről” szóló üzenetet intézett' a kongresszusba^. Nem rejt­hetjük véka alá a felháboro­dást és a tiltakozást, ame­lyet az Afganisztánban és körülötte történő események Carter által ebben adott értelmezése váltott ki belő­lünk — hangsúlyozza az af­gán kormány dokumentuma. Az Egyesült Államok elnö­ke nem kevesebbet állít, mint azit, hogy a Hafizullah Amin despotikus hatalmát megdöntő, népi felkelés „Af­ganisztán függetlenségének a megsemmisítését” jelentette. — Valójában Amin dikta­túrájának megdöntése azt eredményezte, hogy nem si­került Afganisztánt más or­szágok elleni agressziós cse­lekményéit kiindulópontjává változtatni; szuverenitását, függetlenségét és területi ép­ségét éppen ez a fordulat védte meg a számtalan, kí­vüliről jövő fegyveres fenye­getéstől . Ugyanilyen képmutatóan hangzanak az „előző kor­mány könyörtelen megsem­misítésé’ fölött sajnálkozó szavak. Miért hallgatott Car­ter, amikor Hafizullah Amin bírósági eljárás nélkül ve­tett börtönbe, sót, végezte­tett ki több tízezer ártatlan embert? Miér nem .tiltakozik azoknak az ellenforradalmi bandáknak afganiszáni terü­leten végrehajtott véres tet­tei ellen, akiket az ameri­kaiak és a kínaiak fegyve­reznek fel és képeznek ki? A közlemény rámutat: Afganisztán népének szuve­rén joga, hogy eldöntse, mi­lyen 'kormányt, milyen, poli­tikái rendszer alkar. És ezt a döntést meg is hozta az áprilisi forradalom és az 1979. december 27-d esemé­nyek következtében. A mi kormányunk az egyetlen tör­vényes afganisztáni kor­mány. Ez a nemzeti, demok­ratikus és népi vezetés a nép széles köreinek támoga­tását élvezi. — Elidegeníthetetlen jo­gunk, hogy magunk válasz- szűk meg barátainkat és szükség esetén segítségért forduljunk hozzájuk. Hatá­rozottan visszautasítjuk Car. temek a nekünk segítséget nyújtó Szovjetunió címére intézett vádjadlt. Erre a segít­ségre ahhoz a külső agresz- sziió elleni harchoz veit szük­ségünk, amelyben — senki előtt sem titok — Washing­tonnak is része van. Lépé­sünk összhangban volt az ENSZ-ialapokmány 51. cik­kelyével, amely minden ál­lamnak biztosítja a kollek­tív önvédelemhez való jogot. Egyúttal a szovjet—afgán barátsági. jószomszédi és együttműködési szerződés negyedik cikkelyére is tá­maszkodtunk. Amikor a Szovjetunió, kérésünket meghallgatva, teljesítette a szerződésből reá háruló kö. .telezettségeket, a nemzetközi .joggal összhangban cseleke­dett. — Az Egyesült Államok elnökének tisztában kell len­nie azzal, hogy a kérésünk­re Afganisztán területére küldött, korlátozott létszámú szovjet csapatkontingens ha­zánk határainak a külső be­törések elleni védelmében segít. Afganisztánnak nin­csenek területi 'követelései más országokkal szemben, és nem szándékozik beavat­kozni azok belügyiéibe. Terü­letét nem használják fel olyan előkészületekhez, ame­lyek a kőolajban bővelkedő Indiai-óceán és Perzsa-öböl megközelítését céloznák. Az amerikai kormányzat feje semmibe veszi a Szovjetunió által és általunk is világo­sain leszögezett ígéretet ar­ra vonatkozóan., hogy mi­helyt megszűnnek azok az okok, amelyek minket segít­ségkérésre indítottak, a szovjet egységeket kivonják Afganisztánból. A közlemény rámutat: az Egyesült Államok jobboldali és imperialista körei az af­ganisztáni eseményeket ürügyül használják fel az enyhülés aláaknázásához, saját terjeszkedő ambícióik megalapozásához. Az Afga­nisztáni Demokratikus Köz­társaság kormánya és népe teljes határozottsággal visz- szautasítja az Egyesült Ál­lamok beavatkozását orszá­gunk belügyiéibe, bármilyen formában jelentkezzék is az: intervenciós cselekmények­ben, vagy provokatív meg­nyilatkozásokban. Elutazott Kulikov marsall Viktor Kulikov, a Szovjet­unió marsallja, a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancs­noka