Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-11 / 8. szám

2 Képújság 1980. január 11. Babrak Karmai sajtóértekezlete Kabul, Patak Károly, az MTI kiküldött tudósítója je­lenti : „A korlátozott létszámú szovjet csapatkontingens, amely az afgán—szovjet ba­rátsági szerződés értelmében segítséget nyújt Afganisztán fegyveres erőinek a külső be­avatkozás elleni harcban, ha ladéktalanul elhagyja az or­szág területét, mihelyt ez a beavatkozás megszűnik” — jelentette ki csütörtökön Babrak Karmai. Karmai, az Afganisztáni Forradalmi Tanács elnöke, a Népi Demokratikus Párt fő­titkára és miniszterelnök, kül­földi újságírókat fogadott Ka­bul mellett, a Csihil Szotun nevű kormányrezidencián. Babrak Karmai sajtóértekez­letén mintegy kétszázötven riporter vett részt, közöttük sok nyugati lap, rádió- és te­levízióállomás tudósítója. Karmai elnök hozzátette, hogy a nyugati sajtó a múlt­ban, tendenciózusan hallgatott Afganisztáról. A jelen lévő nyugati újságírókhoz fordult: „Hol voltak önök — amikor törvényes vezérünket, Taraki elnököt meggyilkolták, kül­földi megbízatásból? Hol vol­tak, amidőn népünket öldös- ték és gyötörték? Hol védel­mezték akkor önök az embe­ri jogokat?” A Szovjetunió fegyveres erőinek az Afganisztáni De­mokratikus Köztársaságban való jelenlétéről Karmai el­nök ismételten leszögezte: az ország forradalmi tanácsa már a december 27-i fordulatnál korábban kérte, hogy az ame­rikai—kínai ösztönzéssel és támogatással, pakisztáni, egyiptomi és szaúd-arábiai se­gédlettel folyó külföldi inter­venció visszaverésére a két ország egyezménye, és az ENSZ-alapokmány vonatkozó előírásai értelmében a Szov­jetunió nyújtson fegyveres se­gítséget Afganisztánnak. Szovjet részről ezt egy ideig Kabulban újságíróknak bemutatták azokat a fegyvere­ket, amelyeket az afgán hatóságok az elfogott ellenfor­radalmároknál találtak. — mondotta — nem tartot­ták időszerűnek, a korlátozott létszámú csapatkontingens felhasználása azonban később már halaszthatatlanná vált. Egy kérdésre válaszolva Karmai a december 27.-vel kezdődött új szakaszt világí­totta meg. Több mint tízezer­ben jelölte meg azoknak a politikái foglyoknak a szá­mát, akik a meghirdetett köz­kegyelem jóvoltából a fővá­rosban és vidéken szabadul­tak. ARAB POLITIKUSOK AZ AFGANISZTÁNNAK NYÚJTOTT SEGÉLYRŐL Bejrút, Böcz Sándor, az MTI tudósítója jelenti: A Libanoni Kommunista 'Párt Központi Bizottsága után más haladó libanoni pártok vezetői is helyeslés­sel fogadták az afgán nép­nek nyújtott internaciona­lista szellemű szovjet támo­gatást, és egyben elítélték az Egyesült Államoknak a Szovjetunió és az afgán for­radalom ellen indított hisz­térikus kampányát, amely­hez a mohamedán világ reakciós körei is csatlakoz­tak. Ibrahim Kleilat, a függet­len nasszerista mozgalom vezetője kijelentette: az egész világ tudja, hogy a Szovjetunió a törvényes af­ganisztáni hatóságok kérését teljesítette. Nevetségesnek tartjuk, hogy egyesék nyom­ban aggódni kezdenék az iszlám és az afganisztáni mohamedánok sorsáért, mi­helyt az amerikai imperia­lizmus és a reakció érdekeit veszélyeztétve látják. As szem Kanszo, a Baath- párt egyik vezetője rámuta­tott, hogy a nemzetközi im­perializmus az afganisztáni fejleményekre reagálva, megkísérli felkorbácsolni és kihasználni a vallásos érzel­meket, avégett, hogy meg- védhesse az iráni forradalom által megrendített pozícióit a térségben. A Szovjetunió baráti tá­mogatásával és együttműkö­désével megvéd j ük az ápri­lisi forradalom vívmányait és az ország szuverenitását — nyilatkozta a TASZSZ tu­dósítójának csütörtökön New Yorkban Sah Muhammed Doszt afgán külügyiminisz­ter, aki őzért érkezett New Yorkba, mert az Egyesült Államok, szövetségeseivel és Kínával közösen az ENSZ- re kényszerítette az úgyne­vezett „afgán kérdés” meg­vitatását. Az Egyesült Államok nyílt, Kína pedig közvetett felhí­vásokat intéz Japánhoz, hogy rábírja katonai szövet, ségesét, illetőleg szerződéses partnerét „megtorló intézke­désekre” az Afganisztánnak nyútjott szovjet segítség ürügyén. Egy amerikai kong­resszusi küldöttség, amelyet Lester Wolff, a képviselő­ház ázsiai—csendes-óceáni albizottságának elnöke ve­zet, Tokióban sürgette, hogy „a két ország közösen száll­jon szembe a szovjet kihí­vással” és Japán támogassa az Egyesült Államok által meghirdetett szovjetellenes gazdasági szankciókat. Brown befejezte kínai látogatását Brown amerikai hadügyminisztert Pekingben fogadta Hua Kuo-feng Irán • • Összetűzések robbantások Hírügynökségi jelentések szerint helyreállt a nyugalom Tabrizban, Kelet-Azerbajd­zsán tartomány székhelyén, ahol szerdán súlyos összecsa­pások voltak Khomeini, illet­ve Sariat Madari ajatollah hívei között. Teheránban kö­zölték, hogy az azerbajdzsáni várost a hadsereg és az isz­lám gárdisták ellenőrzik. Az összetűzésekben nyolc sze­mély vesztette életét, megha­ladta a százat a sebesültek száma, s 50 személyt tartóz­tattak le. Az Irán déli részén fekvő Abadanban eddig ismeretlen okokból felrobbant egy ben­zintartály, s a robbanás hét ember életét követelte — je­lentette a PARS hivatalos iráni hírügynökség. Ugyan­csak robbanás rongálta meg a helyi postahivatalt, szemé­lyi sérülés azonban nem tör­tént. Abadan az olajban rend­kívül gazdag Khuzisztán tar­tomány fővárosa, ahol az el­múlt hónapokban több alka­lommal történtek szabotázs­akciók a kőolajvezetékek, va­lamint a kormányhivatalok ellen. * — Az Egyesült Államok, nyomást gyakorolva más or­szágokra, folytatja manőve­reit az "ENSZ-ben, abból a célból, hogy a Biztonsági Ta­náccsal Irán ellen irányuló gazdasági szankciókat fogad­tasson el — mutat rá New York-i jelentésében a TASZSZ hírügynökség. — Te­szi ezt annak ellenére, hogy — amint azt a külügyminisz­térium képviselője is elismer­te — számos, Iránból vissza­tért amerikai személyiség kö­zölte: a szankciók bevezetése „aláássa az arra irányuló erő­feszítéseket, hogy tárgyaláso­kat szervezzenek a Teherán­ban fogva tartott amerikai túszok kiszabadítása céljá­ból”. A Szovjetunió, csakúgy mint sok más ország, már több ízben síkraszállt annak szükségessége mellett, hogy az amerikai—iráni vitát bé­kés eszközökkel rendezzék. Ami a Szovjetuniót illeti — hangsúlyozza a TASZSZ —, nem tűr semmifajta külső be­avatkozást Irán belügyeibe, és nem engedi, hogy az Egyesült Államok Irán elleni gazdasá­gi szankciók alkalmazásáról szóló döntést kényszerítsen ki a Biztonsági Tanácsban. Pekingi katonai és diplo­máciai körökben sok fenn­tartással és nagyfokú óva­tossággal kommentálják Brown amerikai hadügymi­niszter és a kínai katonai és politikai vezetők között le­zajlott négynapos tárgya­lást. Miközben rámutatnak, hogy irhaga a látogatás erő­sen demonstratív és propa­ganda jellegű volt, annak a véleménynek is hangot ad­nak, hogy Brown és kínai partnerei nem alaptalanul húzták alá a globális nagy­hatalom rangjára törekvő Kína és az Egyesült Álla­mok közös, hasonló, vagy párhuzamos jellegű straté­giai érdekeit és célkitűzé­seit. Megfigyelőknek feltűnt, hogy az amerikai hadügymi­niszter Pekingbe érkezését követő első beszédében szo­katlanul éles szovjetellenes hangöt ütött meg. A búcsú- foigadáson elhangzott beszé­déből viszont már hiányzott ez az élesség. Ez annál is inkább érdekes, mert a tár­gyalások folyamán Teng Hsziao-ping miniszterelnök­helyettes és vezérkari főnök szövetségre szólította fel az Todor Zsivkov, a BKP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, az államtanács elnöke szerdán Szófiában fogadta Santiago Carrillót, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárát. Todor Zsivkov és Santiago Carrillo aggodalmát fejezte ki a nukleáris fegyverkezés növekedése miatt, és állást- foglalt a nemzetközi feszült­Egyesült Államokat és a vi­lág imás országait a Szovjet­unió ellen. Egy füst alatt közös kínai—amerikai ak­ciót sürgetett Afganisztán kérdésében. A jelek szerint az amerikai fél még nem látja elérkezettnek az időt az ilyenfajta, nyíltan szov­jetellenes együttműködésre Kínával. Sokan ennek bizo­nyítékát látják abban a tényben, hogy végül is arra a következtetésre jutottak, hogy helyesebb, ha mind­egyik fél maga feszi meg a „szükséges lépést” az úgy­nevezett afganisztáni kér­désben. Kevés jót ígér Indo­kína és a délkelet-ázsiai térség országai számára, hogy Kína és az Egyesült Államok katonai vezetői sze­rint ebben a térségben kon­vergálnak leginkább a kí­nai és az amerikai stratégiai érdekek. S azt, hogy ez a gyakorlatban mit jelent, csak a jövő mutathatja meg. A tárgyalások vitathatat­lan és a világ békéje és biz­tonsága szempontjából nyug­talanító eredménye, hogy az Egyesült Államok elkötelez­te magát a kínai fegyveres erők modernizálásának tá­mogatása mellett. ség csökkentése, a teljes és általános leszerelés mellett. A két pártvezető megerősí­tette eltökéltségét, hogy a jö­vőben is fejleszteni kívánja a BKP és az SKP közötti kap­csolatokat, s elő kívánja se­gíteni a Bulgária és Spanyol- ország közötti baráti kapcso­latok bővülését. Santiago Carrillo csütörtö­kön elutazott Bulgáriából. Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka Salvador Hosszú népi háború? A Biztonsági Tanács szerda éjjel 12 szavazattal két el­lenszavazat és egy tartózko­dás mellett úgy határozott, hogy összehívja az ENSZ- közgyűlés rendkívüli ülés­szakát az Afganisztánban kialakult helyzet miatt. Az indítványt Mexikó és a Fü- löp-szigetek képviselője ter­jesztette be; a javaslat ellen szavazott a Szovjetunió és az NDK, míg Zambia képviselő­je tartózkodott a szavazástól. Mivel ügyrendi kérdésről van szó, a döntés a szovjet ellenszavazat dacára hatá­lyos, így az ENSZ-közgyűlést PANORÁMA AJACCIO Mintegy harminc fegyve­res korzikai autonomista szerda hajnal óta megszáll­va tartja az ajacciói „Fesch” szállodát. A szállodafoglalók tizenkilenc túszt ejtettek, és az épületre felvonták a kor­zikai nacionalisták zászlaját. A kirobbant tűzharcban egy csütörtökön, New York-i idő szerint délután 3 órára rend­kívüli ülésszakra összehív­ták. Oleg Trojanovszkij, a Szov­jetunió állandó ENSZ-képvi- selője felszólalásában eré­lyesen állást foglalt a rend­kívüli ülésszak összehívása ellen. Miint mondotta, az úgy­nevezett afganisztáni helyzet csupán ürügyként szolgál bi­zonyos államok számára, hogy igazolni próbálják a Közel-Keleten és más térsé­gekben uralkodó feszültség további élezését. rendőr meghalt, kettő meg­sebesült. A tüntetők közül egy fiatal nő és egy férfi vesztette életét, s többen megsebesültek. RÓMA Sedli Kliíbi, az Arab Liga főtitkára szerdán háromna­pos munkalátogatásra Ró­mába érkezett, ahol megbe­széléseket folytat majd az olasz kormány több tagjával és