Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-04 / 2. szám
1980. január 4. Képújság 5 A megyei könyvtár alagsorában járunk, ahol Bodrogi Ferenc vezető kalauzolásával a könyivkötőlműlheily sokrétű munkájába nyerhetünk bepillantást. — Hogy érzik magukat itt, az alagsorban? . — Egy éve nagyon kellemes körülmények között dolgozunk. Jó'a fűtés, a világítás, gépeink, eszközeink jó minőségűek. Kollektívánk összetartó, barátságban dolgozunk. — Látom, munkájuk bőven van. — Sok is. A javításokon kívül mi készítjük a Tolnai Könyvtárost, a meghívókat, azítán ajánló jegyzékeket, bibliográfiákat, házi használatra a gyermekeknek rejtvényfüzetet. Szakdolgozatok bekötését is vállaljuk, főleg olyanokat, amiket a megyei helytörténeti kutatásokhoz fel tudnak használni. Ilyenkor egy példányt visszatartunk. Foglalkozunk ezenkívül restaurálással is. — Változatos a munkánk, azért szeretjük — mondja Szöllősi Ferencné. — A fantáziánkat is megmozgathatjuk, mert gyakran csak az elképzelés adott, nekünk kell a végleges formát kialakítanunk. Nagyítunk, kicsinyítünk, szépérzékünk szerint helyezzük el a szövegeket és a képeket. Én nagyon elégedett vagyok a munkámmal. A gépem hibátlan, jól működik a Ro- minor. Kiss Ottóné gyönyörű ké.- zi munkával, és láthatóan féltő szeretettel köt újra egy régi könyvet. — Mitől romlik meg egy 50—100 éves könyv állaga? — fordulok újra Bodrogi Ferencihez. • — Ezek a könyvek, az olvasóteremben és a raktárban vannak. A levegő hihetetlenül száraz, a páratartalom nagyon alacsony. A könyvek bőrkötése ezért egy idő után megreped, töredezni kezd. Kiemelésükkor peregni kezd a bevonatuk, sőt, egy rossz mozdulattól el is szakadhat. — Azt mondják, kiég a könyv. — Ennek az a magyarázata, hogy a régebbi időkben sem jutott mindig elegendő pénz a jó minőségű bőrökre. Hogy szép fényt kapjanak mégis, magas hőmérsékleten megvasalták őket. Ez akkor még nem ártott a bőrnek. A baj mindig akkor következik be, ha egy könyv valamilyen oknál fogva elveszti a rugalmasságát. — Nem gondolt arra, hogy könyvrestaurátor legyen, hiszen a megyében sok régi könyv megóvására van szükség? — Régóta foglalkoztat a gondolat. A régi könyvek megmentésével az utókornak teszünk szolgálatot, talán az utolsó pillanatban. — Beszéljünk most arról, hogy mi, olvasók, hogyan bánunk a kölcsönzött könyvekkel. A kollektíva tagjai szinte egyszerre emelnek fel egy- egy tönkretett darabot. — Tessék ezt megnézni — mondja Pál Lászlóné. — Dobálódzás nyoma látszik a fedélén. Eltörték. Sok munkába kerül, mire kijavítjuk. Doróczi János, az 1978- ban mestervizsgát tett könyvkötő mutatja fel a következő példányt, ami többé már nem használható. — Ha nemcsak egy lapot, hanem összefüggő oldalakat tépnek ki, már nem tehetünk semmit. Jön a selejtezés é? a zúzda. — Ennyire rossz nálunk a könyvek becsülete? — Azért nem egészen. Sok függ a kötéstől is. Sajnos, a puha fedelűeket 3—4 olvasás után újra kell kötnünk, mert elpiszkolódik, el- zsírosodik, nem bírja a strapát. A vászonkötésűek viszont jól állják a sarat. Megjavítjuk a már elhasználó- dot tököt, mert nem esztétikusak, de egyre kevesebbet tudunk újrakötni, mert korlátozottak az anyagi lehetőségeink. — Milyen kérésük van hozzánk, olvasókhoz, annak érdekében, hogy tovább „állhassák a sarat” könyveink? — Néhány szélsőséges példát is megemlítek — mondja a vezető —, de azért nem általánosítok. Lehetőleg ne a lapokon nyilvánítsuk ki a véleményünket (pl. hogy ezt a könyvet épeszű ember ne olvassa el!), ne jegyzeteljünk a lapszélekre és az utolsó oldalra se írjuk ki az eszmei mondanivalót. Evés közben ne olvassunk és ne jelöljük meg szalámidarabbal azt, hogy hol tartunk! Ilyen célra még bicikli gumit se használjunk! De ezektől az esetektől eltekintve az olvasók vigyáznak a könyvekre. Szerencsére, sokan. A könyvtár dolgozóinak pedig, így nekünk is, az a feladatunk és célunk, hogy megtartsuk és növeljük az olvasók táborát. Mindenki kezébe tiszta, szép kötésű könyvet akarunk adni! RUSKÓ N. JUDIT Gyorsfényképek jr Evek, ti még el jövendők! A megöregedéssel, az aggkorral kapcsolatos élettani jelenségek tanulmányozásával egy fiatal tudomány, a gerontológia foglalkozik, no meg az öregek. * — Aki nyugdíjba ment, az haljon is meg. Rajtam minden betegség kijött, mióta nem dolgozom — vallja egy nyugdíjas, esős időben. Most a szőlőhegyi kis birtokára kerekezik biciklijén, mert szép idő van. És tennivaló is elegendő... * öszes halántókú, jávorbajuszos, magas, elegáns megjelenésű férfi sétál a városközpontban. Három éve nyugdíjas. Mikor milyen nap van, hányadika, nem kíséri figyelemmel. Nem fontos, hogy esik-e eső, vagy süt-e a Nap. Koreai, törökországi élményeit meséli, ahova nyugdíjasként jutott már el. Nincs határidős jelenési és beszámolási kötelezettsége. Csak a szépre van időm! — mondja és csaknem kívülállóként figyeli kisvárosának rohanó világát. * Orvosi rendelő magasra vezető lépcsőin — mint Kálvária stációja előtt — emberpár pihen meg pillanatra. Egy asszony meg egy férfi. Fekete viseletűk paraszt voltukról vall. Egymásba karolva állnak. Ugyan melyikük segíti felfelé a másikat? * Nyolcvankét éves parasztasszony, egyedül él. Falusi kis házát csinosítgatja, korszerűsíti. Hat éve fürdőszoba-felszerelést vásárolt és építtetett be, azért, hogy ha majd „megöregszik” kényelmesen tisztálkodhasson. * Az utcasarkon két bőszoknyás idős asszony beszélget. Az egyik a köténye alá rejtett kofazsebéből nylonzacskóba szorított dobozokat vesz elő. Gyógyszertárból jön. Sorolja, hogy a vérnyomására emésztésére, ízületére meg az idegeire nyolcnál is több gyógyszert íratott az orvossal. A másik utcasarkon új ismerőssel találkozik. Köténye alá rejtett kofazsebéből nylonzacskóba szorított dobozokat vesz elő... Ennél több már nemigen történik vele, beszélgetni viszont kell. * Valamikori szépasszony hatvan éve él férje mellett. Boldognak nem mondta magát. Házassága kényszer volt talán? Föld a földhöz? Ki tudja? Szeretett egy fiatalembert, akinek még két éve van a nyugdíjazásig és aki minden reggel a házuk előtt megy munkába. • Az élet az örömeivel elment mellettük, de ő minden reggel keres valami fontos tennivalót az utcaajtóban. * -c Három férfi a két világháború három hadszínteréről emlékezik békésen a kispadon. Beszélgetésük történelem, amelyről a tankönyvek nem írnak, ök tudják csak, mit jelent a halott barátról lehúzott kucsma melege, a lövészárokban töltött karácsonyest. A rádió, televízió híreit sajátosan értelmezik. Hiszik, hogy békében nagyszerű a fiatalság, az öregség is, ha egészség van... * * A községi művelődési ház nyugdíjasklubot szervezett. Évek óta a legaktívabbak a ház kis csoportjai közül. Minden héten összejönnek, előadásokon, országjáró kirándulásokon vesznek részt. Társadalmi munkát segítenek. Mindent megünnepelnek. Gyermeki mohósággal szívnak magukba mindent mi új, mindent mi valamikor az életükből kimaradt. * A vállalat nyugdíjastalálkozót rendezett. A lemezjátszón forog a lemez: „ ... futnak az évek, nem tudjuk melyik mit ígér, melyik hoz könnyet, melyik lesz könnyebb, s hogy jó vagy rossz ha véget ér.. Egészségügyi műszerek A RADELKIS Elektrokémiai és Műszergyártó Szövetkezet orvosi és laboratóriumi műszereket készít. Saját tervező- gárdájának munkája alapján, 1979-ben kezdte meg a legmodernebb „nagy intelligenciájú” egészségügyi műszerek prototípusának, illetve nullszériájának gyártását. Ezek az új műszerek önmagukat ellenőrzik, és teljesen automatikusan jelzik az orvosnak az összes diagnosztikai eredményt. Alkalmazásukkal tovább növekszik a biztonság a gyógyító munkában. Hallássérült gyermekek oktatása Debrecenben a Siketek Általános Iskolája és Nevelőotthonában 176 hallássérült tanuló általános iskolai nevelésével és oktatásával 49 általános iskolai tanár és szakember foglalkozik. Az ide kerülő óvodás korú gyerekek 16 éves korban fejezik be tanulmányaikat. Az iskola elvégzése 2 évvel tart tovább, mert a hallás és hangos beszéd oktatása fontos része a tanításnak. Képünkön: Hallásritmus nevelés — hangszerek segítségével — az előkészítő I. osztályban. Honvédelmi kabinet a nevelés szolgálatában Iskolája válogatja, hogy a hazafiasságra, internacionalizmusra nevelés csak a tanterv része, vagy pedig kiemelten kezelt, fontosnak tartott feladat. Mert a formálisan megtartott, előírt óraszámon túl lehet ezt jól, jelentőségének tudatában alapos felkészültséggel, változatos módszereket és eszközöket felhasználva csinálni. Erről Szekszárdon, a Rózsa Ferenc Finommechanikai Műszeripari és Gépészeti Szakközépiskolában győződhettem meg, ahol — mint már megírtuk — megalakult és intenziven működik a honvédelmi kabinet. Az iskolában a hazafias és honvéd,plrni nevelés gyökerei régebbre nyúlnak. Mint arról Bézi Lászlóné igazgatóhelyettes és Juhász József tanár, a honvédelmi kabinet munkájának irányítói tájékoztatták, az iskola 1969-ben — indulás után két évvel — zászlót kapott a megyei munkásőrségtől. Az akkor alakult kapcsolat napjainkban egyre szorosabb a szakközépiskola és a városban lévő fegyveres testületek között. A tanulók körében végzett hazafias és honvédelmi neve- .lőmunka fontos állomása volt az 1975—76-os tanév. Akkor kötöttek először együttműködési szerződést a magyar néphadsereg vegyvédelmi főnökségével, amit azóta évente megismételnek. A szerződés tartalmazza mindkét fél célját, kötelezettségeit és feladatait. A honvédek vállalták, hogy segítik az iskolai ifjúgárdisták képzését, továbbképzését, aktívan bekapcsolódnak a honvédelmi nevelőmunkába, akár úgy, hogy előadót biztosítanak, de úgy is, hogy a fiatal tanárokat felkészítik, módszertani és propagandaanyagokkal segítik az ilyen jellegű órák megtartásában. Nagy segítség volt a vegyvédelmi főnökségtől, hogy együtt a város más fegyveres testületéivel biztosították a honvédelmi kabinet technikai felszerelését. Az iskolai KISZ-bizottság is sok segítséget kap a honvédektől a különböző évfordulók, események megünnepléséhez, a tanulók katonai szolgálatra való felkészítéséhez. Ugyanakkor tedhnikai eszközeikkel az iskolai oktatást, az iskolában működő szakkörök munkáját segítik. Viszonzásul csak e tanulók pályairányításában — a fiúk katonatiszti pályára való orientálásában — és a katonai szolgálatra való felkészítésében kémek segítséget az iskola vezetőitől. A hazafiasságra nevelés sokrétű feladat. A szakközép- iskolában a történelemórának épp úgy része, mint a testnevelésnek, vagy az osztály- főnöki óráknak. Mert honvédelemre is csak az igazán alkalmas, aki ismeri hazája történetét, világnézetileg szilárd, aki szellemileg és nem utolsósorban fizikailag is alkalmas erre a megtisztelő feladatra. A szakközépiskolában kialakult jó hagyományokra, eddigi alapokra támaszkodva került sor a honvédelmi kabinet beindítására. Az 1979. júniusi átadást mintegy egyéves munka előzte meg. Amíg a technikai felszerelést, a tablókat, a szemléltető eszközöket összegyűjtötték, amíg tisztázódott a kabinetalakítás pontos célja, az ott folyó munka módja, működési mechanizmusa. — Azt hisszük a honvédelmi kabinetben minden feltétel biztosított a tanulók hazafias és honvédelmi neveléséhez — mondja Bézi Lászlóné. — A kabinetben a környezet,_ az eszköztár és nem utolsósorban a szakképzett előadó, vitavezető a biztosíték arra, hogy hatékony, eredményes munkát lehessen végezni. — Tanárok az előadók? — Nem mindig, — veszi át a szót JuJhász József. — Legutóbb a Babits-iskolások tartottak itt órát. Elmondták, hogy mit szeretnének, mit várnak a foglalkozástól. Az iskolai Ifjú Gárda egyik szakaszparancsnokával megbeszéltem a dolgot, együtt döntöttünk arról, hogy milyen szemléltetést használjon, körülbelül miről beszéljen és a gárda szakaszparancsnok egyedül megtartotta a foglalkozást. Természetesen nagyon sokszor bevonjuk ebbe a fiatal pedagógusokat is. — A kabinetalakítással már az első percektől az volt a célunk, — folytatja Bézi Lászlóné —, hogy más iskoláknak is segítsük a munkáját. A kabinet itt van, örömmel vesszük más iskolák jelentkezését, bármikor szívesen odaadjuk akármelyik iskolának. Természetesen itt közlekedési okokból elsősorban a szekszárdi iskolák jöhetnek számításba, de vidékieket is szívesen látunk. Az eddigiekből is kiderül hogy a Rózsa Ferenc szakközépiskolában a hazafias, honvédelmi nevelés nem szólam, hanem komoly tartalommal töltött tevékenység. De közvetlenül bizonyítják ezt a működő és eredményekről számot adó szakköreik, így a modellező-, a lövészszakkör, az alakuló kismotorbarát-szak- kör, bizonyítják azok a „Rózsások”, akik az MHSZ különböző szakköreiben rendszeresen tevékenykednek (az M'HSZ-szel is szoros kapcsolat, együttműködés alakult ki) bizonyítja, hogy az iskola egyik tanulója tavaly az országos lövészversenyen nyolcadik lett, bizonyítja ezt Bézi Lászlóné, a hazafias és honvédelmi nevelőmunkában végzett tevékenységéért kapott miniszteri dicsérete és az iskola mindennapi munkája. A honvédelmi kabinet kényelmes foteljeit, játékait, technikai eszközeit, tablóit nézve látszik, hogy a helyiség nem üres kirakat, hanem életről, a mindennapos használatról árulkodik. Erről két újabb bizonyíték is meggyőz. A terem végében a honvédelmi minisztertől kapott, gazdagon díszített fémtál, benne a vésett felirat: „A katonai pályára irányítás területén végzett kiemelkedő munkáért...” És a sarokban álló Vak Bottyán- szobor, a magyar néphadsereg vegyvédelmi főcsoportfőnökének ajándéka, a csatolt oklevél szerint: „A honvédelmi nevelőmunkában huzamos időn keresztül kifejtett együttműködési készségükért.” DECSI KISS JÁNOS TAMÄSI JÁNOS
