Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-23 / 18. szám

1980. január 23.

KÉPÚJSÁG 3

Életmód az egykori pusztán (I)

ez

A traktorosok kocsisként kezdték. Az utánpótlás is Gyapán tanul.

szerelőműhelybe, ott dolgoznak tavaszig. Megállják a helyüket Szerelőként. Szóval nemcsak a termelési technika fejlődött az évtizedek alatt, gondoskodtunk az emberek képzéséről is. Gondoskodtunk lakásokról. Szolgálati lakás 59 van Gyapán, tehát nem az egész kerületet mondom, csak Gyapát. Segítettük a magánépítkezést is. Sajnos tíz évig nem engedélyezték itt a családiház-építést, úgy verekedtük ki, hogy ismét lehessen építeni. Két-három év erőlködés kellett hozzá. De ezt nem mi értük el, mi ehhez már kicsik voltunk, segített érvelni a gazdaság központja. Épült is mindjárt az első évben, tavaly hét ház, illetve ennyi kezdődött el.

— Mind a heten a gazdaság dolgozói?

— Persze. Fizikai munkások.

— Mennyit keresnek Gyapán az emberek?

A kerületi igazgató behívja a bércsoportvezetőt, Müller Józsefet, legyen pontos a tájékoztatás. A csoportvezető hozza a kimutatásokat, két évről.

Nem vonzza őket a város

— A teljes munkaidős dolgozók átlagkeresete egy hónapban 3686 forint, de ez a valóságosnál kisebb szám, mert a betegek is benne. vannak.

Nem igái, bármennyi a vészharangok, hogy elnéptelenedik. Nem törvényszerű, éppen ellenkezőleg. Az a törvényszerű folyamat, hogy ahol a gazdasági tevékenység, a termelés megkívánja, ott inkább fejlődjék, modernizálódjon a kis lakóhely.

Ez a meghatározó: a fekvés, a gazdasági szerep. Vele együtt természetesen az ott lakók életrevalósága, szorgalma, a szülőhelyükhöz való hűsége sem mellékes, A hűségre Gyapa országos példa lehet.

Gyapa most Paks egyik külvárosi kerülete, vagy talán ez a szó a legjobb: elővárosa. Gyapa-puszta már régóta nem puszta, tehát nem formális az elnevezés, az átkeresztelés. Száz család él itt, rendezett településformában, olyan hosszú utcában, hogy az autóbusz két helyen is megáll.

Egyébként a távolság meglehetősen nagy a várostól: Paks széle és Gyapa eleje között hat kilométer az országút. A Gyapáról iskolába járó gyerekek naponta kétszer kilenc kilométert utaznak, tudniillik a város másik végére mennek tanulni, az atomváros 32 tantermesébe.

re kongtak is egyidőben minden kicsi település

Húsfüstölés. Jószágnevelő emberek, sok sertést tartanak.

a telep egyébként is jóval a felszabadulás után épült. Régi gazdasági épületet nem látok. Egy valamikori cselédház árválkodik, észre sem venné az ember, ha nem a forgalmas út mellett állna, hiszen rajta kívül majdnem száz lakóház van Gyapán, szebbnél szebbek. Tavaly hét újat húztak fel.

A kerületi irodaépület ajtaja hidegben is nyitva, nagy itt a forgalom. Most is jönnek majd például Biritóról, a gazdaság központjából. A tehenészeti telepen van szemlélődni, megbeszélni való. Az igazgatóhelyettes „terepjáró” speciális csizmája itt várakozik a sarokban, Pfeil Helmut kerületi igazgató irodájában, az övé mellett, spanyolfalszerűen elbújtatva. Barátságos, otthonos az iroda, egyszerű régi bútorok, hatalmas pálma és egy nylonzacskó házi paprika. Utóbbi nyilván hazakerül majd munka után. Sokáig Gyapán lakott Pfeil Helmut is, mint a legtöbb vezető szakember, de most már paksi.

— Csak a gyerekek miatt költöztünk be — mondja. — Könnyebb legyen nekik az iskolába járás. Egyébként szerettem itt és nékem az volt könnyebb, amikor nem kellett autózni, hanem besétáltam reggel.

— Úgy látom, nagy az építési kedv. Ez arra vall, hogy az itt lakókat nem vonzza a város. Jól gondolom?

— Igen. Az itt lakók kilencven százaléka a gazdaságban dolgozik, tehát itthon. A gyerekek közül is visszakerül a tanulás után minden második. Nincs munkaerő- hiány a legtöbb ágazatban. A tehenészetben viszont érzékeny a hiányunk. Osztott munkaidőben kell dolgozni, reggel és délután, ezt senki sem szereti. A növénytermesztés más. A dolgozók télen egy-másfél hónapra is elmehetnek szabadságra, ha év közben nem vettek ki semmit. Ez úgy alakul, hogy télen minden szombat szabad a növénytermesztésieknek és mivel többnyire régi dolgozók, összejön némelyiknek másfél hónap. A traktorosok negyven és ötven év közöttiek. Kocsisként kezdték 1953—55-ben, aztán kitanulták a traktorvezetést, később még a mezőgazdasági gépszerelő szakmát is. A hosszú szabadság után, februárban ők is bemennek a

— Egyénenként nézzünk meg néhányat! Kik keresnek legjobban?

— Traktorosok és tehenészek. A tavalyi még nincs meg egész évre, ezért 1978- as adatokat mondok. Lacza Ferenc és a váltója, Mukli György nehézgépen • dolgozik, két műszakban, a keresetük 68 500 forint volt két éve, egyformán. Idős Brenner György tehenész keresete közepes: 54 600 forint.

— A fiatal diplomások havi fizetése mennyi.?

— Lehetne több is. Például Hajdú János műhelyvezetőé 4300, Tárnái Mihály növényvédő mérnöké 4600 fo- forint.

— Tehát a legjobb szakmunkások többet kapnak. Mekkora jövedelmet jelent az illetményföld?

— A termés nagyságától függően változik minden évben, hány mázsa májusi morzsolt kukorica jár 1200 öl terület után. Mondjuk, 30 mázsa. A gazdaság minden munkát elvégez és vetőmagot ad, az összes költség 1776 forint. Harminc mázsa kukorica ára nálunk kisebb, mint a gabonaforgalminál, de már számíthatunk legalább 300jat mázsánként. Szóval pénz ez is. Arról nem beszélve, hogy mivel jószágnevelő emberek, felhasználják a takarmányt és így még jobban járnak. Nagy a tenyésztés, 150—200 kocát kihajtanak a legelőre.

— A sertéspásztornak mennyit kell fizetni egyénenként?

—, Semennyit. A gazdaság fizeti.

GEMENCI JÓZSEF t Fotó: GOTTVALD KÁROLY

Rajtuk kívül sok, más utazó nincs is. Inkább nagyon kevés a Paksra munkába járó ember. Az erőműépítés is hidegen hagyta a gyapaiakat, olyan értelemben, hogy nem rohantak nagyobb pénzért az „atomhoz”, megvan a jó keresetük itt. a Paksi Állami Gazdaság gyapai kerületében, s emellett nagyszerűen gazdálkodnak otthon, kertes, jószá- gos portájukon.

Ösfák és fiatalabb fenyők, nyírek övezik a kerületi irodaépületet. Meseszép környezet. A parkot kiterjesztették a gazdasági épületek, telepek közötti sávokra is. A havas, erdős táj képét hirtelen felváltja egy félig elhordott hatalmas lucernakazal, ahol most is rákodnak, faragják a széna tömött testét és az illat átlibben a fenyők fehérségtől görnyedő ágaira. Kerítés nincs, 1945 óta. Csak a tehenészeti telep van bekerítve, egészségügyi okokból, ez

A nagyberuházásokon a hangsúly

A vállalati jelentés, amelyet megküldték a Szakszervezetek Megyei Tanácsának, megállapítja, hogy a szocialista brigádok kiemelkedően vettek részt a kongresszusi és felszabadulási munkaver- seny eddigi szakaszaiban, vállalásaikat teljesítették.

A lelkiismeretes és lelkes munka eredménye — többek között —, hogy a paksi „A” erőmű-lakótelepen is megvalósultak a célkitűzések. Ezen belül átadtak 501 lakást, 32 tantermes iskolát és az év folyamán az ERBE soron kívüli megrendeléseit is kielégítették.

A lakásátadások egésze a következőképpen alakult: Pakson 501, Székszárdon 372, Komlón 278 átadott lakás, összesen tehát 1151 új otthon.

Néhány számadat a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny-vállalásokról és azok teljesítéséről 1979. augusztus 31-től december 31-ig. A hatékonyság javításával mintegy százezer forint a többletérték, az eredményesség javításával több mint fél százezer. Az energia- megta'karítás ezen időszakban 170 ezer forinttal több volt, mint a tervezett, összesen ötmillió 670 ezer forint. A társadalmi munfcaakciók értéke több mint 321 ezer forintot tett ki,

A szocialista brigádok közül kimagaslónak értékelik a „Ferro” fűtésszerelő előregyártó, a Brém István vezette kőműves, a Gödör József vezette kőműves és az Andrási Péter vezette panelszerelő brigád munkáját.

A munkaverseny folyik és nem ér véget a pártkongresszussal és hazánk felszabadulásának évfordulójával. Az idei év feladatai között első helyen áll a mun- kaverseny-mozgalom pozitív vonásainak erősítése, megszabadítása a formális elemektől, mindenekelőtt a mennyiségi szemlélettől, amely még mindig hat, fokozottan előtérbe kell fcerül- niök a minőségi követelményeknek.

Az eddigi eredmények biztatóak a jövőre nézve.

Gazdasági jegyzet

Selejtezés

*

Fáj a szívem. A műhely placcán százával a kicsorbult szerszámok, nyeletlen kalapácsok, törött fúrók, még használható fogók, megrepedt satuk. Köröttünk a munkások apró kis köröket írnak le, mint a farkasok a zsákmány láttán. Látom fáj a szívük nekik is. Várják a pillanatot, mikor lehetne egy- egy darab selejtezésre váró, az otthoni műhelyben kitűnően hasznosítható, kincsként kezelt szerszámot elcsaklvzni a bizottság elől.

De nincs kegyelem. Ilyenkor év elején, illetve év végén sok munkahelyen láthatunk hasonló jeleneteket. A készleteket csökkenteni kell, a balesetvédelmi szempontból veszélyes szerszámokat ki kell vonni a forgalomból.

Rendben is lenne így a dolog. Csak. A selejtező bizottság elvégzi a papírmunkát, aláírják a jegyzőkönyveket és aztán... munkába lép a nagykalapács. Mindent apró darabokra kell törni, a használhatót használhatatlanná tenni.

Kérdezem a kísérőt; nem lehetne másképp? Nem. Ez az előírás.

Egyértelmű: ez az előírás. „De minden előírás jó?” Próbálkozók ismét. „Az nem az én dolgom!”Ezzel elintéztetett az ügy.

Vajon lehetséges-e, hogy az ilyen szerszámokat — mondom kincset érő eszközök az otthoni műhelyekben — meg lehessen vásárolni? Ésszerű-e, hogy takarékosságról beszélünk és akkor kiselejtezzük a nyél nélküli kalapácsot?

A lakatosok,, esztergályosok, mesteremberek szívesen megvásárolnák ezeket. Ami a nagyüzemben már balesetveszélyes, vagy nem lehet vele teljesítményben dolgozni, az még használható.

S miért nem lehet ezt megoldani intézményesen? Egyszerű az ok, csak érthetetlen. Azt mondja az egyik vezető: „Ha megengedjük, hogy megvásárolja és hazavigye a dolgozó, akkor olyan lehetőség is fennáll; kicseréli újra és ezzel kárt okoz az üzemnek. Ha nem törjük össze, akkor a MÉH-telep- ről hozza vissza és azt cseréli ki.”

Vajon ilyen a közgondolkodás nálunk? Mert ha így van — hogy minden lehetőségben a rosszat látjuk — vagy azért nem teremtünk lehetőséget, mert az lehetőséget biztosít egykét meggondolatlan, csak saját hasznát néző embernek. Vagy mégsem ilyen a közgondolkodás, csak így egyszerűbb a megoldás.

Addig míg ezt sok munkahelyen eldöntik; nem kellene felfüggeszteni a selejtezésre váró szerszámok csszetöretését?

—hj—

Kihelyezett nevelési tanácsadások

A megyei nevelési tanácsadó évente számos olyan 3— 18 éves fiatal vizsgálatával és gondozásával foglalkozik Székszárdon, akiknek tanulási vagy magatartási zavaraik vannak. Mint Kamarás Józsefnétől, a tanácsadó vezetőjétől megtudtuk, a segítségükre szorulók érdekében novembertől havonta egyszer kihelyezett rendeléseket is tartanak. Erre minden hónap második szerdáján Dombóváron, harmadik és utolsó szerdáján Tamásiban, illetve Pakson kerül sor.

Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, de a még eredményesebb munka érdekében fontos az, hogy az érdekeltek továbbra is előzetesen és Székszárdra, a megyei nevelési tanácsadóhoz küldjék be vizsgálati kérelmüket, s innen kapnak majd értesítést: mikorra várják őket Pakson, az ifjúsági házba, Tamásiban az úttörőházba, Dombóváron pedig a művelődési házba, A vizsgálati kérelemhez orvosi és pedagógusi véleményt is mellékelni kell. A gyermekek vizsgálatát az oktatási és nevelési intézményekéin kívül a szülők is kérhetik, akikhez erről részletes tájékoztatást juttatott el a szülői munka- közösségek révén a megyei tanácsadó.

A park már kiterjed a majorra is