fogadja őt II. János Pál pápa is. Január elején lemondtak a tényleges hatalommal egyéb­ként sem rendelkező, tétlen­ségre kárhoztatott salvadori kormány polgári tagjai. A kabinet eddigi intézkedései — például a kávé- és a cukor­kereskedelem államosítása, az agrárreform bejelentése, az el nem kötelezett külpoliti­kai irányvonal hangoztatása — dühödt ellenállást váltot­tak ki az oligarchiából és a hadsereg vele szövetséges tisztjeiből. E körök változat­lanul mindent elkövetnek, hogy jobbra kormányozhas­sák az ország szekerét. Az ötmilliós közép-ameri­kai országban a múlt év őszéig ugyanúgy Amerika- barát diktátorok követték egymást, mint a szomszédos Nicaraguában. Az egyre erő­södő USA- és diktatúraelle­nes tömegmozgalmak hatásá­ra azonban Washington latin­amerikai politikájának újra­értékelésére kényszerült. A nicaraguaihoz hasonló forra­dalmi változásoktól tartva hajtották végre — amerikai segítséggel — 1979 októberé­ben a „megelőző hatalom- átvételt” Salvadorban. A hatalmat akkor Adolfo Arnoldo Majano és Jaime Abdul Guiterrez ezredes két­személyes juntája ragadta kézbe. A demokratikus pár­tok és szervezetek azonban hamar rájöttek, hogy becsap­ták őket: az országban nem demokratikus fordulat, ha­nem csupán palotaforradalom játszódott le. Az amerikai forgatókönyv legfőbb célja világos volt: kifogni a szelet a haladó erők vitorláiból, megelőzni a forradalmi folya­matot. Salvador latin-amerikai mércével mérve is a földrész egyik legelmaradottabb álla­ma: monokulturális mező- gazdasága a kávén, a cukron és a gyapottermelésen alap­szik. A lakosság döntő több­ségét alkotó parasztok föld­éhségén aligha csodálkozha­tunk: a népesség 91 százaléka a megművelhető földterület­nek mindössze 23 százaléká­val rendelkezik. A többin alig kétezer földbirtokos család osztozik. A tömegek demokratizálá­si követelésére alakították meg a 22 tagú kormányt. A kabinet azonban lényegében semmilyen intézkedést nem hozhatott önállóan: elképze­léseit a tényleges hatalmat kezében tartó öttagú juntával kellett jóváhagyatnia. így a ■kormány elveszítette azt a csekély tömegbázist is, ame­lyet hivatalba lépésekor még magáénak mondhatott. Ezért érthető, hogy egyes szerveze­tek (mint például a 60—70 ezer követővel rendelkező Né­pi Forradalmi Tömb (BPR) és annak fegyveres szárnya a junta által alkalmazott erő- Bzakra erőszakkal válaszol­tak. Támogatták a parasztok földfoglaló akcióit, laktanyá­kat támadtak meg és rádió­állomásokat foglaltak el. (Az ő számlájukra írható a dél­afrikai nagykövet elrablása is.) A kommunista párt és a hozzá közelálló demokratikus erők nem értenek egyet a gerillaszervezetek erőszakos akcióival, de azokat úgy íté­lik meg, mint a tömegek jo­gos felháborodásának meg­nyilvánulását. Egyetértenek azzal az értékeléssel, hogy a tömegek követelését ma már nem lehet ígéretekkel kielégí­teni. A közhangulatot egyéb­ként jól érzékelteti, hogy Ro­mero San Salvador-i érsek (csak névrokona a megbuk­tatott elnöknek) legutóbbi prédikációjában ismertette a hatalmat kézben tartó ka­tonatisztek bűnlajstromát, s követelte a bűnösök felelős­ségre vonását. A katonák ezt kategoriku­san visszautasították. Ekkor mondtak le a kormány pol­gári tagjai, a Népi Felszaba­dító Hadsereg — Farabundo Marti (FPL) elnevezésű bal­oldali mozgalom gerillái pe­dig elfoglalták a főváros hat rádióállomását. Nyilatkoza­taikban nemzeti felkelésre, „hosszú népi háborúra” szó­lították fel Salvador lakossá- aát. KANYÓ ANDRÁS Carrillo befejezte látogatását Bulgáriában

Next

/
Oldalképek
Tartalom