Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-16 / 12. szám

A CNfePÜJSÄG 1980. január 16. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Tehergépkocsik kitiltása A szekszárdi Bethlen Gá­bor utca lakóinak leveléből idézünk: ...„Két, régóta vajúdó prob­lémánkhoz szeretnénk segít­séget kérni. Az első: A Bethlen Gábor utca egy­irányú szakasza közlekedésre enyhén szólva alkalmatlan. Korábban az utca teljesen si­ma, aszfaltburkolatú volt, de körülbelül két éve az utcá­ban csőrepedés volt. A fő­nyomóvezetéket ki kellett cse­rélni, s ekkor a négynapos, friss aszfaltburkolatot a vízmű gépesített brigádja feltúrta, s azóta csak annyi történt, hogy nagyjából simára gyalulták. Eső és hóolvadás alkalmával a gödrökben összegyűlt vizet és sarat a gépjárművek a járókelőkre és a házak külső vakolatára szórják fel. Második kérésünk: Kérjük, hogy utcánkból a nagy súlyú teherautókat tilt­sák ki. Kérésünket azzal in­dokoljuk, hogy nagyon kes­keny az utca, s az út alatt sok kitéglázatlan pince húzódik. A házak egy része alap nél­küli, vert falú, s a nagy súlyú teherautók rendszeres közle­kedése tönkreteszi őket...” A panaszos levelet az ille­tékeseknek megküldtük. Az első kérdésre dr. Nedók Pál, Szekszárd város tanácselnöke válaszolt: „...A Bethlen Gábor utcá- ban előfordult gyakori cső­törések és pincebeázások Telefonszámunk: 12-284 miatt szükségessé vált a nyomócső teljes cseréje, me­lyet a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat elvég­zett. A burkolat helyreállítá­sát a műszaki osztály a költ­ségvetési üzemnél megrendel­te, de áz üzem kapacitás hiá­nyában a munkát ez ideig nem tudta elvégezni. Az idei évben végezhető útjavítások, karbantartások a tanács pénz­ügyi helyzete következtében csak nagyon szűk körűek le­hetnek. A Bethlen Gábor ut­ca helyreállítását előjegyzés­ben tártjuk, azonban ennek konkrét időpontját — anyagi eszközök hiányában — nem tudjuk közölni. A 'helyreállí­tásig kérjük a lakók türel­mét és megértését...” A második panaszfelvetés­re a Tolna megyei Tanács V. B. építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője. Sipőcz Győző válasza a követ­kező: „...Osztályunk a kérést megvizsgálta és a városi ta­nács képviselőjével egyet­értésben úgy határozott, hogy az utca egyirányú forgalmú szakaszáról a 2,52 tonna ten­gelyterhelésnél súlyosabb jár­művek forgalmát kitiltja. Kö­teleztük a Szekszárd városi Tanács V. B. műszaki osztá­lyát, hogy a tiltó táblát ja­nuár 31-ig helyezze el...” „Villanyszámla” Engemayer Tibor Bonyhád- ról az alábbiakat írja: „...Evek óta átutalási betét­számlán fizetjük tartozásain­kat. Nem is volt soha semmi problémánk, csupán a DÉ- DÁSZ bonyhádi kirendeltsé­gével, villanyszámlaügyben. Először júliusban 1083 forin­tos villanyszámlát küldtek ki, az akkor még egyszobás la­kásunkra, ahol a bojler is fa­tüzelésű volt. Ez a probléma levélváltások árán, de meg­oldódott. Igaz, nekünk kellett .kérvényt’ írni a szekszárdi üzemigazgatósághoz. Újabb kálváriánk akkor kezdődött, amikor Haan név­re egy 117 forintról szóló ér­tesítést tettek az ajtónkhoz, hogy másnap fizessük be a kötelezettségünket, ami egyébként nem is a mi ne­vünkre szólt és se utca, se házszám nem szerepelt rajta. Másnap (szombaton) telefo­náltunk a DÉDÁSZ bonyhádi telepére, ahol már csak ügye­let volt és nem foglalkoztak a problémánkkal. Hétfőn az első dolgunk megint az volt, hogy felhívtuk a DÉDÁSZ-t, hogy a Haan névre kiállított villanyszámla-értesítés- nem a miénk, de ha van villany- számlánk, mi azt átutalási betétszámlán fizetjük évek óta. A biztonság kedvéért a számlánk számát is bediktál­tuk az illető ügyintézőnek, aki azt mondta, rendben van. Mint kiderült, mégsem volt rendben, mert még azon a héten pénteken, mire haza­mentünk, kikapcsolták az áramot. Hiába mentünk a ki- rendeltség vezetőjéhez (ügye­letes), természetesen nem fog­lalkozott velünk. Hiába mond­tuk, hogy kisgyerek van a családunkban, nem lehet áram nélkül maradni. Sőt, amikor az ügyeletes szerelőt akartuk kihívni, a kirendelt­ség vezetője közölte, hogy kár átmenni, mert ő megtiltja, hogy kijöjjön. így tehát áram nélkül maradtunk. Szomba­ton reggel az első utunk ter­mészetesen a DÉDÁSZ-hoz vezetett, ahol végül is tisztá­zódott a félreértés, s vissza­kapcsolták az áramunkat. Bonyhádon valahogy nincs gazdája a DÉDÁSZ-nak. Mi­lyen jogon kapcsolták például ki az áramot, ha nem győ­ződtek meg arról, hogy ki is az a Haan? Miért tiltotta meg a kirendeltség vezetője, hogy a szerelő kijöjjön? Ezek­re a kérdésekre szeretnék vá­laszt kapni, mert nemcsak ne­künk van a DÉDÁSZ-szal problémánk...” A levelet a DÉDÁSZ üzem- igazgatóságának Székszárdra küldtük meg, ahonnét a követ­kező választ kaptuk: „...A vállalat pénzbeszedője sajnos Bonyhádon többrend­beli hibát követett el. Mun­kakörével kapcsolatos helyte­len adminisztráció következ­tében számos panaszlevél ér­kezett hozzánk. Ezért kellett munkaviszonyát megszüntet­nünk. Az elkövetett hibák olyan jellegűek voltak, hogy gyakran üzemigazgatóságun­kat és kirendeltségünket is zavarta a fogyasztókkal való kapcsolat tartásában. A levélben említett ki- és bekapcsolással járó kellemet­lenségért vállalatunk nevében elnézését kérjük...” Ml VÁLASZOLUNK Egy kései Veszet ka Üj magyar tájszótár Egy szép téli napon talál­koztam Veszel'ka Juliskával. Ö az, mondta, minden két­séget kizáróan ő Veszelka Imre ükunokája. Most itt lakik Szekszárdon, az ura hozta Tolnába. Persze, hogy olvasta a Rózsa Sándor-re- gényeket. Volt otthon jó né­hány könyvük. Azt is kézről kézre adták. A kályha marasztalóan meleg, Juliska néni hatvan­öt évet fiatalodik és mesél. — ötéves .koromban hal­lottam először Rózsa Sándor­ról, Veszielka Imréről és Pé­terről. Egercsehiiben laktunk akkor már, mert családunk­nak egyre feljebb és feljebb kellett költöznie 1848 után. Szóval 1915 táján volt még arra hat kései betyár. Lovon vágtattak, és a nép szája ar­ról szólt, hogy a szegényeken segítenek. Egyszer aztán egyet közülük agyonlőttek a csendőrök az erdőben, ahol el is temették. A következő mindenszentekkor a többi öt gyertyát gyújtott a sírján, amire már számítottak is a csendőrök, összefogták őket és' soha többé nem hallott felőlük senki. Nos, ekkor, édesapám, aki bányamester volt és nagyapám, aki moz­donyvezető, elmesélték ne­kem, hogy kä volt az ük­apám. Ahogy visszaemléke­zem, azt mondták, hogy szép kiállású, módos ember volt Juliska néni 16 éves korában ő is, meg a Péter is, de na­gyon pártolták a szegénye­ket, hiszen akkor még sok futott belőlük a Világon. Akárhogy is volt, mindig őket vették elő a csendőrök, ha valakit kerestek, mert hát csak paktáltak a Rózsa Sándorral. Hozzánk is gyak­ran jártak, még a század elején sem tetszett túl jól a Veszelka név. Apámat, aki sokat utazott, egyszer Franciaországban le akarták tartóztatni gyilkosságért, mert gondolták, hogy a Ve- szelkák is mind afféle be­tyár emberék. De aztán el­engedték, mert az igazi gyilkos az Veszelkó volt. Nagyapám is, apám is az Imre nyomán akart járni. Nálunk is kapott valamit minden szegény ember, ha betért. Apám sokat olvasott, de legszívesebben a Móricz írótól. Mindig szerette volna megismerni. Még egy olyan részletre is emlékezett az ükapám elmondása alapján, ami nem szerepelt a re­gényben. Volt egy öregasz- szony, aki bebújtatta a be­tyárvezért a kemencébe, fát rakott elébe, aztán mikor jöttek a csendőrök, úgy tett, mint aki begyújtani készül, azok meg hogy nem találtak semmit, odébbáltak. Én és a Juliska? Mindig mondták, hogy nagyon ha­sonlítok az őseimre. Büszke is vagyok, hogy családunk­nak még mindig vannak sar­jai. Mert, aki Veszielka, az mind rokon Magyarországon és Szlovákiában. Most már hetvenéves vagyok. De sze­mem még jó, a kisbetűs könyveket is elolvasom vele. •És a szeme még szép is. Akárha a régi Juliskáé len­ne. RUSKÓ N. JUDIT Elkészült a Magyar Tudo­mányos Akadémia Nyelvtu­dományi Intézetében az új magyar tájszótár első köte­te, a nyomdában már az utolsó simításokat végzik az a-tói.d-ig terjedő könyvön. A tudományos könyvkiadás egyik nagy szenzációjának számító első kötet mintegy 30 ezer szócikket számlál, s tartalmazza mindazokat a segédleteket is, amelyek megkönnyítik majd a négy kötetre tervezett szótár hasz­nálatát. így a forrásjegyzé­ket, s a 24 szelvény térkép- mellékletet, 4000 földrajzi névvel. A szólások, a szóláshoson- latok és a közmondások az új magyar tájszótár anyagának legszínesebb fejezetei közé tartoznak. A gazdag magyar szólás- és közmondáskincs­ből azonban csak azok kerültek be a szótárba, ame­lyek egy-egy nyelvjárásra jellemzőek. Hazaérkezett első külföldi vendégszerepléséről a Győri Balett férfikara. A fiatal együttes a milánói Scálában mutatkozott be, s Mu­szorgszkij : Borisz Godunov című operájában működött közre. A közönség forrón ünne­pelte a táncosokat és a megjelent kritikák is nagy elismeréssel szóltak a tánc­betétről. Az egyik legneve­sebb olasz zenekritikus, Ma­rio Paso, azt írta, hogy a leg­szebb pillanatok egyike volt az előadásban a polonéz. A L’Uinitá pedig a „briliáns” jelzőt használta a produkció­val kapcsolatban. Az együt­tes sikerét jelzi az is, hogy több meghívást kapott, egye­bek között a milánói, nem­zetközi balettfesztiválra, amelyet ez év júniusában rendeznek meg. A tudományos munkát, a szótárat négy, egyenként mintegy 130—150 ívet kitevő kötetben jelentetik meg, s összesen 120 ezer szócikket közölnek majd. Már javában írják a második kötet anya­gát, amelynek megjelenése 3—4 év múlva várható. " / V; 1 1 pénzügyi ellenőr- jSÉP I -ésröl szól a pénz- jgyminiszter 61/ IIMM ‘979- (XII. 24.) PM >zámú rendelete, ímely szabályozza a vállalati ellenőrzés feladatát, annak tervezését, gyakorisá­gát, megállam'tásaiinak reali­zálását és hasznosítását, a költségvetési elenőraést, en­nek szervezetét, a költségve­tési szervek belső ellenőrzé­sét, ezen belül a vezetői el­lenőrzést, a tevékenység fo­lyamatába épített ellenőr­zést, a • függetlenített belső ellenőri szervezet feladatait, előírja a vállalati és költség- vetési ellenőrzés eljárási sza­bályait is. Kihangsúlyozan- • dónak tartjuk, hogy: „Az ellenőrzést végző szerveknek az elenőrzés általános érde­kű tapasztalatairól a la­kosságot a tömegtájé­koztató eszközök és a szak­sajtó felhasználásával szük­ség szerint tájékoztat­ni o k kel 1.” A rendelet, amely a Magyar Közlöny 1979. évi 91. számában je­lent meg, 1980. január 1. napján hatályba lépett. E gyes közületi szervek energiafelhasználásának kor­látozását írja elő a nehéz­ipari miniszter 22/1979. (XII. 27.) NIM számú rendelete, amelynek hatálya alá tartozó közületi szervek évenként kötelesek számot adni az energiahordozók felhaszná­lásáról, illetőleg a felhasz­nálás terén elért megtaka­rításról. Az érintett közületi szervek villamos energia, gáz, koksz, illetőleg háztartási tüzelőolaj felhasználása nem haladhatja meg naptári éven­ként az 1978. évi tényleges felhasználásnak 95 százalé­kát. (Magyar Közlöny 1979 évi 92. száma.) Ugyanitt jelent meg az egészségügyi miniszter 13/ 1979. (XII. 27.) EüM számú rendelete az orvosi tevékeny­séggel és az egészségügyi magántevékenységgel kapcso­latos fegyelmi felelősségről. A fegyelmi jogkör gyakorlá­sára jogosult szervek meg­jelölése mellett a rendelet előírja, hogy még a fegyelmi eljárás megindítása előtt tisztázandó, miszerint az el­járást az egészségügyi tör­vény és a végrehajtására vo­natkozó szabályok, vagy a Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendelkezései alapján kell-e lefolytatni, hiszen ettől függ, hogy ki, mely szerv lesz jogosult és köteles eljárni. Szabályozza a rendelet magát az eljárást a jogorvoslati lehetőséget és a fegyelmi határozat mikénti végrehajtását is.- A cigány lakosság helyze­tének javításával kapcsolatos további feladatokról szóló felhívás jelent meg a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Értesítő 1979. évi 25. számában. A felhívás meg­állapítja, hogy a cigány lakosság életkörülményeiben, társadalmi beilleszkedésében az elmúlt években ugyan szá­mottevő kedvező változás kö­vetkezett be, a fejlődés azon­ban nem minden tekintetben kielégítő, miért is konkrét teendőket ír elő a cigány lakosság foglalkoztatásása és munkára nevelése, képzése és továbbképzése, valamint szo­ciális helyzetének javítása ér­dekében, a közép irányító szerveket pedig arra utasítja, hogy a gazdálkodó egysége­ket esetenként számoltassák be ez irányú tevékenységük­ről. A konkrét teendők kö­zül példálózva csupán az aláb­biakat említjük: „A gazdál­kodó egységek segítsék ci­gány dolgozóikat az általános iskola elvégzésében. Támo­gassák anyagilag és erköl­csileg a betanított munkás, illetőleg a szakmunkás kép­zésben résztvevőket.” „Az üzemek társadalmi szerve­zetei a politikai és ismeret- terjesztő előadások látogatá­sára vonják.be a cigány la­kosságot.” „Segítsék elő a területükön dolgozó cigányok gyermekeinek felvételét az üzemi gyermekintézmények­be,” stb. Ismételten utalunk rá: Az idevonatkozó tevékenységről esetenként be kell számolni! DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke Budapesten, a 18. sz. Kaesz Gyula Faipari Szakmunkás­képző Intézetben a főváros üzemei és szövetkezetei ré­szére képeznek faipari szakmunkásokat. Az iskola kilenc- száznyolc tanulója a bútorasztalos, az épületasztalos, az intarziakészítő, a csónaképítő, a faesztergályos, a faszob­rász, a hangszerkészítő és a kárpitos szakmák ismereteit három, az érettségizett tanulók két év alatt sajátíthatják el. Balettsiker

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom