Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-17 / 13. szám

1980. január 17. ^fePÜJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK Hol szórakozzanak ? A dombóvári fiatalok szó­rakozási lehetőségéről kiala­kult vitában szeretnénk .vé­leményünket ismertetni. A probléma okát . abban látjuk, hogy hét végén a vá­ros, városkörnyék fiataljai kortól, érdeklődési körtől függetlenül, döntő részben csak a vendéglátóipari üzle­tekben tudnak szórakozni. Ez azt jelenti, hogy azok is, akik csak táncolni szeretné­nek, a Hotel Dombóvár ét­termébe, esetleg a Vörös Csillag kisvendéglőbe men­nek szombat este. Tény, hogy mindkét étteremben gyakran vannak rendezvények, de ezek iránt nagy az igény, más várostíkhoz hasonlóan. Mindkét üzlet ugyanazon szombaton zártkörűvé tétele csak igen ritkán fordul elő. A fiatalok, más lehetőségek hiányában, már a kora esti órákban lefoglalják a Hotel Dombóvár éttermi részét, így a fiatal házasok, vagy idő­sebbek, akik szintén szóra­kozni szeretnének, nehezen kapnak helyet. Rendeztünk diszkót a Ho­tel Dombóvárban, de akkor szállodai vendégeink részéről jelentkezett reklamálás a helyhiány és a zaj miatt. Mi a megoldás? Vélemé­nyünk szerint az, ha a váro­si művelődési központ, az if­júsági klubok és az ÁFÉSZ is lép az ügyben. Valamikor hétvégeken, a mainál korszerűtlenebb mű­velődési házban is lehetett táncolni. Volt amikor ezt bál­nak, volt amikor ötórai teá­nak hívták. Ma az ilyen ren­dezvényeket diszkónak ne­vezik. Egyetértünk Almacht Ot­tónak a december 13-i szám­ban közölt felvetésével, mely klubok összefogására biztat. Ez is egy megoldás, vagy a megoldásnak egy ré­sze. Az ÁFÉSZ sem veti el a diszkó kérdését. Nyáron a szigeterdőben lévő sörözőben volt is és többször rendez­nek a Szász sörözőben is ilyen műsort. Ennek azonban befogadó képessége kicsi. Je­lenleg nincs olyan nagy alapterületű eszpresszó Dom­bóváron, ahol ez megvaló­sítható lenne. Ha lesz, akkor a diszkót, vagy az akkori igényeknek megfelelő tánco­lás! lehetőséget az ÁFÉSZ biztosítja. Ha a művelődési központ, a klubok — ahol erre hely van — diszkómű­sorokat rendeznek szombat esténként, akkor jelentős hely szabadul fel zenés üz­leteinkben a fiatal házasok, idősebbek részére, persze nem kizárva az ott szórakoz­ni akaró fiatalókat sem. A Hotel Dombóvár, a Vörös Csillag kisvendéglő, Szász sö­röző melegkonyhás üzletek. A gazdálkodási feladatok azt követelik, hogy itt az étel­forgalmat növeljük elsősor­ban. A segítő, célt mutató ja­vallatokat azonban ez ügyben is szívesen fogadjuk. DR. MAGYAR ZOLTÁN az ÁFÉSZ KISZ-bizottságának titkára KOVÁCS IMRE az ÁFÉSZ ifjúsági bizottságának titkára Tam Feri, a BHG szekszár­di gyárának szerszámkészítő­je, szerény ember. Jobban mondva; megengedheti magá­nak a szerénységet. Tam Feri szeret dolgozni, szeret többet adni annál is, amiért vállveregetés jár, vagy magasabb órabér, vagy kitün­tetés. Volt egyszer egy brigád, a Május 1. Még a régi vasipari vállalatnál történt. A vállalat kiváló brigádja cím elnyerése után pár hónap múlva fel­oszlottak. Erről az időről nem szívesen beszél senki, fekete pont mindenki életében. Feri akkor katona volt. A leszere­lés után természetesen a régi kollektívához húzta a szíve. Csak éppen kollektíva akkor már nem volt. Az igény azon­ban tovább élt az emberek­ben. Hamarosan, 1976-ban új brigádot alakítottak. A neve: Alfa lett. Jelezve ezzel, hogy új alapokról kell indulni, el­felejtve a régi címeket, meg természetesen a pénz miatti feloszlást is. A brigád vezető­je Tam Ferenc lett. — Mitől jó brigád az Alfa? — kérdezem ma tőle, az újjá­alakulás után négy évre. — Egyszerűen csak azért, amit év elején vállalnak a fiúk — noszogatás nélkül — év közben azt megcsinálják, őszinte a légkör — nem etet­jük egymást. Azt hiszem, ennyi a mi titkunk — mond­ja a brigádvezető. Négy év alatt a kezdeti ki­lences létszám húszra gyara­podott. Szép sorjában lettek szocialista címmel, majd bri­gádzászlóval kitüntetve, leg­utóbb megkapták az ezüst­koszorús jelvényt. — Azóta nem voltak pénz­problémák. Pedig a jutalma­kat mindig differenciáltan osztottuk el. Minden alka­lommal volt olyan brigádtag is, aki nem kapott a pénzből — nyugtázza a legnagyobb eredményt a brigádvezető. — Hármas követelménye van a brigádmozgalomnak. A szerszámkészítők a három kö­zül melyikben erősek? — A közéleti tevékenység­ben. Nálunk nehezebben mér­hető a gazdasági munka ered­ménye. Szerszámkészítők va­gyunk, nincs- teljesítmény­bérezés, így a javítási idő csökkentése, illetve a brigád Kotyorászás, hangok a bal­fenékről, egy rosszízűén el­nyomott ásítás. Dögunalom. Nyáron ilyenkor meghallaná a legyek döngését, de most még az sincs. Se nyár, se le­gyek — egyáltalán és újfent csak dögunálom. — Várjuk meg a Sipit — így egy reménysugárt gyújtó hang — most ment el a fa- terkája kocsijáért, aztán ki­lavírozunk a Sióba. Diszkó van. Alig csavarodunk be a par­kolóba, Sipi faterkájának öreg tragacsával, nyílik az ajtó és kioson rajta egy macska — úgy látszik nem bírta tovább a benti légkört. Odatapickálunk az ajtó elé. Lerohan bennünket két csö­ves. A kisebbik — dzsekije alól kifityeg kockás inge — röviden közli: — Helló, öcsi. Adj egy bé­lést! Be akarunk menni, de nincs annyi dohányunk. KotoráSzás a zsebekben. Lyukas zsebek esetén a ka­bátbélésben. Kotorászás ál­talában. Sipi közben lelaka­tolja faterkája kocsiját, oda­ér hozzánk. — Mi a dörgés — ékeli kis kupacunkba magát. — Semmi... lejmolnak... nincs egy bélásod? — Ezeknek? — hörgi. — Tovább! — mondja nekik szelíd farkasüvöltéssel, és a két csöves eloldalog. Megpróbálunk utat törni befelé a füstben, tömegben, ácsorgók zajában. Fönt már javában megy a buli; A lép­csőfordulóban ácsorgók, de miatti állásidő minimálisra való leszorítása a cél. A vál­lalatnál előforduló össz- állásidőnek még az egy szá­zalékát sem lehet ránk bizo­nyítani. A brigád tagjai min­dig ugyanazt a szerszámot javítják, így természetesen a cél — a jó és pontos szer­szám. — A közéleti tevékenység­ről beszéljünk pár szót. — Szaiff Károlyné vörös­keresztes titkár a tmk és a szerszámműhely területén, Gyenei Károly, Sági György szakszervezeti bizalmiak, Olasz István, Fauszt János KTSZ-vezetőségi tag, Rizsányi Imre a megyei pártbizottság tagja, Plank Gabi pedig az Aranyjelvényesek az olimpiá­bent a teremben is, az asz­talok körül is, a falak mel­lett is. Túl kicsi a terem, vagy túl sokan vagyunk. Fél óra múlva találunk egy sza­bad asztalt. Letáborozva vá­runk a szerencsére, mely, ha minden igaz, pincér képében valahol jelen van. Kell, hogy legyen. Jön is. Mint kés a vajban, úgy vág át a töme­gen, feje fölött egyensúlyoz­va a megrakott tálcát. Egy kéz átnyúl és leemel egy sört. önkiszolgálás. Valamit kérdezhet a pin­cér, de a hangfalaktól, vagyis az abból kipréselődő hangoktól nem halljuk. No persze nem nehéz kitalálni mit akar. Azt sem, hogy mi mit akarunk. — Söröket és egy kólát — üvölt Sipi, az utóbbinál fe­lém bök. — Vezetek befelé — mon­dom, és vegyes érzelmekkel nyugtázom, hogy sörhabtól megfosztottan és egy kiszu- perált Skoda navigálására ítéltettem. Cigi, pohár, bámulás. Ci­gi, pohár, bámulás. Lényeg a sorrend és a rendszeresség. Sókkal több a fiú mint a lány, de amilyen az ember, azt a kevés lányt nézi, ami van. A csajokat, a pipiket. Lajos és Sápi komoly tárgya­lásban van. Egyeztetik in­formációikat. Mert van ne­kik, és mert így kevesebb a ra versenysorozaton vett részt, esélye van arra, hogy ott lehet Moszkvában, ezen­kívül több kis funkciót .lát­nak el az Alfa tagjai, össze­foglalva, a brigádból 13— 14-en minden megmozdulás­ban részt vesznek, ami a gyárban van. A többiek 40 éven felüliek, helyettük mi, fiatalok többet vállalunk. — A brigádvezető funk­ciói? — A gyár KlSZ-bizottságá- nak a titkára vagyok, bevá­lasztottak a pártvezetőségbe és tagja vagyok a gyárvezető­ségnek. Nem tudom, honnét az öt­let, ha valaki kiemelkedő munkát végez, akkor hama­rosan már más, magasabb be­osztásban találja magát. Nem arról van szó, hogy ne emel­jék ki a téhetséges munkáso­kat, vagy jól dolgozó társa­dalmi munkásokat. Csak ar­ról, hogy ha valakire fel­figyelnek, az nem biztos, hogy jól érzi magát íróasztal mel­lett. pofáraesés kockázata. Ez el­vált, a gyérük otthon sír, e? meg itt rázza. Annak kra- pekja van, de most délutá- nos, ez meg itt teszi-veszi magát. Nagynehezen talál­nak egy alkalmasnak ígér­kező kettőst. Rászállnak. Si­pi a közel két méterével fö- lébük hajol, rájuk borul, mint egy boltív. A hatás nem marad el: vihorászva meg­próbálják becsempészni ma­gúikat a táncolok tömegébe. Nehéz műveletnek látszik. Maradok egyedül. Cigi, po­hár, bámulás. Az UV-égők kékes fényénél a fehér ruha­darabok, a fogak szinte iz­zanak. Enyhén kopaszodó, középkorú férfi araszol az aiszitalhoz. Valamit kérdez. Bólintok. Leül. Elcsípi a pin­cért, az kihozza a sört, de egyből fizettet — szokás sze­rint, mert így nincs megló­gás a cehhel — valahogy vé­dekezni kell a megbízhatat­lan elemekkel szemben, ugye­bár. A férfi közelebb húzza a széket, beszélgessünk, mond­ja. Bólintok. öregedő sztepptáncos: — Utálom a hatvankettes, táp­szeres csibéket! St: — Miiii? Öregedő sztepptáncos: — Utálom ezeket a hatvanket­tes születésű Orizán nevel­kedett, elkényeztetett csajo­kat. Nem lehet velük egy ér­telmes szót váltani. Tam Feri, mikor megvá­lasztották KíSZ-titkárnak, ki­kötötte; marad a műhelyben a satupad mellett. Ezen vi­tatkoztak egy sort, végül a fiatalember nyert, • és neki lett igaza. A KISZ-szervezet eredményei is ezt bizonyít­ják: 1977-ben a Kiváló KISZ- szervezet címet nyerték el, 1978-ban a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját kapták meg, a következő évben ismét a kiváló címet érdemelték ki. — KISZ-titkár, a brigád ve­zetője, vajon kinek jelent ez többet, a brigádnak, a veze­tőnek? — Mindenkinek. Gyorsab­ban jár az információ. Egy- egy értekezlet után hozom a javaslatokat — különben az a feladatom a brigádban, hogy gondoskodjak a brigád szá­mára a munkáról — így gyor­san tudunk reagálni. Nekem meg állandóan hozzák a töb­biek az információt a gyár­ból, hiszen szerszámkészítők vagyunk és keresztül-kasuí5 járjuk a műhelyeket — vála­szolja a KISZ-titkár. — Azt hiszem, nekem többet jelent ez a kettősség, közvetleneb­bül tudom így irányítani a KTSZ-bizottságot. — Mennyi idő kell a napi feladat elvégzéséhez? — Napi egy óra a funk­ciómra megy el a munka­időmből. Értekezletekre, gyár­vezetőségi ülésre és egyéb te­vékenységre. Ez nem sok. Szerintem egyszerű a dolgom. Olyan vezetőségi tagok van­nak, akik önállóan dolgoz­nak, nekem szinte egy-egy részfeladattal nem is kell fog­lalkoznom. — Nem sok ez egy fiatal­embernek? — Nem. A családom a munkaidőn túli dolgokat már megszokta. Van két kislá­nyom, velük csak esténként tudok foglalkozni. — A legnagyobb eredmény, amelyre büszke lehet a BHG KISZ -szervezete ? — Hamarosan elkészül a klub, a könyvtár. Sokkal több fiatalt és érdeklődőt tudunk itt tartani munkaidő után, mert nem kell rendezvényein­ket a TOTÉV, a bőrdíszmű, vagy a MEZŐGÉP klubjában tartani. Alfa. A görög ábécé első betűje. A szerszámkészítőknél bevált ez a név. Tam Feri­nek is eredményeket hozott. Igaz, tudta és tudja, hogy az Alfa nemcsak elsőséget, ha­nem az alapot is jelenti. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly St: — Bizony a nemzedéki ellentét. Maradnak az öz­vegyasszonyok és a több- gyerékés családanyák. öregedő sztepptáncos: — Nem kell a cikizés. Amúgy is nézd meg ezt az ugrabug- rálást. Nézd csak meg! St: — Látom... öregedő sztepptáncos: — Szerinted ez mi? St: — Tánc. öregedő sztepptáncos: — Ez néked tánc? Ez? Ide fi­gyelj apukám, láttál te már igazi tangót? Abban van ér­zelem, simulás, együtt moz­gás, szenvedély... St: — És aki nem tudja? öregedő sztepptáncos: — Mit nem tud? St: — Aki nem tud tan­gózni, az mit csináljon, aki a tánc- és egyéb iskolákból ki­maradva nem ismeri az ér­zelemdús és szenvedélyes lé­péseket? He? Ebben öregem, az a jó, hogy ugrabugrálnak. Mindenki úgy ugrabugrál, ahogy tud. Nincs ritmusérzé­ked? Na és? Nem tudod a lépéseket? Na és? Ettől nyu­godtan beszállhatsz, nem lesz feltűnő. Ez mindenki tánca. Nincs kirekesztve senki, nem árul zöldséget a majomszige­ten, ha jól mondom. Egyszó­val ez a fiatalságunk —, hogy úgy mondjam — fejlett demokratikus tudatának ko­runk zenéjére előadott ko­reográfiája. Sítúra Hosszas készülődés, sílécek, bakancsok beszerzése és javí­tása után, igen nagy érdeklő­déssel indult el a 40 fős cso­port az Alacsony-Tátrába ja­nuár elején. A csoportból 30- an először merészeltek sílécet csatolni, nem is akárhol. Mint azt már megírtuk, Du- naföldvárról 18, Tolnáról 8 gimnazista jelentette a cso­port zömét, a többiek tolnai és szekszárdi dolgozó fiatalok voltak. Valaska település Breznó város előtt van, az Alacsony- Tátra lábánál. Itt kapott el­helyezést a csoport egy tu­ristaházban. A második napon aztán már reggel megkezdődhetett a síelés, egy, a kezdőknek is megfelelő pályán, ahol fel­vonó is működött. A pálya hossza kb. 1000 méter volt. A kezdők persze a lankásabb részeit használták, kiközben figyelték az oktatók munká­ját. Mint kiderült, nem is olyan egyszerű, még csak le­csúszni sem. Fárasztó nap volt, kellemes, hangulatos es­te. Harmadik napon a Oho- pokra fel nem működtek a .a felvonók, az ,,ülőliftek”, hóvihar miatt (—25 C fok). A következő állomás Tálé volt, lankás, kellemes pálya Itt délben derült ki, hogy használhatók a liftek a Cho- pokra. A nagy várakozást le­írhatatlan látvány elégítette ki. A kezdőknek forralt tea, a látvány és a liftek haszná­lata jelentette a programot. Sdiereckora liftekkel utaztak vissza, a haladók viszont el­kezdték ostromolni a déli pi­ros, sőt fekete pályákat is (a pályák nehézségi fokát jelzik: kék-piros-fekete pá­lya), melyek hossza kb. 3—4 km volt, szintkülönbségük 600—800 méter. A Ohopok varázsa, vala­mint a hír, hogy a Magas- Tátrában nem jobb a hó, a következő napokban is „hely­ben” marasztalta a csoportot. A kezdők legbátrabb csoport­ja megpróbálkozott a Chopok csúcsáról a piros jelzésű, 1 km-es pályával, bizony órá­kig tartott, míg leértek. Hogy miért? Mert talán 50 százalé­kos is volt a „lejtő”, és oldal­irányban 300—400 méteres tá­volságok adtak lehetőséget a csúszásra. A haladók csúszták az északi oldalt, amely szint- különbsége egészen Jasnáig, kb. 1200 méter volt. SITKÉI ZOLTÁN, a KISZ mb. honvédelmi és sportfelelőse. öregedő szteppptáncos: — Hagyjuk ezt a demokratikus halandzsát. Ismerem én a demokráciát. Hajaj. De ez egy marhaság. Méghogy itt... röhögnöm kell. Tényleg röhögnie kell, mert vigyorogva feláll az asztal­tól. Marad a cigi, a pohár és a bámulás. Egyik-másik pár elég jó ritmusban mo­zog. Érdemes bámulni őket. Lassacskán idegesíteni kezd a dübörgő zene. A diszkóze­ne az a fajta, ami megítélé­sem szerint teljéin élvez­hetetlen egy Cream-en ne­velkedett rockkonzervatív- nak. Táncolni viszont lehet rá. Node ha valaki nem tán­col? Sipi és Laja bekerítette a két csajt. Integetnek, men­jünk kifelé. Megpróbálok utat törni magamnak a hul­lámzó tömegben. De mit lá­tok! Öregedő sztepptáncos barátunk az egyik sarokban egy hatvankettes tápszeres pipivel ropja. Ugrabugrálnak — próbálom cinikusra venni, a formát. A bejáratnál két csöves (lehet, hogy a lej mosok) sós- borszeszes üveget adogat egymásnak. A kivénhedt Skoda recseg-ropog, mikor bepréselődünk. Hörögve ne- kihuzakodik, és lassan ki- csorgunk a deltába. Az út szélén két fiatal srác pró­bálkozik stoppal. — Telt ház! — üvölt ki Si­pi a létükért ablakon. A két srác elsuhan, fölitatja őket a sötétség. — steiner — Tam Ferenc munka közben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom