Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-03 / 1. szám
a Képújság 1980. január 3. Radikális illúziók és némi képmutatás gyetemi regénynek becézik a szigetországban M. Bradbury 1975-ben publikált művét, A történelem bizalmasa című regényt. E név egy bizonyos regénytípust jelöl, s az utolsó évtizedek irodalmi fejleményei közül egyiknek a hivatalos címkéje. Az elnevezés alapvetően tematikus jellegű: egyetemi közegben játszódik a cselekmény, szereplői is az intézményhez tartoznak, tanárok és hallgatók — azaz értelmiségiek. Első látásra tehát úgymond az értelmiség életét, közérzetét, gondjait és reményeit bemutató műveikhez lenne sorolható, a szellem ügyének állását fogalmazhatná meg. A helyszín természetesen fikció, a képzelet műve, ugyanakkor zárt atmoszférát is jelent. A szerző maga is angol egyetemi tanár — és regényíró —, jól ismeri az általa megjelenített közeget: a kettős világot, osztályozok és megméretettek világát. Az pedig csak áz egyetemi falakig terjed, a többi — a teljes, a külvilág — csak beszűrődik. A regény központi kérdése, voltaképpeni tárgya egy nálunk is fellelhető kortünet, a nemrég lábra kapott elegáns radikalizmus, melynek felszínes jegyei a főhős, dr. Kink viselkedéséből pazarul kiolvashatók. Dr. Kirk egyetemi oktató, szociológus, „radikalizmusát” diákjaival való modoros tegeződés, farmeröltöny, divatos arcszőrzet, álfia- talosdi hirdeti, nyomatéko- sítja. Az egyetlen szemeszter alatt lezajló események (mennyi minden fér bele egy félévbe!): szemináriumok, előadások, jók és rosz- szak, bulik, tanszéki belső események, „külső” történések (szerelmek) során fokozatosan lehámlik a radika- lista bőr, lelepleződnek az álarcban rejtezők. A sikkes külső és felszín mögött belátunk a tartalmatlan pózok mögé, az üres és ügyeskedő tudományoskodás titkaiba. Az őszi bulik az „időváltozás” megérzése után menetrendszerűen elkövetkeznek a Kirk-házaspár rendezésében. Az új divatok és új arcok keltette izgalom, az új eszmék fortyogása tette hagyománnyá e kezdeményezést. Eposzi jelzővé növesztett írói frázis kíséri a házaspár „jótékony” ténykedését: „e széles körben ismert házaspár” — s ez már jó adag gúny és írói állásfoglalás, amolyan Antonius. fogás a Julius Caesarból. A bölcsen buta csevegések és fecsegésék nem az író ügyetlenségei, hanem az ábrázolt személyek bemutatásának eszközéül szolgálnak. Az elegáns üresség itt is minősít. Ugyanakkor fölöttébb tanulságos is a regény, többek között az angol fiatalságot (s általában a nyugat-európai ifjúságot) érdeklő-érintő problémák, s az ezekkel kapcsolatos reagálásmódok tekintetében. A politizálás mellett az ivászatok és aktusok sem maradhatnak ki egy tisztes modernista műből, s egy átlag entellektüell életéből. (Amitől persze még nem csökken a mű értéke és súlya.) Végül is megfogalmazódik valahol a tétel erkölcs és radikalizmus Viszonyáról is: radikalizmusáért nem rúghatják ki hősünket állásából, „csakis súlyos erkölcsi kihágásért”. Na, de mi minősíthető annak? „Ki tudja ezt manapság?” A helyzet pedig az, hogy dr. Kirk a cselekmény zárolásakor nem bukik meg, nem lepleződik le (ott, s abban a közegben!), hanem kettős, sőt, hármas diatalt ül, s ez a happy end a veszélyesebb. így ugyanis környezete előtt a régi, sőt, nagyobb presztízsű sikerember képében tetszeleghet, aki mindemellett követésre méltó, kiválasztott is. S e talmi ragyogás csak az igazán kritikus gondolkodású olvasó és szemtanú esetében ád támpontot a gyanúra... A bizonytalan olvasó és szemlélő eme élétmodell kapcsán itt könnyen megtévedhet. A történelem egyik tanűl- sága (egyben e történeté is), hogy az egyén — minden tévhit és ragyogás ellenére — porszem, apró fogaskerék csupán a világegyetemben, s még a látványos handaban- dázás sem változtat ezen. A másik pedig: bármiféle magatartásmódéi! nyüt hirdetése az egyén részéről többnyire csak annak illúziója. A képmutatás gyanújával. Úgy vélem, e kitűnő, komikus-szatirikus éllel megírt regény a nagy angol regények sorába tartozik majd. A beatnikekkel komázó, új szelekkel fújó, divatáramla. tokat meglovagló sarlatánok leleplezésével új karikatúrát, új minőséget hozott létre. Számba véve a kor és a divat nyújtotta szereplehetőségeket, kihasználja, megcsapolja ez a típus, e radikális álforradalmár a szellemi áramlatokat is. Elhullajtott morzsákból építkező filozófus és ideológus ő, eklektikus nézetei „életerős amoralitással”, talpraesett erkölcstelenséggel ötvöződnek. S eszélyes ez a rontás, de az önleleplezés esélyét is méhében hordja. Az írói ábrázolás, csavarás bravúrja a Kirk- figurák önféltárulkozása, csúfondárosan közvetített komoly létfilozófiája. Említettük, a hős — voltaképpen antihős — a példaképpé válás képtelen attitűdjét is megvalósíthatja. A mi dolgunk, hogy ne dőljünk be a kirfcek trükkjeinek. DRESCHER ATTILA Perényi Eszter és Kiss Gyula szonátaestje A két kitűnő művészt szólistaként hallottuk márSzek- szárdon nagy sikerrel szerepelni. Kiss Gyula úgy robbant be a magyar zenei életbe, hogy versenyről versenyre aratta diadalait, ö is tagja annak a fiatal mai magyar pianista generációnak amely lávaként tört fel és keltett világfeltűnést. A december 28-i, Perényi Eszterrel társult szonátaestje nem született szerencsés csillagzat alatt. Nem arra gondolunk, hogy betegség miatt időpontot halasztottak, hogy műsorukat többször változtatták a meghirdetettől, sokkal inkább arra, hogy műsoruk színvonala nem volt egységes. Legjobban Händel két szonátája tetszett. Az a beszédes természetesség, artisz- tikus egyszerűség, hajlékonyság, amellyel élővé tették ezt a zenét, és nem szorították bele Vélt stüuskorlátok keretei közé, hírnevükhöz méltó szép produkciót eredményezett. Kevésbé tetszettek szünet utáni számaik, Mozart G-dúr és Beethoven F-dúr szonátája. A Mozart-mű némelyik témája, részlete eszményi szépségben, kinyilatkoztatás- szerű, - sugallatos ráérzésről Vallott. Más részlete meg iskolás leckefelmondás szintjén laposodott el. Itt ugrottak ki együtt muzsikálásuk gyengéi: a kísérő szólamokban már-már érthetetlenné vált suttogásaik, a hegedű hangjának változó szépsége az egyes húrokon és fekvésekben, a pianók magvatlan karakter nélkülisége, a terem akusztikájához való alkalmazkodás teljes hiánya. A Beethoven-műben a szöveghűség pongyolaságai, a zongoraszólam túlzott pedálozásai is hozzájárultak ahhoz a képhez, amelyet úgy fogalmazhatunk: változó színvonal, rossz diszpozíció. Húr Rádió Zászlócsere A Fővárosi Nagycirkusz december végén „Szupercirkusz” címmel mutatja be új műsorát. Ágh István: Üres bölcsőnk járása A talán rossz családi hagyományokhoz híven szilveszterkor a televízió műsorát néztük. Előbbiről semmi körülmények közt nem akarok írni, a rádió ilyetén adásáról viszont nem tudok, pedig az év elején bizonyára illene. Ehelyett néhány sort a magyar flottáról, amely létezik és amelyről — ez talán ifjúkorunk kalandkereső éveinek nosztalgiája — mindig szívesen hallunk. Legutóbb január 1-én lehetett, Bakonyi Péter tízperces „Zászlócsere’” című túdósítá- sában. Aminek egyetlen szépséghibája, hogy nem zászló, hanem lobogócseréről van szó, amire a tengerészek joggal kényesek, hiszen minden szakma képviselői elvárják, hogy ha róluk írunk-beszé- lünk, ismerjük szakkifejezéseiket. A lobogócsere a Vörösmarty nevű tengerjárón történt, egy szovjet kikötőben, ahol a gyártók átadták a tulajdonosnak. A Vörösmarty a magyar tengeri flotta 21-ik tagja. 162 méter hosszú, 22 méter széles és közel 15 ezer tonnás, azaz bocsánat... bruttó regisztertonnás. Keresztanyja a moszkvai magyar nagykövet felesége volt. Keresztapja ismeretlen, ami kár, mert jó lenne tudni, melyik hosszú járatú tengerészkapitánynak jutott eszébe az a lírai ötlet, hogy a világtengereket járó hajóink többségének magyar költők nevét adja. Van Ady, Petőfi, Csokonai és most Vörösmarty is. Ami engem illet, „törzskikötőm” már évek óta Szek- szárd. Vörösmarty esetében ez Amszterdam lesz, ahonnan bármelyik világtengerre eljuthat. Karácsonykor érdekes könyvet kaptam ajándékba, mely az emberiség történelmének nagy hajóútjairól, a felfedezésekről szól. így Bakonyi Péter tudósítása során óhatatlanul eszembe jutott az a néhány, mai balatoni átkelő hajóinknál is kisebb, dióhéj, melyek hátán Kolumbusz, Vasco da Gama, Ma- gellán és Drake admirális járta a tengereket. A Vörösmarty legénységét a felfedezések legkisebb reménye se kecsegteti. A fantáziában egyáltalán nem szűkölködő Kolumbusz viszont álmában se tudta elképzelni, hogy egy hajón minden személyre külön kabin jusson, zuhanyozóval, ezenkívül legyen tornaterem, uszoda, szak- és szépirodalmi könyvtár, továbbá ne skorbuttól és zendülésektől kelljen tartani, hanem azon gondolkodni, hogy mi legyen a következő havi termelési tanácskozás napirendje. Mindezekből jól sejti az olvasó, hogy a zászlóvá átkeresztelt lobogócsere jó volt és azt a vágyat keltette, hogy bár nagyobb műsort is hallhatnánk lírai mellett felettébb kereskedelmi jellegű flottánkról... (ordas) A költő-író Ágh István kézen fogva az olvasót, bemutatja a Balaton-ifelvidék, a Bakony nagy múltú tájait, városait. A könyvben egyszerre ölt testet tér és idő. Felidézi a nép egykori — ma már kihalt — szokásait, s mai viszonyát a világgal. Iszkázi szülőfalujából kiindulva olyan városokat érint, mint Tapolca, Pápa, Veszprém, Ajka, s végül ismét megtér, megpihen faluja melegében. Útja során találkozhatunk Sobri Jóska, Milfajt Ferkó híres bakonyi betyárok legendáival, Berzsenyi Dániel költővel, s a nemrég elhunyt Nagy Lászlóval, Ágh István édes bátyjával. A könyv mintegy 170 képe segíti az olvasót a szép, kalandos út bemutatásában. OLÁH ZOLTÁN TV-NAPLÓ Szilveszter Bizonytalanság lebegett össznépi szórakozásunk reménysége fölött, nem volt műsor, s két nappal előbb egy rádiónyilatkozat szerint a szerkesztőket megzavarta a sok ünnep, ami azért meglepő, mert január elej'én is tudni lehetett, hogy ez a sok ünnep milyen sorrendben követi egymást, a naptárkészítők nem csináltak titkot belőle. Csak a napilapok közölték (már amelyik), úgy nagy általánosságban, hogy mi várható. Természetesen krimi, bizonyítva, hogy a bűnözőknek a karácsony éppúgy nem szent, mint a szilveszter, vagyis végigdolgozzák az évet, lelkűk rajta. A többin meg a szerkesztők lelke. Aztán már minden azon múlik, hogy ki mit remélt. Aki ázzál ült az év utolsó estéjén a tv elé, hogy valamit ekkor is kell adni, nem csalódott. Aki háromórás jókedvre gondolt, ötletek csapongására, az elfelejtette hogy haVi ötvenért nem kívánhatja a csillagokat is a magas égről, jóllehet néhány csillag valóban volt, akiket szerencsés kézzel válogatták ki a nemzetközi artistaműsorokból. ötlet ezenkívül is volt, bár a józan nézőt folyvást kísértette a gondolat, hogy apadóban humoristáink forrása. Nem úgy a zseniális Alfonzó esetében, aki világszínvonalon csinál világszínházat, olyant, amire Karinthy is ámulva tekintene. Ebben a világvállalkozásban Szemes Mari felejthetetlen társa. Kitűnő Szulhay Balázs, Rátonyi családi színháza viszont nagyon fárasztó, amiben nagy része lehet a sivár szövegnek is. Ezúttal Gálvölgyi sem az igazi, Komlós sem, az öt dudás pedig fújja, fújjá, de biz itt is sok a kilőtt töltényhüvely. Láttunk ezenkívül néhány pajzán gondolatot sugalló hölgyet, valamint egy Diszkó nevű show-t, világsztárokkal, akiket valutatakarékossági okokból magyar kollégáik helyettesítettek. Valószínűleg semmivel seím voltak gyengébbek, mint amazok, példázva, a világsiker egyik feltétele annyi, szugerálni kell a nézőnek, ez a világsiker, s a végén akkor is elhiszi, ha egyébként unja. Ez a világsiker rendkívül hosszú volt, így aztán csak unni lehetett, s olyan harsány, hogy mellette, illetve utána alig lehetett hallani Vitray Tamás és Antal Imre elegáns, intellektuális humorát. No, ezen is túl vagyunk, s a szerkesztők máris törhetik fejüket, hogy mivel készüljenek az idei szilveszterre, mi pedig előre megnyugtathatjuk magunkat, hogy az is szilveszter lesz, tv-vel és pezsgővel, s olyan műsorral, amelyben lesz sok jó ötlét és sok gyenge ötlet, mert ilyen minden szilveszter, s többé-kevésbé ilyen minden szilveszteri műsor. Cs. L. A Dunatáj új száma Tolna megye évnegyedes folyóirata, a Dunatáj most lép harmadik évfolyamába. Az elmúlt évfolyam utolsó száma decemberben jelent meg, gazdag tartalommal. Mint minden szám, ez is versékkel indul, a folyóirat ezúttal Tamás Menyhért költeményeiből mutat be néhányat. Fodor András Bartók szép hídja címen írt tanulmányt, Czakó Sándor pedig ismeretlen fényképekkel és levelekkel mutatja be a paksi Karszt Magdolnát, aki évtizedeken át élt Bartókék mellett. A rendkívül érdekes és értékes dokumentumok most jelennek meg először nyomtatásban, amiket mintegy hitelesít Bartók Péternek a múlt év augusztusában, Amerikából küldött levele. Vendel-Mohay Lajosné ismeretlen Babits-leveleket közöl, Tüskés Tibor Csorba Győző önéletrajzi költeményét elemzi, Csányi László pedig Dienes Valériáról emlékezik meg, születése századik évfordulóján. Gaál Attila Römer Flóris- nak egy Tolna megyei amatőr régészhez, Novák Sándorhoz írt leveleit közli, Szilágyi Miklós pedig egy tolnai halász szavaival idézi fel a hajdani tolnai halászéletet. N. Horváth Béla a hatvanéves Pákolitz István újabb verseiről írt tanulmányt, a kritikai rovatban pedig Lacz- kó András, Halász Péter és Salamon Nándor írásaival találkozunk. Kódexek mikrofilmen A jövőben fokozottabban szolgálják a tudományt és 'a közművelődést az egyházi gyűjtemények. Mint a Kulturális Minisztériumban elmondották, az állami szervek és az egyházak együttes intézkedéseinek eredményeként már számba vették az egyházak tulajdonában lévő nemzeti értékek zömét, s gondoskodnak a muzeális értékű könyvek, kéziratok, műtárgyak védelméről is. Az Országos Széchényi Könyvtár laboratóriumában restaurálják az egyházak gyűjteményeiben lévő egyedi példányokat — mintegy 100 középkori kódexet már restaurálták — a legjelentősebb történeti értékű iratokról — a kódexekről, a Mohács előtti oklevelekről, az egyházi anyakönyvekről pedig mikrofilmet készítenek. Az Akadémiai Könyvtár az egyházi könyvtárak kéziratait veszi filmre. Az Esztergomi Keresztény Múzeum számára Budapesten restaurátorműhelyt létesítettek, s hasonlót rendeznek be az Iparművészeti Múzeumban a szerb egyház műtárgyainak restaurálására. A lehetőségekhez mérten javítják a gyűjtemények tárolási feltételeit, s számos eredmény született már e vonatkozásban is. Megfelelő raktárba került például a magyar piarista levéltár és kézirattár állománya, állami támogatás révén, a magyar- országi református egyház központi levéltárát raktárral, kutatószobával bővítették, a hajdúdorogi katolikus püspöki levéltár pedig új helyiségbe költözött. A kalocsai szeminárium könyvtára mintegy 14 ezer kötetet tartalmazó gyűjteményét a városi tanács és a járási könyvtár segítségével helyezték el. Folyamatban van az esztergomi főszékesegyházi kincstár felújítása és átrendezése, valamint a szentendrei szerb egyházművészeti múzeum restaurálása, átépítése. Központi nyilvántartás segíti a kutatók tájékoztatását. Az egyházi gyűjtemények jegyzékét, a könyvek, kéziratok, műtárgyak leírását a Nemzeti Könyvtár, az Országos Levéltár, az országos múzeumok, az egyházak gyűjteményi központjai bocsátják majd a kutatók rendelkezésére. Már nyomdában van a debreceni nagykönyvtár és nyomdakész a pannonhalmi bencés könyvtár kéziratkatalógusa. A veszprémi püspöki levéltár négy kötetben összesítette néhány nagyon fontos irategyüttesének mutatóját.