és Anatolij Gribkov hadseregtábornok, az egyesí­tett fegyveres erők törzsének főnöke — akik Czinege La­jos hadseregtábornok, honvé­delmi miniszter meghívására tartózkodtak Magyarországon — pénteken elutaztak ha­zánkból. A vendégeket Czinege La­jos, valamint a Honvédelmi Minisztérium katonai taná­csának több tagja búcsúztat­ta. Ott volt Vlagyimir Pav­lov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, Jurij Naumenko vezérezredes, a Varsói Szeiyő- dés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnoká­nak magyarországi képviselő­je és Vlagyimir Szivenok ve­zérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szov­jet déli hadseregcsoport pa­rancsnoka. (MTI) Púja Frigyes körutat tesz Ázsiában Púja Frigyes külügyminisz­ter vasárnap ázsiai körútra indul. Hivatalos látogatást tész Japánban, a Fülöp-szige- teken és Indiában. Viszonoz­za japán és fülöp-szigeteki partnerének magyarországi látogatását, valamint eleget tesz indiai kollégája meghí­vásának. (MTI) Befejeződött a LEMP kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról). Gierek zárszava Kongresszusi zárszavának bevezetőiében Edward Gie­rek hangsúlyozta, hogy a kongresszus betöltötte felada­tát megköszönte a bizalmat, hogy újra megválasztották a párt első titkárává. Közölte, hogy Piotr Jarosziewicz a ki­váló állami és pártmunkás kérte, ne terjesszék elő je­lölését a párt vezető testü­letébe. és mentsék fel a mi­nisztertanács elnökének funkciójából, mert nyugdíj­ba kíván vonulni. Edward Gierek felvázolta Piotr Ja- roszewicz életútját, hangsú­lyozva. hogy az mindig szo­rosan összekapcsolódott a hazáért folytatott harccal és munkával, a hetvenes évek elején kidolgozott pártprog­ram egyik megalkotója és megvalósítója vollt. Rámutatott, hogy a LEMP VI. és VII. kongresszusán kitűzött program alapján korszerűsített népgazdaság jelentősen javította az egész társadalom élet- és munka­körülményeit. A továbbiakban kijelen­tette. hogy a VIII. pártkong­resszus tárgyilagos munka­légkörét meg kell honosítani a pártélet valamennyi szint­jén, a munkahelyeken, az egész országban, hiszen min­denki egyaránt felelős az or­szág továbbfejlesztése prog­ramjának megvalósításáért. — A szocialista társadalmi igazságosság kérdése a kong­resszusi vita egészének egyik legfontosabb vonala volt. — A szocializmust a tár­sadalmi igazságosság rend­szerének szokás nevezni. Pártunk feladata, hogy min­dig és mindenütt ennek ér­vényre juttatására töreked­jen. A külpolitika kérdéseivel foglalkozva az első titkár ki­emelte. hogy a kongresszus megerősítette annak a vonal­nak a helyességét, amelyet Lengyelország a nemzetközi élet színterén képvisel, és hangsúlyozta a Szovjetunió­val való szövetség és a szo­cialista tábor egysége erősí­tésének fontosságát. Állást foglalt a béke és az enyhülés megerősítésének szükségessé­ge mellett. — Felhívjuk Európa és a világ valamennyi államát, minden békeszerető erőt, hogy lépjenek fel az enyhü­lés megőrzése és folytatása mellett. Felhívjuk — külö­nösen a nyugat-európai álla­mokat — fékezzük meg kon­tinensünkön a fegyverkezési hajsza újabb spirálját, véd­jük meg a helsinki értekez­let közös, történelmi ered­ményeit. Szól e felhívásunk az Egyesült Államokhoz is. Beszédének befejező részé­ben Edward Gierek hangsú­lyozta, hogy a kongresszus egyhangúlag annak a straté­giának folytatása mellett döntött, amelynek fő célja az ember javának szolgála­ta. Edward Gierek nagy taps­sal fogadott zárszavának vé­gén befejezettnek nyilvání­totta a Lengyel Egyesült Munkáspárt ötnapos, nyolca­dik kongresszusát. A részt­vevők ezután elénekelték az Internacionálét. Hazaérkezett a magyar pártküldöttség Pénteken hazaérkezett Varsóból az MSZMP kül­döttsége, amely Óvári Mik­lósnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Köz­ponti Bizottság titkárának vezetésével részt vett a Len­gyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusán. A kül­döttség tagja volt Gyenes András, a Központi Bizott­ság titkára és Garanwölgyi József, hazánk varsói nagy­követe. Törökország Tüntetések, összecsapások Süleyman Demirel török kormányfő közölte, hogy „az állam minden erejét mozgó­sították” Izmir kikötőváros­ban és az ország más helysé­geiben a kitört sztrájkok és felkelések letörésére, és a be­vetett fegyveres erők „ellen­őrzésük alatt tartják a hely­zetet”. Demirel csütörtök esti tele­víziós nyilatkozatában azt hangoztatta: „A török állam elég erős ahhoz, hogy legyőz­ze az országot romboló beteg­ségeket”. A miniszterelnök azután nyilatkozott, hogy Izmirben katonai alakulatok megostro­molták és elfoglalták a Ta- ris mezőgazdasági üzemet. A gyárat a tizenegyedik napja tartották megszállva a dolgo­zók, tiltakozásul több száz, baloldali nézeteiről ismert társuk elbocsátása ellen. A katonák és rendőrök több órás harcban kiűzték az üzemből a gyárfoglalókat, akik napokon át vörös zász­lót kitűzve folytatták tiltako­zó akciójukat. Csütörtökön nagyszabású szolidaritási tüntetéseket tar­tottak az izmiriek mellett több török nagyvárosban. Több helyütt összecsapások történtek a karhatalmi erők és tüntetők között. Isztambul­ban csütörtökön az üzletek és a hivatalok bezártak. A kor­mány 10 ezer katonát rendelt Isztambul utcáira, s a karha­talom kötelezte a boltosokat és a hivatalokat a nyitva tar­tásra. Péntekre is több szakszer­vezet szólított fel 48 órás fi­gyelmeztető sztrájkra Isztam­bulban és Izmirben, összesen legalább 35 ezer dolgozót. De­mirel televíziós nyilatkozata erre a sztrájkfelhívásra adott fenyegető választ. Isztambulban bezártak az üzletek és a katonaság kénysze­ríti a tulajdonosokat a nyitva tartásra. Irán biztosítékot kíván „Irán biztosítékot kíván kapni arra, hogy az ENSZ ál­tal rövidesen felállítandó 6— 10 tagú nemzetközi bizottság valóban gyorsan ’és hatható­san fogja megvizsgálni á volt uralkodó bűneit” — mondot­ta az iráni külügyminisztéri­um szóvivője. — Ha a kormányok képvi­selőiből és magánszemélyek­ből álló bizottság komolyan veszi munkáját, akkor a for­radalmi tanács és az iszlám diákok egyaránt „baráti ma­gatartást tanúsítanak majd” — folytatta a szóvivő. Ez hír- ügynökségek szerint azt jelzi, hogy ellentétben az eddigi közlésekkel —, csak akkor le­het szó az amerikai túszok szabadon bocsátásáról, ha a bizottság vizsgálatainak ered­ménye a sah, illetve ezzel együtt támogatója, az Egye­sült Államok bűnösségét megállapítja. Abol Hasszán Baniszadr ál­lamfő csütörtökön este kije­lentette: a forradalmi tanács támogatásáról biztosította a túszválság megoldására vo­natkozó tervét. Baniszadr há­rom feltételt támaszt: az Egyesült Államok vizsgálja felül a volt uralkodó támo­gatására kifejtett korábbi te­vékenységét, szavatolja Irán­nak a teljes függetlenséget, és végezetül Washington egyez­zék bele abba, hogy Irán to­vábbra is minden szükséges­nek látszó lépést megtehes­sen Reza Pahlavi, illetve va­gyona kiadatásának ügyében. A feltételek teljesítésével kapcsolatosan Irán nem sza­bott határidőt. Panamavárosban a La Re- publica című lap közölte, hogy Irán Materno Vazquez jogászt, a panamai legfelsőbb bíróság volt elnökét bízta meg érdekéi képviseletével a volt uralkodó kiadatásának ügyében. Baniszadr iráni államfő a római televízióban adott nyi­latkozatában ismét a nyugati Sean MacBride ír közéleti személyiség közölte, hogy a Teheránban fogva tartott amerikaiak kiszabadulhat­nak a nemzetközi vizsgáló- bizottság létrejötte előtt vagy azzal egyidöben. A Nobel-békedíjas MacBride lesz várhatóan a bizottság elnöke. világ politikusainak érvrend­szerét használta az afganisz­táni fejleményekkel kapcso­latban, és kilátsába helyezte, hogy Irán támogatást nyújt a demokratikus kormányzat el­len támadó banditáknak, aki­ket „az irániak testvéreinek” nevezett. Az elnök megint szükségesnek tartotta kijelen­teni, hogy „Irán nem lát kü­lönbséget az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió között”. Hasszán Habibi, a forradal­mi tanács szóvivője bejelen­tette: Khuzisztánt a súlyos áradások miatt katasztrófa sújtotta területnek tekintik. Az árvíz eddig több mint 200 halálos áldozatot követelt, az olajüzemekben azonban nem esett kár. . Salvadori dominó Péntek esti kommentárunk. Az új esztendőben még alig múlt el nap, hogy ne érkeztek volna hírek Salvadorból. Ezek a beszámolók mindannyiszor tüntetésekről, véres összecsapásokról, a szélsőjobboldal terror- cselekményeiről, a baloldal elkeseredett akcióiról tudósítottak. Nem csoda hát, hogy az alig egynegyed magyarországnyi, több mint ötmillió lakosú közép-amerikai állammal kapcsolatban mind gyakrabban teszik fel megfigyelők a kérdést: lesz, vagy már meg is kezdődött a népi felkelés Salvadorban? Tavaly októberben, amikor fiatal tisztek egy csoportja el­távolította a hatalomból Carlos Humberto Romero diktátor­elnököt, sokan bíztak abban, hogy gyökeresen új fejezet kez­dődik a salvadori nép életében. Az ifjú katonák a Nemzeti De­mokratikus Unió nevű ellenzéki tömörülés — a keresztényde­mokraták, a szocialisták és a kommunisták — tevékeny közre­működésével hozzá is láttak a beteg ország talpraállításához. Hamarosan kiderült azonban, hogy a jó szándékú polgári-ka­tonái junta reformintézkedései az oligarchia és az Amerika- barát főtisztek ellenállása miatt megvalósíthatatlanok. A gon­dokat fokozta, hogy az új vezetés tehetetlensége láttán a csa­lódott tömegek még inkább forrongtak, támogatásuk megszer­zésében már nem lehetett bízni. Ezt a patthelyzetet felismerve a junta és a kormány polgári tagjai tavaly év végén lemond­tak ... Az Egyesült Államok kormánya, amely a nicaraguai ese­mények után Romero eltávolításával egy újabb közép-amerikai „dominó” ledőlését kívánta megakadályozni, ezután még lá­zasabb tevékenységbe kezdett. Első lépésként sikerült egy Wa­shingtonnak is inkább megfelelő juntát és kormányt létrehoz­ni, majd amikor a tömegmegmozdulások és a gerillaakciók a rendfenntartó osztagok erőszakos fellépése ellenére mégis folytatódtak, az amerikai nemzetbiztonsági tanácsban és had­ügyminisztériumban katonai tanácsadók, fegyverek küldésé­ről határoztak. A salvadori baloldali erők leverését célzó ame­rikai terv részleteit épp a minap ismertette a Washington Post. A lap beszámolt arról, hogy az Egyesült Államok kato­nai kiképzőket, hétmillió dollár értékben fegyvereket, továbbá 50 millió dolláros gazdasági segélyt szán az új rezsim meg­mentésére. A látszat kedvéért Washington azon fáradozik, hogy Venezuela, az NSZK és Spanyolország is részt vegyen a „segélyakcióban”. A Pentagon végső célja, hogy tengerészgya­logságot küldjön Salvadorba a népi felkelés elfojtására — idé­zett egy amerikai kormánytisztviselőt a lap. Csak kérdés, hogy sikerül-e a terv. Az egymástól elszige­telt salvadori ellenzéki szervezetek a közelmúltban koordiná­ciós irodát hoztak létre a széles társadalmi rétegeket átfogó egységes ellenállás megszervezésére. A reformista harmadik utat az alapítók — a kommunisták, a népi liga, a népi forra­dalmi tömb és az egyesült népi akciófront tagjai — egyöntetű­en és végleg elutasították, s fegyveres felkelésre szólították fel Salvador népét. KOCSI MARGIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom