Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-11 / 8. szám

2 Képújság

1980. január 11.

Babrak Karmai sajtóértekezlete

Kabul, Patak Károly, az MTI kiküldött tudósítója jelenti :

„A korlátozott létszámú szovjet csapatkontingens, amely az afgán—szovjet barátsági szerződés értelmében segítséget nyújt Afganisztán fegyveres erőinek a külső beavatkozás elleni harcban, ha ladéktalanul elhagyja az ország területét, mihelyt ez a beavatkozás megszűnik” — jelentette ki csütörtökön Babrak Karmai.

Karmai, az Afganisztáni Forradalmi Tanács elnöke, a Népi Demokratikus Párt főtitkára és miniszterelnök, külföldi újságírókat fogadott Kabul mellett, a Csihil Szotun nevű kormányrezidencián. Babrak Karmai sajtóértekezletén mintegy kétszázötven riporter vett részt, közöttük sok nyugati lap, rádió- és televízióállomás tudósítója. Karmai elnök hozzátette, hogy a nyugati sajtó a múltban, tendenciózusan hallgatott Afganisztáról. A jelen lévő nyugati újságírókhoz fordult: „Hol voltak önök — amikor törvényes vezérünket, Taraki elnököt meggyilkolták, külföldi megbízatásból? Hol voltak, amidőn népünket öldös- ték és gyötörték? Hol védelmezték akkor önök az emberi jogokat?”

A Szovjetunió fegyveres erőinek az Afganisztáni Demokratikus Köztársaságban való jelenlétéről Karmai elnök ismételten leszögezte: az ország forradalmi tanácsa már a december 27-i fordulatnál korábban kérte, hogy az amerikai—kínai ösztönzéssel és támogatással, pakisztáni, egyiptomi és szaúd-arábiai segédlettel folyó külföldi intervenció visszaverésére a két ország egyezménye, és az ENSZ-alapokmány vonatkozó előírásai értelmében a Szovjetunió nyújtson fegyveres segítséget Afganisztánnak. Szovjet részről ezt egy ideig

Kabulban újságíróknak bemutatták azokat a fegyvereket, amelyeket az afgán hatóságok az elfogott ellenforradalmároknál találtak.

— mondotta — nem tartották időszerűnek, a korlátozott létszámú csapatkontingens felhasználása azonban később már halaszthatatlanná vált.

Egy kérdésre válaszolva Karmai a december 27.-vel kezdődött új szakaszt világította meg. Több mint tízezerben jelölte meg azoknak a politikái foglyoknak a számát, akik a meghirdetett közkegyelem jóvoltából a fővárosban és vidéken szabadultak.

ARAB POLITIKUSOK

AZ AFGANISZTÁNNAK NYÚJTOTT SEGÉLYRŐL

Bejrút, Böcz Sándor, az MTI tudósítója jelenti:

A Libanoni Kommunista 'Párt Központi Bizottsága után más haladó libanoni pártok vezetői is helyesléssel fogadták az afgán népnek nyújtott internacionalista szellemű szovjet támogatást, és egyben elítélték az Egyesült Államoknak a

Szovjetunió és az afgán forradalom ellen indított hisztérikus kampányát, amelyhez a mohamedán világ reakciós körei is csatlakoztak.

Ibrahim Kleilat, a független nasszerista mozgalom vezetője kijelentette: az

egész világ tudja, hogy a

Szovjetunió a törvényes afganisztáni hatóságok kérését teljesítette. Nevetségesnek tartjuk, hogy egyesék nyomban aggódni kezdenék az iszlám és az afganisztáni mohamedánok sorsáért, mihelyt az amerikai imperializmus és a reakció érdekeit veszélyeztétve látják.

As szem Kanszo, a Baath- párt egyik vezetője rámutatott, hogy a nemzetközi imperializmus az afganisztáni fejleményekre reagálva, megkísérli felkorbácsolni és kihasználni a vallásos érzelmeket, avégett, hogy meg- védhesse az iráni forradalom által megrendített pozícióit a térségben.

A Szovjetunió baráti támogatásával és együttműködésével megvéd j ük az áprilisi forradalom vívmányait és az ország szuverenitását — nyilatkozta a TASZSZ tudósítójának csütörtökön New Yorkban Sah Muhammed Doszt afgán külügyiminiszter, aki őzért érkezett New Yorkba, mert az Egyesült Államok, szövetségeseivel és Kínával közösen az ENSZ- re kényszerítette az úgynevezett „afgán kérdés” megvitatását.

Az Egyesült Államok nyílt, Kína pedig közvetett felhívásokat intéz Japánhoz, hogy rábírja katonai szövet, ségesét, illetőleg szerződéses partnerét „megtorló intézkedésekre” az Afganisztánnak nyútjott szovjet segítség ürügyén. Egy amerikai kongresszusi küldöttség, amelyet Lester Wolff, a képviselőház ázsiai—csendes-óceáni albizottságának elnöke vezet, Tokióban sürgette, hogy „a két ország közösen szálljon szembe a szovjet kihívással” és Japán támogassa az Egyesült Államok által meghirdetett szovjetellenes gazdasági szankciókat.

Brown befejezte kínai látogatását

Brown amerikai hadügyminisztert Pekingben fogadta Hua Kuo-feng

Irán

• •

Összetűzések

robbantások

Hírügynökségi jelentések szerint helyreállt a nyugalom Tabrizban, Kelet-Azerbajdzsán tartomány székhelyén, ahol szerdán súlyos összecsapások voltak Khomeini, illetve Sariat Madari ajatollah hívei között. Teheránban közölték, hogy az azerbajdzsáni várost a hadsereg és az iszlám gárdisták ellenőrzik. Az összetűzésekben nyolc személy vesztette életét, meghaladta a százat a sebesültek száma, s 50 személyt tartóztattak le.

Az Irán déli részén fekvő Abadanban eddig ismeretlen okokból felrobbant egy benzintartály, s a robbanás hét ember életét követelte — jelentette a PARS hivatalos iráni hírügynökség. Ugyancsak robbanás rongálta meg a helyi postahivatalt, személyi sérülés azonban nem történt. Abadan az olajban rendkívül gazdag Khuzisztán tartomány fővárosa, ahol az elmúlt hónapokban több alkalommal történtek szabotázsakciók a kőolajvezetékek, valamint a kormányhivatalok ellen.

*

— Az Egyesült Államok, nyomást gyakorolva más országokra, folytatja manővereit az "ENSZ-ben, abból a célból, hogy a Biztonsági Tanáccsal Irán ellen irányuló gazdasági szankciókat fogadtasson el — mutat rá New York-i jelentésében a TASZSZ hírügynökség. — Teszi ezt annak ellenére, hogy — amint azt a külügyminisztérium képviselője is elismerte — számos, Iránból visszatért amerikai személyiség közölte: a szankciók bevezetése „aláássa az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy tárgyalásokat szervezzenek a Teheránban fogva tartott amerikai túszok kiszabadítása céljából”.

A Szovjetunió, csakúgy mint sok más ország, már több ízben síkraszállt annak szükségessége mellett, hogy az amerikai—iráni vitát békés eszközökkel rendezzék.

Ami a Szovjetuniót illeti — hangsúlyozza a TASZSZ —, nem tűr semmifajta külső beavatkozást Irán belügyeibe, és nem engedi, hogy az Egyesült Államok Irán elleni gazdasági szankciók alkalmazásáról szóló döntést kényszerítsen ki a Biztonsági Tanácsban.

Pekingi katonai és diplomáciai körökben sok fenntartással és nagyfokú óvatossággal kommentálják

Brown amerikai hadügyminiszter és a kínai katonai és politikai vezetők között lezajlott négynapos tárgyalást. Miközben rámutatnak, hogy irhaga a látogatás erősen demonstratív és propaganda jellegű volt, annak a véleménynek is hangot adnak, hogy Brown és kínai partnerei nem alaptalanul húzták alá a globális nagyhatalom rangjára törekvő Kína és az Egyesült Államok közös, hasonló, vagy párhuzamos jellegű stratégiai érdekeit és célkitűzéseit.

Megfigyelőknek feltűnt, hogy az amerikai hadügyminiszter Pekingbe érkezését követő első beszédében szokatlanul éles szovjetellenes hangöt ütött meg. A búcsú- foigadáson elhangzott beszédéből viszont már hiányzott ez az élesség. Ez annál is inkább érdekes, mert a tárgyalások folyamán Teng Hsziao-ping miniszterelnökhelyettes és vezérkari főnök szövetségre szólította fel az

Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke szerdán Szófiában fogadta Santiago Carrillót, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárát.

Todor Zsivkov és Santiago Carrillo aggodalmát fejezte ki a nukleáris fegyverkezés növekedése miatt, és állást- foglalt a nemzetközi feszültEgyesült Államokat és a világ imás országait a Szovjetunió ellen. Egy füst alatt közös kínai—amerikai akciót sürgetett Afganisztán kérdésében. A jelek szerint az amerikai fél még nem látja elérkezettnek az időt az ilyenfajta, nyíltan szovjetellenes együttműködésre Kínával. Sokan ennek bizonyítékát látják abban a tényben, hogy végül is arra a következtetésre jutottak, hogy helyesebb, ha mindegyik fél maga feszi meg a „szükséges lépést” az úgynevezett afganisztáni kérdésben. Kevés jót ígér Indokína és a délkelet-ázsiai térség országai számára, hogy Kína és az Egyesült Államok katonai vezetői szerint ebben a térségben konvergálnak leginkább a kínai és az amerikai stratégiai érdekek. S azt, hogy ez a gyakorlatban mit jelent, csak a jövő mutathatja meg.

A tárgyalások vitathatatlan és a világ békéje és biztonsága szempontjából nyugtalanító eredménye, hogy az Egyesült Államok elkötelezte magát a kínai fegyveres erők modernizálásának támogatása mellett.

ség csökkentése, a teljes és általános leszerelés mellett.

A két pártvezető megerősítette eltökéltségét, hogy a jövőben is fejleszteni kívánja a BKP és az SKP közötti kapcsolatokat, s elő kívánja segíteni a Bulgária és Spanyol- ország közötti baráti kapcsolatok bővülését.

Santiago Carrillo csütörtökön elutazott Bulgáriából.

Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka

Salvador

Hosszú népi háború?

A Biztonsági Tanács szerda éjjel 12 szavazattal két ellenszavazat és egy tartózkodás mellett úgy határozott, hogy összehívja az ENSZ- közgyűlés rendkívüli ülésszakát az Afganisztánban kialakult helyzet miatt. Az indítványt Mexikó és a Fü- löp-szigetek képviselője terjesztette be; a javaslat ellen szavazott a Szovjetunió és az NDK, míg Zambia képviselője tartózkodott a szavazástól. Mivel ügyrendi kérdésről van szó, a döntés a szovjet ellenszavazat dacára hatályos, így az ENSZ-közgyűlést

PANORÁMA

AJACCIO

Mintegy harminc fegyveres korzikai autonomista szerda hajnal óta megszállva tartja az ajacciói „Fesch” szállodát. A szállodafoglalók tizenkilenc túszt ejtettek, és az épületre felvonták a korzikai nacionalisták zászlaját. A kirobbant tűzharcban egy

csütörtökön, New York-i idő szerint délután 3 órára rendkívüli ülésszakra összehívták.

Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ-képvi- selője felszólalásában erélyesen állást foglalt a rendkívüli ülésszak összehívása ellen. Miint mondotta, az úgynevezett afganisztáni helyzet csupán ürügyként szolgál bizonyos államok számára, hogy igazolni próbálják a Közel-Keleten és más térségekben uralkodó feszültség további élezését.

rendőr meghalt, kettő megsebesült. A tüntetők közül egy fiatal nő és egy férfi vesztette életét, s többen megsebesültek.

RÓMA

Sedli Kliíbi, az Arab Liga főtitkára szerdán háromnapos munkalátogatásra Rómába érkezett, ahol megbeszéléseket folytat majd az olasz kormány több tagjával és fogadja őt II. János Pál pápa is.

Január elején lemondtak a tényleges hatalommal egyébként sem rendelkező, tétlenségre kárhoztatott salvadori kormány polgári tagjai. A kabinet eddigi intézkedései

— például a kávé- és a cukorkereskedelem államosítása, az agrárreform bejelentése, az el nem kötelezett külpolitikai irányvonal hangoztatása

— dühödt ellenállást váltottak ki az oligarchiából és a hadsereg vele szövetséges tisztjeiből. E körök változatlanul mindent elkövetnek, hogy jobbra kormányozhassák az ország szekerét.

Az ötmilliós közép-amerikai országban a múlt év őszéig ugyanúgy Amerika- barát diktátorok követték egymást, mint a szomszédos Nicaraguában. Az egyre erősödő USA- és diktatúraellenes tömegmozgalmak hatására azonban Washington latinamerikai politikájának újraértékelésére kényszerült. A nicaraguaihoz hasonló forradalmi változásoktól tartva hajtották végre — amerikai segítséggel — 1979 októberében a „megelőző hatalom- átvételt” Salvadorban.

A hatalmat akkor Adolfo Arnoldo Majano és Jaime Abdul Guiterrez ezredes kétszemélyes juntája ragadta kézbe. A demokratikus pártok és szervezetek azonban hamar rájöttek, hogy becsapták őket: az országban nem demokratikus fordulat, hanem csupán palotaforradalom játszódott le. Az amerikai forgatókönyv legfőbb célja világos volt: kifogni a szelet a haladó erők vitorláiból, megelőzni a forradalmi folyamatot.

Salvador latin-amerikai mércével mérve is a földrész egyik legelmaradottabb állama: monokulturális mező- gazdasága a kávén, a cukron és a gyapottermelésen alapszik. A lakosság döntő többségét alkotó parasztok földéhségén aligha csodálkozhatunk: a népesség 91 százaléka a megművelhető földterületnek mindössze 23 százalékával rendelkezik. A többin alig kétezer földbirtokos család osztozik.

A tömegek demokratizálási követelésére alakították meg a 22 tagú kormányt. A kabinet azonban lényegében semmilyen intézkedést nem hozhatott önállóan: elképzeléseit a tényleges hatalmat kezében tartó öttagú juntával kellett jóváhagyatnia. így a ■kormány elveszítette azt a csekély tömegbázist is, amelyet hivatalba lépésekor még magáénak mondhatott. Ezért érthető, hogy egyes szervezetek (mint például a 60—70 ezer követővel rendelkező Népi Forradalmi Tömb (BPR) és annak fegyveres szárnya a junta által alkalmazott erő- Bzakra erőszakkal válaszoltak. Támogatták a parasztok földfoglaló akcióit, laktanyákat támadtak meg és rádióállomásokat foglaltak el. (Az ő számlájukra írható a délafrikai nagykövet elrablása is.)

A kommunista párt és a hozzá közelálló demokratikus erők nem értenek egyet a gerillaszervezetek erőszakos akcióival, de azokat úgy ítélik meg, mint a tömegek jogos felháborodásának megnyilvánulását. Egyetértenek azzal az értékeléssel, hogy a tömegek követelését ma már nem lehet ígéretekkel kielégíteni. A közhangulatot egyébként jól érzékelteti, hogy Romero San Salvador-i érsek (csak névrokona a megbuktatott elnöknek) legutóbbi prédikációjában ismertette a hatalmat kézben tartó katonatisztek bűnlajstromát, s követelte a bűnösök felelősségre vonását.

A katonák ezt kategorikusan visszautasították. Ekkor mondtak le a kormány polgári tagjai, a Népi Felszabadító Hadsereg — Farabundo Marti (FPL) elnevezésű baloldali mozgalom gerillái pedig elfoglalták a főváros hat rádióállomását. Nyilatkozataikban nemzeti felkelésre, „hosszú népi háborúra” szólították fel Salvador lakossá- aát.

KANYÓ ANDRÁS

Carrillo befejezte látogatását Bulgáriában