Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-29 / 23. szám

1980. január 29. 2 IIéPÜJSÁG PANORÁMA Baniszadr Irán elnöke A nemzeti egység, a füg­getlenség és a gazdasági új­jáépítés szükségességéről be­szélt vasárnapi sajtóértekez­letén Abol Hasszán Bani­szadr iráni pénzügyminiszter, ajd megnyerte az ország el­ső elnökválasztását. A leendő államfő azonna­li intézkedéseket ígért az infláció és a munkanélküli­ség ellen. „Ezen a héten mozgalmat indítunk a ma­gas árak ellen... Igyekszünk felszámolni a magas árak nem gazdasági tényezőit... A bazár kereskedőinek együttműködésével” — mon­dotta. (Khomeini ajatollaih felhívásának eleget téve a kereskedők már közzétették a csökkentett árú fogyasztási javak listáját.) Hozzátette, hogy a mezőgazdaság újjá­szervezésének keretében új falusi munkahelyeket fognak teremteni, s lépéseket tesz­nek a „föld észerűbb elosztá­sára” a parasztok között. Az egyes tartományok, fő­ként Kurdisztán problémáját illetően hangsúlyozta, hogy meg kell őrizni az ország egységét. „Mindennemű po­litikai, gazdasági és kulturá­lis megkülönböztetés nélkül”. A teheráni túszügyről szólva megállapította, hogy a fő fe­lelősség az Egyesült Államo­kat terheli. „Ha majd Ame­rika úgy dönt, hogy eláll ter­jeszkedő és más országok szuverenitását sértő politiká­jától, akkor megváltozik a A Béke-világtanács hétfőn Helsinkiben „A brit kormány .hidegháborúja’ támadás Ro- mesh Chandra, a Béke-világ­tanács elnöke ellen” címmel az alábbi nyilatkozatot hozta nyilvánosságra: Január 24-én este a brit hatóságok a londoni repülő­téren tizennégy órára őrizet­be vették a brit fővárosba érkezett Romesh Chandrát, majd — miután minden kap­csolatteremtést lehetetlenné tettek számára — a BVT el­nökét kiutasították Nagy-Bri- tanniából. A BVT 135 ország helyzet, és ... elérhetővé vá­lik a megoldás. Főként azt várjuk, hogy az Egyesült Ál­lamok megfelelő biztosítéko­kat adjon ama, hogy a jö­vőben nem avatkozik bel- ügyeirtkbe.” A palesztin problémát érintve Baniszadr elítélte az amerikai kormányzatot, amely „az Izrael államnak nevezett katonai erőt hasz­nálja fel uralma kiterjeszté­sére a térségben”. Az Irán elleni gazdasági ti­lalmakkal való fenyegetések­kel kapcsolatban kijelentette, hogy a szankciók rövid tá­von sújtanák ugyan az or­szágot. de hosszú távon le­hetővé tennék, hogy Irán megszervezze gazdasági ter­melését. Baniszadr később a rádió­ban és a tévében sugárzott interjújában kijelentette: a teheráni amerikai nagykövet­séget megszálló diákok azt jelképezik, hogy Irán nem akar az amerikai uralom alatt élni. Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy nem ért egyet mindennel, amit (a diákok) tesznek, és nem len­ne jó, ha hatalmuk függet­len lenne a kormánytól. Elmondotta, hogy az isz­lám forradalmi tanácsot a feb­ruárban megválasztandó par­lament váltja majd fel, «vidé­ken az úgynevezett „Khomei- ni-bizottságofc” szerepét a rendőrség és a csendőrség veszi át. nemzeti békevédelmi szerve­zete nevében határozottan tiltakozik amiatt, hogy egy kiemelkedő nemzetközi sze­mélyiség ellen ilyen „hideg- háborús” eszközöket alkal­mazzanak. A BVT kijelenti — hang­zik a nyilatkozat —, hogy a brit hatóságoknak ez a lépé­se szerves része annak a tá­madásnak, amelyet a jelen­legi brit kormány folytat — a katonai potenciál növelésé­nek támogatása mellett — a béke és az enyhülés ellen. BUDAPEST Szekér Gyulának, a Minisz­tertanács elnökhelyettesének vezetésével hétfőn magyar delegáció utazott Moszkvába, a KGST-országok atomener­getikai gépgyártási együttmű­ködését koordináló kormány­közi bizottság 2. ülésére. HANOI Magasszintű szovjet—viet­nami tárgyalások kezdődtek Hanoiban. Hétfőn érkezett a vietnami fővárosba baráti látogatásra a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának kül­döttsége, Maserovnak, az el­nökség tagjának, az SZKP PB póttagjának, a Belorusz KP első titkárának vezetésé­vel. A küldöttséget a vietna­mi nemzetgyűlés állandó bi­zottsága hívta meg. TUNISZ, ALGfR Vasárnap a kora hajnali órákban ismeretlen fegyve­resek megtámadták a dél­nyugat-tunéziai Gafsa vá­rosban a kormányképviseleti épületet, túszul ejtve több Hétfőn zárt ajtóik mögött folytatta ülését Islamabad- ban az iszlám konferencia. A napirendi pontok közé Irán követelésére vasárnap felvették az Irán elleni ame­rikai gazdasági tilalmak kér­dését is. A konferencia két fő témája ugyanakkor válto­zatlanul: a legutóbbi afga­nisztáni események és az egyiptoma—izraeli külön- alku. Vasárnap a konferencia megnyitó ülésén felszólalt Ziauil Hak pakisztáni elnök. Beszédének legnagyobb ré­szét az úgynevezett afganisz­táni kérdésnek szentelje, éle­sen támadva a Szovjetuniót. A pakisztáni elnökhöz ha­sonló szellemben szólalt fel a vasárnapi ülésen Gambia, polgári személyt, köztük gyermekeket és asszonyokat. A tunéziai biztonsági erők­nek hosszan tartó, fegyveres harcban sikerült visszafog­lalniuk az épületet a mint­egy háromszáz főnyire be­csült fegyveres csoporttól, s kiszabadítani a túszokat. A fegyveresek közül számosat foglyul ejtettek, többüknek azonban egyelőre sikerült egérutat nyerniük — közölte hétfőn a TAP. A tunéziai hírügynökség értesülései sze­rint; az ismeretlen támodók kisebb csoportokban szomba­ton szivárogtak be Tunézia területére Algéria felől. Az algériai kormány va­sárnap hivatalos közlemény­ben mélységes sajnálkozását és aggodalmát fejezte ki az eset miatt, s leszögezte, hogy Algériának semmi köze a Gafsa elleni fegyveres ak­cióhoz, és semmit sem tud annak céljairól, illetve a támadók kilétéről. Helyi megfigyelők az ügyet összefüggésbe hozzák azzal, hogy vasárnap volt a máso­dik évfordulója a véres le­számolásba torkollott tuné­ziai általános sztrájknak. Marokkó, Malaysia és Szaúd- Arábia küldötte is. Raimadan Al-Ruobd, Líbia küldötte az iszlám konferen­cián vasárnap élesen elítélte azokat, akik megkísérlik az Egyesült Államok globális stratégiájának érdekében fel­használni a szervezetet. Hangsúlyozna, hogy az isz­lám konferenciának a közel- keleti területek izraeli meg­szállásával, Szadat behódoló politikájával, az Egyesült Ál­lamok növekvő közél-keleti katonai jelenlétével kellene foglalkoznia. Az afgán külügyminisz­térium Kabulban nyilvános­ságra hozott közleménye til­takozik amiatt, hogy az isz­lám konferencia napirendre tűzte az úgynevezett afga­nisztáni kérdést. A BVT nyilatkozata Viták az iszlám konferencián Washington és szövetségesei Keserves érdekegyeztetés Amióta az afganisztáni események ürügyén Washington el­indította átfogó szovjetellenes kampányát, rendkívül erőteljes nyomás nehezedik az Egyesült Államok nyugat-európai szö­vetségeseire és Japánra. Ezek az országok elvben támogatják az Egyesült Államok álláspontját az afganisztáni kérdésben, mihelyt azonban a tényleges intézkedéseket, illetve az ameri­kai gyakorlati lépések kapcsán magatartásukat vizsgáljuk, a kép már jóval összetettebb és sokkal kevésbé kedvező a Car- ter-kormány számára. Megállapítható, hogy a washingtoni kampány kezdete óta el­telt időszakban csak az angol konzervatív kormány és minisz­terelnöke, Thatcher asszony biztosította teljes támogatásáról a különböző amerikai lépéseket — a Szovjetunióhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatok és a kulturális csere sokrétű korlá­tozásától kezdve a moszkvai olimpia Carter által ajánlott boj­kottjáig. A többiek gyakorlati politikájukban már jóval tar­tózkodóbbak, visszafogottabbak. ELTÉRŐ ÉRDEKEK Mindez gyökerében annak tulajdonítható, hogy Nyugat-Eu- rópában az NSZK és Franciaország, a Távol-Keleten pedig Japán alapvető gazdasági érdekei és kötöttségei lényegesen el­térnek az amerikai érdekektől és elkötelezettségtől. Az emlí­tett országok esetében a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kap­csolatoknak sokszorta nagyobb súlyuk van, a kétoldalú együtt­működés visszaesése tehát súlyos következményekkel járhat. Bonyolítja a helyzetet az Irán vonatkozásában folytatott hul­lámzó amerikai politika is, hiszen Washington európai szövet­ségeseinek és Japánnak az olajimportjában az iráni kőolaj még mindig meghatározó szerepet játszik. A vázolt gazdasági érdekellentétekhez különösképpen Nyu- gat-Európában bizonyos politikai aggodalmak is járulnak. Washington végső soron ugyanis azt kívánta elérni szövetsé­geseinél, hogy „tágítsák ki a NATO határait”, vagyis, hogy ezek az országok gazdasági, politikai, esetleg katonai erővel képviseltessék magukat az iráni—afganisztáni—pakisztáni tér­ségben. (Anglia részéről ennek jelképes támogatása volt né­hány brit hadihajó megjelenése a Perzsa-öböl vizein.) AZ ENYHÜLÉS MELLETT Az NSZK és Franciaország azonban elutasította ezeket a követeléseket. Miután Christopher amerikai külügyminiszter­helyettes körbejárta a nyugat-európai fővárosokat, a nyugat­német kancellár egyeztette politikai elképzeléseit a francia el­nökkel. Ezt követően Schmidt magához hívatta Stoessel ame­rikai nagykövetet. Közölte vele, hogy az NSZK mindenképpen meg akarja őrizni az európai enyhülés vívmányait, nyitva akarja hagyni az enyhülés további kibontakoztatásának a lehe­tőségét, és az a véleménye, hogy tovább kell folytatni a leszere­lési tárgyalásokat a Szovjetunióval. Jellemző, hogy mindezek után a rendkívül konzervatív sváj­ci Neue Zürcher Zeitung megállapította: „Franciaország és az NSZK vonakodnak megengedni, hogy belesodorják őket egy olyan kampányba, amely túlmutat Európa és a NATO határa­in. Nem akarják egy távoli ország miatt az Európában kiala­kított enyhülési klímát veszélyeztetni.” Az esemény második szakaszának két lényeges fejleménye volt a Közös Piac nyilatkozata, illetve egy újabb bonni közle­mény. Eredetileg a közös piaci nyilatkozatot az amerikai kí­vánságoknak megfelelően és Anglia ösztönzésére rendkívül harcias formában fogalmazták meg. Franciaország és az NSZK ezt ellenezte, így végül a nyilatkozatot meg kellett vál­toztatni. A már idézett svájci lap némi csalódással írja, hogy „a Közös Piac rendkívül tartózkodóan fogalmazta meg állás­pontját. Lényegében megelégedtek azzal, hogy biztosították: nem fogják saját magatartásukkal aláaknázni az amerikai szankciós politikát”. REMÉNY ÉS LEHETŐSÉG Röviddel ezután a bonni kancellári hivatal bejelentette: Schmidt moszkvai látogatásának és a Honeckerrel tartandó csúcstalálkozójának terve továbbra is érvényben marad. Az események legutóbbi szakaszát Genscher nyugatnémet külügyminiszter washingtoni tárgyalásai jelentették. Vance amerikai ^külügyminiszter a megbeszélés után meglepetéssze­rűen kijelentette: Washington immár „nem igényli”, hogy az NSZK és más NATO-országok korlátozó intézkedéseket hozza­nak a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolataikban... A szövetségesekre nehezedő amerikai nyomás ennek ellené­re komolynak minősíthető és nyilvánvalóan nem szűnt meg. Az eddigi események ismételten bebizonyították: az USA, il­letve Nyugat-Európa és Japán sok tekintetben vetélytársa egy­másnak és ez korlátot szab a politikai szolidaritásnak. Megállapítható, hogy az Egyesült Államok legfontosabb szö­vetségesei tudomásul vették a Washingtonban kidolgozott szovjetellenes bojkottpolitikát —, de azt követni (Angliát ki­véve) nem hajlandóak. Anélkül, hogy az ellentéteket túlbe­csülnénk — megállapítható, hogy a vázolt érdekkülönbségek reményt és lehetőséget nyújtanak az enyhülési folyamat élet­ben tartására és eredményeinek megőrzésére Európában.-i -e. Elhunyt dr. Szentgáli Gyula Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 1980. január 28-án, életének 57. évében váratlanul elhunyt dr. Szentgáli Gyula, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának és Vég­rehajtó Bizottságának tagja, címzetes egyetemi docens, a Tolna megyei Tanács Kórház és Rendelőintézetének főigazgató főorvosa. Hamvasztás előtti búcsúztatása 1980. február 1-én 15 órakor lesz Szekszárdon, az alsó­városi temetőben. MSZMP Tolna megyei Bizottsága Tolna megye Tanácsa Megyei Kórház és Rendelőintézet Dr. Szentgáli Gyula na­gyon szerette az embere­ket. Az utolsó pillanatig értük dobbant ar szíve. Pén­teken még a megyei várt­bizottságon volt, mosoly­gott, életvidám volt, télé tettvággyal. Es hétfőn jött a szomorú hír: a szív, amelybe minden emberi gond, öröm, bánat bele­fért, megszűnt dobogni, az agy, amely szüntelenül azon dolgozott, mit, ho­gyan lehet szebbé, jobbá tenni —, nem gondolkodik többé. Dr. Szentgáli Gyula Sze­geden született, de a szek­szárdi, a Tolna megyei em­berekért tette a legtöbbet. Hosszú, fáradalmas, ered­ményekben gazdag volt az élete 1949-től, az orvosi diploma, majd a sebész­szakorvosi képzettség meg­szerzésétől haláláig. 1961- ben került Szekszárdra, a Balassa János kórházigaz­gatói székébe. Attól kezdve szüntelen tenniakarás és tett jellemezte az életét. Midenütt ott volt, ahol az emberek érdekében csele­kedni lehetett. 1962 óta tagja volt a párt megyei bizottságának és végrehaj­tó bizottságának. Pártmeg­bízatását nagy hozzáértés­sel, igyekezettel és ponto­san végezte. Alaposan ké­szült minden ülésre, hogy a vitában érvelő, lényegre törő lehessen. Széles látó­körű és érdeklődésű ember volt: nemcsak az egészség- politika foglalkoztatta, tá­jékozott volt gazdaságpoli­tikai és művelődéspolitikai kérdésekben is. Mindenre jutott ideje: munkásőrként teljesített szolgálatot, a Magyar Kórházszövetség vezetőségi tagja, a Pécsi Akadémiai Bizottság orvo­si szervezési bizottságának elnöke, a MOTESZ Tolna megyei szervezetének ve­zetőségi tagja volt. Vezetése alatt a kórház kívülről láthatóan is sokat fejlődött, de ez idő alatt az itt dolgozó orvosok, nővé­rek is lényeges szakmai fejlődést érték el. Főigaz­gató főorvosi irányító munkája állandóan fejlő­dött, a korszerű egészség- ügyi ellátás megteremtésé­ben fáradhatatlan volt. De nemcsak a kórház, az egész megye egészségügyi ellátásának fejlesztésén is sokat dolgozott. Jelentős munkát vállalt és végzett a gyógyító-megelőző in­tézmények integrációjá­nak előkészítésében és megvalósításában. Fogé­kony volt minden újra. Ki­emelkedő szerepe volt a megyei kórház-rendelőin­tézet számítástechnikai osztályának létrejöttében. Munkatársainak segítsé­gével biztosította az orvos- tanhallgatók oktatásának tárgyi és személyi feltéte­leit. Segítette az intézet ál­lományába tartozó orvosok szakmai-politikai képzését, továbbképzését, tudomá­nyos tevékenységre buzdí­tott. Munkatársai bíztak ben­ne. Tisztelték, mert önma­ga képzésére is nagy gon­dot fordított, mert ő is tisztelte őket, mert minden területen példát mutatott. Magasra állította a mér­cét, de a legmagasabbra mindig önmagának. Dr. Szentgáli Gyula éle­tében orvosként a beteg emberek meggyógyításáért, kommunistaként, közéleti emberként minden ember boldogságáért küzdött. Ki­tüntetései is egy közéleti orvos kitüntetései: Kiváló orvos (1964), Kiváló körve­zető érdemérem (1964), Kiváló munkáért arany fo­kozat (1964), Árvízvédelmi érdemérem (1965), a Haza Szolgálatáért ezüst fokozat (1966), a Munka Érdem­rend arany fokozata (1968), és alkotói díj (1979). Dr. Szentgáli Gyula 1978-ban súlyos beteg volt. Felgyógyult, ismét dolgo­zott. Sokat, nagyon sokat dolgozott. Mindig úgy érez­te : rengeteg feladat vár rá. Terveit, elgondolásait is­merték és ismerik munka­társai, akiknek vélemé­nyét mindig kikérte, akik­re a végrehajtásban min­dig számított. A feladato­kat ők oldják meg helyet­te, így építve tovább egy megkezdett nagy művet, így bizonyítva: dr. Szent­gáli Gyula munkája, emlé­ke élni fog. Élni az embe­rekben, akikért annyit tett és akiket olyan nagyon szeretett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom