Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-06 / 4. szám

1980. január 6. ^fepÜJSÄG 7 A TESZÖV elnöksége tárgyalta helyzete megyénkben Aratunk, szüretelünk, be­takarítunk, felszedjük a ter­mést — de a mezőgazdasági termelés nem fejeződik be a tábla szélén. A szemes ter­mény egy részét abrakként, vagy keveréktakarmány for­májában feletetjük az álla­tokkal, s tej, hús, bőr, mel­léktermék formájában talál­kozunk velük ismét mint fo­gyasztók. Állattartásunk egyik ágának, a sertéste­nyésztésnek a szerepe me­gyénkben különösen kiemel­kedő; hisz épül a Szekszárdi Húskombinát, amelyet jó­minőségű alapanyaggal kell ellátni. Nos hát hogyan is alakult megyénkben a hústermelés helyzete? A TESZÖV elnök­sége legutóbb 1978. augusz­tusában foglalkozott az ága­zat helyzetével, mikoris meg­állapították : a beruházások szervezése és kivitelezése hosszú, a keveréktakarmány­gyártó kapacitás nem tart lé­pést az állomány fejlesztésé­nek ütemével. Másfél év el­teltével ismét felmérést ké­szítettek, s kimutatták, hogy váltózó árakon számolva az állattenyésztési főágazaton belül csökkent a sertésága­zat árbevételi aránya, vi­szont a hasított súlyban va­ló értékesítés kedvezően ha­tott a minőség javítására. A sertéshizlalás szűkített ön­költségét vizsgálva me­gyénkben alacsonyabbak a költségek, mint az országos átlag: a megyék sorrendjé­ben a nyolcadik helyet fog­lalja el Tolna megye. SŰRÍTETT ELLETÉS A létszámadatok alapján megállapítható, hogy a koca­létszám szinten tartása mel­lett is 6—7 ezerrel emelkedik a sertéslétszám évente. Ez csak a tenyésztési, szaporu­lati mutatók javulása mel­lett lehetséges. Addig amíg 1975-ben a száz kocára jutó malacszaporulat 1387 darab volt, 1978-ban 1492. Javult a kooaforgó. Jelenleg 11 szö­vetkezetben a kocákat mes­terségesen termékenyítik — 73—85 százalékos eredmény­nyel. A malacelhullás csök­kent, de az összes sertéskiesés emelkedett. 1978-ban 132 ki­logrammal több sertéshúst értékesítettek a szövetkezetek kocánként, mint három év­vel ezelőtt. A vágósertés­termelés az elmúlt két évben 21 713 darabbal nőtt. A létszámfejlesztési ütem azonban minden vonatkozás­ban mérsékeltebb az V. öt­éves tervben előirányzottnál. Alapvető gond, hogy a koca­létszám stagnál, illetve alig emelkedik. Elterjedt az a vélemény, hogy battériás utóneveléssel, sűrített elletés mellett kocalétszám fejlesz­tés nélkül is növekszik a hízókibocsátás. Ez igaz is, de közel sem olyan, mint ahogy a szükséglet azt megkívánná. A szövetkezetek kocaállomá­nyának 20 százaléka geneti­kailag leromlott, a kocaszál­lás, a fiaztatóépítés volume­ne, valamint üteme nem ki­elégítő. A tervteljesítés érdekében tovább kell növelni az elő- hasi kooasüldők számát, hogy a kocákat gyorsan és nagyobb arányban le lehes­sen cserélni. Ma úgy ítélhető meg, hogy az átlag kocalét­szám 50—60 százalékát kite­vő, előhasi koca utánpótlás­ra van szükség. Ezt döntően az befolyásolja, hogy a 28 napos választás utáni „sű­rített” elletésnél törvénysze­rűen számolni kell azzal, hogy a kocák előbb elhasz­nálódnak, s nagyobb lesz a selejtezési arány. FÉRŐHELYEK ALAKULÁSA Kedvezően alakult az új férőhelyek aránya: 1978-ban 4700-zal, 1979-ben 22 786-tal nőtt a férőhelyek száma, s 18 szövetkezetben 18 500 bat­tériás utónevelő létesült. Ti­zenhárom üzemben 5500 hí­zóférőhely és elletőkutrica épült. Megkezdődött a faddi és a bátaszéki szakosított te­lep építése. Az elhasználó­dott épületek selejtezése miatt megszűnt 1053 férő­hely. A felsőnyéki és a var- sádi szövetkezet az ágazat felszámolása mellett döntött. A szövetkezetek tulajdoná­ban 82 sertéstelepen összesen 691 épületben van elhelyez­ve a 150 ezer sertés. Átlago­san tehát 256 férőhelyes egy épület. A szétszórtságból és kiskapacitású épületek soka­ságából adódóan nagyon las-, san emelkedik a termelé­kenység a sertéstelepeken, s szinte megoldhatatlan a technológiai fejlesztés. Az árukibocsátás növelése érdekében Zombán, Köles- den és Faddon bérhizlalásra választott malacokat adnak ki háztájiba. A hizlaláshoz szükséges takarmány bizto­sítása mellett az értékesítés után történik a tagokkal az elszámolás. Ezzel a mód­szerrel az üres férőhelyeket, és a családtagok szabad munkaerejét ki lehet hasz­nálni. A termelőszövetkeze­teken keresztül értékesített háztáji sertések árbevétele 1976-hoz viszonyítva 107 szá­zalékkal nőtt. Ennek fenn­tartása a jelenlegi kocalét­szám alapján biztosítottnak látszik — ha a takarmány- ellátásban, annak minőségé­ben nem lesznek hiányossá­gok, illetve zavarok. A hízólétszám növelésének mértékét a termelőszövetke­zeteknél behatárolja a férő­helyek száma, minősége, el­aprózottsága. Az elmúlt két évben kedvezően éreztette hatását az ISV, esetenként más termelési rendszerek megyei tevékenysége. Az ISV partnergazdaságainak száma meghaladja a negy­venet. Az el let ők, kocaszállá­sok építésénél tapasztalható lemaradás az ISV-partne- reknél is fennáll. Javult a rendszerszolgáltatás tevé­kenysége, bővült annak kö­re, de a tenyészanyag-ellá- tás, -forgalmazás terén nincs érdemleges előrelépés. Van olyan szövetkezet, ahol mind a három rendszer, az ISV, a KAHIB, és a HUNGAHIB megtalálható. MELYIK RENDSZER A LEGJOBB? Jelenleg sincs, és nem is lesz rend az ágazatfejlesz­tés tétén mindaddig, amíg az egyes részfeladatok fel­Az ISV-program: emeletes kutricák aprózódnalk, amíg a külön­böző érdekeltségű szerveze­tek keresztezik, sőt, gátolják egymás tevékenységét. Köz­pontilag kellene rendet te­remteni az állattenyésztési rendszergazdák között. El kellene dönteni, hogy a me­gye sertéstenyésztésének fej­lesztésében melyik rendszer­re támaszkodjanak az üze­mek és azzal szemben mi­lyen elvárást támasszanak. A vágóhíd belépésének időpontjára, ha nem tudják megoldani a fajta- és te- nyésZanyag-előállítás, -for­galmazás kérdéseit, akkor veszélybe kerülhet az ex­portigények kiélégítése, il­letve a termékek elhelyezé­se. A legjobb minőségű árut ma is a nagy fehér anya- vonalú lapály keresztezések adják. A tenyészállat-előál­lítás ma is érvényes recept­je, hogy a tenyészanya las­sabban nevelődik, és kevés mozgásra van szüksége. Nem lehet hízóból kiválogatott egyedektöl a mai termelési szintnek megfelélő ered­ményt várni. Az utóbbi hónapok érté­kelése azt mutatja, hogy a kisebb sertéslétszámmal ren­delkező üzemek számára kedvezőtlen a súlykategória- változás. Megnőtt a súly alatti és súly feletti egye- dek aránya, ami azt vonja maga után, hogy sok eset­ben kilogrammonként egy­két forint árbevétel-kiesés jelentkezik. Ennek az az oka, hogy kis létszámú hízóállo­mány esetén 50-es tételnél az alacsonyabb súlyú egye- deket is kénytelenek átadni a termelők. A 95 kilogram­mos élősúlyú egyedek a szál­lítási és a vágóhídi veszte­ségek után hasított súlyban már nem érik el a\ 73 kilo­grammot. A súly alatti és a súly feletti sertések vissza­szorítása érdekében javasol­ják, hogy az eddigieknél gyakrabban, kisebb tételek­ben ajánlják fel a termelő­üzemek átvételre az elké­szült hízókat a vállalatnak. A sertésértékesítések szer­ződéses feltételeinél további megszigorítások léptek élet­be. A rendelet végrehajtá­sának feltételei a termelő- szövetkezetek oldaláról csak részben voltak adottak, za­varólag hat a pontos átvétel ütemezésére, hogy a tápösz- szetételek is gyakran vál­toznak. De a felvásárló vál­lalatok sem voltak felkészül­ve az esetenként lökéssze­rűn jelentkező árufelajánlá­sok levezetésére. AtadAs, átvétel A termelőszövetkezetek és a szövetségek jelzései alap­ján a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak javasolta a rendelet megváltoztatását. Az alábbi módosításban ál­lapodtak meg. A teljes termelői árra a mezőgazdasági nagyüzem akkor jogogsult, ha sertéseit a szerződésben rögzített hó­naphoz viszonyítva 15 nap­nál nem nagyobb eltéréssel adja át. A mezőgazdasági nagyüzemet tehát az átadási idővel összefüggésben két­hetes időszakra vonatkozó bejelentési, vagy tájékozta­tási kötelezettség nem ter­heli. Ezzel szemben a nagy­üzem a tárgyhónapnál leg­alább egy hónappal koráb­ban tájékoztatni köteles a vállalatot az átadásra kerü­lő hízottsertés-mennyiség hetenkénti megoszlásáról. Ez az értesítés tájékoztató jel­legű, ahhoz anyagi konzek­vencia nem fűződik. A 90— 110 százaléktól való eltérés­nél árkülönbözet csak a kü­lönbségre érvényesíthető. Magasabb ár- és költség- térítés fizetésére a vállalat akkor köteles, ha az,átadás­ra felkínált sertések átvéte­léről a szerződésben rögzí­tett havi ütemhez viszonyít­va plusz-mínusz 15 napon belül nem gondoskodik. A kistermelőknél kikötött 3 hónapon szerződés-pontosí­tás már korábban módosult, így az átadás előtt egy hó­nappal kerül sor a pontos adási idő meghatározására. A szakosított sertéstelepek döntő többsége ma már jobb tenyésztési, hiZlalási, jöve­delmezőségi mutatókkal dol­gozik, mint a hagyományo­sak. Ezt bizonyítja az is, hogy 1979-ben öt szakosított telepen volt további férő­helybővítés. A bővítés gyors, olcsó lehetősége több tele­pen is fennáll, de ennek megvalósításához sokszor az üzem anyagi háttere hiány­zik. A munkaerő-ellátottság ma még biztosított a telepeken. A fiatalok beiskolázása mi­nimális: évente 6—8 sertés- tenyésztő szakmunkás végez Lengyelben. Sokat fejlődött a felnőttképzés. A megyé­ben 26 tanfolyam fejeződött be és 25 betanított, vala­mint 253 szakmunkás tett eredményes vizsgát sertés­tenyésztésből. Ezen túlme­nően 45-en továbbképzésein vettek részt. Elkészült a sertéstenyész­tés fejlesztési programja a VI. ötéves tervre vonatko­zóan. A .legfontosabb fel­adat : a kocalétszám gyors­ütemű növélése. Az eddigi szintentartással, illetve mér­sékelt növeléssel szemben évente 4—500-as fejlesztésre van szükség ahhoz, hogy a hízóalapanyag rendelkezés­re álljon. Segítene a hely­zeten, ha nem a malacot he­lyeznék ki bérhizlalásra, ha­nem a kocát éltetésre ad­nák ki a szövetkezetek. Per­sze, a malacok begyűjtése szigorú állategészségügyi kö­vetelményt támaszt az üzem­mel szemben. Viszont a gazdasági körzetek létreho­zása jó alapul szolgálhat az üzemek közti együttműkö­déshez, társulások létrehozá­sához, s így az ágazat közös fejlesztéséhez is. d— A víz nem ismer protekciót Kényelmetlenül érzem magam. Hat óra előtt pár perc­cel lépek be a tanácsterembe, a lakók egymás közt beszél­getnek. Mintha már jártam volna itt — vagy most, vagy máskor. * Szekszárd, 1979. december 14-én este hat óra, a KISZÖV tanácsterme. Résztvevők: a városgazdálkodási vállalat, a beruházási vállalat, az OTP, a Népújság képviselői és 50— 60 lakó, a Bezerédj és Széchenyi utca sarkán álló kilenc emeletes ház lakásainak tulajdonosai. Téma: fűtés, meleg víz, külső vakolat és egyéb gondok orvoslásának igénye és lehetőségei. ♦ Elcsendesedik a terem, amikor a közös képviselő feláll, s beszélni kezd. A legnagyobb gonddal kezdi, a fűtéssel. Az energiatakarékossági intézkedések óta — pontosabban az épület átadása óta — az egyik lakásban ablakot kell nyitni, a másikban pedig hősugárzőval segítenek a radiá­toroknak. Az építők a tervek szerint készítették el a fűtő- berendezéseket, de így (!) azt a városgazdálkodási nem ve­szi át. Novemberben végig nem volt meleg víz, két napja pedig van. Egy lakó ekkor közbékiált: „Amikor mérik a hőfokot, akkor van meleg víz!” — Nagy gondunk még — mondja a közös képviselő —, hogy a bojlermosások költsége 13 917 forint. Ez akkor is annyi, ha nálunk kettőt kimosnak és akkor sem több, ha a lakótömb többi házainak bojlertartájait mossák. Sajnos, eddig nem sikerült(!) megegyezni a többiekkel, hogy egy­szerre végeztessük el a munkát. Jelentkezett az elmúlt he­tekben egy újabb gond is: több helyen kilyukadtak a ra­diátorok. Meg kellene beszélnünk a liftkérdést is. Eddig a javításokat a pécsi szövetkezettel végeztettük, esetenként 1900—2500 forintos költséggel. Ez az összeg nagyon nagy. Ök javasolták, hogy kössünk velük átalánydíjas szerződést: havonta, liftenként 5—6 ezer forintért. Továbbiakban a közös képviselő távirati stílusban be­szélt: — A külső burkolat, melyre három év garanciát adtak, lepotyog. A kilencedik emeleten három lakásban a falakon penészesedés észlelhető. Az OTP-reklám beázik. A hátsó kapunál a telefon nem működik, még soha sem működött, de amikor bejelentettem, közölték velem, hogy már javí- tottsák is. (Derültség). A tudósítás további részét akár fejből is megírhatnám. Sajnos, úgy néz ki egy ilyen lakógyűlés, mint egy termelési tanácskozás. Valaki elsorolja a gondokat és az illetékesek válaszolnak. Emlékszem egy volt főnökömre, aki mindenre azt válaszolta: hogy tudok róla, gondoltam már rá. Nála minden gondolat csak az övé lehetett. Ezért éreztem úgy a terembe lépéshél hogy jártam már itt. MINDENKI MINDENT... Mint várható a városgazdálkodási vállalat egyik vezető­je emelkedik szólásra (elnézést az olvasótól a nevek hiá­nya miatt de itt nem a vállalatot képviselő személynek ne­ve a fontos ők csak képviselnek, egy vállalat érdekét mondják el). — A vállalatom mindent megtesz a lakók érdekében (va­jon mondhatott-e mást!). Sajnos a légtelenítők nem funk­cionálnak megfelelően, később az építők fordítóegységet építettek — ez sem volt sikeres. Addig a hőközpontot nem tudja átvenni a városgazda, amíg a légtelenítés nem meg­oldott... ezt nem folytatom tovább, hiszen szakmai dolgok­ról van szó, ettől még a kilencedik emeleten nem lesz fű­tés. — Mivel a víz nem ismer protekciót — folytatta a vá­rosgazda egyik vezetője, — az oda folyik, amerre lejt a talaj. Addig nem lesz rendes fűtés, míg be nem szabályoz­zák a radiátorokat. Természetszerűleg a következő hozzászólás a TÁÉV em­berét illeti, hiszen ők nem tudták megoldani a légtelenítést. — Nem látok semmilyen műszaki tehetőséget arra, hogy amit a városgazda kér, kialakítható legyen. Az utóbbi hó­napokban szinte itt laktam — mondja a TÁÉV embere. (Közbekiáltások: „így van, így van!”) Szóval patthelyzet alakult ki. Egy hozzászóló: „Szerin­tem a városgazdálkodási hülyét csinált a TÁÉV-ből. Ezt egy illusztris vezető mondta. Különben erről van egy jegy­zőkönyvünk is. Az egyik kezelő írásba adta — egy kis erő­szakos megjegyzés után —, hogy főnökeinek utasítására le­fojtotta a szelepet. (Derültség.) A HAZUDÓS SZÁMÍTÓGÉP Mind ez ideig nem esett szó a tervezőről. Az idő nagy ré­szét a két vállalat képviselőjének vitája töltötte ki, pedig ők „tényleg mindent megtettek”. Az egyik mérges lakó rá­tereli a szót a beruházási vállalatra és a tervezőre. Kiderül, hogy hazudós a számítógépi?) A tervező szá­mítógépes módszerrel végezte el a radiátortagok számának kiszámítását. Bebizonyosodott, hogy nem vette figyelem­be az adottságokat, a széljárást, a falvastagságot stb. Erre is választ kaptak a lakók a beruházási embertől: „Kértük a tervezőt, hogy vizsgálják felül a terveket. Ezt a tervező el is végezte. (Hányán vannak az országban, akik önma­gukat ellenőrzik, ez többnyire a lebukás után szokott ki­derülni.) Tehát a tervező ellenőrizte önmagát, természetes, hogy ugyanazok az eredmények ismét. A tanácskozás második órájában — eredményes volt a noszogatás — a városgazdálkodási vezető közli: „Kará­csonyra átvesszük a ház fűtési berendezéseit, kitisztítjuk a •bojlerokat.” Ekkor újabb támadást indítanak a lakók: „Eddig fizet­tünk fűtési díjat a hidegért. Ki és mikor téríti vissza a pénzt.” Aztán szó esik még pereskedésről. Végül valakinek az agyából kipattant az isteni szikra. „Miért vitatkozzunk mi a TÁÉV-vel, meg a városgazdálkodásival (elégedett ember szebbnek látja a világot), mikor mi az OTP-től vettük a la­kást, nekik kell intézkedni is, pert csak ők indíthatnak.” Mielőtt még az OTP emberéből valamiféle nyilatozatot ki tudnának csikarni, megegyeznek abban, hogy szomba­ton és vasárnap beszabályozzák a fűtőtesteket, de ehhez minden lakónak otthon kell lenni, mert mádképpen nem ér az egész semmitt. (Később kiderül, 18 lakásba nem tudnak bemenni a szakemberek.) Az OTP szakembere hangsúlyozza: „Mindig a velünk szerződésben állók érdekeit tartjuk szem előtt. Egyezzünk meg abban, ha egy hónapon belül nem rendeződik a ház ügye, az OTP pert indít. * Ennyit a lakógyűlésről. Karácsonykor és szilveszterkor megfelelő hőfok volt a lakásokban, sőt az év első napjai­ban is. HAZAFI JÓZSEF Sertések a háztájiban — Dunaföldváron

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom