Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-15 / 38. szám
1980. február 15. ^fePÜJSÁG 5 S vnhnllicőpfőc Olyan jogellenes, az I SIVSV államigazgatási szervek munkáját akadályozó, a társadalmi együttélés szabályait sértő' cselekmény, mely a társadalomra csekély fokban veszélyes és ezért nem minősül bűntettnek. Valamely tevékenységet, vagy mulasztást törvény, törvényerejű rendelet, kormányrendelet, vagy tanácsrendelet nyilváníthat szabálysértéssé. Szabálysértés címén az elkövető csak akkor vonható felelősségre, ha cselekménye szándékos, vagy gondatlan volt. Egymillió 372 ezer forint bírság Beszélgetés a megyei tanács igazgatási osztályán Vitathatatlan: megszámlál, hatatlan kisehb-nagyobb szabálysértést követünk el. De ezek közül mennyi az, amelyekből — úgymond — „ügy” lesz? Erről beszélgettünk dr. Lovas Zsuzsannával, a megyei tanács igazgatási osztályvezető-helyettesével. — Tavaly hány esetben indítottak megyénkben szabálysértési eljárást? — összesen 3676 esetben került erre sor, s 2865 személy ellen. Ezeknek az ügyeknek a jellege igen széles skálájú, hiszen megkülönböztetünk például tűzrendészet!, tulajdon elleni, köztisztasági, közegészségügyi, környezetvédelemmel kapcsolatos, s tankötelezettség megszegése miatti szabálysértéseket — hogy csak néhányat említsek. Közülük a leg. több — 787 — tulajdon elleni volt, 827 elkövetővel. Jelentős a mező-, erdő- és vízgazdálkodási, valamint a tankötelezettség elmulasztása miatti esetek száma, s figye. lemre méltó a 128 köztisztasági szabálysértés is. — Milyen következményekkel jár a szabályok megszegése? — A bírságolások differenciáltak, s a társadalomra fokozottabban veszélyesebb esetek súlyosabbnak minősülnek. Szigorodott a bírságátlag a tulajdon elleni ügyekben, amelyeknél az átlagos összeg tavaly 1084 forint volt, 147-tel több az egy évvel ko- rábbinál. — Nőtt, vagy csökkent a feljelentések száma? — Nőtt. Egy év alatt 38.0- nal, de ebből nem szabad elhamarkodott következtetést levonni, ugyanis 1979. január 1-től a bíróságoktól tanácsi hatáskörbe kerültek a magánlaksértés és a becsület- sértés úgynevezett alapesetei is, tehát az ilyen jellegű enyhébb vétségek. Ezenkívül a lopás, sikkasztás, csalás most már nem csak 500, hanem ezer.forint értékhatárig minősül szabálysértésnek, ezáltal növeli a statisztikát. — Mik a tapasztalatai e hatáskörbővülésnek? — Kezdetben tartottunk tőle, de a helyi tanácsok, a szabálysértési előadók szakszerűen járnak el, jól felkészültek. A községekben szabálysértési bizottságok működnek, aminek igen fontos a nevelő hatása, hiszen általuk nagyobb nyilvánosságot kap az eljárás során egy-egy elkövető ügye. Szerencsére nem számottevő sem a becsületsértések, sem a magánlaksértések száma, viszont el sem hanyagolható. Tavaly 93 ilyen eljárás indult, s közös jellemzőjük, hogy magánvá- das ügyek, és fennáll a lehetőség a kibékülésre, a bocsánatkérésre. Az elmúlt évi 93 eljárás 100 személyt érintett, de magánlaksértés miatt csupán 3, becsületsértés miatt pedig _ 13 megbírságolására került’ sor. — Kérjük,- ismertessen ilyen eseteket! — Sajnos, a becsületsértések zömét nők követik el. Olykor „csak” mocskosnak nevezi egyik a másikat, vagy kölcsönösen teszik ezt, olykor meg „tróger csibész”, sőt' nyomdafestéket nem tűrő kifejezések hangzanak el, többnyire korábbi haragos viszony túlságos kiéleződéseként. — Mit kívánna legszívesebben erre az évre? — Jó lenne, ha a társadalom minden tagja az eddiginél is jobban odafigyelne a szabálysértésekre, azok elkövetőire, de ennek ellenére is csökkenne a hozzánk kerülő ügyek száma, s kevesebb lenne a bírság, amely tavaly megyénkben összesen 1 millió 372 ezer 650 forint volt. Szándékosan vagy gondatlanságból? A gépkocsiról hullik a szemét, az építésianyiag-törme- lék, a műanyagelemek. A bekötőút sarát felhordják a betonúira, csak eltakarítani felejtik el. Az OTP-ház előtt a soros takarító össze nem szedi a szemetet, hisz a „múlt- hetes” sem tette. Az emeleti lakásból nem cipeljük le a szőnyeget a ház előtti porolóra, e célra megfelel az erkély is> sőt még a porszívó zsákját is ki lehet onnan rázni — feltéve, ha meggyőződtünk: nem figyel senki. A környezet ellen szándékosan vagy gondatlanságból vétőknek, mint járókelők nem szólunk, inkább közömbös arccal elsétálunk mellettük. Ha az utóbbit tesszük, cinkosságot vállalunk. Vajon a szekszárdi Városi Tanács erre illetékes szerve milyen szankciókat alkalmaz a környezet ellen vétőkkel szemben ? Az elmúlt esztendőben 22 esetben indított az igazgatási osztály szabálysértési eljárást, átlag 700 forint büntetést kellett fizetniük a renitenske- dőfcnek. Négy személyt azért büntettek meg, mert magánháza környékét nem tartatta rendben, négyet pedig azért, mert a közteret roncstelepnek nézte. Volt a szabálysértők között vállalat is, mégpedig olyan ügyből kifolyólag, hogy gépkocsija pvc-hulladékkal, tégladarabokkal, sóderrel terítette be az utat. Szomorú, de a környezetünk ellen vétők között az elmúlt esztendőben tíz olyan férfit értek tetten, aki a főtéren, a múzeum előtt, az Augusz-háznál végezte el kis- és nagydolgát. A múzeum előtt a rendőr egy fiatalembert akart megbírságolni, de az nem fizetett, mert akkor nem maradt volna pénze a további ivászatra. Inkább az eljárást választotta. Negyvenöt eljárás indult parkrongálás és szemetelés miatt. Egy alkalommal ügyészi jóváhagyással elővezették a szándékos rongálót, és elzárással büntették. A városi tanács köztisztasági ellenőrei ebben az esztendőben hat esetben bírságolták helyszínen. A felsorolt számok, ha úgy vesszük, elég magasak. Ahhoz képest viszont túlságosan alacsonyak, hogy napról napra botlunk utcai szemétkupacokba, nézzük tétlenül az összetört padokat, a letört cserjéket, virágokat... Üzemszünet, avagy a póruljárt szívességtevő lAtyámifia — kitől hetven- kedlései miatt óvjanak meg az istenek minden jótét lelkét —, ül a heverő szélén és úgy káromkodik, hogy attól egy érdes lelkű légiiósőnmes- ter is a föld alá bújna szégyenében. Mondja, cifrázza, s közben nem veszi észre, hogy hallgatóságának nagy erőfeszítésébe kerül, hogy visszagyűrje háhotázhaitné- kát. Nem azért elsősorban, ment legszebb öröm a káröröm. Kitömi készülő derültségünk egyik agyonhasznált közmondásunk igazának diadalát ünnepelné. Azt, amelyik arra tanít, hogy egy korsó se járhat örölkkétilg a kútra — törés veszélye nélkül. No de csak ülünk és nem merünk egymásra nézni, pedig nem történt egyéb, csak bekövetkezett, amit annyiszor jósoltunk. Befuccsolt a jól fizető „melléküzemág”, a házi pálinkafőzde. Bánja a történteket egy remekbe készült főző, mely „olyan megbízható volt, mint az Omega óra”, ugrott .továbbá 10 liter 56 fokos páiinka is, aimire a fináncok mondták, hogy „ez aztán. igen”. S atyánkfiának büntetés fejében le kellett szúrnia pontosan 11 ezer forintot, hogy I hátha ez a „tandíj” visszatartja majd alttól, hogy tisz- I tes foglalkozása mellett pálinkafőzéssel is bíbelőd jön a jövőben. Hogyan esett aiz eset? Megkérte szépen atyánkfiát a komája, hogy átmenetileg dugja el a főzőszerszámát a padlásán, mert elváltak a gyerekek és végre kiebru- dait vegétől sok minden kitelik. — Nálad biztoisan nem keresik a főzőt, ha beváltja a fenyegetését az a gazember — mondotta volt a koma, midőn túl jutottak agon, dos „beszállásoláson” és becsukták maguk mögött a padlásajtót. . Ámde vőuram nem hiába töltött apósa házában négy évet! Bejelentését eleve úgy fogalmazta meg, hogy ha volt apósának kamrájában nem találnák a pénzügyőr élv,társak a pálinkafőzés tárgyi bizonyítékát, akkor az sehol másutt nem keresendő, csakis a szomszéd gumijavító padlásán. Mindezek után ne higgye senki, hogy a kárvallásra jócskán rászolgált atyánkfia most a gyors javulás módozatain töri a fejét és rövidesen a törvénytisztélés hazai bajnoka lesz. Már fölkereste azt az aranykezű mestert, aki az „Omegát” csinálta neki. Szóval előfordulhat, hogy visszaesőként még mélyebben kell zsebbe nyúlnia... Csak a rendőr figyelmeztethet ? Ügy harminc év körüli, jól megtermett férfit szólítok meg. Valószínűnek tartom, hatalmas termete eleve súlyt ad szavának a renitenskedők szemében. Szabó Ferencnek hívják, lakatos. — Bocsánat, ha nem túlságosan siet valahová, felelne néhány kérdésemre? — Tessék, nagyon szívesen — mondja mosolyogva. — Látott már ön az utcán szabálytalankodó embereket? — Igen, sűrűn előfordul, például, hogy átmennek egyesek a rendőrlámpa tilos jelzése ellenére. A másik eset a szemetelés, ami nap mint nap szembe ötlik. Főleg a dohányosok! Még nem láttam, hogy valaki a csikket a szemétgyűjtőbe dobta volna. — És előfordult már, hogy figyelmeztette a szabálytalankodót? — Ugyan, mi értelme lett volna? Az embereket, szokásaikat nem lehet ripsz-ropsz megváltoztatni. Egyébként is nincs nekem arra időm, hogy leálljak győzködni. * Idős bácsinak teszem fel újra a kérdést. Nyugdíjas, és nem hajlandó a nevét megmondani. Mit szólnának a szomszédok?! — Szerintem ez a mai rohanó világ az oka a szabálysértések nagy részének, meg a sok balesetnek. No meg, a mai fiatalok mások, mint mi voltunk, nem ismerik a regulát, nem sokat törődnek a szabályokkal. Sőt, divat dicsekedni, milyen vagány trükkel játszotta ki az illető a törvényt. — És szokta őket figyelmeztetni? — Á, minek. A múltkor este tíz után mentem haza a tanyáról, négy részeg fiú dalolt hangosan az utcán, ráadásul hamisan. Ha rájuk szólok, tán még meg is vernek. • Bakó Imre szobafestő, lezser mozgású fiatalember. — Ne haragudjon a zavarásért, válaszolna néhány kérdésemre? — Hogyne, ha tudok — arcán kíváncsiság, vajon mitakarhat ez a kíváncsiskodó? — Tanúja volt már szabálysértésnek? — Előfordult. — És figyelmeztette az elkövetőket? — Nézze. Az emberek nem hallgatnak ismeretlenek tanácsaira, néha még az ismerősökére sem. Semmi közöm mások dolgaihoz. * Ügy negyven év körüli, őszülő halántékú férfit szólítok meg, mogorván fogadja a kérdéseket. — Látott már ön szabálysértést? Figyelmeztette az elkövetőt, máskor hasonlót ne tegyen? — Hagyjon engem békén a kérdéseivel. Mért figyelmeztetnék bárkit is, nem vagyok én rendőr. No, igen. Csakhogy minden sarkon nem állhat egy rendőr ... Szabálysértések rendőri szemmel A szabálysértési ügyek intézésének jelentős része a rendőrség hatáskörébe tartozik. Ezek 1979. évi alakulásáról és a várható intézkedésekről beszélgettünk Hero- nyányi József rendőr őrnagy- gyal, a szekszárdi városi és járási rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályának vezetőjével. — Hány személlyel szemben folytattak eljárást? — Az elmúlt évben 1191 szabálysértési eljárást indítottunk. Ebből 743 köziekedé, si szabálysértés volt. — Ez a leggyakoribb szabálysértési forma? — A mi gyakorlatunkban igen. Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt évben csökkentek a közlekedési szabálysértési feljelentések, de ez nem jelenti a szabálysértések számának csökkenését. A megye, de ezen belül Szekszárd város és járás baleseti helyzete arra utal, hogy járművezetőink nem közlekedtek fegyelmezettebben, mint az előző években. Ebből következik, hogy a jövőben tovább szigorítjuk a felelősségre vonás mértékét a balesetveszélyes szabálysértések elkövetőivel szemben. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a pénzbírság mértéke magasabb lesz, másrészt a vezetői engedélyek bevonására az eddigieknél gyakrabban kerül sor. — Milyen egyéb, de jelentősebb szabálysértéseket bí, ráltak el? — A rendőrség által elbírálható szabálysértési formák skálája széles. Közülük a köznyugalmat leginkább érintő a garázdaság, melynek sajátossága, hogy szinte minden esetben a kisebb vagy nagyobb mérvű szeszesital-fogyasztás következménye. Ugyancsak jelentős számban fordul elő a „botrányos részegség”. — A személyi igazolványok és bejelentések körül minden rendben van? — Általában igen. Tapasztaljuk azonban, hogy e területeken lazul az állampolgári fegyelem. Növekvő számban fordul elő, hogy állampolgárokat hatósági eszközökkel kell kényszeríteni a személyi igazolvánnyal és a bejelentkezéssel kapcsolatos, jogszabályokban előírt, kötelezettségeik teljesítésére. A szabálysértéseket megállapító hatályos jogszabály a szabálysértések elbírálását 1979. július 1-től a tanácsok hatáskörébe utalja. Ez lehetőséget biztosít az eljárások gyorsabb lefolytatására, a hatékonyabb állampolgári nevelésre. A tanácsi szakigazgatási szerv ezzel megbízott dolgozója bejelentkezési kötelezettség elmulasztása esetén, helyszínbírságot is kiszabhat. Sza ba ly sértegető A szabálysértés ellenértékeként kiszabott kisebb-nagyobb pénz- büntetés legfőbb célja a nevelés. Van vagy vannak, akik nevelhe- tetlenek. Mondhatni életelemük a szabálysértegetés és még legtöbbször nekik áll feljebb. Adják a szabálysértődöttet. — Én eddig huszonötezer forintot fizettem ki különböző tételekben, vagy százötven alkalommal. IPontos nyilvántartást vezetek. A fogat hozta össze a summát. Hol prizma nem volt, hol lámpa. Ha meg lámpa volt, akkor nem égett, mikor égnie kellett volna. Volt, hogy a pálinka égett — bennem. Nem fczoktam reklamálni. Mindig a helyszínen fizettem. Egyszer fordult csak elő velem, hogy nem deláztam akkor nyomban. Olyan részeg voltam, hogy nem tudtam az ülésdeszkán megülni és lefeküdtem a fenékbe ja szalmára. A ló szépen ballagott, tudta a járást. Melyik az a rendőr, aki ilyen látványra nem kap a szívéhez? Meg a jegy tömbhöz? Az én rendőröm is kapkodott, de felőlem tehette. Nem tudott lelket verni belém, így aztán nem lett helyszíni bírság. {Mondjuk, saját hibámon kívül. Különben rendes fizető vagyok. — Jó fizetni? Az eddigi összeg egy 'jó fc)ár jó ára. Ahogy így elnézem a fogatot, még van vissza egy-két bírság. — Van. Persze, hogy van. A rendőrnek az a dolga, hogy elkapjon, nekem meg az, hogy ne tudjon elkapni. Ha úgy veszem, sikerült legalább annyiszor kijátszani a szervet, tnint ahányszor megbüntettek. Az állás szerintem egy-egy. Az oldal anyagait Írtak: László Ibolya, V. Horváth Mária, Czakó Sándor, Vitaszek Zoltán és Tamási János. A fénykép- felvételeket Kapfinger András készítette. „Erőművészet” Kinek és hogyan sikerült meghajlítani ennek a táblának a jobb sarkát? Rejtély!
